Egy hitoktató ellenőrző listája

Kedves fivéreim és nővéreim, kedves barátaim! Míly nagyszerű pillanat ez arra, hogy összegyűljünk, és megtekintsük ezt a csodálatos és gyönyörű rövidfilmet, mely bemutatja, miként taníthatnak az egyháztagok és a világ népe minden korosztályt és generációt a Szabadító módján.

Nos, kedves barátaim! Nagyon hálás vagyok azért, hogy a kedvenceim körében lehetek ma: a múlt, a jelen és a jövő tanítóival. Mivel mindenki tanító valamilyen formában, úgy gondolom, elég teljeskörű a kedvenceimet magába foglaló csoport. Szeretem a tanítókat. Szeretek közöttük lenni. Szeretek minden tanítót az életemben, és többel tartozom nekik, mint amennyit vala vissza tudnék fizetni.

Évszázadok óta kutatják, mi tesz valakit jó tanárrá. Megannyi jelentés, bemutató és publikáció készült arról, mik a sikeres tanulási élmények ismérvei.

Mindannyian áldottak vagyunk, hogy a legnagyszerűbb tanítótól, Jézus Krisztustól tanulhatunk. Úgy gondolom, az elmúlt kétezer év java részében nem telt el úgy pillanat, hogy – a világ valamely pontján – ne tartották volna nagyra az Ő tanításait, ne tanulmányozták, ismételték és másolták volna le őket, illetve elmélkedtek volna róluk.

Nem ez minden tanító célja? Hogy pozitív és tartós hatással legyen a világra? Hogy megáldja mások életét olyan módon, amely túlmutat az óra vagy a tanterem adta kereteken?

A Názáreti Jézus pontosan ilyen hatást fejtett ki – a múltban, a jelenben és jövőben. Ki mást tanulmányoznánk hát? Ha tanulunk tőle, nemcsak tanítóként fejlődünk – az élethelyzetünktől függetlenül –, hanem emberi lényekként is sokkal többé válunk.

Az a megtiszteltetés ért, hogy a Szabadítóról szólhatok ma hozzátok – hiszen a legjobb módja annak, hogy jobb tanítóvá váljunk, az, ha Jézus Krisztus jobb követőivé válunk.

Pilótaként egy gondolat járt a fejemben, amikor beültem a kapitányi ülésbe, egy nagy célom volt: biztonságban eljuttatni magamat, a személyzetet és az utasaimat a úti célunkhoz. Ez éberséget és figyelmet követelt.

E figyelem fenntartásához a pilóták elvégeznek egy sor felszállás előtti ellenőrzést, elpróbálják a biztonsági eljárásokat, és megvizsgálják, hogy minden műszer megfelelően és megbízhatóan működik-e. A pilóták százszor (ha nem ezerszer) végezték már el az ellenőrző listán szereplő minden egyes lépést.

Egy profi pilóta soha nem feltételezi (mivel már többszázadik alkalommal repül), hogy nincs szüksége a felszállás előtti ellenőrzés elvégzésére, vagy félvállról veheti azt.

A felszállás előtti ellenőrzés arra neveli a pilótákat, hogy a figyelmüket azokra az alapvető fontosságú dolgokra irányítsák, amik sikeressé teszik az utat.

A pilótákhoz hasonlóan nekünk is van egy különleges célunk, ami vezet minket az Ige tanítóiként: közelebb hozni lelkeket Krisztushoz. Amikor egy tanításra készülünk, ennek a célnak kell a szemünk előtt lebegnie.

Tanítóként van-e egy ellenőrző listánk, amely segít a szent célunkra összpontosítanunk? Igen.

Ebben a hónapban Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza kiadja A Szabadító módján tanítani módosított változatát. Ez egy útmutató mindazok számára, akik az evangéliumot tanítják – otthon vagy az egyházban. 70 nyelven lesz elérhető az Evangéliumi könyvtárban. A nyomtatott változatok a következő hónapokban érkeznek.

Ez a forrásanyag Jézus Krisztus életére és tanításaira épül, amelyek által iránymutatást és sugalmazást kaphatunk tanítókként. Segít figyelnünk arra, hogy mi is úgy tanítsunk, ahogy Ő tette.

A Szabadító módján tanítani segíteni fog mindenkinek, aki tanít. Sugalmazásra és iránymutatásra lelhetnek benne a szülők, a szomszédok, a szolgálattevő fivérek és nővérek, a misszionáriusok és Jézus Krisztus minden tanítványa. A tanítványság azt jelenti, hogy szeretettel gondoskodunk, megáldunk és felemelünk másokat – és ezt jelenti a tanítás is.

Tehát amikor igyekeztek úgy szeretni és úgy szolgálni, ahogy Jézus, akkor tanítók vagytok, A Szabadító módján tanítani kézikönyv pedig nektek szól. Remélem, hasznotokra válik majd, akár újak vagytok ezen az ösvényen, akár sok éve járjátok már.

A Szabadító módján tanítani forrásanyag 3. részében van egy önértékelési kérdőiv – mint egy felszállási ellenőrző lista –, amely segíthet jobban összpontosítanunk a tanítási erőfeszítéseinkre. Segít majd magunkba tekintenünk, felismerni a hiányosságainkat, és sugalmazást kapni arra, hogyan fejlődhetnénk. Olyan hasznos lehet a tanítók számára, mint az ellenőrző lista a pilótáknak.

Ha megengeditek, szeretnék beülni mellétek a pilótafülkébe, hogy közösen átnézzük a tanítás felszállás előtti ellenőrző listájának az elemeit. Szeretnélek megkérni titeket, hogy képzeletben vegyetek elő egy lapot, és írjátok le, hogyan értékelnétek magatokat az egyes pontok szerint. Ez az önellenőrzés nagy áldás lehet – a mai napon is, és minden alkalommal, amikor arra készülünk, hogy a Szabadító módján tanítsunk.

A felszállás előtti ellenőrző listánk első eleme így szól: Összpontosíts Jézus Krisztusra! Ez egy lehetőség arra, hogy átgondoljuk, valóban a Szabadító áll-e a tanításunk középpontjában. Kérlek, gondolkodjatok el a következő kérdéseken:

• Bármit tanítsak is, mindig Jézus Krisztusról tanítok?

• Kihangsúlyozom Jézus Krisztus példáját?

• Segítek a tanulóknak felismerni az Úr szeretetét, hatalmát és irgalmát az életükben?

• Segítek a tanulóknak tudatosan arra törekedni, hogy Jézus Krisztushoz hasonlóbbá váljanak?

Ezek mélyreható kérdések.

Mind tudjuk: Az evangélium olyan szerteágazó, hogy egy életet eltölthetnénk a tanulmányozásával, mégis csak a felszínt kapargatnánk. Képzeljetek el egy akkora céltáblát, amely elfoglalná egy óriási faház teljes oldalát – ez jelképezheti az evangélium szerteágazó természetét.

Mindannyiunknak megvannak a kedvenc evangéliumi hobbijai – a számunkra érdekes dolgok. Történelmi korszakok, egyházi programok, evangéliumi témák, vagy szentírásversek. Talán kísértést is érzünk arra, hogy ezekre a kedvenc témáinkra összpontosítsunk.

Azonban bármily nagy legyen is az evangélium tanításának a céltáblája, a közepe – melyre mindig összpontosítanunk kell – igen apró. Ami ott van, az nem csupán megjegyzés, és nem véleményeket vizsgáló kérdőívek vagy viták által került a középpontba. Maga a Szabadító adta nekünk.

Mi ez?

Szeresd Istent és szeresd a felebarátodat.

Ez a céltábla közepe.

Lehet, hogy érdekesnek találunk más dolgokat. Ezek talán még fontosak is. De nem központiak.

Ezek mellékszereplők. Ezek a köretek az étrendünkben, talán a saláta a főételünk mellett. Fűszereket vagy változatosságot és rengeteg vitamint adnak a fogáshoz, de nem főételek.

Mi tehát a célunk a tanítás során?

Az a célunk, hogy segítsünk azoknak, akiket tanítunk, közelebb jönni Krisztushoz, elmélyítsük a tudásukat és a szeretetüket Istennel kapcsolatban, illetve szolgáljuk Istent azáltal, hogy együttérzéssel fordulunk minden gyermeke felé.

Ez a céltábla közepe.

És hol találjuk a legjobb példát arra, hogyan szeressük Istent és másokat?

A Szabadítónk és Megváltónk életében és tanításaiban.

Miközben Lelkeket hozunk közelebb a Szabadítóhoz, segítünk növelni a hitüket és az Isten iránti szeretetüket. Segítünk nekik együttérzőbbé és szeretetteljesebbé válni mások iránt.

Amikor kísértést érzünk arra, hogy kitérőt tegyünk vagy hagyjuk, hogy egy számunkra érdekesnek tűnő téma elterelje a figyelmünket, tegyük fel magunknak a kérdést:

A Szabadítóra összpontosítok, bármi is legyen az, amiről tanítok?

Amit tanítok, segít másoknak elmélyíteni az Isten iránti szeretetüket, valamint kimutatni ezt a szeretetet szolgálat és azáltal, hogy a Szabadító tanításait alkalmazzuk az életünkben?

Tanítókként beszélhetünk az angyalok nyelvén; szórakoztathatjuk, felvidíthatjuk, lenyűgözhetjük és meghökkenthetjük a tanulóinkat. De ha nem Jézus Krisztusra összpontosítunk, akkor elvétettük a célt¹, és a tanításunk csupán árnyéka annak, aminek lennie kéne.

Mindig összpontosítsunk a Szabadítónkra és Megváltónkra, Jézus Krisztusra.

A második kategória az ellenőrző listán: Szeresd azokat, akiket tanítasz! Az ellenőrző lista ezen kategóriája lehetővé teszi, hogy megvizsgáljuk a motivációnkat tanítóként, és emlékeztet minket arra, hogy szeressük és megbecsüljük azokat, akiket tanítunk. Íme, néhány megfontolandó kérdés:

• Igyekszem úgy látni a tanulókat, ahogy Isten látja őket?

• Igyekszem megismerni azokat, akiket tanítok, hogy megérthessem a körülményeiket, szükségleteiket és erősségeiket?

• Név szerint imádkozom a tanulókért?

• Biztonságos környezetet teremtek, ahol mindenkivel tisztelettel bánnak, és ahol tudják, a közreműködéseiket megbecsülik?

• Helyénvaló módokat találok a szeretetem kifejezésére?

Hallottam egyszer egy szakképzett középiskolai tanárnőről. Éveken át dolgozott a tanítási módszerén és nagy hatással volt a tanulói életére. Tökéletesen tudta, hogyan kezelje ezt a korosztályt.

Az egyik évben részt vett egy nyári iskolai programban, ahol jóval fiatalabb, teljesen más tanulókat tanított: 5 éves gyermekeket. A gyerekek természetesen izgatottak voltak és tele voltak energiával, amikor beözönlöttek az osztályterembe. Nagyon hangosak voltak, nevetgéltek, kiabáltak, és futkároztak a padok között, miközben egymást kergették. Ez a tanár, hogy rendet teremtsen a teremben, elővette a „tanár hangját”, amiről tudta, hogy működik a középiskolásoknál, amikor azt szeretné, hogy megnyugodjanak és leüljenek. De mi történt itt?

Néma csend lett az osztályteremben. A gyerekek azonnal abbahagyták, amit csináltak, és tágra nyílt szemekkel siettek a helyükre. Kivéve kettőt.

Az egyik gyermek, egy kislány, leroskadt a padlóra és sírni kezdett. Ugyan a tanár egy cseppnyi haragot sem érzett iránta, a kislány azt gondolta, biztosan valami nagyon rosszat csinálhatott, és elkezdtek patakzani a könnyei.

A második gyerek, egy kicsi, de erős fiú, ijedten ránézett a tanárra, majd mint a villám kiszaladt az ajtón, és elrohant a folyosón. A tanárnő nem volt benne biztos, hogy valaha visszajön-e.

Aznap megtanult egy fontos leckét: a technikák, amelyeket a tizenéveseknél alkalmazott, nem működtek a kicsi gyermekeknél.

Ez egy lecke számunkra, számotokra és számomra is.

Mindenki, akit tanítunk, Isten gyermeke, saját személyiséggel.

Úgy látjuk őket, ahogy Mennyei Atyánk? Egyénekként, akiknek saját gondolataik, érzéseik, kihívásaik és nehézségeik vannak? Biztonságos tanulási környezetet teremtünk, ahol minden ember úgy érzi, biztonságban van és elfogadják?

Bármi is legyen az anyanyelvünk, tudják a tanulóink, hogy beszélünk a szeretet egyetemes nyelvén? Tudják, hogy értékesek számunkra, együtt érzünk velük és tiszteljük őket?

A Szabadító életének nagy részét a társadalom kitaszítottjai és kirekesztettjei között tölötte.

Kioktathatta és elítélhette volna őket. Ehelyett átkarolta, meggyógyította és megvigasztalta őket.

Igen, azt tanította nekik, hogy „eredj el és többé ne vétkezzél”². De a beteghez, a bűnöshöz és a bénához is szeretettel, együttérzéssel és tisztelettel szólt és fordult.

Úgy lát mindegyikünket, mint a Mindenható Isten fiai és leányai – nem alattvalókként, hanem olyanokként, akiknek örökkévaló lehetősége van arra, hogy dicsőségben mellette haladjanak.

A nagyszerű keresztény író, C. S. Lewis is írt erről a szemléletmódról: „Komoly dolog lehetséges istenek és istennők társadalmában élni, és szem előtt tartani, hogy a legtompább, legunalmasabb személy, akivel csak beszélgethetsz, egy nap olyan teremtménnyé válhat, akit ha most látnál, erős késztetést éreznél arra, hogy hódolj neki. […] Nincsenek hétköznapi emberek – tette hozzá. – Soha nem beszéltél még egy egyszerű halandóval. […] Halhatatlanokkal viccelődünk, dolgozunk, házasodunk össze, halhatatlanokat veszünk semmibe és használunk ki – halhatatlan, örökkévaló ragyogásokat.”³

Amikor ezzel a tisztelettel fordulunk mások felé, Jézus Krisztus példáját követjük. Úgy szeretünk, ahogy Ő szeretett. Felemelünk másokat, ahogy Ő emelt fel másokat. Úgy tanítunk, ahogy Ő tanított.

Ne feledjük szeretni, tisztelni és felemelni azokat, akiket tanítunk.

A harmadik kategória az ellenőrző listán: A Lélek által taníts! Kérlek, gondolkodjatok el a következő kérdéseken:

• Felkészítem magam lelkileg a tanításra?

• Reagálok a tanulóim szükségleteire vonatkozó lelki késztetésekre?

• Megteremtem a környezetet és a lehetőségeket, hogy a tanulóimat a Szentlélek taníthassa?

• Segítek a tanulóknak személyes kinyilatkoztatásra törekedni, felismerni azt, valamint aszerint cselekedni?

• Gyakran teszek bizonyságot és erre buzdítom a tanulókat is?

Igyekszem gyakran emlékeztetni magam, hogy az evangélium tanítására, valamint az arra tett erőfeszítéseim során, hogy Jézus Krisztushoz hozzak embereket, nem tudok senkit megtéríteni.

Arra csak a Szentlélek képes.

Lehet, hogy mi mondjuk ki a szavakat, de a térítés a Lélek dolga. Akkor történik, amikor a Szentlélek megérinti a szívet, és a személy erre a befolyásra úgy válaszol, hogy követi a Szabadítót.

Ha valakit megnyerő szavakkal vagy jól felépített érvekkel meg is győzünk, hogy kövesse Jézus Krisztust, ez a meggyőződés olyan múlandó lehet, mint a mag, amely köves helyre esik.⁴

Nem dolgunk a térítés. Nem a mi felelősségünk.

Mi azonban a dolgunk? Az, hogy Jézus Krisztusnak és a mi időnkben visszaállított evangéliumának a jó híréről tanítsunk. Az, hogy az őszinte és szívből jövő cselekedeteinkkel megerősítsük és alátámasszuk a szavainkat. Az életünk, ahogyan élünk és cselekszünk.

Az, hogy valaki hogyan reagál arra, amit tanítunk, az rá és Istenre tartozik. Mi lehetünk azonban a híd, amely összeköti őket a Szentlélekkel. Mi lehetünk az ajtó, amelyen keresztül a Szent Lélek beléphet az életükbe. A szavaink és cselekedeteink taníthatják Krisztus tanát olyan módon, amely segít a tanulóknak érezni a Szent Lélek közbenjárását.

Ahogy Dallin H. Oaks elder (ma Oaks elnök) tanította: „Tanulás és érvelés által eljuthatunk az igazsághoz. [D]e azt csak a kinyilatkoztatás erősítheti meg nekünk.”⁵

Had ismételjem meg ezeket a mondatokat: „Tanulás és érvelés által eljuthatunk az igazsághoz. [D]e azt csak a kinyilatkoztatás erősítheti meg nekünk.”

Néha alvajáróként éljük az életünket. Látunk dolgokat, de alig emlékszünk rájuk. Reklámok, Instagram-fotók, néha közlekedési táblák is. A legtöbbjük úgy reppen át az elménken, hogy nem jut el a szívünkig.

Ám amikor a Szentlélek szól a lelkünkhöz, azt nem felejtjük el, mert megváltoztat minket. Emlékeztek, mit mondott Joseph Smith, miután elolvasta a Jakab 1:5-öt: „Soha egyetlen szentírásrész sem szólt nagyobb erővel az ember szívéhez, mint akkor ez az enyémhez.”⁶

A Lélek egy egyszerű módon megfogalmazott, hétköznapi mondatot is perzselővé tud tenni.

Egy másik személy megtérése nem a mi szónoki képességeinken vagy szentírásbeli ismereteinken múlik. Nem azon múlik, milyen jól tanítjuk vagy védjük a tant. Nem a műveltségünkön, kisugárzásunkon vagy ékesszólásunkon múlik.

Az egyetlen dolog, amin dolgoznunk kell, hogy mi magunk megtudjuk. Ekkor Mennyei Atyánk meghív bennünket, hogy „nyi[ssuk ki] a szá[nkat], az örvendezés hangján hirdetve evangélium[át]”⁷. Ha így teszünk, a Szent Lélek bizonyságot tesz majd az igazságról.

Nem kell többnek vagy kevesebbnek lennünk, mint akik vagyunk: Isten gyermekei és Jézus Krisztus követői.

Ki tudjátok fejezni az örvendezés hangján a Szabadító, az evangéliuma és az egyháza iránt érzett szereteteteket?

Ha megtesszük a részünket, a Lélek is megteszi az övét. Így tanítunk a „Lélek által”.

A negyedik tétel a felszállás előtti listánkon: A tant tanítsd! Természetesen nem akármilyen tant, hanem azt a tant, amelyet Jézus Krisztus kapott az Atyjától. A Szabadító ezt mondta: „Az én tudományom nem az enyém, hanem azé, a ki küldött engem.”⁸ Hogy felmérjétek, milyen jól követitek a példáját, gondolkozzatok el ezeken a kérdéseken:

• Saját magam is tanulom Jézus Krisztus tanát?

• A szentírásokból és az utolsó napi próféták szavaiból tanítok?

• Segítek a tanulóknak felismerni és megérteni a szentírásokban rejlő igazságokat?

• A Jézus Krisztusba vetett hitet építő igazságokra összpontosítok?

• Segítek a tanulóknak személyes vonatkozást találni a tanban?

A mi adományozási korszakunkban az Úr ezt mondta: „És parancsolatot adok nektek, hogy tanítsátok egymásnak a királyság tanát. Tanítsatok szorgalmasan, és kegyelmem veletek lesz”.⁹

Mi a tan, amit tanítanunk kell?

Az ige, amely a szentírásokból és próféták és apostolok szájából jön elő. Ők azok, akik joggal és felhatalmazással rendelkeznek, hogy kifejtsék és magyarázzák a tant. Ők azok, akiken keresztül Isten mindig is kinyilatkoztatta az Ő igéjét, iránymutatást és tisztánlátást nyújtva a gyermekeinek.

Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza központi és szabadító tana az, hogy Jézus Krisztus a mindenek Szabadítója és Megváltója. Pál apostol, aki látta és beszélt a feltámadott Szabadítóval, ezt írta a korinthosziaknak: „Eszetekbe juttatom továbbá… az evangyéliomot, melyet hirdettem néktek, …hogy [Jézus] a Krisztus meghalt a mi bűneinkért… és hogy eltemettetett; és hogy feltámadott a harmadik napon…; és hogy megjelent Kéfásnak; azután a tizenkettőnek”¹⁰.

Parancsolatot kaptunk, hogy „…ragad[juk meg] Isten szavát, mely élő és ható, …és a krisztusi embert egy szűk és keskeny úton átvezeti…, és lelkükkel, igen, halhatatlan lelkükkel kiköthetnek Isten jobb keze felől a mennyek királyságában”¹¹.

Tanítókként nem szabad szégyenkeznünk Jézus Krisztus evangéliuma miatt.¹² Hanem örömtelien fel kell emelnünk a hangunkat az evangéliuma tanításában, még akkor is, ha mások botlókőként vagy balgaságként tekintenek arra.¹³ „[M]ert Istennek hatalma az minden hívőnek idvességére”¹⁴.

A felszállás előtti ellenőrző listánk utolsó eleme így szól: Ösztönözd a szorgalmas tanulást! Ez a pont egy emlékeztető arra, hogy a szorgalmas tanítás csak az egyik oldala az egyenletnek. A másik oldal – ami hosszútávon talán a fontosabb oldal – a szorgalmas tanulás, amelyet a tanulóink végeznek. Íme néhány kérdés, amelyek segítenek felmérnünk, hogy a szorgalmas tanításunk szorgalmas tanuláshoz vezet-e:

• Segítek a tanulóknak felelősséget vállalni a tanulásukért?

• Buzdítom a tanulókat, hogy mindennap tanulmányozzák az evangéliumot?

• Bátorítom a tanulókat, hogy osszák meg az igazságokat, amelyeket tanulnak?

• Felkérem a tanulókat, hogy éljenek a tanultak szerint?

A lelkünknek folyamatos táplálásra van szüksége, hogy a fény és a dicsőség lényeivé váljunk – amire Isten teremtett minket. Amikor tanulmányozunk és elmélkedünk Isten prófétáinak a szavain, akkor iszunk az élő víz forrásából és lakmározunk Krisztus szavain.

Nem elég csak olvasni a szavakat. Figyelnünk kell rájuk, el kell tűnődnünk rajtuk és be kell fogadnunk őket.¹⁵

Az ismert mondást átfogalmazva: „Tanítsd egy embernek az evangéliumot, és megáldod egy napra. Tanítsd meg egy embernek, hogyan lakmározzon Isten igéjén és lépjen kapcsolatba a Szentlélekkel, és megáldod egy egész életre.”

A sugalmazás és a személyes kinyilatkoztatás e folyamata által építjük az életünket a Megváltónk sziklájára.¹⁶ Ekkor válhat Jézus Krisztus evangéliuma a lelkünk horgonyává ¹⁷.

Az evangélium tanítása fontos. Legalább ugyanolyan fontos megtanítani másokat arra, hogy elmerüljenek az imában, törekedjenek a Lélekre és alkalmazzák a tanultakat.

Most pedig drága fivéreim és nővéreim! Szeretett barátaim! Drága, becses tanítók! És ti mind tanítók vagytok, mi mind tanítók vagyunk – köszönöm a hithűségeteket és a jóra való törekvéseiteket. Köszönöm a megannyi órát, amelyet a felkészüléssel, a szolgálattal, és az evangéliumról való örömteli tanítással töltötök.

Arra kérlek titeket, tanulmányozzátok az új A Szabadító módján tanítani útmutatót, és használjátok azt önértékelésre és arra, hogy emlékeztessétek magatokat a célotokra.

Azáltal, hogy megragadjuk Isten igéjét és megtanítunk másokat is – a Szabadító módján–, hogy így tegyenek, kimutatjuk az Isten, a felebarátaink és az embertársaink iránti szeretetünket. Amikor ezen a szoros és keskeny ösvényen járunk, részt vállalunk abban a legszentebb elhívásban, hogy a saját és mások halhatatlan lelkét elvezessük „Isten jobb keze fel[é] a mennyek [királyságába], hogy Ábrahámmal, és Izsákkal, és Jákóbbal és mind a szent atyáinkkal együtt leüljenek, és többé onnan ki ne menjenek”¹⁸.

Isten áldjon benneteket tanítótársaim, barátaim és szolgatársaim az őszinte munkátokért, hogy a Szabadító módján tanítsatok. A valaha volt legnagyobb tanító szent nevében, Mesterünk nevében és Jézus Krisztus nevében, ámen.