A Szentlélek és a kinyilatkoztatás

Amikor a Szabadító ellátogatott az amerikai kontinensre, elhívott tizenkét tanítványt. E tanítványoknak és a népnek átadott egyik üzenete a Szentlélekről szólt. Miután tanította őket, a Szabadító megígérte, hogy másnap visszatér, majd pedig eltávozott. Az emberek egész éjjel azon voltak, hogy mindenkit összegyűjtsenek, akit csak tudnak, hogy minél többen hallhassák Őt.

A tanítványok 12 csoportra osztották a népet, hogy megtanítsák nekik azt, amit a Szabadítótól tanultak. Tanításaik között legfőbb helyen a Szentlélek fontossága állt (lásd 3 Nefi 11–18). Aztán az emberek letérdeltek és imádkoztak. Az volt a szívük vágya, hogy megkapják a Szentlelket (lásd 3 Nefi 19:8–9).

A Szabadító megjelent nekik, és megerősítette a Szentlélek fontosságát, amikor így imádkozott az Atyához:

„Atyám, köszönöm neked, hogy megadtad a Szentlelket ezeknek, akiket kiválasztottam…

Atyám, imádkozom tehozzád, hogy mindazoknak add meg a Szentlelket, akik hinni fognak az ő szavaikban” (3 Nefi 19:20–21).

A Mormon könyvében leírt ezen esemény alapján jobban értem, miért mondta azt Wilford Woodruff elnök, hogy „a Szentlélek ajándéka a legnagyszerűbb ajándék, amit ember kaphat. […]

Nem korlátozódik a férfiakra, sem az apostolokra vagy a prófétákra – megadatik minden hithű férfinak és nőnek, valamint minden egyes gyermeknek, aki elég idős Krisztus evangéliumának befogadásához” (Az egyház elnökeinek tanításai: Wilford Woodruff (2004). 49).

A Szentlélek az Istenség harmadik tagja, és az Atyával és a Fiúval együtt minden dolgot tud (lásd T&Sz 35:19; 42:17). Sok fontos szerepköre közül a legfőbb az, hogy tanít és tanúbizonyságot tesz az Atyáról és a Fiúról (lásd 3 Nefi 28:11). Ezenkívül feladatai közé tartozik minden dolog igazságának kinyilatkoztatása (Moróni 10:5), és hogy a jó megtételére vezessen (T&Sz 11:12).

A jóra való vezetésre Thomas S. Monson elnök kiváló példa előttünk. Követi a Szabadító példáját, aki „széjjeljárt jót tévén” (Csel. 10:38). Tanítja annak fontosságát, hogy ne hagyjuk figyelmen kívül a Szentlélektől érkező lelki késztetést, mely arra ösztönöz, hogy látogassunk, szolgáljunk és mentsünk meg valakit.

Időnként azonban nincs egy Monson elnökhöz hasonló kedves barát, nincs házitanító, nincs törődő nőtestvér, és senki nincs ott, hogy szolgáljon bennünket a szükség idején. Ezekben a helyzetekben én a Vigasztalótól kaptam megnyugvást és útmutatást, mert ez is hozzátartozik a Szentlélek szerepköréhez (lásd T&Sz 36:2).

Unokánk, Quinton, számos születési rendellenességgel született. Három hét híján egy évig élt, és eközben sokszor volt kórházban. Jensen nőtestvérrel akkoriban Argentínában laktunk. Igazán szerettünk volna a gyermekeinkkel lenni, hogy vigasztaljuk egymást. Az unokánkról volt szó, akit szerettünk, és a közelében akartunk lenni. Csak imádkozni tudtunk érte, de azt buzgón tettük!

Jensen nőtestvérrel épp a missziót látogattuk végig, amikor hírt kaptunk Quinton haláláról. Az egyik gyülekezeti ház folyosóján állva megöleltük és vigasztaltuk egymást. Tanúbizonyságot teszek nektek arról, hogy bizonyosságot kaptunk a Szentlélektől, olyan békességet, amely minden értelmet meghalad, és máig tart (lásd Filippibeliek 4:7). A Szentlélek kimondhatatlan ajándékának fiunk, menyünk és gyermekeik életében is tanúi voltunk, akik a mai napig oly nagy hittel, békével és vigasszal a szívükben szólnak erről az időszakról.

A kinyilatkoztatás ugyanezen ajándéka hatással volt a Mormon könyvéről való bizonyságomra. Újra és újra elolvastam, tanulmányoztam, kutattam, és lakmároztam a szavain. A Szentlélek pedig kinyilatkoztatta nekem igaz voltát és isteni eredetét.

Gordon B. Hinckley elnök az egyház négy legfőbb szegletköve egyikének nevezte a Mormon könyvét. A másik három Joseph Smith első látomása, a papság visszaállítása, és persze a bizonyságunk Jézus Krisztusról, aki a fő szegletkő (lásd Efézusbeliek 2:19–21). „Ez az Istentől kapott négy nagyszerű ajándék – mondta – olyan rendíthetetlen szegletkövek, melyek horgonyt vetnek Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházának, valamint tagjai egyéni bizonyságának és meggyőződésének” (“Four Cornerstones of Faith,” Liahona, Feb. 2004, 7).

Ez az Istentől kapott négy ajándék horgonyozza le az én hitemet és bizonyságomat is, és mindegyiket a Szentlélektől nyert kinyilatkoztatás erősítette meg. Néhány percig azonban elidőznék e négy szegletkő közül kettőn: az első látomáson és a Mormon könyvén. Figyelemre méltó, hogy mindkettő olyan családi körből indul, ahol a gyermekek jó szülőktől születtek és jó tanítást kaptak (lásd 1 Nefi 1:1). Lehi és Joseph Smith életének eseményei könnyen párhuzamba állíthatók (lásd 1 Nefi 1 és Joseph Smith története 1):

Csoda-e, hogy a misszionáriusok arra kérik az igazság őszinte keresőit, hogy az 1 Nefinél kezdjék el a Mormon könyve tanulmányozását? Ezt a könyvet átitatja az Úr Lelke. Első fejezetei nyilvánvaló üzenetet hordoznak arról, hogy a kinyilatkoztatás és a Szentlélek nemcsak prófétáknak, hanem apáknak, anyáknak és gyermekeknek is megadatik.

A kinyilatkoztatásról és a Szentlélekről szóló üzenet folyamatosan felfedezhető az egész Mormon könyvében. Ezeket az igazságokat így foglalta össze Joseph Smith próféta: „Vegyétek el a Mormon könyvét és a kinyilatkoztatásokat, és hol van a vallásunk? Nincs semmilyen vallásunk” (Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph Smith [2007]. 203.).

Utolsó napi szentekként kinyilatkoztatás által kapjuk meg a Mormon könyvéről való bizonyságunkat, és ez biztosít minket arról, hogy ez a vallás és annak tanai igazak (lásd a Mormon könyve bevezetőjét).