HIT ÉS CSALÁDOK Russell M. Nelson elder a Tizenkét Apostol Kvórumából Az EOSZ Esti Beszélgetése Fiatal Felnőttek Számára 2005. február 6 Brigham Young Egyetem Nagyon örülök, hogy veletek lehetek ezen a különleges eseményen. Sajnálom, hogy Nelson nővérnek otthon kellett maradnia, de megfázott és nagyon köhög. Lenyűgöző látvány ennyi összesereglett fiatal felnőtt. És még többen összegyűltek Észak-Amerikában, Közép-Amerikában, Dél-Amerikában, Európában, Ázsiában, Afrikában és a tengerek szigetein. Imádkozom, hogy az Úr Lelke velünk legyen. Mivel ezt az eseményt 28 nyelvre fordítják, a tolmácsokért is imádkozunk. Szeretném átadni minden fiatal felnőttnek Gordon B. Hinckley elnök, Thomas S. Monson elnök, James E. Faust elnök és a Tizenkét Apostol Kvórumában lévő fivéreim üdvözletét és szeretetét. Köszönjük a hiteteket, odaadásotokat és az Úr szolgálata iránti vágyatokat. Szeretünk titeket. Szeretném, ha egy pillanatra abbahagynátok a jegyzetelést, és egy kis önvizsgálatot tartanátok. Ma este lelkesek és fiatalok vagytok. Legtöbben diákok vagytok, akik nagy várakozással tekintenek a jövő elé. Nos, akkor gondolkozzatok el! Gondoljatok magatokra, nem a mostani énetekre, hanem amivé mondjuk 50 év múlva válhattok! Képzeletbeli időgépetekben vessetek egy pillantást az akkori magatokra! Széles látókörötök és keskeny csípőtök addigra már helyet cseréltek. Véget ért a karrieretek. A munkás napjaitok befejeződtek – nincs több beléptető kapu, vagy fizetési utalvány. Tudtok követni? Akkor tehát íme a kérdéseim: Mit láttok magatokban mához 50 év múlva? Mik akartok lenni mához 50 év múlva? Mit akartok valójában, leginkább, mához 50 év múlva? Mintha hallanám, ahogy az agyatok dolgozni kezd. Van, aki ezt mondja: „50 év múlva örülök, ha élek.” Nem rossz ötlet. A balesetek és betegségek részei a halandóságnak, ami azt jelenti, hogy lesz közületek, aki 50 év múlva már nem lesz életben. De a legtöbben még igen. Szóval inkább a szabályra gondoljunk, és ne a kivételekre! Vannak, akik hírnevet vagy szerencsét látnak a jövőben. És a legtöbben családot is szeretnétek. Ha itt lenne Nelson nővér, akkor most megkérném, hogy álljon ide mellém. Ahogy tudjátok a férfi nem lehet asszony nélkül az Úrban.1 Ha így együtt vagyunk az talán segít annak megtervezésében és elérésében, amivé válni szeretnétek. Ma esti üzenetem címe a „Hit és családok”. Tudatosan raktam előre a hitet. Házaséletünk vezércsillaga mindig is ez volt: hinni és először Isten királyságát keresni. Megtanultuk, hogy az Úrba vetett megingathatatlan hit gazdagabbá teszi a házaséletet és a szeretetet. A Belé vetett hit mindenkiben növeli a szeretet képességét, mennyiségileg és minőségileg egyaránt. Több mint 50 évvel ezelőtt fiatal felnőttek voltunk, mint most ti vagytok. Ez a fénykép akkor készült. Mindketten egyetemre jártunk. Másodéves orvostan-hallgató voltam, feleségem pedig elsőéves ösztöndíjas volt. Nagyon szerettük egymást. Talán a képen is látszik. Férfitestvérek, ugye, hogy nem lehet ezért hibáztatni engem? Köszönöm, hogy megmutattátok a képet. Ma már egyáltalán nem így nézünk ki. Nelson nővér azonban, számomra most még gyönyörűbb! Orvosi karrierem befejeződött. Sok sebészeti beavatkozást végeztem el. Ugyanígy, Nelson nővérnek nagyon sokat követelő feladatai voltak tíz gyermekünk édesanyjaként. Elfelejtettem említeni, hogy az első kilenc gyermekünk mind kislány volt. Az otthonunk egy lánykollégiumhoz hasonlított, mígnem megszületett egyetlen fiunk. Szegény fiú! Az első pár évében nem tudta, hogy ki is a valódi anyukája. Mára Nelson nővér élete beérett. Kevésbé megterhelő szerepet vett magára unokáink nagymamájaként, akik közül ma este sokan itt vannak. Felállna a családunk minden tagja egy pillanatra? Szeretném, ha az operatőr rátok közelítene, hogy mások is jól láthassanak benneteket. 56 unokával és 14 dédunokával lettünk megáldva. Legfiatalabb unokánk ma este két hetes. És e számok csak növekedni fognak. Meg akartam mutatni mind a 106 családtag fényképét. Aztán az jutott eszembe, amikor a nagymama egy idegen mellett utazik a repülőn. Élénk beszéde a családjáról e kérdésig jutatták el őt: „Mutattam már az unokáim fényképét?” Amire a mellette ülő így felelt: „Nem! – És, ezt megköszönöm!” Úgyhogy nem mutatok nektek több képet. Az amúgy sem segítene. A családunk szépsége sokkal több a fizikai dolgoknál. Lelkiekben rejlik. Nincs két egyforma családtag. Mindegyik kivételes és különleges. Hogy Nelson nővér és az én számomra most mi a fontos? Az, hogy az időre és az örökkévalóságra összeadott férj és feleség vagyunk. Gyermekeink a szövetségben születtek, és örökre hozzánk vannak pecsételve. Micsoda örömet jelent ez a tudat! Amikor megházasodtunk a templomban, nem ismertünk sok szentírást. De ismertük a Máté 6:33-at: „Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.” Ahogy korábban említettem, ez minden közös döntésünk vezércsillagává vált. Csak évekkel később tudtuk meg, hogy annak a versnek a Joseph Smith-féle fordítása ösztönzőbb és érthetőbb volt: „Ne e világ dolgait keressétek, hanem törekedjetek először Isten országának felépítésére, és az ő igazságának megalapítására; és ezek mind megadatnak néktek.” (JS–M 6:38) Jól vezetett bennünket ez a szentírás! Az évek során a hit eme asszonya sok mindenre inspirált engem. Neki köszönhetem azokat az áldásokat, melyeket a legtöbbre tartok. Az idők fél évszázad alatt sokat változtak. A világ lelkileg gyengélkedik. Ez a betegség sebesen terjed. A bűnre való kísértés mindazt meghaladja, amit a mi korunkban ismertünk. Olyan fogyasztói kultúrába léptek be, amely az anyagi célok megszállottja. Tömegek hódolnak az önzés szentélyeiben. Lármás hangok védik meg a téves tant, miszerint minden életmód egyenértékű. Az emberek több jogot akarnak, mint kötelességet. Jobban foglalkoztatja őket a feljogosultság, mint a felvilágosultság. A felelős apaságot heti láthatásként és anyagi támogatásként definiálják. Röviden, elképesztő erkölcsi visszássággal állunk szemben. A lelki romlottság e díszletében léptek a színre ti, az egyház fiatal felnőttei. Ti rendelkeztek a hit szilárd alapjával. Szerepminták vagytok, udvarlásban és házasságban egyaránt. Tudjátok, hogy mi jó és mi rossz! Tartjátok a frontot! Ismeritek az Úr tanításait. És tanítani fogjátok azokat saját gyermekeiteknek és unokáitoknak. Ti vagytok „Izráel reménysége, Sion hadserege, az ígért nap gyermekei”2. Sokkal nagyobb lelki erővel bírtok, mint mi a ti korotokban. Amint előretörtök az élet csatamezején, az Úr szövetséges népe közé számláltattok, akiket szétszórtak az egész földön, és fel vagytok vértezve igazlelkűséggel és Isten erejével nagy dicsőségben. (Lásd 1 Nefi 14:14.) Nagyon, nagyon büszkék vagyunk rátok! Miközben Nelson nővérrel visszatekintünk, őszintén mondhatjuk, hogy a családunk és az egyházban való tagságunk a legfontosabbak. Mily hálásak vagyunk, amiért megszívleltük az egyházi vezetők tanácsát, és a templomban házasodtunk, gyermekeket hívtunk le a családunkba, és az Urat szolgáltuk! Ha a képzettségünket helyeztük volna a család elé, most nem lennénk ilyen áldottak. Az iskolák hosszú időbe teltek számunkra. Két doktori fokozat megszerzése sok időmbe telt. Utána sok évnyi sebészi szakosodáson kellett átküzdeni magunkat. Egyetlen számlát sem küldtem műtéti beavatkozásokért addig, amíg már több mint 12 éve el nem végeztem az orvosit! Addigra öt gyermekünk volt. De valahogy megéltünk. Elismeréssel adózom Nelson nővérnek, aki soha nem zúgolódott, amiért oly kevésből kellett megélnünk. Eszembe jut egy élmény egy estéről, Boston belvárosából. A Boylston utcában sétáltunk. Elhaladtunk egy bútorbolt előtt. Nelson nővér az orrát nekinyomta a kirakatüvegnek, és azt kérdezte: „Szerinted lesz valaha is lámpánk?” Fivéreim, javaslom, hogy olyan társat keressetek, aki előretekintő, mint Nelson nővér is. A nőtestvéreknek javaslom, arra motiválják a férjüket, hogy a lehető legjobbá váljanak, még ha sok időbe telik is. Belekóstoltunk az élet sikereibe és bánataiba. Küzdöttünk csalódással, betegséggel és halálesetekkel a gyerekeink körében. A halál azonban nem oszthatja meg a templomban összepecsételt családokat. Az elválás időszaka ideiglenes. Az Úr nagyszerű boldogság tervének köszönhetően mindannyian nagy hittel és optimizmussal tekinthetünk a jövő elé. Nelson nővérrel megtanultuk, hogy az élet nem egyfelvonásos darab. Valóban van egy halandóság előtti időszak. És valóban van élet a halál után. A halandóság előtti és a halandó időszak csupán a halandóság utáni életünk előjátéka. A dicsőség három fokozatának ismerete, amit a prófétáknak kinyilatkoztattak, bepillantást adnak a halandóság utáni lehetőségekbe.3 Az örök élet dicsőséges és nagyon megéri a törekvést. A halandóság előtti szakasz fontos tanbéli támasztékokkal rendelkezik, amelyek megerősítik a hitünket. Akkor került helyére az örökkévaló evangélium. A föld alapjainak letétele előtt elkészült a megváltás terve.4 Benne foglaltatott az Isten királyságában számunkra elnyerhető isteni örökség csodás lehetősége.5 A szabadítás tervében központi helyen áll Jézus Krisztus engesztelése. A halandóság előtti tanácsokban Atyja előre elrendelte, hogy kiengesztelést hozzon bűneinkért, és megoldja a fizikai és lelki halál kötelékeit.6 Jézus kijelentette: „Én … a világ teremtése óta arra rendeltettem, hogy népemet megváltsam. … És énbennem az egész emberiségnek, azoknak, akik hisznek az én nevemben, örök életük lesz”. (Éther 3:14) Pál később hozzátette, hogy az egyház „felépíttete[tt] az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus”. (Efézusbeliek 2:20) Isten tervében a család is sarkalatos pont. Sőt, a terv egyik célja a családok felmagasztalása. A föld azért teremtett, hogy Mennyei Atyánk halandóság előtti lélekgyermekeiként a földre jöhessünk, és fizikai testet nyerhessünk. Azért vagyunk itt, hogy próbára tétessünk.7 Azért vagyunk itt, hogy a szabadságot és az örök életet válasszuk, vagy a rabságot és a halált. (Lásd 2 Nefi 2:27.) És a legnagyszerűbb, hogy szerelmesek lehetünk, házasodhatunk, és gyermekeket hívhatunk le a családunkba. Bizonyos áldások az utolsó napokra tartattak fent. Az Úr régóta eltervezte, hogy kinyilatkoztatja mindazon dolgokat, „amik e világ alapítása óta rejtve valának”. (Máté 13:35) Ezek közé tartoznak a Mormon könyvében feljegyzett kinyilatkoztatások8, valamint a szent templom szertartásai és szövetségei is.9 Az Úr kijelentette Joseph Smith prófétának: „Mert úgy tetszik nekem, hogy kinyilatkoztassak egyházamnak olyan dolgokat, amelyek már a világ teremtése előtt rejtve voltak, olyan dolgokat, amelyek az idők teljességének sáfárságához tartoznak.” (T&Sz 124:41) A halottakért végzett keresztelés a világ megalapozása előtt elrendeltetett. (Lásd T&Sz 124:33.) A szabadítás így mindazok számára elérhetővé vált, akik „az evangélium megismerése nélkül halnak meg”. (T&Sz 128:5) Összekötő kapocs adatott a nemzedékek közé, hogy elkövetkezzen a sáfárságok, kulcsok, hatalmak és dicsőségek egész, teljes és tökéletes egysége.10 A nemzedékek egybeforrasztása olyannyira fontos, hogy a föld rendeltetése és az egyház céljai és megsemmisülnének, ha a családokat nem pecsételnék össze szent templomokban.11 A halandó életre való készülődés még a halandóság előtti birodalomban kezdődött. A világ alapjainak lefektetése előtt mindannyian léteztünk; mennyei szüleinkkel éltünk lélekgyermekekként. Köztünk voltak a nemesek és nagyok.12 Ábrahám13, Jeremiás14, Joseph Smith15 és mások16 arra rendeltettek, hogy Isten prófétái legyenek, akik közül egyesek az Ő szent ügyének mártírjai lettek17. A papsági felszentelés módjának az atyákon keresztül kellett jönnie „kezdettől fogva, még mielőtt a föld lett volna”. (Ábrahám 1:3) Az Úr azt tanítja nekünk, hogy „a legmagasabb fokozat [a celesztiális dicsőség] eléréséhez a férfinak magára kell vennie a papság eme rendjét (a házasság új, örökreszóló szövetségét). Aki ezt nem teszi, az nem érheti el a legmagasabb fokozatot.” (T&Sz 131:2–3) A nőtestvérek különleges ajándékban részesültek. Az Úr szerint képessé tétettek arra „hogy sokasodjanak és benépesítsék a földet …, és hogy beteljesedjék az ígéret, amelyet Atyám a világ teremtése előtt tett, ... hogy ők felmagasztalódjanak az örök világokban, hogy emberi lelkeket szülhessenek, mert ebben folytatódik Atyám műve, hogy ő megdicsőíttessék.” (T&Sz 132:63) Gondoljatok bele, milyen magasztos ez a rendelet! Amikor egy anya érdemesen világra hoz egy gyermeket és gondját viseli, nem csak segít, hogy a föld megfelelhessen teremtése céljának,18 hanem Istent is dicsőíti! Mi, a szövetség gyermekei, az Úr szolgálatára lettünk kiválasztva. Pál apostol azt tanította, hogy az Úr „kiválasztott minket Ő benne a világ teremtése előtt” (Efézusbeliek 1:4).19 Ama előre elrendelés részeként Isten biztosította az előfeltételeket, amelyek lehetővé teszik áldásainak elnyerését. Azok az áldások azon törvényeknek való engedelmesség által adatnak, amelyen az Ő áldásai alapszanak.20 Az egyik előfeltétel arra vonatkozik, hogy le kell győznünk a világ kísértéseit.21 A világ megformálása előtt Sátánnak lehetősége lett ellentétet támasztani.22 Ő mindig is a Szabadító szent munkája ellen harcolt, és továbbra is így fog tenni. Szembeszegült a visszaállítás prófétájával és szentírásaival. Napjainkban pedig Sátán közvetlenül Isten tervének lényege ellen vív harcot: a család ellen. Támadásainak jelei mindenütt ott vannak. A házasságra érett felnőttek száma hanyatlik23, a születések számával együtt24. A párok egyre idősebb korban kötnek házasságot25, és egyre többen élnek együtt házasságon kívül26. Az erkölcstelenség és a pornográfia mindenütt jelen van és végzetes hatású.27 Ilyen lelki betegséggel körbevéve minden oldalról, valóságos hitünknek kell lenni az Úrban és evangéliumában, hogy ellenálljunk az ellenség támadásainak. Arra buzdítalak benneteket, hogy tagadjatok meg minden istentelenséget, testit és lelkit egyaránt.28 Szilárdan kapaszkodjatok az evangélium vasrúdjába! Testvérek, a világ teremtése előtt az evangélium központi helyet foglalt el Isten örök tervében. Ez egy örökkévaló evangélium – immár teljességében visszaállítva.29 Ilyen alappal ez az egyház nem mozdul ki a helyéről30, még a Millennium alatt sem31. Jézus Krisztus evangéliuma egy biztos alap, amelyre felépíthetjük egyéni hitünket. Némelyikünk gyenge; némelyikünk erős. Kételkedhetünk, „hasonlato[san] a tenger habjához, a melyet a szél hajt és ide s tova hány” (Jakab 1:6), vagy lelki acélsodronnyal horgonyozhatjuk magunkat az alapzathoz, az evangélium örök igazságaihoz.32 Az ilyen hit nem védi ki az élet problémáit, de segíteni fog, amikor rossz dolgok történnek. Mert történnek rossz dolgok jó emberekkel. Balesetek vannak. Egyes házaspárok nem áldatnak meg gyermekekkel. Mások nem tudnak megházasodni ebben az életben, vagy olyannal házasodnak meg, aki nem tudja betartani Isten parancsolatait. Az Úr ismeri e körülményeket. Meg fogja adni minden áldását, melyeket hithű gyermekei számára tartogat – a maga módján és a maga idejében.33 Legyetek igazlelkűek, türelmesek; lássatok örökkévaló szemekkel, és védelmezve lesztek!34 Az évek során meg fogjátok látni, hogy az apostolok és próféták a szabályt tanítják. Nem a szabály alóli kivételeket tanítjuk. A kivételek az egyéni szabad akaratra és felelősségre vannak bízva. Az Úr tudja, hogy tökéletlen világban élünk. Tudja, hogy a „bűnben érik”. (T&Sz 18:6) Ítéletei igazságosak, pártatlanok és irgalmasak lesznek. Egy évtizede az Első Elnökség és a Tizenkét Apostol Tanácsa, előre látva a lelki hanyatlást, egy kiáltványt készített a családról a világ számára, ami ma még inkább aktuális. Kijelentjük, hogy „a férfi és nő közötti házasságot Isten rendelte el, és a család központi játszik a Teremtő gyermekeinek örökkévaló sorsára vonatkozó tervében. Minden emberi lény – legyen az férfi vagy nő – Isten képmására teremtetett. Mindegyikük mennyei szülők szeretett szellemfia vagy szellemleánya, és mint ilyenek, isteni természettel és sorssal rendelkeznek. Az ember neme alapvető jellemvonása az egyén földi élet előtti, halandó és örökkévaló azonosságának, valamint rendeltetésének. (...) Az első parancsolat, melyet Isten Ádámnak és Évának adott, arra vonatkozott, hogy ők egyszer, mint férj és feleség, szülőkké válhatnak. Kijelentjük, hogy Isten gyermekeinek adott azon parancsolata, mely szerint sokasodjanak és töltsék be a földet, még mindig érvényben van. Továbbá kijelentjük, hogy Isten megparancsolta, hogy csak olyan férfi és nő között használható a szent nemző erő, akik mint férj és feleség törvényes házasságot kötöttek. Kijelentjük, hogy a módot, mely által a halandó élet megszületik, Isten jelölte ki. Megerősítjük az élet szent voltát, és Isten örökkévaló tervében játszott fontos szerepét.” Nos, kedves barátaim, jegyezzétek meg e figyelmeztetést: „Figyelmeztetjük azokat az egyéneket, akik megszegik az erkölcsi tisztaság szövetségeit, ... vagy nem látják el családi kötelezettségeiket, hogy egy napon mindezért Isten előtt felelni fognak. Továbbá felhívjuk a figyelmet arra is, hogy a családok széthullása ősi és újkori próféták által megjósolt csapásokat fog hozni az egyénekre, közösségekre és nemzetekre.” („A család: Kiáltvány a világhoz”, Liahóna, 1998. okt., 24. o.) Ha megszívlelitek e kiáltványt, testvérek, áldottak lesztek. Az Ő segítségével táplálhatjuk hitünket és családunkat.35 Alkalmassá válhatunk az Úr eme ígéretére: „Ha valaki feleséget vesz az én igém, … az új örök szövetség szerint, amit az ígéret Szent Szelleme megpecsétel rajtuk, … [vegyék át örökségüket]: trónusokat, királyságokat, fejedelemségeket, hatalmakat és birodalmakat”. (T&Sz 132:19) Bizonyságomat teszem, hogy hitetek és családotok nagy örömet fog okozni most és az eljövendőkben. Isten él. Jézus a Krisztus. Egyháza visszaállíttatott. Veletek, az egyház minden egyes fiatal felnőttjével hagyom szeretetemet és áldásomat, Jézus Krisztus nevében, ámen. Jegyzetek 1. Lásd 1 Korinthusbeliek 11:11. 2. Lásd „Hope of Israel”, Hymns, 259. sz. 3. Lásd 1 Korinthusbeleliek 15:40–41; T&Sz 76:50–113; 88:17–32; 1 Korithusbeliek 15:40. 4. Lásd 1 Nefi 10:18; Móziás 15:19; Alma 12:25, 30; 18:39; 22:13–14; 42:26; T&Sz 76:12–13. 5. Az Óvilágban lévőkhöz így szólt az Úr: „Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.” (Máté 25:34) Az ősi Amerika lakosainak is azt tanították, hogy „akik hittek Izráel Szentjében, ... Isten országát fogják örökölni, amelyet nekik készített a világ kezdete óta”. (2 Nefi 9:18; lásd még Éther 4:19) 6. Lásd János 17:5, 24; 1 Péter 1:19–20; Móziás 4:6–7; 18:13; 3 Nefi 26:3–5; T&Sz 93:7–9; Mózes 5:57; JSF, 1 Mózes 5:43; 14:30–31. 7. Lásd Ábrahám 3:24–25. 8. Lásd 2 Nefi 27:10. 9. Lásd T&Sz 124:40–41. 10. Lásd T&Sz 128:18. 11. Lásd T&Sz 138:47–48; lásd még T&Sz 2:1–3;110:14–16; Joseph Smith története 1:39. 12. Lásd Alma 13:3, 5, 7; T&Sz 132:28; 138:55–56; Ábrahám 3:22–23. 13. Lásd Ábrahám 3:23. 14. Lásd Jeremiás 1:4–5. 15. Lásd 2 Nefi 3:5–15; T&Sz 127:2; 138:53–55. 16. Lásd T&Sz 138:53. 17. Lásd Lukács 11:49–51. 18. Lásd T&Sz 49:16–17. 19. Lásd még Efézusbeliek 1:5. Pál azt is tanította, hogy Isten „megtartott minket és hívott szent hívással, … az ő saját végezése és kegyelme szerint, mely adatott nékünk Krisztus Jézusban örök időknek előtte” (2 Timótheus 1:9; lásd még T&Sz 38:1–4; Ábrahám 3:22–26). Fontos megemlíteni, hogy a Mormon könyve célja az, hogy „megmutassa Izráel háza maradékának, hogy milyen nagy dolgokat tett őseikért az Úr, és hogy megismerjék az Úr szövetségeit” (Mormon könyve, címlap). 20. Lásd T&Sz 130:20–21; 132:5, 11–12. 21. Lásd 2 Nefi 2:11–13. 22. Lásdf JSF, Jelenések 12:6–8. 23. Lásd David Popenoe and Barbara Defoe Whitehead, The State of Our Unions: The Social Health of Marriage in America, 2004 (Rutgers University: The National Marriage Project, 2004. jún.) 16–18. o., (http://marriage. Rutgers.edu/). 24. Lásd Popenoe and Whitehead, The State of Our Unions, 21–23. o. 25. Jason Fields, “America’s Families and Living Arrangements: 2003,” U.S. Census Bureau, 2004. nov., 12–13. o. (www.census.gov/prod/2004pubs/ p20-553.pdf) 26. Lásd Popenoe and Whitehead, The State of Our Unions, 20–21. o. 27. B. J. Sigesmund, “XXX-ceptable,” Newsweek Web Exclusive, 2003. júl. 2., (www.keepmedia.com/ pubs/Newsweek/2003/07/02/309790) A pornográfia óriási üzlet az Egyesült Államokban, évente 12 milliárd dollar hasznot termel (lásd www.internetfilterreview.com/internet-pornography-statistics.html). 28. Lásd Moróni 10:32; JSF, Máté 16:26. 29. Lásd Ap. csel. 3:20–21. 30. Lásd Dániel 2:28, 31–44; T&Sz 65:2–6; 124:45. 31. Lásd Bruce R. McConkie, The Millennial Messiah (1982), 672. o. 32. Lásd Efézusbeliek 3:17–19; Kolossébeliek 2:6–7; Hélamán 5:12. Ne feledjük, hogy a bölcs ember sziklára építi a házát és nem futóhomokra (lásd Máté 7:24–27). 33. Lásd T&Sz 130:20–21. 34. Az ember lehetőségeinek korlátait az örökkévalóság szempontjából kell nézni. Pál ezt tanította: „ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk” (1 Korinthusbeliek 15:19). 35. Lásd 1 Nefi 11:16–17.