Szentírások
Alma 29


29. Fejezet

Alma angyali buzgósággal szeretne bűnbánatot hirdetni – Az Úr minden nemzetnek ad tanítókat – Alma örvendezik az Úr munkájában, valamint Ammon és testvérei sikerében. Mintegy Kr.e. 76.

1 Ó, bárcsak angyal lehetnék és nékem adnák szívem vágyát, elmehetnék és Isten harsonájával szólhatnék, olyan hanggal, mely megrázza a földet, és bűnbánatot hirdethetnék minden népnek!

2 Igen, minden léleknek mennydörgés hangjához hasonlóan hirdetném a bűnbánatot és a megváltás tervét, hogy tartsanak bűnbánatot és jöjjenek Istenünkhöz, hogy az egész föld színén ne legyen több bánat.

3 De íme, ember vagyok, és még kívánságomban is bűnt követek el, mert meg kellene elégednem azon dolgokkal, melyeket az Úr megadott nekem.

4 Nem szabadna kívánságaimban felszaggatnom egy igazságos Isten határozott rendelését, mert tudom, hogy kívánságuk szerint ad az embereknek, aszerint, hogy halálra vagy életre vezet-e az a kívánság; igen, tudom, hogy rendeléseket bíz az emberekre, igen, megváltoztathatatlan rendeléseket rendel el számukra az ő akaratuk szerint, aszerint, hogy az szabaduláshoz vagy pusztuláshoz vezet.

5 Igen, és tudom, hogy minden ember előtt ott van a jó és a gonosz; aki nem ismeri fel a jót és a gonoszt, az ártatlan; de aki felismeri a jót és a gonoszt, annak kívánságai szerint adatik, aszerint, hogy jóra vagy gonoszra, életre vagy halálra, örömre vagy lelkiismeret-furdalásra vágyik.

6 Most látván, hogy tudom ezeket a dolgokat, miért vágynék többre, mint hogy elvégezzem azt a munkát, amelyre elhívattam?

7 Miért vágynék arra, hogy angyal lehessek, hogy a föld minden széléhez szólhassak?

8 Mert íme, az Úr minden nemzetnek ad embereket a saját nemzetükből és nyelvükből szavának tanítására, igen, bölcsen történő tanítására mindannak, amit számukra jónak lát; láthatjuk tehát, hogy az Úr bölcsen oktat, a szerint, ami helyes és igaz.

9 Tudom, hogy az Úr mit parancsolt énnekem, és örvendezem abban. Nem magammal dicsekszem, hanem abban örvendezem, amit az Úr parancsolt nekem; igen, és ez az én büszkeségem, hogy talán eszköz lehetek Isten kezében, hogy néhány lélek eljusson a bűnbánathoz; és ez az én örömöm.

10 És íme, amikor látom, hogy testvéreim közül sokan igazán töredelmesek és az Úrhoz, Istenükhöz jönnek, akkor öröm tölti el a lelkemet; akkor emlékezem rá, hogy mit tett értem az Úr, igen, méghozzá arra, hogy meghallgatta az imámat; igen, akkor emlékezem az ő irgalmas karjára, melyet kinyújtott felém.

11 Igen, és atyáim fogságára is emlékezem; mert biztosan tudom, hogy az Úr szabadította ki őket a rabságból, és ezáltal alapította meg az egyházát; igen, az Úristen, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene szabadította ki őket a rabságból.

12 Igen, mindig is emlékeztem atyáim fogságára; és ugyanaz az Isten szabadította ki őket a rabságból, aki az egyiptomiak kezéből is kiszabadította őket.

13 Igen, és ugyanaz az Isten alapította meg közöttük egyházát; igen, és ugyanaz az Isten hívott el engem egy szent elhívással arra, hogy prédikáljam szavát ennek a népnek, és nagy eredményt adott nekem, amelyben teljes az örömöm.

14 De nemcsak a saját eredményemnek örülök, hanem még teljesebb az örömöm testvéreim sikere miatt, akik Nefi földjére mentek fel.

15 Íme, ők rendkívül sokat fáradoztak, és sok gyümölcsöt hoztak; és mily nagy lesz az ő jutalmuk!

16 Most, amikor ezeknek a testvéreimnek eredményeire gondolok, elragadtatik a lelkem, méghozzá annyira, hogy olyan, mintha elválna a testemtől, oly nagy az én örömöm.

17 És most, adja Isten ezeknek a testvéreimnek, hogy leülhessenek Isten királyságában; igen, és rajtuk kívül mindazoknak, akik fáradozásuk gyümölcsei, hogy többé onnan ki ne jöjjenek, hanem hogy örökké dicsérhessék őt. És adja Isten, hogy szavaim szerint történjen, méghozzá úgy, ahogy szóltam. Ámen.