1 Így elkészült az ég és a föld, és azok minden serege.

2 És a hetedik napon én, Isten, befejeztem munkámat, és minden dolgot, amit alkottam; és minden munkámtól megpihentem a hetedik napon, és minden dolog, amit alkottam, elkészült, és én, Isten, láttam, hogy jók;

3 És én, Isten, megáldottam a hetedik napot, és megszenteltem azt; mivel azon megpihentem minden munkámtól, amelynek során én, Isten, teremtettem és alkottam.

4 És most, íme, azt mondom neked, hogy ezek az ég és a föld nemzedékei, amikor sor került a megteremtésükre, azon a napon, amikor én, az Úristen, megalkottam az eget és a földet;

5 És a mező minden növénye, mielőtt a földön lett volna, és a mező minden maghozó füve, mielőtt kinőtt volna. Mert én, az Úristen, minden dolgot, amelyről beszéltem, lelkileg teremtettem meg, mielőtt természetben a föld színén lettek volna. Mert én, az Úristen, még nem hagytam meg, hogy essen a föld színén. És én, az Úristen, megteremtettem mind az emberek gyermekeit; de olyan embert még nem, aki művelje a földet; mert a mennyben teremtettem meg őket; és még nem volt test a föld színén, sem a vízben, sem a légben;

6 De én, az Úristen, szóltam, és köd szállt fel a földről, és megöntözte az egész föld felszínét.

7 És én, az Úristen, megformáltam az embert a föld porából, és orrába leheltem az élet leheletét; és az ember élő lény lett, az első test a Földön, és az első ember is; mindazonáltal minden meg volt már teremtve; de lelkileg lettek megteremtve és megalkotva, szavam szerint.

8 És én, az Úristen, kertet ültettem kelet felé Édenben, és oda helyeztem az embert, akit megformáltam.

9 És a földből én, az Úristen, növesztettem minden fát, fizikailag, amely kellemes az ember tekintetének; és az ember láthatta azt. És az is élő lénnyé lett. Mert lelki volt azon a napon, amikor megteremtettem; mert abban a szférában marad, amelyben én, Isten, megteremtettem, igen, méghozzá minden dolgot, amit az ember használatára készítettem; és az ember látta, hogy az jó ételnek. És én, az Úristen, az élet fáját is elültettem a kert közepébe, valamint a jó és a gonosz ismeretének fáját.

10 És én, az Úristen, meghagytam, hogy eredjen folyó Édenből, hogy öntözze a kertet; és onnan ez négy fő ágra oszlott.

11 És én, az Úristen, az első nevét Pisonnak neveztem, és az Havilah egész földjét körülfogja, ahol én, az Úristen, sok aranyat teremtettem;

12 És annak a földnek az aranya jó volt, és volt ott bdelliom és onix-kő.

13 És a második folyó neve Gihonnak neveztetett; ugyanaz, amely Etiópia egész földjét körülfogja.

14 És a harmadik folyó neve Hiddekel volt; az, amely Asszíria keleti része felé halad. És a negyedik folyó az Eufrátesz volt.

15 És én, az Úristen, vettem az embert, és az Éden kertjébe helyeztem őt, hogy művelje és őrizze azt.

16 És én, az Úristen, parancsot adtam az embernek, mondván: A kert minden fájáról szabadon ehetsz,

17 A jó és a gonosz ismeretének fájáról azonban ne egyél, mindazonáltal magad választhatsz, mert ez megadatott neked; de emlékezz rá, hogy én megtiltom, mert azon a napon, amikor arról eszel, biztosan meghalsz.

18 És én, az Úristen, azt mondtam Egyszülöttemnek, hogy nem jó az embernek egyedül lenni; alkotok tehát neki egy segítőtársat.

19 És a földből én, az Úristen, megformáltam a mező minden állatát, és a lég minden madarát; és megparancsoltam nekik, hogy jöjjenek Ádámhoz, és lássák meg, minek nevezi majd őket; és ők élő lények voltak; mert én, Isten, beléjük leheltem az élet leheletét, és megparancsoltam, hogy aminek Ádám az egyes élő teremtményeket elnevezi, az legyen azok neve.

20 És Ádám nevet adott mind a jószágnak, és a lég madarainak, és a mező minden állatának; de ami Ádámot illeti, még nem találtatott neki segítőtárs.

21 És én, az Úristen, mély álmot bocsátottam Ádámra; és ő elaludt, és én kivettem az egyik bordáját, és bezártam annak helyén a húst;

22 És a bordából, amit én, az Úristen, kivettem az emberből, asszonyt alkottam, és odavittem őt az emberhez.

23 És Ádám azt mondta: Ez, most már tudom, csont a csontjaimból, és hús a húsomból; neveztessék Asszonynak, mert az emberből vétetett.

24 Ezért a férfi elhagyja atyját és anyját, és ragaszkodik a feleségéhez; és egy test lesznek.

25 És mindketten mezítelenek voltak, az ember és felesége, és nem szégyenkeztek.