Skip to Content Skip to Navigation

Tükörkép a víz színén

Dieter F. Uchtdorf elnök
második tanácsos az Első Elnökségben


Dieter F. Uchtdorf elnök,  “Tükörkép a víz színén” 

EOSZ Esti beszélgetés fiatal felnőtteknek • 2009. november 1. • Brigham Young Egyetem

Drága testvéreim, ha az imént elhangzott – Dicsérd Urad és a Tégy mindig jót! kezdetű – két himnuszt életünk mottójává tesszük, elég jó formában leszünk a Mennyei Atyánkhoz visszavezető úton. Milyen csodálatos látványt nyújtotok! Lelki szemeim előtt sok más, hozzátok hasonló gyönyörű arc is megjelenik: Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza fiataljainak arca világszerte. Talán nem vagytok egyformák, de oly sok minden van, ami közös bennetek. Nagyszerű feladat ez most számomra. Hálás vagyok Monson elnöknek a lehetőségért, hogy néhány percet eltölthetek veletek.

A rút kiskacsa

Minden idők egyik legkedveltebb mesemondója Hans Christian Andersen, a dán író volt. “A rút kiskacsa” című történetében az anyakacsa felfedezi, hogy az éppen kikelt csibéi közül az egyik szokatlanul nagy és igen rút. Eleinte a kacsamama azon tűnődik, vajon nem egy pulykatojást költött-e ki véletlenül, de mivel rút kicsinye ugyanolyan jól úszik, mint a többi, arra a következtetésre jut, hogy szegényke egyszerűen csak furcsa és torz.

A többi kiskacsa azonban folyton piszkálja a rút gyermeket. Könyörtelenül bántalmazzák, csipklődnek vele, és bosszantják, egyszóval nyomorúságossá teszik az életét. A rút kiskacsa végül úgy dönt, mindenkinek úgy lesz a legjobb, ha otthagyja a családját, így hát elszökik. Az első egyedül töltött tél olyannyira kemény és zord, hogy a szegény kiskacsa majdnem halálra fagy, de aztán valahogy mégiscsak sikerül átvészelnie. Sanyarú sorsa és magánya ellenére egyre erősebbnek érzi magát. Imádja kitárni a szárnyát és repülni.

Egy napon aztán megpillant a magasban egy csapat fenséges madarat. A hófehér, méltóságteljes mozgású madarak hosszú nyakukkal és széles, elegáns szárnyaikkal teljesen elbűvölik. Ó, milyen pompás és boldog teremtések! A rút kiskacsa velük akar repülni, de csúfsága miatt attól fél, hogy megölik. Végül úgy dönt, még ez is jobb, mint a többi állat örökös csipkedése vagy a fagyhalál télvíz idején. Ezért hát utánuk repül, és követi őket, míg el nem érkeznek egy gyönyörű tóhoz, ahol mind leszállnak a vízre.

Mikor a rút kiskacsa leereszkedik a tóra, a víz tükrében egy fenséges hattyú képét pillantja meg. Bár eleinte el sem hiszi, lassan ráébred, hogy saját képmását látja tükröződni a vízen. Meglepetésére a többi hattyú örömmel fogadja, sőt azt mondják neki, hogy ő a leggyönyörűbb és legfenségesebb közöttük. Végre rájön, ki is ő valójában.

Az élet nagy kérdései

E kishattyúhoz hasonlóan közülünk is biztosan sokan érezték időnként úgy, hogy kilógnak a sorból. A legtöbb zavart életünkben egyszerűen az okozza, hogy nem értjük, kik vagyunk. Túl sokan vannak, akik úgy élik le az életüket, hogy azt gondolják, nem érnek semmit, holott a valóság az, hogy ők nemes és örökkévaló lények, akik végtelenül értékesek, és minden képzeletet felülmúló lehetőségekkel bírnak.

Annak felfedezése, hogy kik vagyunk valójában, része ennek a hatalmas kalandnak, melyet életnek hívunk. Az emberiség legnagyobb elméi örökösen e kérdésekkel küzdöttek: Honnan jöttünk? Miért vagyunk itt? Mi történik a halálunk után? És hogyan illenek ezek egymáshoz, mi értelmük van?

Amikor elkezdjük megérteni a válaszokat ezekre a kérdésekre – nemcsak az elménkkel, hanem szívünkkel és lelkünkkel is –, akkor kezdjük megérteni, hogy kik vagyunk, és úgy érezzük majd magunkat, mind a vándor, aki végre hazatalált. Úgy érezzük majd magunkat, mint az ifjú hattyú, aki végre rájött, ki is ő valójában. Végül minden értelmet nyer.

A kihívás abban rejlik, hogy földi értelmével az ember egyszerűen képtelen logikus válaszokat találni ezekre a kérdésekre. A lelki dolgokat érintő kérdések lelki válaszokat igényelnek. Azok, akik elutasítják a kinyilatkoztatást, és ragaszkodnak a kézzelfogható bizonyítékokhoz, csak gyaníthatják vagy tagadhatják, hogy létezik-e élet a halandóság e szférája előtt és után is. Ebből az következik, hogy soha nem érthetik meg, kik is ők valójában, vagy hogy mi az élet valódi célja.

Mi, Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagjai azonban megáldattunk válaszokkal ezekre a kérdésekre, és szívesen megosztjuk mindazokkal, akik meghallgatják. Nem egy tanult ember feltevése alapján tudjuk, vagy mert tudományos magyarázatot találtunk rá. Azért vannak meg a válaszok, mert mennyei hírnökök kinyilatkoztatták ezeket a rejtelmeket az emberiségnek. És ugyanez a tudás a Szentlélek hatalma által bármely őszinte szívű ember számára elérhető, aki csak a földön él.

Ez nem csekélység. A történelem folyamán az uralkodók és filozófusok minden kincsüket odaadták volna azért, amit napjainkban ingyen megkaptunk Istentől. Mivel Isten könyörületes és szereti a gyermekeit, ezekben az utolsó napokban újra átadta nekünk az arról való igazságot, hogy honnan jöttünk, miért vagyunk itt, és hová tartunk.

Drága fiatal barátaim, ez a tudás lehetővé teszi számotokra, hogy ti is megpillantsátok a saját tükörképeteket a víz színén. Ez biztosít benneteket arról, hogy nem vagytok átlagosak, sem pedig kitaszítottak, vagy akár rútak. A lényetek isteni – sokkal gyönyörűbb és dicsőségesebb, mint azt el tudnátok képzelni. Ez a tudás mindent megváltoztat. Megváltoztatja a jeleneteket. Képes megváltoztatni a jövőtöket. És meg tudja változtatni a világot is!

Drágai fiatal barátaink az egyházban, bárhol is vagytok, tökéletesen tudatában vagyunk annak, hogy rengeteg kihívással kell szembesülnötök ifjúságotok éveiben. A vezetőitekkel és a veletek való személyes találkozásokból képet kaptam arról, hogy milyen dolgok aggasztanak benneteket. A hozzám érkezett rengeteg kérdésből kiválasztottam néhányat az általam vélt legnehezebb és legnyugtalanítóbb kérdések közül, melyek benneteket, fiatal szentek, világszerte érintenek. Remélem, a mai napon az elmétekbe és szívetekbe véshetem, hogy a valódi kilétetekről való tudás hogyan segíthet legyőznötök az élet legnehezebb kihívásait.

Lenni vagy nem lenni

Az első kérdés a következő: “Boldogtalan és depressziós vagyok. Időnként úgy tűnik, a világ sokkal jobb hely lenne nélkülem. Mi értelme van tovább élnem?”

Hadd fejezzem ki magam világosan: a komoly depresszió és az öngyilkos gondolatok nem csupán jelentéktelen ügyek. Komolyan kell venni őket! Arra biztatom mindazokat, akik depresszióval vagy öngyilkos gondolatokkal küszködnek, hogy kérjenek segítséget olyan szakemberektől és egyházi vezetőktől, akikben megbíznak. Ha ismersz valakit, aki az öngyilkosság gondolatával foglalkozik, légy igaz barátja, és győződj meg arról, hogy segítséget kap. Tudnotok kell, hogy szeretünk benneteket, és azt szeretnénk, hogy sikeresek és boldogok legyetek az életben.

Ennek ellenére a legtöbb ember időnként küszködött már a szomorúság vagy alkalmatlanság érzéseivel. Természetes, hogy néha csökken az önbizalmunk, vagy boldogtalannak érezzük magunkat. A “mi értelme van tovább élnem?” kérdése csupán átfogalmazása annak a kifejezésnek, melyet William Shakespeare 400 évvel ezelőtt vetett papírra, és melyet azóta milliónyi Hamlet tett fel magának: Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés.” 1

De Shakespeare tévedett. Egyáltalán nem a “lenni vagy nem lenni” a kérdés. Vannak más lehetőségek is ezen az egyszerű ellentéten kívül. Én szívesebben vettem volna, ha Hamlet a közönséghez fordulva ezt mondja: “Tudván, hogy Isten gyermeke vagyok, mit kell tennem és mivé kell lennem, hogy megfeleljek ennek a bennem rejlő lehetőségnek? Ez itt a kérdés.” Nos, tisztában vagyok vele, hogy egy ilyen átszerkesztés teljesen tönkretenné minden idők egyik legnagyszerűbb irodalmi mesterművét. Azonban ha én írnék nektek darabot, akkor én így fogalmaznám meg a szövegét.

Gondoljátok csak el, honnan jöttetek! A világegyetem legnagyszerűbb, legdicsőségesebb lényének a fiai és leányai vagytok. Végtelen szeretettel szeret benneteket. A legjobbat akarja nektek. Gondoljátok, hogy Mennyei Atyánk azt szeretné, hogy levertek és szomorúak legyetek? Semmi ilyesmit nem szeretne. Biztosította számunkra a parancsolatokat, melyek királyi utat nyitnak egy értelmes, békés és örömteli élet előtt. Csupán végig kell mennünk rajta. Isten parancsolatainak ismerete és betartása valóban elvezet a beteljesüléshez és örömhöz.

Rendeltetésünk sokkal nagyszerűbb, mint azt el tudnánk képzelni. Bárcsak teljesen megértenénk, kik vagyunk, és mit tartogatnak a számunkra. Akkor szívünk olyannyira túlcsordulna a hálától és a boldogságtól, hogy még a legsötétebb bánatunkat is túlragyogná Isten, a mi Mennyei Atyánk világossága és szeretete. Legközelebb, mikor boldogtalannak érzitek magatokat, emlékezzetek rá, honnan jöttetek, és hová tartotok. Ahelyett, hogy azokra a dolgokra összpontosítanátok, melyek bánattal töltik meg a gondolataitokat, fókuszáljatok azokra, melyek reménnyel árasztják el a lelketeket. Észre fogjátok venni, hogy ezek mindig kapcsolatban állnak Isten és felebarátaink szolgálatával. Emlékezzetek rá, hogy megkaptátok az Úr szavát, melyet a szentírásban találhattok. Szívből imádkozzatok Hozzá, és beszélgessetek Vele mindennap. Tanuljatok Róla, és járjátok az Ő útját. Szolgáljátok Istent és a felebarátaitokat.

Ne feledjétek, hogy “ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek”, hogy megvan az ideje a gyásznak és a vigadozásnak is (Prédikátor könyve 3:4). Ha egy ideje már nehéz a szívetek, talán itt az ideje beengednetek Isten Fiának világosságát. Kérlek titeket: vessetek egy pillantást a víz színére, és lássátok meg az igazi tükörképeteket! Ébredjetek rá teremtésetek céljára! Fordítsátok arcotokat a távoli horizont felé!

Jól teszitek, ha nevettek! Jól teszitek, ha boldogok vagytok! Emeljétek fel a hangotokat és “dicsér[jétek] az Urat énekkel, zenével, tánccal, valamint a dicséret és a hálaadás imájával” (Tan és a szövetségek 136:28).

Nem tudok elképzelni egy olyan mennyországot, ahol csupa komor lény él, akik mindig csak csöndben vannak, és nem élvezik a zenét, valamint az egymással való beszélgetést. Az nem lenne mennyország számomra. Biztos vagyok abban, hogy nem arra teremtettek benneteket, hogy életetek minden óráját és percét egymástól elkülönítve, aggodalomban vagy kétségek közt vergődve töltsétek. Arra teremtettek benneteket, hogy örömben legyen részetek (lásd 2 Nefi 2:25). Ünnepeljétek hát egy örömteli és szerető Mennyei Atya könyörületes áldásait!

Nem kell engedélyre várnotok ahhoz, hogy szíveteket hálaadással és boldogsággal töltsétek meg. Ezt szépen magatoktól is megtehetitek. Járjatok össze egymással egyházközségeteken vagy gyülekezeteteken belül, de akár a szomszédos cövekek és kerületek fiataljaival is. Vegyetek részt közös táncmulatságokban, tanulmányozzátok együtt az evangéliumot, szolgáljátok közösen a felebarátaitokat – és közben érezzétek jól magatokat! Őszintén imádkozom, hogy az arról való tudásotok, hogy kik vagytok és mivé válhattok, töltse meg lelketeket Isten békét adó szeretetével, és gyújtsa lángra bennetek azt a boldogságot, mely méltó valódi örökségetekhez, mert valójában ti hercegek és hercegnők, királyok és királynők vagytok.

Vajon megtalálom valaha a lelki társamat?

A második kérdés, melyet gyakran hallunk tőletek, fiataloktól, a következő: “Olyan magányos vagyok. Vajon megtalálom valaha a lelki társamat?” Van jó pár dolog, melyet szeretnék e témával kapcsolatban mondani, de kezdjük azzal az elképzeléssel, hogy megtaláljátok azt az embert, akit nektek rendelt a sors. Az egyetlen tökéletes személyt számotokra.

Lehet, hogy ismeritek annak a fiatal nőnek a történetét, aki egy régészeti ásatáson talál egy ősinek tűnő lámpát. Amikor megdörzsöli, megjelenik egy dzsinn, aki felkínálja, hogy teljesíti egy kívánságát. A lány elgondolkodik egy pillanatra, majd azt kívánja, legyen világbéke, hogy ezáltal minden ember szeresse egymást, és örökre harmóniában éljenek.

A dzsinn átgondolja a kérést, majd így szól: “Lehetetlen, amit kérsz. A világ népei közötti széthúzás túl nagy, és túl régóta tart. Légy szíves, kérj valami mást. Bármit, csak ezt ne.”

Így hát a fiatal hölgy újra elgondolkodik, majd így szól: “Valahol a világban ott van az az egyvalaki, akivel egymásnak teremtettünk. Meg szeretném találni őt. Azt a valakit, aki jóképű, figyelmes és van humorérzéke; azt a valakit, aki segít a ház körül, szereti a gyerekeket, nem akar folyton meccset bámulni, nagyszerű állása van, és az én boldogságom a legfontosabb neki; azt a valakit, aki elkísér vásárolni, és jól kijön a családommal is.”

A dzsinn egy pillanatra elgondolkodik a kérésen, felsóhajt, majd ezt válaszolja: “Meglátom, mit tehetek a világbékéért.”

Tudom, hogy ez néhányatoknak talán csalódást okoz, de nem hiszem, hogy csupán egyetlen megfelelő személy létezik a számotokra. Azt hiszem, én első látásra beleszerettem a feleségembe, Harrietbe. Ha azonban úgy döntött volna, hogy máshoz megy feleségül, hiszem, hogy találkoztam volna valaki mással, akibe beleszerettem volna. Örökre hálás leszek, hogy ez nem így történt. Ugyanakkor nem hiszem, hogy ebben az életben ő lett volna az egyetlen esélyem a boldogságra, vagy én az övére.

Egy másik hiba, melyet könnyen elkövetünk, amikor randevúzunk valakivel az, hogy a tökéletest keressük a másikban. Az igazság az, hogy egyedül azok lehetnek tökéletesek, akiket nem ismerünk túl jól. Mindenkinek vannak tökéletlenségei. Nem arra célzok, hogy alacsonyítsátok le a normáitokat, és menjetek hozzá olyasvalakihez, akivel nem lehettek boldogok. De ahogy érettebbé váltam, az egyik dolog, amire rájöttem, hogy ha valaki hajlandó elfogadni engem – a tökéletlenségemmel együtt –, akkor nekem is türelmesnek kell lennem mások tökéletlenségeivel szemben. Mivel nem fogtok tökéletességre lelni a társatokban, és a társatok sem bennetek, az egyetlen esélyetek a tökéletesedésre az, ha együtt teremtitek meg a tökéletességet.

Vannak olyanok, akik azért nem házasodnak meg, mert hiányolják a kapcsolatból a “varázslatot”. A “varázslat” alatt, gondolom, a vonzalom szikráit értik. Csodálatos érzés, mikor az ember szerelmes, és soha nem tanácsolnám azt, hogy olyasvalakivel házasodjatok össze, akibe nem vagytok szerelmesek. De – és ez egy másik dolog, amit néha nehéz elfogadni – ez a varázslatos szikrázás állandó fényesítést igényel. Az, hogy ez a varázslat tartós marad egy kapcsolatban, azért van, mert a házaspár dolgozott rajta, nem pedig valami misztikus, kozmikus erő hatásának tulajdonítható.

Egyszerűen megfogalmazva: munkát igényel. Bármely kapcsolat életben maradásához az kell, hogy mindkét fél magával hozza a saját varázslatát, és azzal fenntartsa az egymás iránti szeretetüket. Bár azt mondtam, nem hiszek abban, hogy csupán egyetlen lelki társ létezik bárki számára, egyet biztosan tudok: attól kezdve, hogy elköteleztétek magatokat a házasságra, a házastársatok válik a lelki társatokká, és kötelességetek, valamit felelősségetek mindennap azon dolgozni, hogy ez így is maradjon. Ha elköteleztétek magatokat, akkor véget ér a lelki társ keresése. Gondolataink és cselekedeteink a keresésről a teremtésre terelődnek.

De mi van azokkal, akiket kétségek gyötörnek, hogy megtalálják-e valaha az örökkévaló társukat? Először is azt tanácsolom, ne adjátok fel! Járjatok tevékenységekre, emberek közé, és tegyetek meg mindent, amit csak tudtok. Tudom, hogy a randevúzás néha kemény. A visszautasítás a legfájdalmasabb élmények közé tartozik. Higgyétek el, tudom, milyen érzés. Én jóval azelőtt beleszerettem Harrietbe, mielőtt ő belém.

De ez nem jelentett akadályt számomra, egyáltalán nem. Mindig úgy intéztem, hogy a közelében lehessek. Amikor úrvacsorát osztottam az egyházban, úgy rendeztem, hogy én kerüljek a családjához. Mindent megtettem, hogy lenyűgözzem, de azt hiszem, ő kissé éretlennek tartott. Egyszerűen ő nem érezte azokat a szikrákat. Kétségek gyötörtek, hogy sikerül-e valaha is meggyőznöm, hogy több legyek számára, mint csupán barát.

Majd elmentem, beléptem a légierőhöz, és átutaztam a fél világot, hogy részt vegyek az Egyesült Államok pilótaképző programjában. Miután elvégeztem a vadászrepülő-pilótaképzést, és visszatértem Németországba – vagyis évekkel azután, hogy először találkoztam vele – ez a gyönyörű fiatal nő rám nézett, és végre kimondta azokat a csodálatos, rég óhajtott szavakat: “Sokat komolyodtál, mióta utoljára láttalak.”

Ezután gyorsan akcióba lendültem, és néhány hónapon belül elvehettem feleségül azt a nőt, akit már réges-régen megszerettem.

Szóval ne adjátok fel, kedves testvéreim. Csak mert visszautasítanak benneteket egyszer-kétszer – vagy háromszor-négyszer, esetleg pár száz alkalommal – ne esettek kétségbe. Férfitestvérek! A titok, hogy megtaláljátok álmaitok nőjét, abban rejlik, hogy minél többet megismertek, és ha valamelyikükbe szerelmesek lesztek, és ez jó érzéssel tölt el benneteket, akkor feleségül kéritek. Ha nemet mond, tovább kerestek, és addig imádkoztok, míg a templom oltára elé nem vezethetitek azt az egy bizonyos fiatal nőt. Szóval ne adjátok fel!

Ti pedig, nőtestvérek, legyetek gyengédek. Nincs semmi baj, ha nem fogadtok el egy randevúra való felkérést, vagy visszautasítjátok a házassági ajánlatot. De kérlek, finoman tegyétek. Férfitestvérek, ti pedig cselekedjetek! Túl sok fiatal nő van közöttünk, akiket soha nem hívnak randevúra. Ne feltételezzétek, hogy bizonyos lányok biztosan nem mennének el veletek! Néha ezek a lányok azon tűnődnek, hogy őket vajon miért nem hívja el senki. Csak kérdezzétek meg őket, és legyetek készek továbblépni, ha a válasz mégis “nem”.

A világ néhány részében azt látjuk, hogy a fiatalok randevúzás helyett csak csoportokban “együtt lógnak”. Bár nincs semmi rossz abban, ha gyakran összejártok a veletek egykorúakkal, nem tudom, hogy igazán meg tudjátok-e ismerni egymást személyesen, ha folyton csoportokban vagytok. Az egyik olyan dolog, amire nagy szükségetek van, hogy megtanuljatok beszélgetést folytatni a másik nem tagjaival. Erre az egyik legnagyszerűbb lehetőség az, ha kettesben vagytok valakivel, hogy úgymond, a neten kívül beszélgessetek.

A randiknak nem kell, és legtöbbször nem is szabad költségesnek és túlszervezettnek lennie. Amikor a feleségemmel Németországból Salt Lake Citybe költöztünk, az egyik legmeglepőbb az volt számunkra, hogy a fiatalok időnként milyen körülményes és stresszes módját választották a randevúzásra való felkérésnek és elfogadásnak.

Lazítsatok! Találjatok egyszerű lehetőségeket arra, hogy együtt legyetek. Amikor fiatal voltam és randizni akartam egy lánnyal, akkor például a legszívesebben egyszerűen hazakísértem egy egyházi gyűlés után. Ne feledjétek, nem az a cél, hogy a randitok felkerüljön a youtube-ra, és több milliós legyen a nézettsége. A cél az, hogy megismerjetek valakit személyesen, és értelmes kapcsolatot alakítsatok ki a másik nemmel.

Nos, köztetek, az egyház csodálatos fiataljai között vannak olyanok is, akik talán soha nem házasodnak meg. Bár minden tekintetben érdemesek, talán soha nem találnak valakit, akivel ebben az életben összepecsételtetnének az Úr templomában. Azok, akik nem tapasztalták meg ezt a gyötrelmet, soha nem fogják igazán megérteni azt a magányt és fájdalmat, melyet érezhetnek. Ismerek több olyan nőt, akik mindennél jobban vágynak rá, hogy feleségek és édesanyák lehessenek, és nem értik, miért nem kapnak soha választ az imáikra. Van rengeteg egyedülálló férfi is, akik akármilyen okból, szintén egyedül találják magukat.

Először is, hadd mondjam el nektek, hogy az imáitok igenis meghallgatásra találnak. Mennyei Atyátok ismeri a szívetek vágyát. Azt nem tudom megmondani, miért van az, hogy egyesek imájára így jön a válasz, másokéra pedig úgy. De egyet mondhatok: szívetek igazlelkű vágyai végül beteljesülnek.

Időnként nehéz túltekinteni azokon a dolgokon, melyek közvetlenül előttünk vannak. Türelmetlenek vagyunk, és nem akarjuk, hogy legnagyobb vágyaink majd csak később teljesedjenek be. E rövid élet azonban szinte semmiség az örökkévalósághoz képest. És ha tudunk remélni, hitet gyakorolni és örömmel mindvégig kitartani – megismétlem, örömmel mindvégig kitartani –, csak akkor teljesednek be szívünk igazlelkű vágyai ama nagyszerű mennyei jövőben, olyannyira, hogy azt most fel sem tudjuk fogni.

Közben pedig ne várjatok arra, hogy valaki más tegye teljessé az életeteket. Hagyjatok fel azzal, hogy hibákat kerestek magatokban, és ne tűnődjetek azon tovább, hogy esetleg valami nem stimmel veletek. Ehelyett törekedjetek arra, hogy Isten gyermekeként elérjétek a bennetek rejlő lehetőségeket. Tanuljatok! Szerezzetek valamilyen értékes szakmát, és teljesedjetek ki mások szolgálatában. Használjátok az időtöket, a tehetségeiteket és a forrásaitokat arra, hogy fejlesszétek magatokat, és megáldjatok másokat. Mindezzel felkészülhettek arra, hogy családotok legyen. Vessétek bele magatokat az egyházközségetek vagy gyülekezetetek életébe, és magasztaljátok fel az elhívásaitokat, bármi is legyen az.

Ennek a halandó létezésnek a legnagyobb célja az, hogy megtanuljuk tökéletesen szeretni Mennyei Atyánkat és a felebarátainkat csakúgy, mint saját magunkat. Ha teljes szívünkkel, lelkünkkel és erőnkkel tesszük ezt, akkor örökkévaló rendeltetésünk dicsőséges és minden képzeletünket felülmúló lesz. Legyetek hithűek, és a dolgok majd rendbe jönnek. Ez az Ő örökkévaló ígérete mindazok számára, akik szeretik és tisztelik Őt.

Képes leszek-e hithű maradni?

A harmadik kérdés, melyet a fiatalok gyakran feltesznek, a következő: “Képes leszek-e hithű maradni?” Vannak, akiknek kétségei vannak Istennel vagy az egyházzal kapcsolatban. Mások engednek a kísértéseknek, melyek elcsalják őket a tanítványság egyenes és keskeny ösvényének biztonságából.

Amikor pilótaként Európa és Afrika között repültem, gyakran tanúja voltam egy nagyon érdekes időjárási jelenségnek, melyet trópusi konvergenciának neveznek. Ez egy viharsáv, mely az Egyenlítő mentén húzódik északi és déli irányban, és gomolygó, vészjósló felhőoszlopokkal tölti meg a horizontot.

Ahogy ezeket a felhőket figyeltem, lenyűgözött a szépségük és méltóságuk. Sűrű, fekete alakzatokban tornyosultak előttem. A bennük gerjedő villámok ragyogó fénnyel árasztották el őket egyik végüktől a másikig, mintha rettentő tűz tombolna a belsejükben. Micsoda dicsőséges és elragadó látvány!

De mit gondoltok, mit tesznek a pilóták, amikor ezeknek a viharoknak a közelébe kerülnek? Elkerülik őket, bármilyen szépnek és érdekesnek is látszanak. A felhőkből kiváló pára megfagy, és focilabda nagyságú jégtömbökké áll össze, amely képes átlyukasztani a fémet, és tönkretenni a repülőgépet. A heves légörvények és az elektromos kisülések megbéníthatják a repülőt és annak rendszerét.

Vajon ez az alapelv nem igaz-e a lelki sérülést okozó dolgokra is? A kísértés nem lenne kísértés, ha nem tűnne vonzónak, lenyűgözőnek vagy szórakoztatónak. De a viharhoz közelítő pilótához hasonlóan nektek is meg kell tanulnotok őket elkerülni, nem számít milyen gyönyörűnek vagy érdekesnek látszanak.

Mivel Mennyei Atyánk szereti a gyermekeit, parancsolatokat adott nekünk, hogy biztonságos távolságban tartson bennünket e pusztító viharoktól. Nem kényszeríti egyetlen gyermekét sem arra, hogy az Ő útján járjon. Ehelyett megengedi, és el is várja, hogy magunk döntsünk. De egyet tudnotok kell: vannak döntések, melyek katasztrófához vezetnek. Ezért válasszátok a jót.

Hadd csatlakozzak tanúbizonyságommal azok sokaságához, akik a pornográfia szörnyűsége ellen figyelmeztetnek. Kerüljétek el! Maradjatok távol tőle! Ugyanazt mondom nektek a pornográfiáról, mint amit a pilótaképzésen nekem tanácsoltak a viharral kapcsolatban: “Kerüld el, kerüld el, kerüld el!”

Ne feltételezzétek, hogy egy picit talán bedughatjátok a repülőgép orrát a viharba: ne íncselkedjetek a pornográfiával. Emlékezzetek rá, hogy a legundorítóbb és legpusztítóbb dolgok elsőre gyakran vonzónak tűnhetnek. Nagy ívben kerüljétek azokat a dolgokat, melyek veszélybe sodorhatnak benneteket.

Tényleg igaz?

A következő téma: Mi a helyzet a kétségekkel vagy a kérdésekkel? Honnan lehet megtudni, hogy az evangélium igaz? Rendjén van-e, ha kérdések merülnek fel bennetek az egyházzal vagy annak tanaival kapcsolatban? Drága fiatal barátaim, mi egy kérdezősködő nép vagyunk, mert tudjuk, hogy a kérdések vezetnek el az igazsághoz. Az egyház is így kezdődött, egy fiatal férfival, akinek sok kérdése volt. Sőt, nem is értem, hogyan fedezheti fel valaki az igazságot anélkül, hogy kérdéseket tenne fel. A szentírásokban ritkán találhattok olyan kinyilatkoztatást, amely nem egy kérdésre adott válaszként érkezett volna. Mindig, amikor kérdés merült fel, és Joseph Smith nem volt biztos a válaszban, az Úrhoz fordult, melynek eredményei a Tan és a szövetségek csodálatos kinyilatkoztatásai. A tudás, melyet Joseph kapott, gyakran túlszárnyalta azt, amire az eredeti kérdés irányult. Ez az azért van, mert az Úr nemcsak azokra a kérdésekre válaszolhat, melyeket felteszünk, hanem ami még fontosabb, választ ad azokra a kérdésekre is, melyeket fel kellett volna tennünk. Halljuk hát meg ezeket a válaszokat.

Az egyház misszionáriusi erőfeszítéseinek gyümölcsei azon őszinte érdeklődőknél érnek be, akiknek szívből jövő kérdéseik vannak. Az érdeklődés a bizonyság bölcsője. Vannak, akik kínosan érzik magukat, vagy érdemtelennek, mert vizsgálódó kérdéseik vannak az evangéliummal kapcsolatban, pedig nem kell így érezniük. A kérdezés nem a gyengeség, hanem a fejlődés jele.

Isten azt parancsolja nekünk, hogy keressünk válaszokat a kérdéseinkre (lásd Jakab 1:5–6), és csupán annyit kér, hogy azt ”őszinte szívvel, igaz szándékkal, Krisztusba vetett hittel” tegyük (Moróni 10:4). Amikor ezt tesszük, mindenről megtudhatjuk az igazat “a Szentlélek hatalma által” (Moróni 10:5).

Ne féljetek, kérdezzetek! Legyetek kíváncsiak, de ne kétkedjetek! Mindig ragaszkodjatok ahhoz a hithez és világossághoz, melyet már megkaptatok. Mivel a halandóságban tökéletlenül látunk csupán, nem minden nyer azonnal értelmet. Sőt, azt gondolom, ha mindennek látnánk az értelmét, az azt bizonyítaná, hogy mindaz csupán egy halandó elmétől származik. Emlékezzetek rá, Isten megmondta:

„…nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim…

Mert a mint magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!”(Ésaiás 55:8–9).

Azt azonban tudjátok, hogy a halandóság egyik célja, hogy egyre inkább olyanná váljatok, mint Mennyei Atyátok – mind gondolataitokban, mind pedig útaitokban. Ebből a szemszögből nézve a kérdéseitekkel kapcsolatos válaszok kutatása közelebb vihetnek benneteket Istenhez, és megerősítik, nem pedig megingatják a bizonyságotokat. Igaz, hogy a “hit nem… tökéletes ismeret…” (Alma 32:21), de hitetek gyakorlásával, mégpedig függetlenül a körülményeitektől, legyetek bárhol és legyen bármikor, az evangéliumi tantételek mindennapi alkalmazása által meg fogjátok ízlelni az evangélium édes gyümölcseit, és e gyümölcs által tudni fogjátok, hogy az igaz (lásd Máté 7:16–20; János 7:17; Alma 32:41–43).

Örökkévalóak vagytok

Mindig hallhattok majd olyan hangokat, melyek azt mondják, hogy bolondok vagytok, ha hattyúnak képzelitek magatokat, és azt ismételgetik, hogy csupán rút kiskacsák vagytok, és ne is számítsatok rá, hogy bármi mássá válhattok.

De ti okosabbak vagytok ennél. Egy könyörületes Isten kinyilatkoztatott szavainak köszönhetően megláttátok valódi képmásotokat a víz tükrében, és éreztétek magatokban eme isteni lélek örökkévaló dicsőségét. Ti nem vagytok átlagosak, világszerte élő drága fiatal barátaim. Dicsőséges és örökkévaló lények vagytok.

Nem számít, milyen körülmények és megpróbáltatások vesznek körül titeket, arra biztatlak benneteket, emlékezzetek rá, honnan jöttetek, és hová tartotok, mert az ezekre a kérdésekre kapott válaszok valóban önbizalmat adnak nektek, és irányt mutatnak az életetek során.

Mennyei Atyátok él. Ő ismer benneteket. Próféták és apostolok által szól hozzátok ezekben az utolsó napokban. Napjainkban Thomas S. Monson az Úr prófétája a földön. Az egyházat a Szabadító, Jézus Krisztus vezeti. Ezt tudom. Ő áll ennek az egyháznak az élén.

Lehet, hogy ma tökéletlenül és német akcentussal beszélek hozzátok, de megígérem nektek, hogy a szavak, melyeket a szívetekben, az elmétekben és a lelketekben éreztek, a Szentlélek ékesszólása, tisztasága és hatalma által érkeznek el hozzátok. És a Szentlélek ereje által mindenrõl megtudhatjátok az igazat.

Kedves testvéreim, drága fiatal barátaim, szeretlek benneteket. Teljes szívemből. Nagyon hálás vagyok értetek. Köszönöm a jóságotokat. Az Úr Jézus Krisztus, a mi Szabadítónk apostolaként megáldalak benneteket személy szerint és együttesen is, hogy megtanuljátok felismerni, kik vagytok valójában, hogy mit kell tennetek, és kiknek kell lennetek ahhoz, hogy boldog és teljes életet élhessetek.

Ez az én imám és áldásom, hogy amikor ránéztek a tükörképetekre, képesek legyetek túltekinteni a tökéletlenségeiteken és hiányos önbizalmatokon, és felismerni, hogy kik vagytok valójában: a Mindenható Isten dicsőséges fiai és leányai. Jézus Krisztus szent nevében, ámen.

© Intellectual Reserve, Inc., 2009. Minden jog fenntartva. Az angol eredeti jóváhagyva: 10/08. A fordítás jóváhagyva: 10/08. A The Reflection in the Water fordítása. Hungarian.  PD50013492 135

Notes

1. William Shakespeare: Hamlet. III. szín, 1. felvonás. Fordította: Arany János.

^ Back to top