„A teljes szeretet kiűzi a félelmet”

Monson elnök, fellelkesítettek bennünket az új templomokról szóló izgalmas hírek. Különösen igaz ez a sok Wyoming államban élő ismerősömre.

Amikor a világ valamely pontján egy új templomot építünk, az egyház olyasvalamit szokott tenni, ami elég hagyományőrzőnek számít az Egyesült Államokban és Kanadában: nyílt napot tartunk. Az új templom felszentelése előtti hetekben szélesre tárjuk a kapukat, és meghívjuk a helyi kormányzati és vallási vezetőket, a helyi egyháztagokat, valamint a más hitet valló embereket, hogy jöjjenek és járják be az újonnan épült templomot.

E csodálatos események segítenek egy kicsit többet megtudni az egyházról azoknak, akik nem sokat tudnak róla. Szinte bárki, aki egy új templomot látogat meg, elámul annak külső és belső szépségén. Lenyűgözi az embereket, hogy mekkora figyelmet és szaktudást fordítottak a templom legapróbb részleteire is. Ezen túlmenően számos látogatón valami egyedi és különleges érzés lesz úrrá, miközben végigvezetik őket a még fel nem szentelt templomon. Mindezek elég gyakori visszajelzések a nyílt napokat látogatóktól, azonban nem ezek a leggyakoribbak. Látogatóinkra azok az egyháztagok vannak a legnagyobb hatással, akikkel e nyílt napokon találkoznak. Vendéglátóik, az utolsó napi szentek örökre nyomot hagynak emlékezetükben.

Az egyház minden eddiginél több figyelmet kap világszerte. A média képviselői mindennap írnak vagy beszélnek az egyházról, beszámolva annak számos tevékenységéről. Az Egyesült Államokban számos neves hírforrás foglalkozik rendszeresen az egyházzal vagy annak tagjaival, ez az eszmecsere pedig az egész világra kiterjed.

Az egyház az interneten is felkelti a figyelmet, amely – ahogy ti is tudjátok – hihetetlenül megváltoztatta annak módját, hogy az emberek miként osztanak meg információkat másokkal. Az egyházról és annak tanításairól a nap minden szakában világszerte folytatnak a blogokon és közösségi oldalakon valamilyen eszmecserét olyan emberek, akik soha sem dolgoztak egyetlen újságnak vagy folyóiratnak sem. Videókat készítenek és megosztják azokat az interneten. Hétköznapi emberek ők – a mi egyházunk és más egyházak tagjai egyaránt –, akik Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházáról beszélgetnek.

A kommunikációnkban történt változások részben magyarázatot adnak arra, hogy mi, a „mormonok”, miért is vagyunk minden eddiginél jobban reflektorfényben. Mindemellett azonban az egyház mindig növekszik és előrehalad. Egyre több embernek vannak egyháztag szomszédjai és barátai, és úgy tűnik, egyre több neves egyháztag foglal helyet a politikában, az üzleti életben, a szórakoztatóiparban, az oktatásban és egyéb körökben. Ezt még azok is észrevették, akik nem a mi egyházunk tagjai, és azon tűnődnek, hogy mi is történik. Csodálatos, hogy mostanra oly sokan tudnak az egyházról és az utolsó napi szentekről.

Bár az egyház egyre jobban előtűnik, még mindig sokan vannak, akik nem értik azt. Néhány embernek azt tanították, hogy gyanakodva tekintsen az egyházra, és anélkül higgyen bizonyos negatív híreszteléseknek, hogy megkérdőjelezné vagy ellenőrizné azok hitelességét. Sok a félreértés és a tévhit az egyházzal és annak küldetésével kapcsolatban egyaránt. Ez egészen Joseph Smith próféta idejétől fogva így van.

Joseph Smith a saját történetét részben azért írta meg, „hogy eloszlass[a] a nyilvánosság tévhitét, és az igazság minden keresőjét a tények birtokába juttass[a]” (Joseph Smith története 1:1). Igaz, hogy mindig lesznek olyanok, akik elferdítik az igazságot, és szándékosan hamisan mutatják be az egyház tanításait, ám azok zöme, akiknek kérdéseik vannak az egyházzal kapcsolatban, egyszerűen csak szeretne többet tudni. Ezek elfogulatlan emberek, akik valóban kíváncsiak ránk.

Az egyház növekvő nyilvánossága és jó hírneve figyelemre méltó lehetőségeket tár elénk annak tagjaiként. Segíthetünk eloszlatni a „nyilvánosság tévhitét” és helyreigazítást eszközölni, amikor annak mutatnak be minket, akik nem vagyunk. Ami viszont ennél is fontosabb: megoszthatjuk, hogy kik vagyunk.

Számos dolgot tehetünk, és tehettek ti is azért, hogy segítsünk másoknak mélyebb ismeretet szerezni az egyházról. Ha mindezt ugyanolyan lelkülettel és ugyanolyan viselkedéssel tesszük, mint ahogyan egy templomi nyílt nap alkalmával tennénk, a barátaink és szomszédjaink jobban meg fognak érteni bennünket. Gyanakvásaik szertefoszlanak, a negatív előítéletek megszűnnek, és elkezdik megérteni az egyházat annak valódi mivoltában.

Hadd tegyek néhány javaslatot arra vonatkozóan, hogy mit tehetünk ezért!

Először is, határozottnak kell lennünk a Jézus Krisztusról szóló kijelentéseinkben! Tudatni akarjuk másokkal azon hitünket, hogy Ő az emberiség történetének központi alakja. Az Ő élete és tanításai alkotják a Biblia és más, általunk szintén szentírásnak tekintett könyvek lényegét. Az Ószövetség előkészíti, az Újszövetség leírja és ismerteti, a Mormon könyve pedig egy második tanúbizonyságként alátámasztja Krisztus halandó szolgálatát. Ő azért jött a földre, hogy kijelentse az egész emberiség számára alapul szolgáló evangéliumát, hogy Isten minden gyermeke tanulhasson arról, és követhesse az Ő tanításait. Azután életét adta, hogy Szabadítónk és Megváltónk legyen. A szabadulás csakis Jézus Krisztuson keresztül lehetséges. Ezért hisszük azt, hogy Ő az egész emberiség történetének központi alakja. Örökkévaló rendeltetésünk mindig is az Ő kezében volt. Káprázatos dolog hinni Benne és elfogadni Őt Szabadítónkként, Urunkként és Mesterünkként!

Azt is hisszük, hogy csakis Krisztus által lelhetünk végső megelégedettségre, reményre és boldogságra – mind ebben az életben, mind pedig az örökkévalóságban. Tanunk, ahogyan az a Mormon könyvében is tanításra kerül, nyomatékosan kijelenti: „Krisztusba vetett állhatatossággal kell tehát törekednetek előre, tökéletesen ragyogó reménységgel, és Isten és minden ember szeretetével. Ha tehát előre törekedtek, Krisztus szaván lakmározva, és mindvégig kitartotok, íme, ezt mondja az Atya: Örök életetek lesz” (2 Nefi 31:20).

Kijelentjük Jézus Krisztusba vetett hitünket és Szabadítónkként fogadjuk el Őt. Ő minden erőfeszítésünkben meg fog áldani és vezérelni fog bennünket. Miközben itt a halandóságban munkálkodunk, Ő megerősít és békével tölt el minket a megpróbáltatások idején. Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagjai hitüket az Úrba vetik, akié ez az egyház is.

Másodszor, legyünk igazlelkű példák mások számára! Hitelveink kijelentése után követnünk kell az 1 Timótheus 4:12-ben nekünk adott tanácsot: „…légy példa a hívőknek a beszédben, a magaviseletben, a szeretetben, a lélekben, a hitben, a tisztaságban.”

A Szabadító is tanított arról, hogy milyen fontos példái lenni a hitünknek, amikor ezt mondta: „Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat” (Máté 5:16).

Életünk legyen a jó és az erény példaképe, miközben megpróbáljuk az Ő példáját követni az egész világ előtt. Jó cselekedeteink mind a Szabadító, mind pedig az egyház jó hírnevét öregbítik. Miközben tiszteletre méltó és becsületes férfiakként és nőkként jó cselekedetekre törekedtek, életetek Krisztus világosságát fogja tükrözni.

A következő: bátran álljunk ki az egyház mellett! Mindennapi életünkben számos olyan lehetőséggel áldatunk meg, melyek során megoszthatjuk hitelveinket másokkal. Amikor munkatársaink és ismerőseink vallási hitelveink felől érdeklődnek, arra kérnek minket, hogy osszuk meg velük, kik vagyunk és miben hiszünk. Lehet, hogy érdekli őket az egyház, de az is lehet, hogy nem, mindazonáltal szeretnének kicsit mélyebben megismerni bennünket.

Javaslom, hogy fogadjátok el az ilyen felkéréseket. Ismerőseitek nem arra kérnek benneteket, hogy tanítsatok, prédikáljatok, kifejtsetek vagy buzdítsatok. Vonjátok be őket egy kétirányú beszélgetésbe, megosztva velük a ti vallási hitelveiteket, de ugyanakkor kérdezzétek őket is az ő hitelveikről. Az általuk feltett kérdésekből mérjétek fel érdeklődésük szintjét. Ha sok kérdést tesznek fel, a beszélgetés inkább a kérdéseik megválaszolására irányuljon. Ne feledjétek, jobb, ha ők kérdeznek, mintsem, hogy csupán ti beszéljetek.

Van néhány egyháztag, akik mintha titokban szeretnék tartani egyháztagságukat. Erre biztosan megvan az okuk. Például lehet, hogy azt hiszik, nem az ő tisztjük megosztani a hitelveiket. Lehet, hogy attól félnek, hogy rossz választ adnak, vagy olyan kérdést tesznek fel nekik, amelyre nem tudják a választ. Adnék néhány tanácsot arra az esetre, ha ilyen gondolatok valaha is megfordulnak a fejetekben. Egyszerűen emlékezzetek János szavaira: „A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet” (1 János 4:18). Ha egyszerűen szeretjük Istent és felebarátainkat, akkor azt az ígéretet kaptuk, hogy felül fogunk kerekedni a félelmeinken.

Ha nemrégiben ellátogattatok a Mormon.org honlapra – amely az egyház azoknak készített honlapja, akik többet szeretnének megtudni az egyházról –, láthattatok olyan egyháztagokat, akik magukról tettek közzé információkat. Olyan internetes adatlapokat hoztak létre, melyek bemutatják, kik is ők, és hogy vallási hitelveik miért olyan fontosak számukra. Bátran kiállnak a hitük mellett.

Hálásnak kell lennünk az ilyen beszélgetésekért, és krisztusi szeretettel kell megközelítenünk azokat. Hangvételünk – szóban és írásban egyaránt – legyen tisztelettudó és udvarias, függetlenül attól, hogy mások miként reagálnak rá. Legyünk őszinték és nyitottak, mondandónk pedig legyen világos és egyértelmű. Kerüljünk mindenféle vitatkozást vagy kritikát provokáló helyzetet.

Péter apostol ezt mondta: „Hanem a miképen szent az, a ki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes [beszédetekben]” (1 Péter 1:15).

Beszélgetési szokásainkban napjainkban egyre nagyobb teret kap az internet. A fiatalokat és idősebbeket egyaránt buzdítjuk, hogy az internetet és a közösségi médiát használva nyújtsák ki kezüket mások felé, és osszák meg hitelveiket.

Az internet használata közben lehet, hogy találkoztok az egyházról szóló, már folyamatban lévő eszmecserékkel. Amikor a Lélek arra ösztönöz benneteket, ne habozzatok hangot adni véleményeteknek a beszélgetésekben.

Jézus Krisztus evangéliumának üzenete különbözik minden más információtól, melyet valaha is megosztotok másokkal. Az információ korában ez a legfontosabb információ az egész világ számára. Értéke kétségtelen. Valóban egy nagy értékű igazgyöngy (lásd Máté 13:46).

Az egyházról szólva ne próbáljuk meg jobb színben feltüntetni, mint amilyen valójában. Nem kell feljavítanunk az üzenetünket, csak őszintén és egyértelműen át kell adnunk. Amikor kommunikációs csatornákat nyitunk, Jézus Krisztus visszaállított evangéliumának üzenete igaznak fog bizonyulni azok számára, akik felkészültek annak befogadására.

Időnként széles szakadék tátong aközött, ahogy mi látjuk és tapasztaljuk az egyházat belülről, és aközött, ahogy mások kívülről látják és értik azt. Ez a legfőbb oka annak, hogy nyílt napokat tartunk az új templomok felszentelése előtt. A templomi nyílt napokon önkéntes szolgálatot végző egyháztagok egyszerűen segíteni próbálnak másoknak, hogy hozzájuk hasonlóan belülről is meglássák az egyházat. Felismerik, hogy az egyház maga is egy bámulatos mű, sőt, egy csoda, és azt akarják, hogy ezt mások is tudják. Felkérlek benneteket, hogy ti is tegyetek így.

Megígérem nektek, hogy amikor reagáltok arra a felkérésre, hogy osszátok meg hitelveiteket és érzéseiteket Jézus Krisztus visszaállított evangéliumával kapcsolatban, a szeretet és bátorság lelkülete állandó társatok lesz, mert a „teljes szeretet kiűzi a félelmet” (1 János 4:18).

Olyan időszak ez, amikor egyre több lehetőségünk nyílik másokkal megosztani Jézus Krisztus evangéliumát. Készítsük fel magunkat arra, hogy ki tudjuk használni a mindannyiunk számára adódó lehetőségeket hitünk megosztására. Ez az én alázatos imám, Jézus Krisztus nevében, ámen.