Míg újra találkozunk

Kedves fivéreim és nőtestvéreim! Csordultig telt a szívem az egyház e csodálatos általános konferenciájának végéhez közeledtével. A konferenciai üléseken elhangzó beszélők tanácsai és bizonyságai lelkileg tápláltak bennünket. Biztos vagyok abban, hogy minden egyháztag nevében őszinte köszönetet mondhatok az itt tanított igazságokért. Nyugodtan elismételhetnénk a Mormon könyvéből azok szavait, akik a nagy Benjámin király beszédét hallva „mint egyetlen hang kiáltottak, mondván: Igen, minden szót elhiszünk, melyet nekünk mondtál; és azt is tudjuk, hogy azok biztosan úgy vannak, és igazak, a Mindenható Úr Lelke miatt”¹.

Remélem, hogy időt fogunk szakítani az Ensign és Liahóna folyóiratok novemberi számában kinyomtatásra kerülő konferenciai beszédek elolvasására, mert érdemes azokat figyelmesen tanulmányoznunk.

Mily nagy áldás, hogy itt, ebben a pompás konferencia-központban találkozhattunk, és mindezt békében, kényelemben és biztonságban tehettük. Ez a konferencia példa nélküli! Földrészeken és óceánokon átívelve, világszerte elért az emberekhez. Bár sokatoktól messze vagyunk, érezzük a lelketeket. Szeretünk benneteket és nagyra becsülünk titeket!

Az ezen a konferencián felmentésre került fivéreinknek pedig mindannyiunk nevében szívből jövő hálámat fejezem ki a sok-sok évnyi odaadó szolgálatért. Megszámlálhatatlanul sok ember életét áldottátok meg az Úr munkájában való részvételetekkel.

A gyűléseken felhangzó Tabernákulum Kórus és a többi kórus valóban mennyei zenét varázsolt nekünk, amely minden mást is emelkedettebbé és gyönyörűbbé tett. Köszönöm nektek, hogy megosztottátok velünk zenei tehetségeiteket és képességeiteket.

Szeretem, és tisztelem hithű tanácsosaimat, Henry B. Eyring elnököt és Dieter F. Uchtdorf elnököt. Ők valóban bölcs és okos férfiak, akiknek szolgálata felbecsülhetetlen. Az ő támogatásuk és segítségük nélkül nem tudnám elvégezni mindazt, amire elhívtak. Szeretem és nagyra becsülöm a Tizenkét Apostol Kvórumában, a Hetvenek Kvórumaiban és az Elnöklő Püspökségben szolgáló fivéreimet. Mind önzetlenül és igen hatékonyan szolgálnak. Hasonlóképpen nagyrabecsülésemet fejezem ki mindazon nőkért és férfiakért is, akik általános segédszervezeti tisztségviselőkként szolgálnak.

Mily áldottak vagyunk, hogy rendelkezünk Jézus Krisztus visszaállított evangéliumával, mely választ ad az olyan kérdésekre, hogy honnan jöttünk, miért vagyunk itt és hová megyünk, amikor eltávozunk ebből az életből. Értelmet, célt és reményt ad az életünknek.

Egy háborgó, számtalan kihívást tartogató világban élünk. Azért vagyunk a földön, hogy legjobb képességeink szerint foglalkozzunk személyes kihívásainkkal: hogy tanuljunk belőlük és legyőzzük őket. Mindvégig ki kell tartanunk, hiszen a mi célunk az örök élet Mennyei Atyánk jelenlétében. Ő szeret minket, és semmit nem szeretne jobban, mint hogy sikerüljön elérnünk ezt a célt. Mindebben segít és megáld, ha imában szólítjuk Őt, tanulmányozzuk a szavait és engedelmeskedünk a parancsolatainak. Mindebben biztonságra és békére találhatunk.

Isten áldjon benneteket, kedves testvéreim! Köszönöm az értem, valamint az általános felhatalmazottakért mondott imáitokat. Szívből hálásak vagyunk értetek, és mindazért, amit tesztek, hogy előrevigyétek Isten királyságát a földön.

A menny áldásai nyugodjanak rajtatok. Otthonaitokat a szeretet, a jóindulat és az Úr Lelke töltse el. Kívánom, hogy folyamatosan tápláljátok az evangéliumról való bizonyságotokat, hogy az védelmet nyújtson nektek a Sátán csapásai ellen.

A konferencia most véget ért. Térjünk vissza biztonságban otthonainkba. Kívánom, hogy az itt érzett lelkület elkísérjen bennünket a mindennapos elfoglaltságaink közepette is. Mutassunk fokozott kedvességet egymás iránt, és folyvást végezzük az Úr munkáját!

Szeretlek titeket, és imádkozom értetek! Most elbúcsúzom, míg hat hónap múlva újra találkozunk. Urunk és Szabadítónk, Jézus Krisztus nevében, ámen.