• Print
• Listen
  • MP3
• E-mail

Elaine S. Dalton,  “Sion a tisztaszívűek” 

EOSZ Esti beszélgetés fiatal felnőtteknek • 2009. szeptember 13. • Brigham Young Egyetem

Kiváltság számomra, hogy itt állhatok előttetek ma este. Szeretnék a kórus tagjainak köszönetet mondani a gyönyörű zenéért. Nagyon köszönöm, hogy behoztátok a Lelket, és köszönöm a gyönyörű imát is. Boldog vagyok, hogy itt lehetek, és imádkozom, hogy ma este megtudhassátok, hogy mennyire szeret benneteket az Úr. Szeretném, ha tudnátok, mennyire szeretlek titeket.

Nagyon örülök annak is, hogy a férjem, Steve, és több más családtagunk is itt van ma velem. Nagyon szeretem a férjemet. Mindketten a Brigham Young Egyetemre jártunk, és itt született meg az a döntésünk, hogy összeházasodunk. Szerintem nagyon érdekes, hogy pont a házassági évfordulónkon szólhatok hozzátok. Boldog házassági évfordulót, drágám! Tudjátok, mi már annyi éve vagyunk házasok, ahány évig építették a Salt Lake templomot! Vagy ahány évig Izráel gyermekei a pusztában vándoroltak. És amit ebből felmutathatunk, ők most itt ülnek az első sorban. A gyermekeink a kincseink. Nagyon szeretem őket. Nagyon szeretek az édesanyjuk lenni. Láttam, ahogy felnőnek az evangéliumban, ahogy tanították őket az egyházi pulpitusokról, és nagyon hálás vagyok azért a döntésükért, hogy megfogadták a próféták, látnokok és kinyilatkoztatók tanácsait.

Azt is látom, ahogy az egyház fiatalsága felnő az evangéliumban. Nagyon egyedülálló és különleges kapcsolat köt a fiatal nőkhöz, amely abból ered, hogy évekig a Fiatal Nők Általános Elnökségének tagjaként szolgáltam. Alapjában véve mindannyian közösen átéltük a fiatal nők éveit. Együtt szereztük meg a Fiatal Nők medáljait. Minden héten ott álltunk, és elismételtük a Fiatal Nők alapeszméjét: „Mennyei Atyánk leányai vagyunk…, fogunk állni…, hisszük…, felkészültek leszünk.” 1 Úgy gondolok most rátok, mint a „fiatal nőimre”. Ti, fiatal férfiak, sokatokat láttam, ahogy megkaptátok a papságot, és előrehaladtatok abban; tiszteletben tartottátok a szövetségeiteket és papsági hatalmatokat, felkészültetek a missziótokra, és világszerte szolgáltatok. Sokatokkal találkoztam a missziós területeteken. Ti vagytok a hőseim! Bámulatra méltó az erőtök és a bátorságotok, valamint az igazlelkűség iránti vágyatok.

Az Úr segíteni fog nektek a fontos döntések meghozatalában

Utolsó napi szentként mindannyian útnak indultatok, és az életetek legkritikusabb időszakához értetek. Most jött el az ideje annak, hogy örökkévaló szokásokat alakítsatok ki, és messzeható döntéseket hozzatok. Ti vagytok az egyház és azon nemzetek jövője, ahol éltek. „E mostani idő[re]” tartogattak benneteket (lásd Eszter 4:14). Olyan lehetőségekkel fogtok találkozni, amelyek messze meghaladják a legnagyobb elvárásaitokat is, és hozzám hasonlóan olyan „meghatározó pillanatokkal” áldanak majd meg benneteket, amely nagymértékben befolyásolja majd a „döntések évtizedét”.

Pontosan itt, a BYU egyik ehhez hasonló áhítatán kezdődött számomra minden. Akkor már régóta randiztam egy fiatal férfival. Egyik este a házasságról kezdett beszélni, és nagyon kitartó volt! Aznap éjjel nem hagytak aludni az általa mondottak, és tudtam, hogy döntést kell hoznom. Imádkoztam, hogy az Úr segítsen nekem megtudni, mitévő legyek, de nem kaptam azonnal választ. Másnap délelőtt együtt mentünk el az áhítatra. Miközben ott ültünk az áhítaton, ámulva hallgattam A. Theodore Tuttle eldert, aki felállt, és a fontos döntések meghozatalának folyamatáról beszélt. Olyan volt, mintha egyenesen hozzám szólt volna. Mintha ismerte volna a szívem vágyát, ezért a szavai mélyen megérintették a lelkemet. A döntéshozatal folyamatát a Tan és a szövetségek 9. szakaszának segítségével vázolta fel 9. Úgy tűnt, hogy rajtam kívül mindenki nagyon jól ismeri ezt a szakaszt a szentírásokban. Ti is biztosan ismeritek, de nekem, ott és akkor ez a rész valódi kinyilatkoztatás volt, és olyan mintát adott a számomra, amely által tudhatom, hogyan kapok választ az imáimra. Ezt olvasta:

„Íme, nem értetted meg; feltételezted, hogy megadom ezt neked, amikor nem gondoltál bele, csak kértél engem.

De íme, én azt mondom neked, hogy tanulmányoznod kell azt az elmédben; majd meg kell kérdezned tőlem, hogy helyes-e, és ha helyes, akkor tebenned égővé teszem kebledet; érezni fogod tehát, hogy helyes.

„De ha nem helyes, akkor nem lesznek ilyen érzéseid, hanem gondolataid megdermednek, ami miatt elfelejted azt, ami helytelen” (T&Sz 9:7–9).

Noha ezt a részt eredetileg Oliver Cowderynek szánták, ott és akkor nagyon személyessé vált a számomra, és egyenes válasz volt arra a kérdésre, amelyet előző este tettem fel az imámban. Tuttle elder is felvázolta a pozitív és negatív hatások felsorolásának folyamatát, hogy kísérleti döntést hozhassunk, amelyet ezután egy imában visszavihetünk az Úr elé. 2

Ebből tudhattam, hogy cselekednem kell! Azt már nem csinálhattam, amit eddig csináltam. El kellett döntenem, hogy eldöntöm. Tudtam ezt, és tudtam, hogy Isten is tudja. Miután meghoztam a kísérleti döntésemet, az igazság az, hogy a válasz nem okozott bennem égető érzést. De jött egy összetéveszthetetlen, kellemes, jó érzés. Eltűntek a kételyeim és a zavarodottság érzése. Békesség töltött el. Tudtam, mit kell tennem, és nagyon boldog voltam. Így tehát cselekedtem, és az a kitartó fiatal férfi most itt van velem ma este. Nagyon hálás vagyok a jóságáért, a ragaszkodásáért és a türelméért.

A válasz után vajon mindig minden könnyű volt? Nem. A férjem a mai napig meg tudja mutatni a cipőm nyomait a Salt Lake templom ajtaja előtti járdán, ahol legyökerezett a lábam, mert egy kicsit beijedtem, és úgy gondoltam, hogy én még várni szeretnék ezzel. Egy dolgot viszont megtanultam: miközben az imán keresztül gyakoroljuk a hitünket, az Úr segíteni fog nekünk, hogy meghatározó döntéseket tudjunk hozni a meghatározó pillanatokban. Ő meghallgatja az imáitokat, és válaszol azokra a Szentlélek suttogásain keresztül. Nem hagy benneteket magatokra. Megkaptátok azt az áldást, mely által elnyerhetitek a Szentlélek állandó irányítását. A Tan és a szövetségek 8. szakaszában az Úr azt ígéri nekünk, hogy „elmédben és szívedben szólok majd hozzád a Szentlélek által, amely reád száll és a szívedben lakozik” (T&Sz 8:2). Ez történt velem, és ez fog történni mindannyiótokkal.

Tanúbizonyságomat teszem, hogy az Úr hallja az imáinkat és megválaszolja azokat, és Ő vezetni és irányítani fog bennünket, ha az akarata szerint cselekszünk, és betartjuk a parancsolatait. Ez a személyes kinyilatkoztatás elnyerésének folyamata. Így hát azért imádkozom, hogy ma este veletek legyen az Úr Lelke, miközben hallgatjátok az üzenetemet, hogy az kristálytiszta legyen a számotokra. Imádkozom, hogy ez az üzenet gyökeret eresszen a szívetekben, és személyessé váljon a számotokra. Imádkozom, hogy a Szentlélek elmétekbe vésse ennek az egyszerű üzenetnek a fontosságát, hogy majd alkalmazni tudjátok, amikor az életetek meghatározó pillanataiban fontos döntéseket kell hoznotok.

Vezessétek vissza a világot az erényhez!

A ma esti üzenetem hívó szó a számotokra, e választott nemzedék fiatal felnőttei számára, hogy visszavezessétek a világot az erényhez. Mi az erény? Miért fontos? Hogyan csatlakozhatunk egymáshoz e nemes és szent ügy érdekében?

Hadd kezdjem egy pionír kislány, Agnes Caldwell egyszerű történetével. Agnes elmesélte, milyen élményekben volt része a Willie kézikocsis társaság tagjaként 1856-ban. Akkoriban még csak 9 éves volt. Így mesélte: „Noha még nagyon fiatal voltam, ha becsukom a szemem, még most is teljesen tisztán és pontosan látom a történteket. A szakadatlan gyaloglás soha nem törlődik ki az emlékezetemből. Sokszor annyira fáradt és gyerekes voltam, hogy csak azért léptem oda a kocsihoz, hogy az fellökjön. Ekkor aztán eldobtam magam az úton, és sírni kezdtem. Miután láttam, hogy mindenki elhalad mellettem, talpra álltam, aztán meg futhattam, hogy beérjem a családomat.”

Majd így folytatja: „Mielőtt átkeltünk volna a hegyeken, megérkeztek azok a kocsik, melyeket a értünk küldtek. Ez valóban hatalmas segítség volt nekünk. A gyengék és az idősek felülhettek rájuk, de az egészségeseknek továbbra is gyalogolniuk kellett. Amikor elindultak a kocsik, néhányan, gyerekek, megpróbáltuk tartani velük a lépést, persze abban a reményben, hogy majd megengedik, hogy felüljünk rájuk. Legalábbis én ebben reménykedtem. A gyerekek egytől egyig lemaradtak, már csak én tartottam az iramot. Elhatároztam, hogy márpedig én felülök az egyik kocsira. Életem leghosszabbnak tűnő futása után a kocsi hajtója… megszólított: »Mondd csak, szeretnél felülni?« A lehető legudvariasabban azt feleltem: »Igen, uram!« „Ekkor lehajolt, megfogta a kezemet, és futásra biztatván a lovait engem is rohanásra kényszerített, olyannyira, hogy azt hittem a lábaim már nem bírják tovább. Ez így ment mérföldeken át, legalábbis nekem úgy tűnt. Ekkor arra gondoltam, hogy ő volt a legalávalóbb férfi a világon… Amikor már úgy éreztem, hogy nem bírom tovább, hirtelen megállt. Fogott egy takarót, beburkolt vele, majd a kocsi aljára fektetett, ahol melegben és kényelemben lehettem. Ott aztán volt időm, hogy megváltoztassam róla a véleményem, hiszen rájöttem, hogy pont ezzel mentett meg attól, hogy halálra fagyjak, amikor felülök a szekérre. 3

Agnes Caldwell és a családja 1856. november 9-én biztonságban megérkezett a Nagy-sóstó völgyébe. Utah államban, Brigham Cityben telepedtek le, ahol Agnes találkozott Chester Southworthszel, akivel később összeházasodott. Három gyermekük született… [és] segítettek egy UNSZ kolóniának letelepedni a kanadai Cardstonban.” 4 Ha a kocsi hajtója futás nélkül engedte volna fel Agnest a kocsira, biztosan megfagyott volna a fogcsikorgató hidegben. És ha Agnes úgy dönt, hogy feladja, és lemarad a kocsiról, a története is bizonyosan másként végződött volna. Agnes számára azonban ez egy meghatározó pillanat volt, bár a futást először nem teljesen értette, mégis úgy döntött, hogy futni fog. Sion felé futott, Brigham Young próféta lábnyomát követve, és hallgatott az Úr hangjára, aki azt mondta: „Ébredjenek, keljenek fel, és jöjjenek el, és ne maradjanak, mert én, az Úr, parancsolom ezt.” (T&Sz 117:2)

Ez volt az élete futása. Nagyon nehéz volt, és cseppet sem vágyott rá. A futással azonban annyi hőt termelt a teste, hogy melegen tudta tartani magát, és utazás közben nem fagyott meg a kocsin. Ti mindannyian Sion felé utaztok, és Agneshez hasonlóan az Úr azt mondja: „Ébredj[etek], kelj[etek] fel, és jöjje[tek] elő, és ne mardja[tok]” (T&Sz 117:2), mert Sion nem csupán egy hely, hanem Sion „A TISZTASZÍVŰEK” (T&Sz 97:21). A tiszta szívnek kell lennie a célotoknak, hogy elérjétek a célállomásotokat! Még soha nem volt a ti nemzedéketekhez hasonló a földön. Sokkal felkészültebbek vagytok, és sokkal felszereltebbek. Rendelkeztek minden szükséges dologgal, és bizony most jött el az ideje életetek futásának, vagyis annak, hogy Sionba fussatok!

Thomas S. Monson elnök és az előtte élt próféták megmutatták nekünk az utat. Az ösvény ki lett jelölve, az iram pedig gyors és egyenletes. Benneteket, Agneshez hasonlóan arra kértek, hogy keljetek át a pusztaságon. Talán nem kell feladnotok minden földi tulajdonotokat, de a Sionba vezető utazáshoz fel kell adnotok az összes bűnötöket, hogy megismerhessétek Őt, az igaz és élő Krisztust. Talán arra kérnek majd titeket, hogy kifulladásig fussatok; és ha így tesztek, az Úr szeretetének melege megtart majd benneteket az eljövendő hatalmas munkára.

Ugyanarra kérnek benneteket, amire az Úr akkor szólította fel az embereket, amikor elnevezte egyházát Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházának. A Tan és a szövetségek 115. szakaszában azt olvashatjuk: „Keljetek fel és ragyogjatok, hogy világosságotok zászló lehessen a nemzetek számára” (5. v.). A kis Agnes Caldwell Sion felé futott, és ezzel a tettével ő és a hozzá hasonló emberek zászlót bontottak a nemzetek és e nemzedék számára. Agnes Sionba vezető utazásának a hitéhez és a bizonyságához van köze. Továbbá Joseph Smithhez és Morónihoz, valamint Oliver Cowderyhez és Nefihez, és Mózeshez és Józsuéhoz és még Thomas S. Monsonhoz is. De köze van még hozzátok és hozzám is. Agnes azért futott, mert volt bizonysága. Az édesanyja tudta, hogy az evangélium igaz, és ezt megtanította a lányának is. Mindenüket feláldozták azért, hogy Sionba jussanak, és ott templomot építsenek a mi Istenünknek. Tudták, hogy Joseph Smith Isten prófétája volt, és hogy a Mormon könyve igaz. Tudták, hogy a szent templomokban ránk ruházott áldásokra szükség van ahhoz, hogy a terv valóra váljon. Emellett tisztában voltak azzal, amiről Moróni is több ízben tanított Joseph Smithnek, hogy „ha nem így lenne, akkor az egész föld teljesen elpusztulna az ő eljövetelekor” (Joseph Smith története 1:39).

Sion volt a cél akkor, és most is az. Sion az oka, hogy Jézus Krisztus evangéliuma visszaállíttatott. És most van itt az idő arra, amire Moróni is figyelmeztetett, hogy „legyünk hűek Krisztusban” (lásd Moróni 9:25), és hogy „ragadjatok meg minden jó ajándékot, a gonosz ajándékot és a tisztátalan dolgot azonban ne érintsétek” (Moróni 10:30). Elérkezett az ideje annak, hogy „ébred[jetek] és emelked[jetek] fel a porból…, hogy eleget lehessen tenni az Örökkévaló Atya szövetségének, melyet vele[tek] kötött, Ó Izráel háza” (Moróni 10:31). Most van itt az ideje annak, hogy visszatérjünk az erényhez!

Az erényhez való visszatérés az erkölcsi tisztasághoz való visszatérést jelenti

Az erény tisztaságot jelent. Az erény a szívben és az elmében születik meg. Az erény „a magas erkölcsi normákra alapozott gondolatok és viselkedés mintája” 5. Az erény legfontosabb része az erkölcsi tisztaság, amely nemi tisztaságot jelent. Az erény és az erkölcsi tisztaság elválaszthatatlanul egymásba fonódik. Az egyik nem létezik a másik nélkül. Az erényhez való visszatérés az erkölcsi tisztasághoz való visszatérést jelenti. Néhányan úgy tartják, hogy akkor élünk erényes életet, ha kedvesek, becsületesek vagy feddhetetlenek vagyunk. Az erényes élet középpontjában azonban az erkölcsi tisztaság áll. Az ember egyszerűen nem lehet becsületes, vagy feddhetetlen, ha erkölcsileg nem él tiszta életet. Ez lehetetlen. Senki sem használhatja ki egy másik ember isteni lelkét és becses testét – vagyis az örökkévaló lelkét – azt gondolván közben magáról, hogy bármilyen módon is erényesnek számít, vagy erényes életet él. Ha ezt tennénk, pont azt az önrendelkezést veszélyeztetnék, amelyért a halandóság előtti életben harcoltunk. Valaki úgy tartja, hogy az erény csak a nőkre vonatkozik, pedig az erény nem a nemünktől függ. Az erény a latin virtus szóból származik, mely erőt jelent. Az egyik modern magyarázat szerint az erény azt is jelenti, hogy megfelelő hatalommal vagy erővel, főképp képességgel bírunk a gyógyításhoz vagy a megerősítéshez. 6 Az erény tehát nemcsak a nőkre vonatkozik, hanem mindenkire.

Amikor Jeruzsálem utcáin az asszony kinyújtotta a kezét, és megérintette a Szabadító ruhájának a szegélyét, tudta, hogy meg fog gyógyulni. Hogy miért? Mivel felismerte a Szabadító tisztaságát és hatalmát. A Szabadító maga mondta, hogy „észrevettem, hogy erő [erény] származék ki tőlem” (Lukács 8:46; kiemelés hozzáadva; lásd még Márk 5:30 és Lukács 6:19). Ebben a versben Ő a hatalomra, a papsági erőre utalt, amely mindig elkíséri az utolsó napi szent férfiakat, akik tiszták és „erényt és szentséget” gyakorolnak az Úr előtt (T&Sz 38:24).

Tavaly, egy hideg áprilisi napon, pont az általános konferencia után, a két tanácsosommal, Mary Cookkal és Ann Dibb-bel, felmásztunk az Ensign Peak [Zászló-csúcs] tetejére, ahol kibontottunk egy aranyszínű perui kendőt, a zászlót, mely az erényhez való visszatérésre szólít. Ott a hegy csúcsán, ahogy letekintettünk a völgyre, a méltóságteljes Salt Lake templomra, tudtuk, hogy az erényhez való visszatérés azt jelenti, hogy visszatérünk az erkölcsi tisztasághoz. Az erény az az aranykulcs, amely kinyitja a templom ajtaját. Russell M. Nelson elder azt tanította, hogy valójában a templom az oka mindennek, amit az egyházban teszünk: „Minden tevékenység, minden lecke, minden, amit az egyházban teszünk az Úrra és az Ő szent házára mutat” 7. Brigham Young tudta, és ott az Ensign Peak csúcsán mi is tudtuk, hogy ez igaz.

Miközben kibontottuk ezt a zászlót a világ számára, tudtuk, hogy az erényhez való visszatérés nem csupán lényeges, hanem kritikus fontosságú. Érdemesnek kell lennünk, hogy beléphessünk az Úr szent templomába, valamint hogy megköthessük és betarthassuk a szent szövetségeket, hogy elvégezzük a munkát, melyre felkészítettek és előre elrendeltek bennünket, hiszen semmi tisztátalan nem léphet be az Ő házába. Pont úgy, ahogy a kocsis megmentette Agnes Caldwellt a fagyhaláltól, mi is lehetőséget kaptunk, és kiváltságunkban áll szabadítókká válni Sion hegyén, hogy megtegyünk másokért valamit, amire önmaguk nem képesek. Ez csak akkor történhet meg, ha érdemesek vagyunk a szent szövetségek megkötésére és betartására, és részesülünk a templomi szertartásokban.

„Választott nemzetség vagytok”

Mindannyiótokra vár egy hatalmas munka. Pont azért fontos mindaz, amit tesztek, és amilyen döntéseket hoztok, mert ti magatok is fontosak vagytok! Ti „kiváló lelkek [vagytok], akik visszatartattak, hogy az idők teljességében jöjjenek elő, és részt vegyenek a nagyszerű és utolsó napi munka alapjainak lefektetésében, beleértve ebbe a templomok építését, valamint a szertartások elvégzését azokban” (T&Sz 138:53–54).

Nem csoda, hogy Sátán egyre hevesebb támadásokat indít ellenünk. Ha sikerül megzavarnia vagy késleltetnie benneteket, vagy pedig elérnie, hogy érdemtelenné váljatok a templomokba való belépésre és az ott folyó munka elvégzésére, amelyre felkészítettek és megőriztek titeket, akkor ő nyer. Világos tehát, hogy tisztának és érdemesnek kell lennetek ahhoz, hogy sugalmazást kaphassatok a Szentlélektől, hiszen szükségetek van rá azon döntéseitekhez, melyeket most hoztok meg. Az is biztos, hogy érdemesnek kell maradnotok arra, hogy belépjetek az Úr szent templomaiba.

Minden korábbi nemzedék összes áldozata és munkája ehhez a pillanathoz vezetett. A pionírok feladtak mindent, még az életüket is azért, hogy mi megláthassuk ezt a napot. A földre érkezésetek nem véletlenül történt. Ez mind része volt annak a tervnek, melyet a halandóság előtti létben oly nagy örömmel fogadtatok. A világtörténelemben figyelem reméltó helyre rendeltek benneteket. „Kulcsfontosságú nemzedéknek” neveztek benneteket 8. Péter pedig ezt mondta rólatok: „…választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet… vagytok” (1 Péter 2:9). Soha nem vártak még tőlünk ilyen sokat, de soha nem is kaptunk még ennyi mindent: a prófétákat, a szentírásokat, a papságot, a szertartásokat és a szövetségeket, a templomokat, a Mormon könyvét és az evangélium teljességét. Felkészítettek, elhívtak és kiválasztottak benneteket. Ez a ti időtök! Hiszem, hogy mindaz, amivel a ti nemzedéketek hozzájárul ehhez a munkához, vastag betűvel szerepel majd minden beszámolóban, mely visszatekint ezekre a háborgó időkre, melyben élünk.

Ahhoz, hogy képesek legyetek elvégezni a feladatokat, melyekre előre elrendeltek benneteket, a hiteteknek szilárdan a Szabadítónkra, Jézus Krisztusra kell összpontosulnia. Nem szabad elfelejtenetek, hogy a hit nem csupán az erő, hanem a cselekvés tantétele is. A hitet, melynek birtokában vagytok, át kell ültetnetek a gyakorlatba. A halandóság előtti birodalomban ti voltatok azok, akiknek nem csupán egyszerű hitük, hanem „rendkívüli hitük és jócselekedeteik” voltak (Alma 13:3). Alma azt mondta, hogy Isten előrelátása szerint mindannyiótokat elhívtak és előkészítettek a világ megalapítása óta (lásd Alma 13:3). Fiatal férfiak, felkészítettek benneteket a papság elnyerésére, ami lehetővé teszi számotokra, hogy gyakoroljátok Isten hatalmát, míg itt vagytok a földön. Fiatal nők, azt a nemes ajándékot és felelősséget kaptátok, hogy gondozzatok másokat, és más választott lelkek édesanyjai legyetek. Rátok bízták az isteniség valódi hatalmát – a halandó élet megteremtésének erejét. Az erényes emberek elkötelezettek az élet szentsége iránt. Tiszteletben tartják Isten tanácsát az élet fogantatásával, védelmével és táplálásával kapcsolatban. Nincs annál hatalmasabb erő, mint az erény ereje, sem pedig erőteljesebb önbizalom annál, mint amely az erényes életből származik.

A halandóság előtti létben részt vettetek egy háborúban. A hitetekkel és bizonyságotokkal küzdöttetek, hogy elfogadjátok és támogassátok a tervet, melyet Isten, az Atya elénk tárt. Tudtátok, hogy az helyes, és azt is tudtátok, hogy a Szabadító megteszi majd, amit ígért, mert ismertétek Őt! A mennyei háborúban senki sem volt közömbös, és most sem lehet közömbös senki, amikor döntéseket kell hozni a jó és a rossz közötti. Maga az Úr mondta, hogy „a ki velem nincsen, ellenem van” (Máté 12:30). Ti Vele voltatok! Türelmetlenül vártátok, hogy megkapjátok a feladatotokat. Tudtátok, mi az, amit megkívánnak tőletek. Tudtátok, mennyire nehéz lesz, mégis biztosak voltatok benne, hogy nemcsak hogy képesek lesztek elvégezni isteni küldetéseteket, hanem változást is hoztok majd. Egy próféta ezt mondta rólatok és a ti napjaitokról:

„Isten majdnem hatezer évig visszatartott benneteket, hogy majd az Úr második eljövetele előtti utolsó napokban jelenjetek meg. […] Isten a végső játszmára a legerősebb gyermekeit tartogatta, akik segíteni fognak győzelemre vinni a királyságot. És itt léptek színre ti, mert ti vagytok az a nemzedék, melynek fel kell készülnie az Istenetekkel való találkozásra.

Hosszú korszakokon át a próféták a mi napjainkra vetették tekintetüket az idők folyosóján. Elhunytak és még meg nem születettek milliárdjai tartják rajtunk a szemünket. Értsétek meg: ti egy kijelölt nemzedék vagytok.” 9

Az erényhez való visszatérés egy nemzetet is megmenthet

Amikor Péter megírta levelét a korai szentekhez, azt mondta, hogy hitükhöz adjanak erényt (lásd 2 Péter 1:5). A hit erény nélkül hamarosan elhervadna és elpusztulna, mert erény nélkül nincs tisztaság. Erény nélkül nincs erő. És erény nélkül nincs lelkiség. Világos, hogy miután valóban megértitek, kik vagytok, tisztának kell lennetek, hiszen a lelki erő előzménye a tisztaság 10. Az az erő, vagy hatalom, melyről én beszélek, nem az a fajta hatalom, melyet a világban láthatunk. Semmi köze a hírnévhez, a ranghoz, a szép külsőhöz, az ismertséghez vagy a gazdagsághoz. Annak a hatalomnak és erőnek, melyről én beszélek, csakis az erényhez van köze: az erkölcsi és a nemi tisztasághoz.

Olyan világban élünk, amely sokat foglalkozik a tisztasággal – legalábbis a levegőnk, a környezetünk, a vizeink és az ételeink tisztaságával. Egyes területeken törvényeket alkotunk, hogy megakadályozzuk a szennyezettséget. Még állami finanszírozású környezetvédelmi ügynökségeket is létrehoztunk annak megakadályozására, hogy ne kerülhessen szennyeződés a levegőbe, a vizünkbe és az ételeinkbe. Ennek ellenére a társadalom eltűri az erkölcsi szennyezettséget a plakátokon, a televízióban, a szórakoztatóiparban, az interneten és más médiákban megjelenő pornográfia formájában. Hagyjuk, hogy a szenny behatoljon elménkbe a kétértelmű dalszövegek, zene és nyelvezet által. Bizonyos tekintetben egy organikus generáció vagyunk, akik gondoskodunk ugyan a tisztaságról és a minőségről az életünk során, de mégis szennyezzük az erkölcsi természetünket. Hiszem, hogy közvetlenül az erény hiánya felelős társadalmunk sok szociális, pénzügyi és kormányzati problémájáért. Hiszem, hogy a hit gyengülése és a családok széthullása, valamint a pénzügyi nyugtalanság közvetlenül kapcsolatban áll azzal, hogy a társadalmunkból hiányzik az erény. Abban is hiszek, hogy az erényhez való visszatérés képes lenne megmenteni egy egész nemzetet.

Szociális reformokért kiáltunk, de amire valóban szükség lenne, az egy erkölcsi reform – egy felhívás az erényhez való visszatérésre. És ha mi, akik oly sokat kaptunk – többek között Jézus Krisztus visszaállított evangéliumát –, nem járunk élen az erényhez való visszatérésben, akkor ki más fogja ezt megtenni? Vezetők voltatok a halandóság előtti világban, és kiálltatok mindazért, ami most veszélyben forog a társadalomban. Ti, Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza fiatal felnőttei, akik arra készültök, hogy a társadalom minden szektorában kifejthessétek a hatásotokat, képesek vagytok rá, és kell is, hogy vezessétek ezt a visszatérést.

A második világháború kritikus napjaiban Winston Churchill a következő szavakkal egy egész nemzetet rázott fel: „Azt kérdezitek, mi a célunk? Egy szóval válaszolhatok: a győzelem. Győzelem mindenáron, győzelem minden megfélemlítés ellenére, győzelem, bármilyen hosszú és nehéz lesz is a hozzá vezető út, mert e győzelem nélkül nem maradhatunk fenn.” 11 Ma este, kedves fiatal nők és fiatal férfiak, meg szeretném ismételni ezt a felhívást, mert ti is egy háborúban harcoltok. Ehhez egy kicsit átalakítottam Winston Churchill szavait: „Azt kérdezitek, mi a célunk? Egy szóval válaszolhatok: az erény. Erény mindenáron, erény minden támadás ellenére, erény, bármilyen hosszú és nehéz lesz is a bűnbánathoz vezető út; mert az erény nélkül nem lehetséges a győzelem.

A Mormon könyvében Hélamán és ifjú harcosai az erényükről és azon képességükről voltak híresek, hogy bíztak anyáik bizonyságában. Ők „mindig igaznak bizonyultak abban, amely dologgal csak megbízták őket” (Alma 53:20). Megtartották a szövetségeiket, és azért harcoltak, hogy a szüleiknek is biztosíthassák ezt a lehetőséget. A győzelem volt a céljuk, és az erényben rejlett az erejük.

Mormon beszámolt fiának, Moróninak arról a romlott társadalomról, melyben élt. Elmondása szerint olyannyira alantas és erkölcstelen volt a nép, hogy nem értékelték mindazt, „ami mindennél drágább és értékesebb… az erkölcsi tisztaság[ot] és [az erényt]” (Moróni 9:9). Lehetséges lenne, hogy a mi társadalmunk is elért erre a pontra? A régi időkben azokat, akik megszegték az erkölcsi tisztaság törvényét, skarlátvörös betűvel bélyegezték meg. Napjainkban úgy tűnik, ezt a megbélyegzést és betűt az erkölcsös embereknek kell viselniük.

Miről lesz ismert a ti nemzedéketek? Úgy ismernek majd benneteket, mint az elnéző nemzedék, a fogyasztói nemzedék, az X vagy Y nemzedék? Esetleg olyan nemzedékként, mely rászokott, hogy az életét a virtualitás ne pedig a virtus, vagyis az erény jellemezze? Vagy hajlandók, illetve képesek vagytok-e elérni, hogy a tisztaságotokról és erényességetekről, valamint a bátorságotokról és erőtökről ismerjenek majd benneteket, amiért visszavezettétek a világot az erényhez? Ez egy bámulatos visszatérés lenne: életetek tisztasága és meggyőződésetek ereje megváltoztatná a társadalmat, sőt az egész világot.

Ti a Szabadító visszatérésére készültök. Meg kell vetnetek a bűnt, és fel kell készülnötök, hogy már most „alkalmasak legyetek a királyságra”12. Megjövendölték, hogy egy napon majd minden nép ezt mondja: „Jöjjetek, menjünk fel az Úr hegyére, …és ő tanítani fog minket az útjairól, és mi az ő ösvényein járunk majd; mert Sionból jő a törvény” (2 Nefi 12:3). Ti lesztek-e az a nemzedék, akik ezt a menetet vezetik?

Legyetek az erény oltalmazói!

Ahhoz, hogy ezt megtehessük, az erény oltalmazóinak kell lennünk. Fiatal nők, óvjátok az erényeteket! Ez valóban az, aminek Moróni leírta: „mindennél drágább és értékesebb” (Moróni 9:9), és ti is azok vagytok! Ti Isten leányai vagytok. Magatokban hordozzátok a halandó élet megteremtésének szent erejét, azt, hogy Mennyei Atyánk választott és tiszta lélekgyermekeinek édesanyja lehettek. Ez Isten legnagyobb ajándéka az Ő drága leányainak. Védelmezzétek ezt a hatalmat azáltal, hogy a normák szerint éltek, visszafogottan öltözködtök és viselkedtek, és erényesek maradtok. Óvjátok ezt az erőt gondolataitok és tetteitek tisztaságával. Ne engedjétek, hogy bárki is megrontsa az Istentől kapott ajándékotokat. Ha így tesztek, akkor megerősödtök és áldásokat kaptok – ti, a családotok és az elkövetkező nemzedékek is.

Ti, fiatal férfiak, szintén az erény őrzői vagytok! Rendelkeztek a papság hatalmával, annak hatalmával, hogy megáldjatok másokat, és Isten nevében cselekedjetek itt a földön. Az Úr azt az utasítást adta, hogy minden papságviselő „gyakoroljon erényt és szentséget énelőttem” (T&Sz 38:24). Védelmezzétek személyes erényeteket, gondolataitokat, és vigyázzatok, hogy milyen dolgokat néztek, hogy mit mondtok, és mit tesztek. Ne engedjétek, hogy a pornográfia elszívja az erőtöket. Maradjatok tiszták, hogy gyakorolhassátok a papság hatalmát, melyet Isten rátok bízott. Moróni így összegzi az ősi prófétai tanítást az erénnyel kapcsolatban: „Legyetek bölcsek próbatételetek napjaiban, vessetek le magatokról minden tisztátalanságot; ne azt kérjétek, amit vágyaitok nyelnének el, inkább azt kérjétek rendíthetetlen szilárdsággal, hogy semmilyen kísértésnek ne engedjetek, hanem az igaz és élő Istent szolgáljátok” (Mormon 9:28).

Sok évvel ezelőtt, hálaadás napja előtt, korán reggel elmentem futni néhány barátnőmmel. Ez volt a hálaadási futásunk – ahogy mi neveztük –, és miközben futottunk, mindenki mondott valamit, amiért hálás. Épp kimondtam, hogy hálás vagyok, amiért erős, egészséges testem van, amikor hirtelen megcsúsztam a fagyos úton. Megpróbáltam felállni, de rájöttem, hogy súlyosan megsérültem. Tudtam, hogy eltörtem a lábam épp a bokám felett. Azt nem szeretném részletezni, honnan tudtam, különben most azonnal elájulnék. A férjem szerint, ha válogatott focista lettem volna, aznap este valószínűleg főműsoridőben szerepeltem volna.

Ahogy ott feküdtem az úton a hajnali félhomályban segítségre várva, egy autó fényszóróit láttam vészesen gyorsan közeledni az úton. Pont arra tartott, ahol feküdtem. Az autó nagy fékcsikorgással megállt, a volán mögül pedig kiugrott egy férfi. Azt mondta, hogy először azt hitte, egy szemeteszsák fekszik az út közepén, és majdnem továbbhajtott. Megkérdeztem, hogy esetleg egyháztag-e, ő pedig azt válaszolta, hogy igen. Megkérdeztem, adna-e nekem egy áldást, mert olyan erős a fájdalmam, hogy nem tudom, meddig bírom még ilyen állapotban. Egy pillanatig várt a válasszal, majd azt mondta: „Nem tehetem. Jobb, ha megvárja ezzel a férjét.” Majd beszállt az autójába, és továbbhajtott.

Mikor beértem a kórházba, betoltak egy kis fülkébe a baleseti osztályon, ahol a műtétre várakoztam. Mikor elhúzták a függönyt, ott állt a férjem, mind az öt fiunkkal. Amikor körém álltak, és a kezüket a fejemre helyezték, éreztem a tisztaságukat, a hatalmukat és az erejüket. Fiatal férfiak, papságviselők, tartsátok magatokat tisztán, hogy ti is képesek legyetek használni a papsági hatalmatokat, amikor a pillanat úgy kívánja. Aznap megáldattam a papságuk hatalma által, melyet erényben és szentségben használtak.

Legyetek erényesek a mérgező világban!

Én tényleg hiszek benne, hogy a Lélek által vezérelve egyetlen fiatal nő vagy fiatal férfi is meg tudja változtatni a világot. De mielőtt megváltoztathatjuk a világot, magunkat kell megváltoztatnunk. Boyd K. Packer elnök azt mondta, hogy „olyan világban élünk, melynek mérge egyre inkább átitatja a lelket” 13. Most tehát mit tehetünk azért, hogy erényesek maradhassunk egy „mérgező világban”?

Először is, tartsunk bűnbánatot! Nagyon is tisztában vagyok vele, hogy vannak közöttünk néhányan, akik nem érzik magukat erényesnek, vagy hibákat követtek el. Ezért annyira fontos visszatérni az erényhez. Tudnotok kell, hogy képesek vagytok visszatérni. Meg tudtok változni.

Ha a maratoni futás kellős közepén észrevenném, hogy rossz irányba futok, gondoljátok, hogy folytatnám? Nem! Azonnal megfordulnék. Hogy miért? Mert különben értékes időt, energiát és erőt veszítenék, és sokkal nehezebb lenne teljesítenem a versenyt a plusz távolság és idő miatt. Nem maradnék a rossz útvonalon, mert nem számítana, meddig futok rajta, soha nem érnék célba. Mégis sokan, akik erkölcsi hibát vétettek, hallanak egy kis hangot, amely ezt mondogatja nekik: „Elszúrtad. Már nem tudsz rajta változtatni. Különben is, senki sem tudja meg.” Az ilyeneknek azt mondom, ne higgyétek ezt el! Sátán azt akarja, hogy azt gondoljátok: nem tudtok megváltozni. De ez egyáltalán nem igaz.14 A Szabadító engesztelése miatt mindig van lehetőség a visszatérésre. Monson elnök így szólt mindannyiunkhoz, akik hibákat vétettünk: „Ha bármelyikőtök letévedt az útról, vannak, akik segíteni fognak nektek újra tisztává és érdemessé válni. Püspökötök és gyülekezeti elnökötök szeretne és hajlandó segíteni, és ezt megértéssel és könyörülettel teszi majd, erejéből telve mindent megtéve azért, hogy támogasson benneteket a bűnbánat folyamatában, hogy újra igazlelkűen állhassatok az Úr előtt.” 15

Néhányatokat bántalmaztak, és mások bűnös cselekedetének áldozatai lettetek. Ahogy Mormon mondta, megfosztottak benneteket „attól, ami mindennél drágább és értékesebb, …az erkölcsi tisztaság[tól]… és [az erénytől]” (Moróni 9:9). Kérlek, értsétek meg, hogy a Szabadító engesztelése által lehetséges a gyógyulás. Nem hibáztatnak benneteket, hiszen nem ti követtétek el a bűnt, ezért nincs is szükség bűnbánatra. A Szabadító azonban nemcsak a bűneinkért és tökéletlenségeinkért szenvedett, hanem magára vette a fájdalmainkat is (lásd Alma 7:11). Az Ő végtelen engesztelése által meggyógyít majd benneteket, és békét ad nektek. Fussatok Hozzá! Szabadítónk engesztelése miatt az Atyaisten hallani fogja az imáitokat. A Szentlelken, és olyan embereken keresztül válaszol majd, akiket az utatokba helyez.

Nagyon hálás vagyok ezért a tanért és a bűnbánat tantételéért! Ezek nélkül sohasem juthatnánk vissza mennyei otthonunkba tisztán és érdemesen arra, hogy az Atyaisten, és Szabadítónk, Jézus Krisztus jelenlétében lakjunk. Hálás vagyok a papsági hatalomnak ezekben az utolsó napokban történt visszaállításáért. A papsági hatalom segít, hogy visszatérhessünk az erényhez. Azt is lehetővé teszi, hogy megtartsuk magunkat „szeplőtlennek a világtól” (T&Sz 59:9), ha érdemesen veszünk az úrvacsorából. Minden héten, miközben megújítjuk a szövetségeinket, ígéretet teszünk, hogy betartjuk az Ő parancsolatait, magunkra vesszük a nevét, és „mindig emléke[zünk] őrá”. Ő pedig cserébe megígéri, hogy Lelke velünk lesz (lásd T&Sz 20:77, 79). Egy ilyen csábításokkal teli világban elengedhetetlen, hogy mindannyian elnyerjük és felismerjük a Szentlelket, és az Ő útmutatására hagyatkozzunk. Ez a csodálatos ajándék „minden olyan dolgot meg fog mutatni..., amit meg kell tenn[ünk]” (2 Nefi 32:5). Ez azért hatalmas ígéret, mivel a Szentlélek az Istenség egyik tagja. A feladatai közé tartozik, hogy tanítson, bizonyságot tegyen, megvigasztaljon és figyelmeztessen. Ez az értékes ajándék tökéletesen megtisztít és megszentel. Így a Szentlélek és az erény elválaszthatatlanok. „A tűz és a Szentlélek által” tisztulhatunk meg (2 Nefi 31:17). Amikor ez megtörténik, „már nincs hajlandóságunk arra, hogy gonosz dolgot tegyünk, csak arra, hogy állandóan jót tegyünk” (Móziás 5:2).

Másodszor: Gondosan válogassátok meg, kivel barátkoztok! Napjaink „technikaközpontú társadalmában” több időt tölthetünk nem emberi társakkal, mint a saját barátainkkal. Miközben nagyon óvatosan válogatjuk meg az emberi társainkat, néha alig vagy egyáltalán nem törődünk azzal, hogy milyen más egyéb társaknak engedjük meg, hogy befolyásolják az életünket. A média minden fajtája hatalmas erejű társadalmi hatást gyakorolhat ránk. A halandó élményünkhöz mindannyian megkaptunk három értékes ajándékot: testet, önrendelkezést és időt. Ha Sátán el tud minket csábítani, hogy elpazaroljuk az időnket, vagy hogy terméketlen, esetleg ami még ennél is rosszabb, az erényt sértő dolgokra fordítsuk, és ha ráadásul még azt is el tudja hitetni velünk, hogy ha mindezt titokban tesszük, akkor cselekedeteink senki másra nem lesznek hatással, akkor győzelmet aratott felettünk. „Ha van bármi, ami erényes, szép, jónak mondott vagy dicséretre méltó, akkor törek[ednünk kell] azokra a dolgokra” (Hittételek 1:13).

Ezért erényes barátok társaságára törekedjetek, ne pedig virtuális barátokéra. Ne feledjétek, hogy „az erény az erényt szereti; a világosság [pedig] a világossághoz ragaszkodik” (T&Sz 88:40). Ez a kapcsolatokról szóló szentírás. Amikor barátot vagy örökkévaló házastársat kerestek, nem tehetitek azt, hogy egyszerűen készítetek egy listát azokról a tulajdonságokról, amelyeket egy másik személyben vagy örökkévaló társban kerestek, illetve tőle elvártok. Nektek magatoknak kell lenni a listának – mindig, mindenben és mindenhol!

Harmadszor: Lássatok neki a szigorú edzésnek! Amikor valaki maratoni futásra készül, szigorú edzéstervet követ, hogy felkészült legyen a táv megtételére. Ez az elv vonatkozik az életre is. Mi az élet futását végezzük, és ehhez szigorú edzésterv kell. E terv akkor lesz sikeres, ha részét képezik azok a dolgok, melyeket kivétel nélkül minden egyes nap meg kell tennünk, hogy ezzel meghívjuk a Lélek társaságát az életünkbe. Ezek egyénenként változhatnak, de mindenképpen része lesz a mindennapi ima. Mennyei Atyánk hallja az imáinkat, és Ő meg is fogja válaszolni őket. Bizonyságomat teszem arról, hogy ez igaz. A kihívás az, hogy olyan helyen legyünk, ahol meghalljuk és felismerjük a válaszokat.

A szigorú edzésbe beletartozik a Mormon könyve mindennapi olvasása. Joseph Smith azt mondta, hogy az az ember, „aki annak előírásai szerint él, közelebb kerül Istenhez, mint bármely más könyv által” 16. A Mormon könyve gyarapítani fogja a Jézus Krisztusba vetett hiteteket, a kísértéseknek pedig a hiteteken keresztül tudtok majd ellenállni. Ez a feljegyzés nektek és a ti nemzedéketeknek szól. Napi, akár csak öt percig tartó olvasása is meg fogja változtatni az életeteket. Tudom, hogy ez igaz, mert én is így teszek, és rajtam kívül még sok ezer másik ember is. Gondoljátok el, milyen változások történhetnének öt év alatt, ha mindenki elkötelezné magát, hogy mostantól így tesz – vagyis minden egyes nap olvas legalább öt percet.

Végül pedig: Mosolyogjatok! Amikor pedig mosolyogtok, emlékezzetek arra, hogy kik vagytok! Ti Mennyei Atyánk fiai és leányai vagytok. Ő ismer benneteket. Mégpedig név szerint. Ő bízik bennetek, és szeret titeket. Mosolyogjatok hát! Ez az alapkiképzés része, melyet szigorúan el kell végezni minden egyes nap.

Törekedjetek előre – ne csüggedjetek!

Hadd javasoljak még egy dolgot ehhez a listához: Törekedjetek előre tökéletesen ragyogó reménységgel (lásd 2 Nefi 31:20)! Ne csüggedjetek! Olykor próbára tesz majd benneteket az utazásotok, és nem lesz mindig könnyű az út.

Ahogy tanulmányoztam a szentírásokat, egyre világosabbá vált számomra, hogy az Úr a kiválasztott népét újra és újra kizökkenti kényelmes körülményei közül, és megtanítja nekik azokat a dolgokat, amelyek igazán számítanak. A járediták utazásának első szakaszának végén például egy tengerparton kötöttek ki, és ott maradtak négy évig. Ott aztán tényleg kényelmes körülmények között éltek! Sőt annyira elkényelmesedtek, hogy elfelejtettek imádkozni az Úrhoz. Az Úrnak azonban más tervei voltak velük. Három órán keresztül fenyítette meg Járed fivérét. Megmondta neki, hogy az utazás következő szakasza nagyon nehéz lesz. A tengerbe kell merülniük, és a szelekre kell bízniuk magukat. Az Úr azonban öt csodálatos szóval meg is nyugtatta őt: „Felkészítelek titeket ezekre a dolgokra” (Ether 2:25). Az Úr fel fog készíteni benneteket, és utat fog készíteni a számotokra!

Néha az az érzésem, hogy teljesen alábecsüljük azokat a nagyszerű áldásokat, valamint azt a nagyszerű tudást, amelyekre akkor tehetünk szert, amikor hajlandók vagyunk kimozdulni a kényelmes körülményeinkből. Talán ezért mondta azt Nefi:

„…jaj, annak, akik tétlenkedik Sionban!

Jaj annak, aki így kiált fel: Minden jól van!

Igen, jaj annak, aki az emberek előírásaira hallgat, és megtagadja Isten hatalmát és a Szentlélek ajándékát!” (2 Nefi 28:24–26).

Azt mondják, hogy a szemlélődők és kritikusok nemzedékévé válunk. Hadd osszam meg veletek az egyik kedvenc idézetemet: Kiraktam a tükrömre is. Így hangzik: „Nem a kritikus számít; nem az, aki rámutat, hogyan botlott meg az erős, vagy mit tehetett volna jobban a hős. Azt illeti az érdem, aki valóban ott van a küzdőtéren, kinek arcát por, izzadság és vér csúfítja, aki bátran küzd, aki hibát vét, de újra és újra nekilendül, mivel erőfeszítés és tévedés nincs meg egymás nélkül; aki feláll, és jótettre törekszik; aki ismeri az áradó lelkesedést, a nagyszerű odaadást, aki mindenét feláldozza egy méltó ügyért; aki, ha minden jól megy, láthatja tettei diadalát, és végső esetben, ha célba sosem ér, legalább úgy vall kudarcot, hogy minden erejével küzdött, így soha nem vettetik a rideg és gyáva lelkek közé, akik sem a győzelmet, sem a vereséget nem ismerik.” 17

Ne csak szemlélődők vagy kritikusok legyetek! A halandóság előtti életben nem ezt tettétek. Akkor nem voltatok semlegesek. Megingathatatlanok voltatok. Ne hagyjátok, hogy ugyanazok a hangok, akik toleranciáért kiáltanak, ne toleráljanak benneteket vagy a nézeteiteket. Ez az a küzdőtér, ahol mindaz, amit akkor megvédtetek és választottatok, most történik. Ne fáradjatok bele, ne vonja el semmi a figyelmeteket, és ne diszkvalifikáljátok magatokat! Hajlandónak kell lennetek kilépni a kényelmes körülményeitek körén kívülre, és „tökéletesen ragyogó reménységgel” tovább törekednetek előre (2 Nefi 31:20).

Bontsátok ki az erény zászlaját!

Világszerte a fiatal utolsó napi szent nők kijelentik azon elkötelezettségüket, hogy tiszták és erkölcsösek maradnak. Fiatal nők és fiatal férfiak sok sok hegyet megmásztak, és együtt kibontották személyes zászlójukat, hogy kijelentsék azon elkötelezettségüket, hogy visszatérnek az erényhez, és tiszták és erkölcsösek maradnak. Csatlakozni fogtok hozzájuk? Gondolkodjatok el a ti személyes zászlótokon! Mit írnátok rá, ha az lenne a világnak szóló egyetlen vagy utolsó üzenetetek? Milyen lenne a zászlótok, vagy mi lenne ráírva?

Egy másik időben, egy másik helyen, egy másik zászló is kibontatott. Egy bátor férfi, Moróni volt az, aki zászlót bontott, és elkötelezte magát az igazlelkűség ügye mellett. Az országban, ahol élt, nagy volt a felfordulás. A hatalom, a vagyon és a státusz utáni vágy még a legerősebbeket és legelkötelezettebbeket is – a Mormon könyve leírása szerint – „apránként” megmérgezte (Alma 47:18). Más szavakkal, azok, akik kezdetben szilárdan és határozottan elutasították a megalkuvást, lassan megalkuvókká lettek. A méreg apránként való felszívódását Alexander Pope egyik költeményében így magyarázta:

A gonosz oly rémes arcú szörnyeteg,
Bárki, ha csak megpillantja, beleremeg;
Ám ha arcát gyakran látod, s megszokod,
Először megtűröd, majd megsajnálod, s végül befogadod. 18

Ilyen körülmények között bontott zászlót Moróni – a szabadság zászlaját –, hogy a családok, a nők, a gyermekek, valamint a vallás és Isten védelmére hívjon mindenkit. Nem volt közömbös. Nem volt tétlen. Nem volt toleráns. Hanem igaza volt! Bátran ment előre. A szentírások a következőképp írják le Morónit, mely szerintem sokatokra vonatkozik: „…ha minden ember olyan lett volna, és olyan volna, és mindig is olyan lenne, mint Moróni, akkor íme, örökre megrázkódna a pokol hatalma; igen, az ördögnek soha többé nem lenne hatalma az emberek gyermekeinek szíve felett” (Alma 48:17; lásd még Alma 46:12–13, 18, 21).

Ti vagytok a zászló! A tiszta és erényes életetek a zászló, amely arra készteti majd a föld nemzeteit, hogy felnézzenek, vagyis eljöjjenek a templomba. Ha erényesek maradtok, akkor a Szentlélek vezet majd titeket, és a személyes erényességetek feljogosít benneteket arra, hogy gyakran elmehessetek a templomba. Ha nincs ajánlásotok, akkor most jött el az ideje, hogy érdemessé tegyétek magatokat arra, hogy kapjatok egyet. Ez a ti részetek. A templom erő és védelem lesz a számotokra az egyre sötétedő világban, és nemcsak előttetek, hanem minden nemzet számára is lobogóvá válik. Az erényhez való visszatérés a templomhoz való visszatérést jelenti, a templomhoz való visszatérés pedig visszatértést jelent a Szabadítóhoz.

Az erény az örökkévalóság áldásait hozza el

Negyvenegy évvel ezelőtt egy oltárnál térdeltem a Salt Lake templomban, és szövetségre léptem ezzel a csodálatos férfival, aki most itt van mellettem. Ez a döntésem teljesen megváltoztatta az azt követő évtizedeket. Igazából azt szeretném mondani, hogy nektek is ott kell lennetek! Ne vonja el semmi a figyelmeteket! Ne felejtsétek el, kik vagytok! És ne hagyjátok, hogy bármi is visszatartson benneteket azoktól az áldásoktól, amelyek az Úr szent templomában várnak rátok.

Úgy érzem, meg kell osztanom veletek a Tan és a szövetségek 121. fejezetében lévő 45–46. verseket. Ez azoknak szól, akiket elhívtak és kiválasztottak, és akik bátran kitartanak. Nektek szól, e megpróbáltatásokkal teli napokban, ahogy annak idején Joseph Smithnek és a szenteknek szólt, az egyház nehézségekkel teli korai időszakában: „…gondolataidat pedig díszítse szüntelenül az erény; akkor majd megerősödik önbizalmad Isten színe előtt… [és] A Szentlélek állandó társad lesz.”

Amikor erényesek vagyunk, akkor azt az ígéretet kapjuk, hogy magabiztosan állhatunk majd az Úr színe előtt, és olyan szentek leszünk, mint Ő. Papsági erőt ígértek nekünk, az isteniség erejét, ha erényesek leszünk. Megígérték nekünk a Szentlélek állandó társaságát, aki tanúságot tesz, vezérel, figyelmeztet, megvigasztal és megszentel. Végül pedig megígérték nekünk, hogy örök életünk lehet, mely Isten ajándékai közül a legnagyszerűbb. Isteni életet élő istenek leszünk, ha erényesek vagyunk. Olyanok leszünk, mint Ő, tiszták, mint Ő.

A Sionba – a tisztaszívűséghez – vezető utazáshoz mindent be kell dobnotok, és nekem is mindent bele kell adnom. Azért imádkozom, hogy mindannyiunknak meglegyen a vágya és az ereje, hogy kilépjünk a kényelmes körülményeinkből, miközben felkészülünk az életünk futására. Agnes Caldwellhez hasonlóan, nyújtsuk ki kezünket és fogjuk meg a Mester kezét, mert Ő mindenkinek azt ígérte: „…az arcotok előtt járok majd. Ott leszek a jobb és a bal kezeteken, és Lelkem a szívetekben lesz, angyalaim pedig körülöttetek, hogy hordozzanak” (T&Sz 84:88). Bizonyságomat teszem, hogy Mennyei Atyánk és Fia, Jézus Krisztus élnek. Ők felkészítenek minket arra a nagyszerű munkára, melyet az Úr szent templomaiban nemcsak a Szabadító második eljövetelére, hanem az örökkévaló felmagasztosulásunkra való felkészülésként is végzünk. Ezeket mondtam Jézus Krisztus nevében, ámen.

©Intellectual Reserve, Inc., 2009. Minden jog fenntartva. Az angol eredeti jóváhagyva: 10/08 A fordítás jóváhagyva: 10/08 A Zion Is the Pure in Heart fordítása. Hungarian. PD50013476 135

^ Back to top