• Print
• Listen
  • MP3
• Watch
  • Windows Media (WMV)
  • MP4
• E-mail

“Az élet útja” 

EOSZ Esti beszélgetés fiatal felnőtteknek • 2010. május 2. • Brigham Young Egyetem – Hawaii

Aloha kedves testvéreim! Burton nőtestvérrel nagyon örülünk, hogy néhány percet eltölthetünk veletek ezen a gyönyörű sabbaton itt, a Brigham Young Egyetem–Hawaii kampuszán, valamint számos más fiatal felnőttel világszerte. Izgalmas látni és megtapasztalni, hogy milyen sokféle kultúra képviselteti magát itt a kampuszon és a közönség soraiban. Azt kívánjuk, bárcsak ellátogathatnánk a világszerte található cövekközpontokban és hitoktatási épületekben összegyűlt széles közönséghez, hogy lássuk mindazokat, akik eljöttek meghallgatni ezt a közvetítést.

Imádom az aloha! szó hangzását és jelentését. Talán tudjátok, hogy az aloha szónak a hawaii nyelvben számos jelentése van: gyengédség, szeretet, béke, könyörület, együttérzés, sajnálat, irgalom, kedvesség vagy kegyelem. Az elmúlt 150 évben ugyanabban a szövegösszefüggésben használják, mint az angol hello és viszlát szavakat. Ezek az érzelmek teszik olyan kedves, közkedvelt üdvözléssé, és a búcsú mélyről fakadó kifejezésévé.

Az egymással szemben álló értékek korát éljük

Az aloha fogalma olyan fontos Hawaiin, hogy ezt az az „aloha lelkiséget” Hawaii állami szobrai is megtestesítik. Az aloha jelentése melegség és gyengédség, mindenféle kötelezettség elvárása nélkül. Azt jelenti, hogy elismerjük minden egyes személy fontosságát a közösségben. Azt is jelenti, hogy „meghalljuk a ki nem mondott dolgokat, látjuk a nem láthatót, és ismerjük a megismerhetetlent”1. Az aloha lelkisége gyönyörű evangéliumi tantételeket ölel fel – a hithez, és a „ne ítélj, hogy ne ítéltess”-hez hasonló tantételeket (Máté 7:1). Az egyén és a könyörület fontosságát hangsúlyozza. Hát nem lenne csodás, ha az egész világ teljesen befogadná az aloha lelkiségét?

Nemrégiben David H. Petraeus generális beszélt a provói Brigham Young Egyetemen. Csodás humoráról tanúskodott, mikor üzenete elején felsorolt tíz okot arra, hogy miért válnának jó katonák a Brigham Young Egyetemen végzett hallgatókból. Ezek közül megemlítenék néhányat: „Nem számít, ha nem tudják, milyen rangot visel valaki, mert úgyis csak X. Y. fivérnek vagy nőtestvérnek szólítják egymást…” „Soha nem mennek engedély nélküli eltávozásra. Ők ezt inkább csak kevésbé tevékeny státusznak nevezik.” „Azonnal célpontba vesznek bármit, ha azt mondod nekik, hogy utána frissítőt szolgálnak fel.” „Áttörő ötleteik vannak arra, hogyan kezeljék a lázongókat. Például házitanítókat jelölnek ki hozzájuk.” És végül jöjjön, ami talán a legfontosabb: „Ők a világ legmegbízhatóbb »kijelölt sofőrei«.”2 Van egyfajta terápiás hatása annak, mikor mosolyra fakasztanak a gyengeségeink.

Páratlan kiváltság, hogy egy élő Mennyei Atya fiai és leányai lehetünk, és hogy megadatott nekünk, hogy kommunikáljunk Vele, és meghívjuk az Õ Lelkét a gyűléseinkre és a személyes életünkbe. Biztos mindannyian egyetértünk abban, hogy nagy különbség van egy ima elmondása és az imádkozás között. Szent Ágoston állítólag ezt tanácsolta: „Imádkozz úgy, mintha minden Istentől függne, de cselekedj úgy, mintha minden rajtad múlna.”3 Van egy régi mondás, melyet nagyon kedvelek: „A sok térdelés segít majd, hogy megállhass az Úr előtt.” Hihetetlen számomra, hogy néhány nappal ezelőtt az Egyesült Államok egyik szövetségi bírója alkotmányellenesnek ítélte az önkéntes imádkozásra való buzdítást a Nemzeti Ima Napján.

A világ számos részében, köztük az Egyesült Államokban, a nyilvános összejöveteleken való imádkozást, és bármiféle vallásos jelkép nyilvános bemutatását alkotmányellenesnek vagy törvényellenesnek tartják. Ennek figyelembe vételével nagyon érdekesnek tartok egy alig ismert tényt: A Washington szövetségi fővárosban áll a Washington Emlékmű, melynél nem emelhető magasabb építmény a városban. Az emlékmű alumíniumhegye pontosan 555 láb és 5,125 hüvelykkel (vagyis 169,294 méter) van a föld felett. Ennek az emlékműnek a tetején, az alumínium borításon, melyet nem sokan láthatnak, néhány latin szó található: Laus Deo. Laus Deo! Két, látszólag jelentéktelen, észrevehetetlen szó, az emlékmű legmagasabb pontján, mely egy fontos nemzet fővárosára tekint. Hogy mit jelent ez a két latin szó, mely négy szótagból, összesen hét hangból áll? Jelentése egyszerű: „Dicsőség Istennek!” Az istenségre és Mennyei Atyánkra történõ számos más utalás is dísziti ezt a bámulatos építményt.

Dicsőség Istennek. Laus Deo! Amikor személyesen és együtt is dicsőítjük szerető Mennyei Atyánkat, bölcsességért és ítélőképességért fohászkodva, és miközben hálánkat fejezzük ki az Ő jóságáért és kegyelméért, melyet bölcs és szerető Mennyei Atyánkként tanúsít irántunk, emlékezzünk az igazi aloha lelkiségére. Thomas S. Monson elnök gyakran emlékeztet bennünket a következõkre: „Amikor emlékezetben tartjuk, hogy mindannyian Isten szó szerinti fiai vagy leányai vagyunk, nem fogjuk nehéznek találni, hogy imában közeledjünk Hozzá. Õ ismer minket; Õ szeret minket, és azt akarja, ami számunkra a legjobb.” 4

Abraham Lincoln, az Egyesült Államok 16. elnökének szavait idézve: „Amikor arra készülök, hogy az emberekhez szóljak, a rendelkezésre álló idő kétharmad részében azon gondolkodom, mit szeretnének ők hallani, és csak egyharmad részében azon, hogy mi az, amit én akarok mondani.”5 A Lincoln-féle felkészülési módszert használva sokat imádkoztam és gyötrődtem, hogy mi az, amit esetleg hallani szeretnétek, és amit hallanotok kell, és mire törekedjek, hogy átadjam nektek. Próbáltam magam a helyetekbe képzelni – végiggondolni, hogy milyen lehet azon az ösvényen járni, amelyen ti, most, 2010-ben. Feltételezem, hogy sokan közületek teljes joggal megkérdezhetik, „mit tudhat ez a nálunk 50 évvel idősebb ember arról, hogy mivel kell szembenéznie a mai fiataloknak?” Ez nagyszerű és jó kérdés! Őszintén szólva valószínűleg nem is annyira a mindennapos tevékenységeitekről, és mindazon kísértésekről van szó, amelyeken keresztül mentek. Vannak azonban olyan fontos szempontok az életünkben, melyeknek örökkévaló következményeik vannak. Ezek állandóak, mindig is azok voltak, és soha nem változnak. Talán az életem során szerzett tapasztalataim hitelesebbé teszik a megfigyeléseimet. Amikor kikértem a főiskolás korú unokáim véleményét arról, hogy mit gondolnak, miről kéne beszélnem, ilyen válaszokat adtak: „Nagyapa, csak legyen egyszerű.” „Nagyapa, csak mondd el, ahogy van.” És talán ami a legfontosabb: „Nagyapa, légyszi, csak röviden!” Megteszem, ami tőlem telik, hogy megfeleljek roppant nagy elvárásaiknak.

Hadd osszam meg néhány meglátásomat, mely gyakorlatilag mindannyiunk számára egyértelmű lehet. Olyan időket élünk, amikor a nemzetek és a világ kultúrái között dúl a nyugtalanság, konfliktusban vannak egymással. Az emberiség jövője zavaros. Gyakran a fiatalok szívét is félelem szorítja el. Sokan elveszítik az Úr Jézus Krisztusba vetett hitüket, és megint másoknak a remény csak egy múló álom. Sátán állandó törekvése az emberek szívéért és lelkéért egyre csak folytatódik. Az úgynevezett „X” nemzedék (1965 után született nemzedék) kissé bizonytalan és talán egy csöppnyit össze van zavarodva a vegyes jelzések miatt, melyet úgy általában a társadalom feléjük küld.

Ismerjük az utat, melyen járnunk kell

Miután elgondolkodtam arról, hogy mit mondhatnék, és kértem, hogy a Lélek legyen velem, Ő azt súgta, vagy inkább azt kiáltotta, hogy az utolsó napi szent fiatalokat meg kell erősíteni abban, hogy ők szó szerint egy szerető, gondoskodó és jóságos Mennyei Atya fiai és leányai. Újra meg kell bizonyosodniuk arról, hogy az Úr Jézus Krisztusba vetett hit mennyire fontos. Tudniuk kell, hogy egyáltalán nincs okunk a félelemre vagy kétségbeesésre, ha az Úr szavát követjük. Tudniuk kell, hogy a remény valóságos lehet, a lehetőségek határtalanok, és hogy az engedelmesség a boldogság előfeltétele; hogy van egy nagyszerű és örökkévaló cél ebben az életben, és hogy Sátán követőivel együtt el lesz hallgattatva. Jézus Krisztus evangéliuma igaz. Próféták vannak az országban.

Én amellett vagyok, hogy a pohár inkább félig tele van, nem pedig félig üres. Drága fiatal barátaim, óriási idõszak ez, melyben most élhetünk. Hatalmas a küldetésünk, és isteni a rendeltetésünk. Mindezt és még ennél is sokkal többet tudhatunk, mert megáldattunk azzal, hogy megértsük Mennyei Atyánk tervét, melyet pontosan a mi boldogságunk érdekében készített, és melyet elérhetünk, ha teljesen elmerülünk Jézus Krisztus evangéliumában.

Charles Dodgson, 19. századi angol író, matematikus és bölcselő volt, aki Lewis Carroll írói álnéven dolgozott, megírta az Alice Csodaországban című könyvet, és folytatását, az Alice Tükörországban című művet. Közismert volt csípős idézeteiről is, melyek közül az egyik igen jól ismert: „Ha nem tudod, hová mész, oda bármilyen úton eljuthatsz.”6 Nagyon hasonló elv tükröződik Robert Frost, „A ki nem taposott út” című elgondolkodtató versében is:

Az út az erdőn kettéágazott,
De sajna mind a kettőt nem lehet
Követnem egymagam; csak álltam ott,
És fürkészvén a messzi távlatot,
Az úton tűnődtem: hová siet?

Majd indultam a második nyomán,
Mert harmatos gyepű volt, s elhagyott,
És szinte már-már bekúszott alám;
Habár ha nékem ezt sugallta, tán
A többiekhez is így szólhatott.

És lábnyomok a fényes szálakon
Bár egyik úton sem sötétlenek,
Az elsőt majd egy másik szép napon!
Bár új út jő, ha ezt itt elhagyom…
Már nem hittem, hogy visszatérhetek.

S egy messzi-messzi kornak reggelén
Majd felsóhajtva mondom ezt: hiszen
Az út az erdőn kettévált, s hogy én
Az utammá a régjártat tevém,
Amiatt lett minden most ilyen.7

Mivel megáldattunk azzal, hogy ismerhetjük Isten tervét, melyet az Ő gyermekeinek örökkévaló boldogságáért készített, mi, utolsó napi szentek ismerjük végső célunkat és azt, hogy melyik út vezet oda biztonságban. Mi jól tudjuk, hová megyünk, mert tudjuk, honnan jöttünk és hová tartunk.

Isten terve a boldogság terve

Talán segítségünkre lehet Mennyei Atyánk tervének rövid áttekintése. Mindannyian Mennyei Atyánk gyermekei vagyunk, és mielőtt a földre jöttünk, már léteztünk. A terv célja, hogy halhatatlanságot és örök életet nyerjünk. Csak egyetlen örökkévaló terv volt, és amikor Atyánk bemutatta nekünk, mindannyian ujjongtunk örömünkben. Ezt a tervet maga Isten tárta elénk. Nem volt többféle terv, bár néha ezt akarják elhitetni velünk. A terv részét képezte az ember neme. A nem valójában nagyon is lényeges része ennek a tervnek. A terv már e világ megléte elõtt elrendeltetett, és megteremtette, biztosította mindannyiunk számára a felmagasztosuláshoz vezetõ utat. A családot Isten rendelte el, és a legfontosabb helyet foglalja el a tervben. Mennyei Atyánk élő próféták által szól az Ő gyermekeihez. A templomok és a bennük végzett szabadító szertartások összekötnek bennünket az örökkévalósággal. A tervhez kellett valaki, aki megmutatja nekünk az utat, és szószólónk lesz az Atyánál. A Szabadító, Jézus Krisztus pontosan erre jelentkezett, és felajánlotta magát, hogy lehessen önrendelkezésünk, és így tudjunk önmagunkért cselekedni. Lucifer (vagyis Sátán) fellázadt, és az önrendelkezés helyett Isten gyermekeinél inkább kényszert akart alkalmazni. Örvendezve ujjongtunk, mikor Jézus Krisztus ki lett választva, nekünk pedig megadatott a lehetõség, hogy eljöjjünk a földre, testet kapjunk, tapasztalatokat gyűjtsünk, és próbára tegyük magunkat.

Miközben az élet útját járjuk, pontosan követnünk kell a szabályokat és az ott lévõ útjelzõket. Alma, a Mormon könyve-beli próféta elmagyarázta: „Isten tehát, miután megismertette velük a megváltás tervét, parancsolatokat adott nekik, hogy ne tegyenek gonoszt, mert ennek büntetése egy második halál, mely egy örökkévaló halál, ami az igazlelkűséghez tartozó dolgokat illeti; mert az ilyen felett nem lehet hatalma a megváltás tervének, mert Isten legmagasabbb jósága szerint az igazságosság cselekedeteit nem lehet elpusztítani” (Alma 12:32).

Ha engedelmesen és hithűen belekapaszkodunk a vasrúdba, és követjük a kijelölt ösvényt, akkor számíthatunk arra a nagy és dicsõ lehetõségre, hogy újra visszatérjünk Mennyei Atyánkhoz, és örökké Vele éljünk, élvezve mindazon áldásait, melyeket azoknak szán, akik „jelessel végeznek” majd e halandó létben. Amennyiben szorosan ragaszkodtok az egyházi normákhoz, sokkal boldogabbak lesztek ebben az életben, és pozitív példaként állhattok azok elõtt, akik körülvesznek benneteket. Idézve a családi kiáltványt: „Boldogság leginkább akkor érhetõ el a családi életben, ha az az Úr Jézus Krisztus tanításaira épül. A sikeres házasságok és családok a hit, az ima, a bűnbánat, a megbocsátás, a tisztelet, a szeretet, a könyörületesség, a munka, valamint a tartalmas szabadidős tevékenységek alapjára épülnek.” 8 Érdekes módon ezeket az egyszerű igazságokat, melyek Mennyei Atyánk boldogságtervén alapulnak, sokan félreértik azok közül, akik nem a mi hitünket vallják.

Természetesen mindannyiunknak időt kell szakítania e csodás terv megismerésére, tanulmányozására, és a felette való elmélkedésre. Végig kell gondolnunk mindazt a boldogságot, melyet Mennyei Atyánk tartogat nekünk, ahogyan azt a gyermekei számára készített tervben felvázolta. Ne feledjük: az Úr terve a boldogság terve. Nagyon szeretem, ahogyan Gordon B. Hinckley elnök fogalmazott ezzel kapcsolatban: „Könnyebb lesz az út, kevesebb lesz az aggodalom, kevésbé fajulnak el a nézeteltérések, amennyiben megőrizzük a boldogság szellemét.” 9

„2007-ben az Egyesült Államok két nagy médiaszervezete 12 és 24 éves kor közötti fiatalokat kérdezett arról, hogy mi teszi őket boldoggá.

A tanulmányból többek közt a következők derültek ki:

• • A fiatalok »a szüleiket tekintik a biztonság és a boldogság éltető forrásának«.

• • »A fiatalok egyre inkább lelki úton és hit által keresik a boldogságot.«

• • »A fiatalokban egyre inkább éledezik az érdeklődés a hagyományos családi szervezet iránt.«

A tanulmány egyik összegzése a következõ megállapítást teszi: „Kezdeti kutatásaink már kimutatták, hogy korunk ifjúsága sokkal jobban ragaszkodik a hagyományokhoz, mint a korábbi nemzedékek, mégis meglepetésként hatott, hogy a fiatalok mekkora várakozással és örömmel tekintenek saját házasságuk és a családalapítás elé. «”10

Sikeresen végigmehetünk az élet útján

Imádok utazni, különösen akkor, ha nem kell repülni, és van elég időm, hogy autóval járjam az országot. Egy utazással kapcsolatos példa talán segít jobban megértenünk az élet útját, melyen utazunk.

Ha például úgy döntünk, hogy a keleti parton fekvő Vermontból, vagyis az Egyesült Államok Atlanti-óceán felőli partjától el akarunk jutni a nyugati San Franciscóba, vagyis a Csendes-óceán felőli partig, és kizárólag az államközi autópályarendszert használjuk, az internetes útvonaltervező szerint a két pont közötti távolság 4945,5 kilométer, és körülbelül 48 órát igényel, hogy autóval eljussunk odáig. Az út során több száz lehetőség adódik arra, hogy irányt vagy útvonalat változtassunk, de minden alkalommal néhány extra kilométer hozzáadódik az utunkhoz. Hogy segítsenek biztonságban megérkezni a célállomáshoz, számos útjelző tábla, figyelmeztetés, sebességkorlátozás és kilométerkő van kirakva útközben, és talán még egy GPS is van az autóban. Az utazás minden egyes kilométere bekerül az autó kilométerszámlálójába, az előrehaladást pedig kilométerről kilométerre, óráról órára jelzi. Időnként, mikor utazunk, meg kell állnunk, hogy pihenjünk, tankoljunk és táplálékot vegyünk magunkhoz.

Az élet útján a születéstől a halálig szintén meg kell hoznunk sok-sok döntést. A fejlõdésünket és elõrehaladásunkat részben az évek száma, részben a teljesítményünk mutatja. A szentírások útmutatást, figyelmeztetést, biztatást adnak, és térképül szolgálnak, mintát adva az életünkhöz. James E. Faust elnök gyakran utalt úgy a Mormon könyvére, mint a „mi nemzedékünknek írt szövegre”11. Szerintem ezzel arra utalt, hogy a Mormon könyve jó használati útmutató számunkra, melynek segítségével sikeresen összeállíthatjuk életünk utazását. Csakúgy, ahogy bíznunk kell az autópálya mentén található útjelző táblák információinak érvényességében, a szentírásokról is személyes bizonyságunk kell hogy legyen.

Nefi, napjaink olvasóinak írva, emlékeztetett bennünket, miért bírnak oly nagy jelentõséggel a szentírások életünk utazása során:

„És tudom, hogy az Úristen népem javára fogja szentelni imáimat. És a szavak, melyeket gyengeségben írtam, erőssé tétetnek számukra; mert ez meggyőzi őket, hogy jót tegyenek; ismereteket ad nekik atyáikat illetően; és Jézusról szól, és meggyőzi őket, hogy higgyenek benne, és tartsanak ki mindvégig, mely az örök élet.

És ez durván szól a bűn ellen, az igazság világos beszéde szerint; tehát senki nem lesz haragos a szavak miatt, melyeket leírtam, hacsak nem az ördög lelke van benne” (2 Nefi 33:4–5).

Ezek Nefi azon utolsó szavai közé tartoznak, melyeket leírt a Mormon könyve ráesõ részében. Nefi ebben a két versben legalább öt okot vázolt fel számunkra, hogy miért is tanulmányozzuk a szentírásokat, mintha csak egy térképet kellene tanulmányoznunk egy hosszú, kontinenst átszelõ utazás elõtt.

Ehhez hasonlóan, a Mormon könyvébe író utolsó próféta elmagyarázta, hogyan tehetünk szert erre a nélkülözhetetlen bizonyságra a Mormon könyve igazságáról. Erre emlékeztetett minket: „És amikor ezeket a dolgokat megkapjátok, arra buzdítalak benneteket, hogy Krisztus nevében kérdezzétek meg Istent, az Örökkévaló Atyát, hogy nem igazak-e ezek a dolgok; és ha őszinte szívvel, igaz szándékkal, Krisztusba vetett hittel kérdeztek, akkor ő a Szentlélek hatalma által ki fogja nektek nyilvánítani ennek igazságát” (Moróni 10:4).

A Moróni általt felvázolt folyamatban a tanulmányozás szerepel az elsõ helyen. A második dolog pedig az, hogy tegyük fel a helyes kérdést. Ebben az esetben a kérdés nem az, hogy igaz-e, hanem az, hogy nem igaz-e. A harmadik, hogy tanúsítsunk őszinte vágyat az igazság megismerésére. A negyedik: legyen elegendő hitünk ahhoz, hogy tudjuk, a kérdésünkre megkapjuk majd a választ. És az ötödik: készüljünk fel a Szentlélektől érkező válaszra.

Mivel autópályás utazásunk olyan nagyvárosokon vezet át, ahol szerteágazó utak visznek minden irányba, és a forgalom is jelentõs, könnyű rossz irányba kanyarodni, eltvédni vagy akár zsákutcába futni. Félelem és kétségbeesés lehet úrrá rajtunk, miközben igyekszünk megtalálni a biztonságos menedéket vagy a vágyott utat. Ugyanígy van ez drága fiatal barátaim, az élettel is: elveszett lelkekké válhatunk, engedünk a kísértéseknek, és idővel szem elől tévesztjük eredeti úticélunkat.

Egy jóságos Mennyei Atya az Õ csodálatos tervében az élet útja mentén megtette az óvintézkedést az ilyen kerülõutak esetére. Elküldte az Ő Egyszülött Fiát, hogy a mi Megváltónk és Szabadítónk legyen. Ne értsétek félre, a bűn megköveteli a vezeklést. Alma próféta emlékeztetett bennünket, hogy „az Úr a legcsekélyebb mértékű elnézéssel sem tekinthet… a bűnre” (Alma 45:16). A biztosításhoz hasonlóan, melyet az autónkra kötünk, ha netalán út közben valamilyen kárt szenvednénk vagy bajt okoznánk, ugyanígy õszinte és teljes bűnbánatot tartva megszerezhetjük azokat az áldásokat, melyek Jézus Krisztus engesztelésével járnak. Ő gondoskodott számunkra olyan isteni „megmentőkről” is, akiket püspököknek nevezünk. Ők segítenek újra rátalálnunk a helyes útra. Emlékezzetek rá, az Úr megígérte, hogy „ha bűneitek skárlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú” (Ésaiás 1:18). Az Úr ebben az adományozási korszakban azt mondta:

„Íme, aki megbánta bűneit, annak megbocsáttatik, és én, az Úr, nem emlékszem azokra többé.

Erről tudhatjátok, hogy valaki megbánta-e bűneit – íme, beismeri és elhagyja azokat” (T&Sz 58:42–43).

Ha megpróbáltátok levágni az utat, vagy letértetek az életetek nektek kiszabott útjáról, csodálatos püspökötök segíteni tud nektek. Keressétek fel, ő szeret benneteket!

Miközben átutazunk a kontinensen, a különböző állami szervek különféle ösztönzéseket és kiváltságokat ajánlanak fel, ha a járművünk megfelel bizonyos normáknak. Ezek a normák kapcsolatban állhatnak a teljesítménnyel, beleértve a biztonsági követelményeknek való megfelelést. Néha vannak súlykorlátozások. Természetesen kell, hogy legyen rendszámtáblánk, és vannak olyan helyek, ahol kedvezményt kapunk, ha a gépjárművünk üzemanyagfogyasztása bizonyos szint alatt marad. Ha kötünk bizonyos megegyezéseket, és felelősséget vállalunk, lehet, hogy használhatunk olyan különleges közlekedési sávokat, mellyel elkerüljük a dugót, a díjszedő bódékat, vagy más különleges bánásmódban részesülhetünk.

Az életben Mennyei Atyánk azt várja tőlünk, hogy kössünk bizonyos megegyezéseket, melyeket szövetségnek nevezünk. A történelem folyamán Mennyei Atyánk végig szövetségeken keresztül állt kapcsolatban a gyermekeivel. Biztosan emlékeztek rá, hogy szövetséget kötött Ádámmal, Ábrahámmal és Mózessel is. Napjainkban a szövetségkötés részeként keresztelési szövetségeket, papsági szövetségeket és templomi szövetségeket kötünk, melyekre összefoglaló néven „az új és örökkévaló szövetségként” utalnak. Minden említett szövetség egy szent szertartással van egybekötve, és elengedhetetlen a felmagasztosulásunkhoz. Ha tiszteletben tartjuk szent szövetségeinket, Mennyei Atyánk részesít minket az Ő megígért áldásaiban. Nem vehetjük könnyedén a szertartásainkat és szövetségeinket.

Russell M. Nelson elder így emlékeztetett bennünket Mennyei Atyánk ígéretére: „Örök életet remél számunkra. Ezt pedig azzal érdemeljük ki, hogy engedelmeskedünk a templomi szövetségeknek és szertartásoknak – magunkért, a családjainkért és az őseinkért. Nélkülük nem lehetünk tökéletesek. Nem kívánhatjuk be magunkat Isten színe elé. Engedelmeskednünk kell a törvényeknek, amelyeken azok az áldások alapszanak.” 12

Drága fiatal barátaim, nem tudjuk, milyen hosszú vagy meddig tart életünk útja, de csakis az által lelhetünk boldogságra Mennyei Atyánk tervének keretein belül, ha mindvégig kitartunk abban az életünkben, mely szilárdan az evangélium talajában gyökeredzik, alázatosan szolgáljuk embertársainkat, krisztusi életet élünk, és betartjuk szent szövetségeinket.

Hogy a lehető legélvezetesebb legyen hosszúnak ígérkező autóutunk, néha meg kell állnunk, élvezve a helyi kultúrát és az érdekességeket, melyek felfrissítik a figyelmünket, és hozzájárulnak az utazás lendületéhez és szépségéhez. A természet szépségei azért teremtettek, hogy megbecsüljük és élvezzük azokat, és ha jó megfigyelők vagyunk, sokat tanulhatunk.

Hogy sikeresen bejárhassátok életetek útját, olykor szakítsatok időt mások szolgálatára és felkarolására. Barbara Bush, egykori first lady azt mondta: „Életünk végén soha nem azt bánjuk majd, hogy nem tettünk le még egy vizsgát, nyertünk meg még egy ítéletet, vagy kötöttünk meg egy újabb üzletet. Azt az idõt sajnáljuk majd, melyet nem a férjünkkel, a gyermekünkkel, a barátainkkal vagy a szüleinkkel töltöttünk.” 13

Ahogyan szükségünk van jogosítványra egy autó vezetéséhez, ugyanúgy ajánlásra van szükségetek ahhoz is, hogy élvezhessétek az Úr házában végezhetõ szolgálatok áldásait.

Isten útmutatásai lehetővé teszik, hogy sikeresek legyünk

Albert Schweitzer, híres teológus, orvosi misszionárius és filozófus megjegyezte: „A boldogság kulcsa nem a siker. Viszont a siker kulcsa a boldogság.”14 A boldogságot pedig akkor érhetjük el, ha követjük azon elõírásokat, melyek Mennyei Atyánk örökkvaló tervében találhatók, melyet gyermekeinek készített. Mindennapi életünk folyamán tartsuk észben teremtésünk isteni célját.

Nem olyan régen egy nagyon bölcs édesanya az egyházközségünkben segített a gyülekezetnek megérteni, miért ad az Úr bizonyos kötöttségeket ahhoz, hogy irányítani tudjuk az életünket. Az úrvacsoragyűlésen arra kért bennünket, hogy hunyjuk le a szemünket, és képzeljünk el egy békés tájat. Mindannyiótokat arra kérlek, hogy tegyétek ugyanezt. Hunyjátok be a szemeteket. Most pedig képzeljetek el egy gyönyörű jelenetet: Süt a nap, a tengerpart pedig csodás látványt nyújt, ahogy a hullámok lágyan kifutnak a part fehér homokjára. Tavasz van, a homok még nem túl forró. Akár mezítláb is szaladgálhattok a parton, lábujjaitok között érezve a finom szemcséket. Kellemes szellő fújdogál: tökéletes idő a sárkányröptetésre. Házi gyártmányú sárkányotok selyempapírból, botokból és zsinórból készült. Hogy egyensúlyban tartsa, egy színes farokrész is lengedezik rajta. Sárkányotok zsinórját nagy gonddal választottátok ki. Ez egy csodás sárkány, nem szeretnétek elveszíteni. A lehető legmagasabbra szeretnétek felengedni.

Most pedig tartsátok felfelé a sárkány elejét, és rohanjatok vele végig a parton, engedve, hogy a szél belekapjon a sárkányba, és felragadja a levegőbe. Eleinte kicsit ingatag, ezért kissé alább ereszkedik, mígnem újra kellő magasságba juttatjátok ahhoz, hogy belekapaszkodjon egy megfelelő szellő. Mikor engedtek kicsit a zsinóron, kezd könnyedén a magasba emelkedni. Csakhamar már olyan magasan van, hogy szinte csak egy kis foltnak látszik az égen.

Látjátok? Érzitek, hogy rángat a zsinór, amint a szél újra és újra belekap a sárkányba? Ha akarjátok, leengedhetitek. Forgathatjátok. A zsinór mozgatásával aláereszthetitek vagy a magasba engedhetitek. Ez a vékony, de erős zsinór szabályozza és köti a földhöz a sárkányt. Csak élvezzétek az irányítást, és ennek a napnak a szépségét.

Nos, van egy kérdésem. Mi is az, ami a magasban tartja a sárkányt? A szél? Tényleg úgy tűnik. Most arra kérlek, tegyetek meg valamit, ami talán nehezetekre fog esni. Hirtelen vágjátok el a zsinórt. Engedjétek szabadjára a sárkányt! Hadd repüljön kedvére, egyre messzebbre és magasabbra. A szél majd biztosan irányítja, és biztonságban tartja.

De mi történik most, hogy a zsinórt elvágtuk? A sárkány elkezd ereszkedni és zuhanni, ide-oda forgolódik, majd végül a földre hullik. A szél tovább fújja a föld felett, és amikor lehullik a magasból, ti szem elõl tévesztitek, de tudjátok, hogy a végeredmény az, hogy a földre zuhan. Ez a gyönyörű sárkány, melynek elkészítésére oly sok időt szántatok, már nincs a földhöz kötve, mégis a földre zuhan, és nincs szél, mely újra a magasba röpítené. Csalódottak vagytok? Érzitek a veszteséget?

Most már kinyithatjátok a szemeteket. A valóság az, hogy bár látszólag a zsinór csak irányítja a sárkányt, valójában az teszi lehetővé számára, hogy szárnyra kapjon, és az legyen, amire szánták.

Igyekeztem szavakkal képet festeni az elmétekben egy olyan evangéliumi igazságról, mely kulcsfontosságú a szabadulásunkhoz. A sárkány minket jelképez. Isten a saját képmására teremtett bennünket, és Ő gyönyörűnek lát minket. Nagyszerű munkát végzett, de nem kényszerít bennünket semmire. Amit adott nekünk, az egy zsinór, mely Hozzá köt bennünket, hasonlóan a sárkányon lévő zsinórhoz. A zsinór a boldogsághoz és örök élethez való útmutatást jelképezi, ahogyan az az Ő csodás tervében szerepel.

Összpontosítsunk továbbra is a végső célra: az örök életre!

Minden utazásnak van egy kezdete és egy vége, az út során pedig rendszerint van néhány megálló. Remélhetőleg nem történik majd sok lerobbanás és műszaki meghibásodás. Bárhol is vagytok éppen az élet autópályáján, bizony segíthet, és bölcs dolog lehet tárgyilagosan felmérni az lelki életetetek egészségi állapotát és vitalitását, mint ahogy az utazásotok elõtt ellenõriznétek járművetek benzinszintjét és keréknyomását. Ha lelki jóléteteknek gátat vet a bűn, a halogatás, a közöny, a testi vágyak, a drogok, a szemérmetlenség vagy bármely más gond, itt az ideje, hogy megoldást találjatok. Szeretem Teréz anya tanácsát, aki ezt mondta: „A tegnap a múlté. A holnap még nem jött el. Csak a mai nap áll rendelkezésünkre. Fogjunk hát hozzá!” 15

Fogjunk hát hozzá. Fogjunk hozzá most azonnal! Ne halogassuk a lehetőséget, hogy teljes mértékben kivegyük részünket abból a boldogságból, mely az igaz és hasznos életből fakad.

Az évek során abban a kiváltságban volt részem, hogy különbözõ alkalmakkal együtt játszhattam Jack Nicklausszal, Johnny Millerrel, Mike Weirrel és Arnold Palmerrel. Mind nagyon lenyűgöző férfiak, és remek golfjátékosok. Miközben Arnold Palmerrel játszottam, egy jelentéktelennek tűnő esemény történt, mely azonban tartós és mély hatással volt rám. Talán néhányan emlékeztek erre a történetre, melyet már korábban elmeséltem az Ausztráliában végzett misszióm kapcsán.

Ütésünk után éppen Palmer úr mellett álltam, mikor fiatal labdaszedője arról kezdett beszélni, milyen veszélyeket rejt a lyuk, amelynél éppen játszottunk. A beszélgetés valahogy így zajlott:

A labdaszedő Palmer úrhoz: „Uram, a zöld rész mellett, balra van egy kis patak, mely innen nem is látszik, a jobb oldalán pedig hagyták, hogy a fű vagy plusz öt centire megnőjön.”

Palmer úr kedvesen, ugyanakkor határozottan és lényegre törően így szólt a labdaszedőhöz: „Fiatalember, kérem, ne ültesse el az elmémbe, hogy mi van balra, és milyen buktatók várnak rám a jobb oldalon. Az egyetlen fontos információ az, hogy mekkora a távolság e labda és a zászló között.”

Életünk során túl sokszor összpontosítunk arra, mi van balra, vagy mi lehet jobbra, ahelyett, hogy mi van előttünk. John W. Gardner, korábbi egészségügyi, oktatási és jóléti miniszter rámutatott: „Egy sor lélegzetelállító lehetőség áll előttünk, megoldhatatlan problémáknak álcázva.”.”16 Lelki kihívásaink megoldása olyan lehetőség, melyet mindannyian sikeresen kiaknázhatunk.

Megmondták, hogy „életünk tetteit az örökkévalóság visszhangozza”17. Drága fiatal barátaim, azt kívánom, sikeresen tegyük meg az életünk autópályáján elõttünk álló utat, és legyünk részesei annak a boldogságnak, amely Mennyei Atyánk számunkra készített tervének adaadó követésébõl származik. Bámulatos időszakban élünk!

Szeretlek és tisztellek mindannyiótokat, és a menny áldásait kérem rátok, hogy megáldassatok boldogsággal, miközben hithűen követitek Isten tervét. Azt kívánom, hogy tiétek legyen a megkülönböztetés ajándéka, hogy felismerjétek a jót, és elkerüljétek a rosszat, hogy lehetõségetek legyen részesülni abban a tartós örömben, mely az Õ királyságában való szolgálatból ered, és sikeresek legyetek a tanulmányaitokban és szakmai erõfeszítéseitekben.

Tudom, hogy Jézus él. Tudom, hogy Ő a Szabadítónk. Tudom, hogy Ő engesztelést végzett a bűneinkért. Hálás vagyok, hogy Õ a szószólónk Mennyei Atyánknál. Tudom, hogy a szentírások, különösen a Mormon könyve szavai, útmutatást adnak az életünkben, hogy végigmehessünk életünk útján, és teljes boldogságban térhessünk vissza Mennyei Atyánkhoz. Hálás vagyok az élő prófétákért. Tudom, hogy napjainkban megáldattunk egy élő prófétával, Thomas S. Monsonnal. Mindezt tudom, és ezekről teszem bizonyságomat Jézus, a Krisztus, a mi Megváltónk és Szabadítónk szent nevében, ámen.

© Intellectual Reserve, Inc., 2010. Minden jog fenntartva. Az angol eredeti jóváhagyva: 10/09. A fordítás jóváhagyva: 10/09. A The Road of Life  fordítása. Hungarian.  PD50021016 135

^ Back to top