A világ felkészítése a második eljövetelre

Neil L. Andersen elder

a Tizenkét Apostol Kvórumából


Missziótok szent lehetőség lesz arra, hogy másokat Krisztushoz hozzatok, és segítsetek felkészülni a Szabadító második eljövetelére.

Ma különösképpen azokhoz a 12 és 25 év közöttiekhez szeretnék szólni, akik Isten papságát viselik. Sokat gondolunk rátok, és imádkozunk értetek. Egyszer meséltem egy történetet a négyéves unokámról, aki egy alkalommal fellökte a kisöccsét. Miután feleségem, Kathy megnyugtatta a síró gyermeket, a négyéveshez fordult, és komoly tekintettel megkérdezte: „Miért lökted fel a kisöcsédet?” Ő a nagyanyjára nézett és így szólt: „Sajnálom, mama. Elvesztettem a VAJ gyűrűmet, és így nem tudom a jót választani.” Tudjuk, hogy ti is mindig megpróbáljátok a jót választani. Nagyon szeretünk benneteket!

Elgondolkodtatok már azon, hogy miért éppen most küldtek benneteket a földre? Nem Ádám és Éva idején születtetek, vagy amikor a fáraók uralták Egyiptomot, de nem is a Ming dinasztia idején. Most jöttetek a földre, 20 évszázaddal Krisztus első eljövetele után. Isten papsága visszaállíttatott a földre, az Úr pedig kinyújtotta kezét, hogy ezt a világot felkészítse az Ő dicsőséges visszatérésére. A nagy lehetőségek és fontos felelősségek korát éljük. Ezek a ti napjaitok.

Keresztelésetekkel kinyilvánítottátok a Jézus Krisztusba vetett hiteteket. A papságba történő elrendelésetek által a tehetségeitek és lelki befogadóképességetek is gyarapodott. Egyik fontos felelősségetek az, hogy segítsetek felkészíteni a világot a Szabadító második eljövetelére.

Az Úr az Ő papsága munkájának irányításához egy prófétát, Thomas S. Monson elnököt jelölte ki. Monson elnök ezt mondta nektek: „Az Úrnak misszionáriusokra van szüksége.”1 „[M]inden alkalmas és érdemes fiatal férfi készüljön fel, hogy missziót szolgáljon. A misszionáriusi szolgálat papsági feladat. Olyan kötelesség, melyet az Úr tőlünk, azaz azoktól vár, akik már sok mindent kaptak.” 2

A misszionáriusi szolgálat áldozatot követel. Mindig is lesz valami, amit hátrahagytok, amikor válaszoltok a próféta szolgálatra szólító hívására.

Akik követik a rögbijátékok eseményeit, tudják, hogy az Új-Zélandi Feketék, akik a nevüket a mezük színéről kapták, a leginkább ünnepelt rögbicsapat.3 Ha valaki azt szeretné, hogy Új-Zélandon beválogassák a Feketék csapatába, az olyan, mintha az amerikai Superbowl vagy a labdarúgó-világbajnokság egyik csapatába szeretne bejutni.

1961-ben Sidney Going 18 éves ároni papságviselő és az új-zélandi rögbi egyik ünnepelt kiválósága volt. Figyelemre méltó képességei miatt sokan azt gondolták, hogy a következő évben beválogatják a nemzeti válogatottba, a Feketék rögbicsapatába.

Tizenkilenc évesen, sportpályafutásának e kritikus szakaszában Sid úgy döntött, hogy felhagy a rögbivel, hogy elmehessen missziót szolgálni. Néhányan őrültnek tartották. Mások bolondnak nevezték.4 Bizonygatták neki, hogy a rögbiben még egy ilyen lehetõsége valószínûleg soha nem lesz.

Sid számára azonban nem az volt fontos, amit maga mögött hagyott – hanem a lehetőség és felelősség, ami még előtte állt. Papsági kötelessége volt, hogy életéből két évet felajánlva hirdesse az Úr Jézus Krisztus és az Ő visszaállított evangéliumának valóságát. E feladattól semmi sem tudta eltántorítani, még annak esélye sem, hogy a nagy hírnévvel járó nemzeti válogatottban játszhat. 5

Isten prófétája elhívta, hogy a Kanada Nyugati Misszióban szolgáljon. E hónapban van negyvennyolc éve annak, hogy a 19 éves Sidney Going elder elhagyta Új-Zélandot, hogy Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza misszionáriusaként szolgáljon.

Sid elmesélte nekem egy élményét, amelyben a missziója során volt része. Este volt, a társával pedig éppen a lakásuk felé tartottak. Úgy döntöttek, hogy még egy családot meglátogatnak. Az apa engedte be őket. Going elder és társa bizonyságot tettek a Szabadítóról. A család elfogadott egy példányt a Mormon könyvéből. Az apa egész éjjel olvasott, majd a következő másfél héten is, és kiolvasta a Mormon könyvét, a Tan és a szövetségeket, valamint a Nagyértékű gyöngyöt. Néhány héttel ezután az egész család megkeresztelkedett. 6

Missziós szolgálat vagy inkább egy hely az Új-Zélandi Feketék csapatában? Sid erre így válaszolt: „Annak áldása, hogy másokat az evangéliumhoz vezess, sokkal nagyobb értékkel bír, mint bármi más, amit valaha is feláldozhatsz.” 7

Gondolom kíváncsiak vagytok arra, hogy missziója után mi történt Sid Goinggal. A legfontosabbak dióhéjban: örökkévaló házasság a kedvesével, Colleennal; öt nagyszerű gyermek; és egy generációnyi unoka. Élete során bízott Mennyei Atyánkban, betartotta a parancsolatokat és másokat szolgált.

Hogy a rögbivel mi lett? Missziója után Sid Going a Feketék történetének egyik legjobb középhátvédje lett, 11 évadot játszott végig, és több éven keresztül a válogatott csapatkapitánya is volt. 8

Mennyire volt jó játékos Sid Going? Annyira jó volt, hogy az edzések és a mérkőzések idejét megváltoztatták, mivel vasárnap nem volt hajlandó játszani.9 Annyira jó volt, hogy az angol királynő is elismerte a rögbiben elért sikereit.10 Annyira jó volt, hogy még egy Szuper Szid című könyvet is írtak róla.

Mi lett volna, ha ezekben az elismerésekben Sid nem részesült volna a missziója után? Az ebben az egyházban végzett misszionáriusi szolgálat egyik hatalmas csodája az, hogy Sid Going az ezernyi hozzá hasonló fiatallal együtt nem azt kérdezte, hogy „mi hasznom lehet a missziómból?”, hanem azt, hogy „mit adhatok én?”.

Missziótok szent lehetőség lesz arra, hogy másokat Krisztushoz hozzatok, és segítsetek felkészülni a Szabadító második eljövetelére.

Az Úr már régóta beszél az Ő második eljöveteléhez szükséges előkészületekről. Énóknak kijelentette: „És igazlelkűséget küldök le a mennyből; és igazságot küldök elő a földből…, és igazlelkűséggel és igazsággal söpröm le a földet, mint árral, hogy összegyűjtsem kiválasztottaimat a föld négy szegletéből…”11 Dániel próféta megjövendölte, hogy az utolsó napokban az evangélium a föld minden szegletébe eljut, ahogy a „hegyről kő szakad vala le kéz érintése nélkül”12. Nefi az utolsó napi egyházról azt mondta, hogy bár kevés tagja lesz, az egész föld színén szét lesznek szóratva.13 Ebben az adományozási korszakban pedig az Úr kijelentette: „Elhívást kaptok, hogy véghezvigyétek választottaim összegyűjtését.”14 Fiatal fivéreim, missziótok nagyszerű lehetőség és felelősség, mely fontos e megígért összegyűjtéshez, és összefügg a ti örökkévaló rendeltetésetekkel.

A Fivérek a visszaállítás korai napjai óta nagyon komolyan veszik megbízatásukat, hogy az evangéliumot hirdessék. 1837-ben, csupán hét évvel az egyház megszervezése után, a szegénység és üldöztetés idején, misszionáriusokat küldtek Angliába, hogy ott hirdessék az evangéliumot. Néhány éven belül a misszionáriusok már a legkülönfélébb helyeken prédikáltak, például Ausztriában, Francia Polinéziában, Indiában, Barbadoson, Chilében és Kínában. 15

Az Úr megáldotta ezt a munkát, az egyház megalapítása pedig világszerte zajlik. Ezt a konferenciát 92 nyelvre fordítják le. Hálásak vagyunk az 52 225 teljes idejű misszionáriusnak, akik több mint 150 országban szolgálnak.16 A nap mindig ragyogni fog azokra a misszionáriusokra, akik a Szabadítóról tesznek bizonyságot. Képzeljétek csak el, milyen lelki erőt képvisel 52 000 olyan misszionárius, akiket az Úr Lelke tölt el, és akik bátran kijelentik, hogy „nem adatik más név, sem valamely más út vagy mód, mely által szabadulás jöhetne az emberek gyermekeihez, csakis Krisztus… nevében és az által”17. Nagyrabecsülésünket fejezzük ki annak a több tízezer visszatért misszionáriusnak, akik akkor és most is a tőlük telhető legjobb szolgálatot végzik. A világot javarészt az Úr munkáját végző misszionáriusok által készítik fel a Szabadító második eljövetelére.

A misszionáriusi munka lelki erőfeszítés. Az érdemesség és a felkészülés elengedhetetlen. Monson elnök ezt mondta: „Fiatal férfiak, felszólítalak benneteket, hogy készüljetek fel arra, hogy misszionáriusként szolgáljatok! Tartsátok magatokat tisztán és érdemesen arra, hogy az Urat képviselhessétek!”18 A missziótokat megelőző évek során, kérlek benneteket, ne feledjétek az előttetek álló szent feladatot! A missziótok előtti cselekedeteitek nagy hatással lesznek arra a papsági erőre, melyet a misszióba magatokkal visztek. Jól készítsétek fel magatokat!

Monson elnök azt mondta, hogy „minden alkalmas és érdemes fiatal férfi készüljön fel, hogy missziót szolgáljon”19 Időnként előfordul, hogy egészségügyi vagy egyéb okok miatt valaki nem képes a szolgálatra. Tisztában lesztek majd a szolgálatra való képességeitekkel, amikor beszéltek a szüleitekkel és a püspökötökkel. Ha ilyen helyzet állna elő, ne érezzétek, hogy kevésbé vagytok fontosak az előttetek álló nemes megbízatásban. Az Úr nagyon nagylelkű azokkal, akik szeretik Őt, így más ajtókat fog megnyitni előttetek.

Néhányan lehet, hogy azon gondolkodnak, vajon már nem túl idősek-e a szolgálathoz. Egy kínai barátom a húszas évei közepén találkozott az egyházzal Kambodzsában. Azon tűnődött, hogy vajon érdemes-e fontolóra vennie a missziós szolgálatot. Miután imádkozott és beszélt a püspökével, elhívást kapott, és nemes szolgálatot teljesített a New York City Misszióban. Ha a korotok miatt aggódtok, imádkozzatok és beszéljetek a püspökötökkel. Ő majd útbaigazít benneteket.

Az összes misszionárius ötven százaléka a saját hazájában teljesít szolgálatot. Ez jól is van így. Az Úr megígérte, hogy „minden ember a saját nyelvén és a saját beszéde szerint hallja majd az evangélium teljességét”20. Jövendölés által lesztek elhívva, és ott fogtok szolgálni, ahol a leginkább szükség van rátok.

Nagyon szeretek a világszerte szolgáló misszionáriusokkal találkozni. Nemrégiben az Ausztráliai Sydney Misszióba látogattam, és tudjátok kivel találkoztam? Sidney Going elderrel – az új-zélandi rögbi legendával. Most 67 éves és újra misszionárius, de ezúttal egy saját maga által választott társsal: Colleen Going nővérrel. Mesélt nekem egy családról, akit lehetőségük volt tanítani. A szülők egyháztagok voltak, azonban már hosszú évek óta nem voltak tevékenyek az egyházban. Going elder és felesége segítettek, hogy a család hite újra lángra lobbanhasson. Going elder elmesélte, mekkora erőt érzett, amikor a keresztelőmedencénél az apa mellett állt, míg a legidősebb fiú, ekkor már papságviselőként megkeresztelte öccsét és húgát. Megosztotta, milyen örömmel töltötte el, hogy tanúja lehetett egy ilyen egységes családnak, mely együtt törekszik az örök életre. 21

Hozzátok szólva az Első Elnökség ezt mondta:

„Kiválasztott lelkek vagytok, akik ebben az időszakban jöttetek el, amikor a felelősségek és a lehetőségek éppúgy a leghatalmasabbak, mint a kísértések. […]

Mindannyiótokért imádkozunk…, hogy elvégezhessétek az előttetek álló nagyszerű [munkát,] hogy érdemesek [és hajlandóak] legyetek véghezvinni az Isten királyságának építésével járó kötelezettségeket, és hogy felkészüljetek a [Szabadító] második eljövetelére.” 22

Nagyon szeretem Harry Anderson festményét a Szabadító második eljöveteléről. Azt juttatja eszembe, hogy dicsőséggel és hatalommal fog eljönni. Bámulatos események fognak történni az egekben és a földön is. 23

Azok, akik a Szabadító eljövetelét várják, keresni fogják Őt. Ő pedig megígérte: „Íme, én eljövök.” Az igazlelkűek látni fogják Őt „az ég felhőiben, hatalommal és nagy dicsőséggel felruházva”24. „[E]gy angyal megszólaltatja harsonáját, és a szentek… a föld négy szegletéből”25 „felragadtatnak, hogy találkozzanak vele”26. Azok, „akik aludtak”, értve ezalatt azokat az érdemes szenteket, akik már meghaltak, szintén „előjönnek, hogy találkozzanak [Vele]” 27.

A szentírásban ezt olvassuk: „És akkor teszi lábát az Úr erre a hegyre”28, és Õ majd „hallatja hangját, és a földnek szélei mind meghallják azt” 29.

Fiatal papságviselő barátaim, bizonyságomat teszem e pompás esemény dicsőségéről, de legfőképp arról, hogy az be fog következni. A Szabadító él. Vissza fog térni a földre. Akármelyik oldalán is leszünk a fátyolnak, ti és én is örvendezni fogunk az Ő eljövetelének, és köszönetünket fejezzük majd ki az Úrnak, hogy ebben az időben küldött minket a földre, hogy teljesítsük szent kötelességünket, felkészítve a világot az Ő visszatérésére. Jézus Krisztus nevében, ámen.

Show References

  1.  

    1. Thomas S. Monsom: Az Úrnak misszionáriusokra van szüksége. Liahóna, 2011. jan. 4.

  2.  

    2. Thomas S. Monson: Újra összegyűltünk. Liahóna, 2010. nov. 5–6.

  3.  

    3. Lásd stats.allblacks.com.

  4.  

    4. Lásd Bob Howitt, Super Sid: The Story of a Great All Black (1978), 27.

  5.  

    5. Telefonbeszélgetés Maxwell Horsford elnökkel az Új-Zélandi Kaikohe Cövekből, 2011. március

  6.  

    6. Telefonbeszélgetés Sidney Going elderrel, 2011. március

  7.  

    7. E-mail váltás Sidney Going elderrel, 2011. március

  8.  

    8. Lásd stats.allblacks.com/asp/profile.asp?ABID=324.

  9.  

    9. Telefonbeszélgetés Maxwell Horsford elnökkel az Új-Zélandi Kaikohe Cövekből, 2011. március

  10.  

    10. Sid Goingot 1978-ban a Brit Birodalom Rendjének tagjává avatták a rögbiben elért sikereinek elismeréseként (lásd Howitt, Super Sid, 265).

  11.  

    11.  Mózes 7:62.

  12.  

    12.  Dániel 2:45.

  13.  

    13. Lásd 1 Nefi 14:12–14.

  14.  

    14.  Tan és a szövetségek 29:7.

  15.  

    15. Lásd Deseret News 2011 Church Almanac (2011), 430, 432, 458, 463, 487, 505.

  16.  

    16. 2010. december 31-i adat.

  17.  

    17.  Móziás 3:17.

  18.  

    18. Thomas S. Monson, Liahóna, 2011. jan. 4.

  19.  

    19. Thomas S. Monson, Liahóna, 2010. nov. 5–6.

  20.  

    20.  Tan és a szövetségek 90:11.

  21.  

    21. Telefonbeszélgetés Sidney Going elderrel, 2011. március

  22.  

    22. „Üzenet az Első Elnökségtől”, A fiatalság erõsségéért: Isten iránti kötelességünk teljesítése (füzet, 2001), 2–3.

  23.  

    23. Lásd Tan és a szövetségek 43:18; 45:40.

  24.  

    24.  Tan és a szövetségek 45:44.

  25.  

    25.  Tan és a szövetségek 45:45, 46.

  26.  

    26.  Tan és a szövetségek 88:96.

  27.  

    27.  Tan és a szövetségek 45:45; lásd még Tan és a szövetségek 29:1388:96–97.

  28.  

    28.  Tan és a szövetségek 45:48.

  29.  

    29.  Tan és a szövetségek 45:49.