Fogadd be a Szentlelket!

1839 decemberében, amikor a missouri szenteket ért bántalmakra kerestek orvoslást Washington D.C.-ben, Joseph Smith és Elias Higbee levelet írt Hyrum Smithnek: „Az Egyesült Államok elnökével folytatott beszélgetésünk során kikérdezett minket arról, hogy a mi vallásunk miben különbözött napjaink más vallásaitól. Joseph testvér azt mondta, hogy a keresztség módjában és a kézrátétellel történő Szentlélek ajándékának elnyerésében különbözünk. Minden más szempontot úgy tekintünk, hogy azok a Szentlélek ajándékához kapcsolódnak” (Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph Smith [2007], 100).

A Szentlélek az Istenség harmadik tagja: lélekszemély, aki minden igazságról tanúbizonyságot tesz. A szentírásokban a következő elnevezésekkel utalnak a Szentlélekre: a Vigasztaló (lásd János 14:16–27; Moróni 8:26), tanító (lásd János 14:26; T&Sz 50:14) és kinyilatkoztató (lásd 2 Nefi 32:5). Az Atyától és a Fiútól érkező kinyilatkoztatásokat a Szentlélek közvetíti. Ő az Atya és a Fiú küldöttje és tanúja.

A Szentlélek erőként vagy hatalomként, valamint a Szentlélek ajándékaként is kinyilváníttatik az embereknek a földön. Ezen hatalom a keresztelkedés előtt is megérinthet valakit, meggyőző tanúbizonyságot téve arról, hogy Jézus a Krisztus, a Szabadítónk és a Megváltónk. A Szentlélek hatalma által az őszinte érdeklődők meggyőződhetnek a Szabadító evangéliumának, a Mormon könyvének, a visszaállítás valóságának, valamint Joseph Smith prófétai elhívásának igaz voltáról.

A Szentlélek ajándéka csakis a megfelelő módon elvégzett és felhatalmazott személy által elvégzett keresztelkedés és a melkisédeki papságot viselő személyek kézrátétele által adatik meg. Az Úr kijelentette:

„Igen, tartsatok bűnbánatot és keresztelkedjetek meg, mindnyájan, bűneitek bocsánatára; igen, keresztelkedjetek meg, méghozzá víz által, és aztán jön a tűz és a Szentlélek általi keresztelés. […]

És aki hittel rendelkezik, azt konfir-máljátok az egyházamban, kézrátétel által, és én rájuk ruházom a Szentlélek ajándékát” (T&Sz 33:11, 15).

Pál apostol nyilvánvalóvá tette az efézusbeliek számára ennek gyakorlatát, amikor azt kérdezte:

„Vajjon vettetek-é Szent Lelket, minekutána hivőkké lettetek? Azok pedig mondának néki: Sőt inkább azt sem hallottuk, hogy ha vagyon-é Szent Lélek.

És monda nékik: Mire keresztelkedtetek meg tehát? Azok pedig mondának: A János keresztségére.

Monda pedig Pál: János megtérésnek keresztségével keresztelt, azt mondván a népnek, hogy a ki ő utána jövendő, abban higyjenek, tudniillik a Krisztus Jézusban.

Mikor pedig ezt hallák, megkeresztelkedének az Úr Jézusnak nevére.

És mikor Pál reájok vetette kezét, szálla a Szent Lélek ő reájok” (Csel. 19:2–6).

Az alámerítéssel történő keresztelés „az evangélium bevezető szertartása, …és szükség van rá ahhoz, hogy teljes legyen” (Kalauz a szentírásokhoz: Keresztel, Keresztelés). Joseph Smith próféta elmagyarázta, hogy „a keresztség a Szentlélek elnyerését megelőző szent szertartás; ez egy csatorna és kulcs, amely által a Szentlelket kiszolgálják. A Szentlélek ajándéka kézrátétel által az igazlelkűség tantételén kívül más tantételen keresztül nem kapható meg” (Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph Smith. 99).

Az új egyháztagok konfirmálásának és a Szentlélek ajándéka megadásának szertartása egyszerű, ugyanakkor nagyon mély jelentéssel bír. Érdemes melkisédeki papságviselők az illető fejére helyezik kezüket, és nevén szólítják. Ezt követően a szent papság felhatalmazása által és a Szabadító nevében Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagjává konfirmálják, majd elhangzik a következő fontos felszólítás: „Fogadd be a Szentlelket!”

Egyszerűsége miatt talán figyelmen kívül hagyjuk e szertartás jelentőségét. Ez a négy szó: „Fogadd be a Szentlelket!” – nem passzív kijelentés, inkább papsági felszólítás, felhatalmazott személy által kijelentett intés, hogy cselekedjünk, és ne velünk cselekedjenek (lásd 2 Nefi 2:26). A Szentlélek nem kezd el munkálkodni az életünkben csak azért, mert kezek pihentek meg a fejünkön, és elhangzott ez a négy fontos szó. E szertartás elnyerésekor mindannyian szent és állandó felelősséget vállalunk, hogy vágyni, keresni és munkálkodni fogunk, valamint úgy élünk, hogy valóban „befogadjuk a Szentlelket” és a vele járó lelki ajándékokat. „Mert mit használ az embernek az, ha reá ruháztatik egy ajándék, és ő nem fogadja el az ajándékot? Íme, nem örvend annak, ami megadatik neki, és annak sem örvend, aki az ajándékot adja” (T&Sz 88:33).

Mit tegyünk, hogy folyamatos valósággá váljon életünkben az intés, mely az Istenség harmadik tagja társaságának keresésére szólít? Szerintem a következőkre van szükség: (1) őszintén kell vágynunk a Szentlélek elnyerésére; (2) megfelelőképpen kell meghívni az életünkbe a Szentlelket; és (3) hűségesen kell engedelmeskednünk Isten parancsolatainak.

Először is vágynunk kell a Szentlélek társaságára, óhajtanunk és keresnünk kell. Nagyszerű leckét tanulhatunk az igazlelkű vágyakról a Mester hű tanítványaitól a Mormon könyvéből:

„És a tizenkettő tanította a sokaságot; és íme, meghagyták a sokaságnak, hogy térdeljenek le a föld színére, és Jézus nevében imádkozzanak az Atyához. […]

És azért imádkoztak, amit a legjobban óhajtottak; és azt óhajtották, hogy adassék meg nekik a Szentlélek” (3 Nefi 19:6, 9).

Vajon mi is hasonlóképpen észben tartjuk, hogy őszintén és következetesen imádkozzunk azért, amit a legjobban óhajtunk, vagyis a Szentlélekért? Avagy elterelik figyelmünket a világ gondjai és a mindennapok rutinja, és természetesnek vesszük, vagy akár el is hanyagoljuk ezt a mindennél értékesebb ajándékot? A Szentlélek elnyerése ott kezdődik, hogy életünk során őszintén és állandóan vágyunk a társaságára.

Sokkal inkább készen állunk az Úr Lelkének elnyerésére és felismerésére, ha megfelelő módon hívjuk meg az életünkbe. A Szentlelket nem kényszeríthetjük, és nem parancsolhatunk neki. Ehelyett ugyanolyan finoman és gyengéden kell meghívni az életünkbe, ahogyan Ő kérlel minket (lásd T&Sz 42:14).

Sokféleképpen meghívhatjuk a Szentlelket, hogy a társunk legyen: szövetségek megkötése és betartása által; őszinte egyéni és családi imával; a szentírások szorgalmas tanulmányozásával; helyénvaló családi és baráti kapcsolataink megerősítésével; erényes gondolatokkal, cselekedetekkel és beszéddel; valamint azzal, hogy hódolunk otthon, a szent templomban és az egyházi gyűléseken. Ezzel szemben a szövetségek és kötelezettségek elhanyagolása vagy megszegése, az ima és a szentírás-tanulmányozás elmulasztása, valamint a helytelen gondolatok, cselekedetek és beszéd hatására eltávolodik tőlünk a Lélek, vagy akár teljesen el is kerül minket.

Benjámin király ekként tanította népét: „És most, azt mondom nektek, testvéreim, hogy miután megtudtátok, és megtanították nektek mindezen dolgokat, ha vétkeztek és az ellen cselekedtek, melyet elmondtak, akkor visszahúzódtok az Úr Lelkétől, így annak nem lesz helye bennetek, hogy a bölcsesség ösvényein vezessen benneteket, hogy megáldjanak, felvirágoztassanak és megőrizzenek benneteket” (Móziás 2:36).

Isten parancsolatainak hű betartása elengedhetetlen a Szentlélek elnyeréséhez. Erre az igazságra minden héten emlékeztetnek minket az elhangzó úrvacsorai imák és az, hogy érdemesen veszünk a kenyérből és a vízből. Amikor fogadalmat teszünk, hogy hajlandók vagyunk Jézus Krisztus nevét magunkra venni, Őrá mindig emlékezni, és parancsolatait betartani, akkor ígéretet kapunk, hogy mindig velünk lehet az Ő Lelke (lásd T&Sz 20:77). Így a Szabadító evangéliumának a cselekedetre és változásra vonatkozó mindegyik tanításának az a szándéka, hogy megáldjon minket a Szentlélek társaságával.

Gondoljatok bele, miért is imádkozunk, és miért tanulmányozzuk a szentírásokat. Igaz, arra vágyunk, hogy imáinkban Mennyei Atyánkkal beszélgessünk az Ő Fia nevében. És az is igaz, hogy vágyunk annak a világosságnak és tudásnak a megszerzésére, mely az alapművekben rendelkezésünkre áll. Ne feledjétek azonban, hogy ezek a szent szokások elsősorban arra szolgálnak, hogy általuk mindig emlékezhessünk Mennyei Atyánkra és az Ő Szeretett Fiára, ugyanakkor előfeltételei a Szentlélek állandó társaságának.

Gondoljatok bele, miért hódolunk az Úr Házában és a sabbatnapi gyűléseinken. Igen, a templomban halott rokonainkat szolgáljuk, egyházközségeinkben és gyülekezeteinkben pedig, ahol élünk, a családunkat és a barátainkat. Az is igaz, hogy élvezzük az igazlelkű társasági kapcsolatokat a testvéreink között. Elsősorban mégis azért gyűlünk össze, hogy a Szentlélek áldásait kérjük, és befogadjuk a tanításait.

Az ima, a tanulmányozás, a gyűlések, a hódolat, a szolgálat és az engedelmesség nem egymástól elszigetelt dolgok az evangéliumi teendők hosszú listáján. Ezek az igazlelkű tettek fontos elemeit alkotják egy átfogó evangéliumi törekvésnek, hogy eleget tegyünk a Szentlélek befogadására szólító utasításnak. Isten parancsolatai, amelyeknek engedelmeskedünk, és egyházi vezetőink sugalmazott tanácsai, amelyeket követünk, elsősorban a Lélek társaságának elnyerésére összpontosítanak. Alapvetően minden evangéliumi tanítás és tevékenység arra összpontosít, hogy Krisztushoz jöjjünk, azáltal, hogy életünkben befogadjuk a Szentlelket.

Arra kell törekednünk, hogy a Mormon könyvében szereplő ifjú harcosokhoz legyünk hasonlóak, akik „azon voltak, hogy pontosan teljesítsék a parancs minden szavát; igen, és hitük szerint történt velük”.

„…és szigorúan, napról napra megemlékeznek az Úrról, Istenükről; igen, azon vannak, hogy szüntelenül betartsák a rendelkezéseit és ítéleteit és parancsolatait” (Alma 57:21; 58:40).

Az Úr kijelentette, hogy Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza az „egyetlen igaz és élő egyház az egész föld színén” (T&Sz 1:30). Ez a visszaállított egyház igaz, mert a Szabadító egyháza. Ő „az út, az igazság és az élet” (János 14:6). Ugyanakkor élő egyház, a Szentlélek munkálkodásai és ajándéka miatt. Nagyon áldottak vagyunk, hogy olyan korban élhetünk, amikor a papság itt van a földön, és elnyerhetjük a Szentlelket.

Vértanúhalála után jó pár évvel Joseph Smith próféta megjelent Brigham Young elnöknek, és a következő időtálló tanácsot adta neki: „Mondd meg a népnek, hogy legyenek alázatosak és hithűek, és [mindenképpen] tartsák meg az Úr Lelkét, mert az a helyes úton fogja őket vezetni. Legyetek óvatosak, és ne forduljatok el a kis, csendes hangtól; az megtanítja majd [nektek, hogy] mit tegyetek, és hová menjetek; meghozza majd a királyság gyümölcseit. Mondd meg a testvéreknek, hogy tartsák nyitva a szívüket a meggyőződésre, hogy amikor a Szentlélek meglátogatja őket, szívük fel legyen készülve, hogy befogadják azt. Meg tudják különböztetni az Úr Lelkét minden más lélektől. Békét és örömet fog suttogni a lelküknek, és elveszi a szívükből a rosszindulatot, a gyűlöletet, az irigységet és minden gonoszt; és minden vágyuk az lesz, hogy jót tegyenek, igazlelkűséget teremtsenek, és felépítsék Isten királyságát. Mondd meg a testvéreknek, hogy ha követik az Úr Lelkét, a helyes úton járnak” (Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph Smith. 101.)

Azért imádkozom, hogy őszintén vágyjunk a Szentlélekre, és megfelelő módon hívjuk meg Őt a mindennapi életünkbe. Azért is imádkozom, hogy hűen engedelmeskedjünk Isten parancsolatainak és valóban elnyerjük a Szentlelket. Megígérem, hogy mindenkire vonatkoznak azok az áldások, amelyekről Joseph Smith beszélt Brigham Youngnak, és mindenki elnyerheti azokat, aki hallja vagy olvassa ezt az üzenetet.

Tanúbizonyságot teszek az Atya és a Fiú élő valóságáról. Bizonyságot teszek arról, hogy a Szentlélek kinyilatkoztató, vigasztaló, és a legfőbb tanító, akitől tanulnunk kell. Arról is tanúbizonyságot teszek, hogy a Lélek áldásai és ajándékai munkálkodnak Jézus Krisztus visszaállított, igaz és élő egyházában ezekben az utolsó napokban. Erről teszek tanúbizonyságot az Úr Jézus Krisztus szent nevében, ámen.