Személyes kinyilatkoztatás és bizonyság

Sok évvel ezelőtt, amikor főiskolás voltam, rádión hallgattam az általános konferenciát, mivel nem volt televíziónk a kicsiny lakásunkban. A konferenciai beszélők csodálatosak voltak, én pedig élveztem a Szent Lélek kiáradását.

Jól emlékszem arra, hogy az egyik általános felhatalmazott a Szabadítóról és az Ő szolgálatáról beszélt, majd lelkes bizonyságot tett róla. A Szent Lélek megerősítette a lelkemben, hogy amit mondott, igaz. Abban a pillanatban semmi kétségem sem volt afelől, hogy a Szabadító él. Abban is biztos voltam, hogy éppen személyes kinyilatkoztatásban részesülök, amely megerősíti számomra, hogy „Jézus Krisztus Isten Fia”¹.

Nyolcéves gyermekként megkereszteltek, konfirmáltak, és elnyertem a Szentlélek ajándékát. Már akkor is csodálatos áldás volt, de ahogy idősebb lettem, egyre fontosabbá vált számomra, és azóta számos módon megtapasztaltam a Szentlélek ajándékát.

Gyermekből kamasszá, majd pedig felnőtté cseperedve gyakran találkozunk olyan kihívásokkal és helyzetekkel, melyek ráébresztenek bennünket, hogy szükségünk van arra az isteni segítségre, amely a Szent Lelken keresztül érkezik. A próbák során feltehetjük magunknak a kérdést: „Mi a megoldás a problémámra?” és „Honnan tudhatom, mit tegyek?”.

Gyakran eszembe jut az a Mormon könyvebeli beszámoló, amikor Lehi tanítja családjának az evangéliumot. Számos kinyilatkoztatást és tanítást osztott meg velük az utolsó napokban bekövetkezendő eseményekről. Nefi az Úr útmutatását kérte, hogy még teljesebben megértse atyja tanításait. Felemeltetett, megáldatott, és sugalmazásban részesült, hogy ő is tudhassa, atyja tanításai igazak. Ez képessé tette Nefit arra, hogy lelkiismeretesen betartsa az Úr parancsolatait és igazlelkű életet éljen. Személyes kinyilatkoztatásban részesült, amely útmutatást adott neki.

A fivérei ezzel szemben vitatkoztak egymással, mert nem értették atyjuk tanításait. Nefi ekkor feltett nekik egy nagyon fontos kérdést: „Megkérdeztétek az Urat?”²

Fivérei nagyon gyenge választ adtak: „Nem, mert az Úr ilyesmit nem tudat velünk.”³

Nefi megragadta a lehetőséget, hogy megtanítsa fivéreinek, hogyan kaphatnak személyes kinyilatkoztatást. Ezt mondta: „Nem emlékeztek azokra a dolgokra, amiket az Úr mondott? – Ha nem keményítitek meg szíveteket, és hittel kértek engem, híve abban, hogy kaptok, szorgalmasan betartva a parancsolataimat, akkor biztosan tudomásotokra jutnak ezek a dolgok.”⁴

A személyes kinyilatkoztatás elnyerésének módja teljesen világos. Vágynunk kell rá, hogy kinyilatkoztatást kapjunk, nem szabad megkeményítenünk a szívünket, majd pedig hittel kell kérnünk, igazán híve abban, hogy választ fogunk kapni, ezután pedig szorgalmasan be kell tartanunk Isten parancsolatait.

E lépések követése nem jelenti azt, hogy minden alkalommal, amikor felteszünk egy kérdést Istennek, azonnal választ kapunk rá, pontos részletekkel arról, hogy mit tegyünk. Azt azonban mindenképpen jelenti, hogy ha szorgalmasan betartjuk a parancsolatokat és hittel kérünk, a válasz az Úr módján és az Ő idejében meg fog érkezni.

Gyermekként azt hittem, hogy a személyes kinyilatkoztatás vagy az imáimra adott válasz hallható hang formájában érkezik majd. Bár néhány kinyilatkoztatás során valóban ez történik, megtanultam, hogy a Lélek számos különböző módon szól hozzánk.

A Tan és a szövetségek 6. szakasza több lehetőséget is megemlít arról, hogy miként kaphatunk kinyilatkoztatást:

„…kérdeztél engem, és íme, amilyen gyakran kérdeztél, utasítást kaptál a Lelkemtől.”⁵

„…felvilágosítottam az elmédet”⁶.

„Nem szóltam-e békét elmédhez a dolgot illetően?”⁷

Más szentírásokból még többet tanulhatunk a kinyilatkoztatás elnyeréséről:

„…elmédben és szívedben szólok majd hozzád a Szentlélek által, amely reád száll és a szívedben lakozik. Most íme, ez a kinyilatkoztatás lelke”⁸.

„…égővé teszem kebledet; érezni fogod tehát, hogy helyes.”⁹

„…adni fogok neked a Lelkemből, amely megvilágosítja az elmédet, és örömmel tölti el a lelkedet”¹⁰.

Személyes kinyilatkoztatás leggyakrabban akkor érkezik, amikor a szentírásokat tanulmányozzuk, meghallgatjuk és követjük a próféták és más egyházi vezetők tanácsát, valamint arra törekszünk, hogy hithű, igazlelkű életet éljünk. Néha egyetlen szentírásvers vagy egy konferenciai beszéd egyetlen sora eredményez sugalmazást. Vagy talán aközben kapod meg a választ, hogy hallod az elemis gyermekeket elénekelni egy gyönyörű dalt. Ezek mind különböző módjai a kinyilatkoztatásnak.

A visszaállítás korai napjaiban sok egyháztag szorgalmasan törekedett kinyilatkoztatásra, és megáldattak, illetve sugalmazást is kaptak arra vonatkozóan, hogy mit tegyenek.

Eliza R. Snow nőtestvér azt a feladatot kapta Brigham Young prófétától, hogy segítsen az egyház nőtagjainak felemelésében és tanításában. Azt „tanította, hogy az egyes nőtestvérek sugalmazásban részesülhetnek, amely majd irányítja őket a személyes életükben, a családjukban, valamint az egyházi feladataikban. Ezt mondta: »Mondd meg a nőtestvéreknek, hogy menjenek, és alázattal és hithűen teljesítsék feladataikat, akkor Isten Lelke fog nyugodni rajtuk, és áldottak lesznek a munkájukban. Hatalom helyett bölcsességre törekedjenek, és akkor megadatik nekik mindaz a hatalom, amelynek gyakorlásához elegendő bölcsességgel rendelkeznek.«”¹¹

Snow nőtestvér azt tanította a nőtestvéreknek, hogy keressék a Szentlélek útmutatását. „Azt mondta, hogy a Szentlélek »kielégíti az emberi szív minden vágyódását, és betölt minden űrt. Amikor engem eltölt a Lélek…, lelkem megnyugszik.«”¹²

Dieter F. Uchtdorf elnök azt tanította, hogy „a kinyilatkoztatás és a bizonyság nem mindig érkezik lenyűgöző erővel. Sokak számára a bizonyság lassan érkezik, részletekben.” Később így folytatta: „Törekedjünk őszintén a személyes kinyilatkoztatás világosságára! Könyörögjünk az Úrnak, hogy ruházza fel elménket és lelkünket annak a hitnek a szikrájával, amely lehetővé teszi számunkra a Szentlélek isteni szolgálattételének felismerését”¹³.

Bizonyságunk megerősít bennünket mindennapi kihívásaink közepette. Néhányan komoly egészségi problémákkal küzdenek; másoknak anyagi gondjaik vannak; néhányan a házasságukban vagy a gyermekeikkel kapcsolatban tapasztalnak kihívásokat; és vannak, akik magányosak, és akiknek beteljesületlen remények és álmok okoznak szenvedést. Az Úr Jézus Krisztusba vetett hitünkkel, valamint a szabadulás tervéről való tudásunkkal átszőtt bizonyságunk az, ami átsegít minket a próbatételek és nehézségek ezen időszakain.

A Leányaim a királyságomban című könyvben olvashatunk Hedwig Biereichel nőtestvérről, egy németországi asszonyról, aki sok fájdalmat és nélkülözést élt át a második világháború alatt. Szeretetének és jószívű természetének köszönhetően még a legnagyobb szükségben is hajlandó volt megosztani élelmét az éhező hadifoglyokkal. Később, amikor megkérdezték tőle, hogyan sikerült „megtartania a bizonyságát mindezen megpróbáltatások során”, így válaszolt: „Nem én tartottam meg a bizonyságomat abban az időben – a bizonyságom tartott meg engem.”¹⁴

Csupán az, hogy jelenleg erős bizonyságunk van, nem jelenti azt, hogy ez mindig így is marad. Táplálnunk és erősítenünk kell, hogy elegendő ereje legyen ahhoz, hogy megtartson minket. Ez az egyik oka annak, amiért „gyakran találkoz[unk]” – hogy vegyünk az úrvacsorából, megújítsuk a szövetségeinket, és „Isten jó szavával táplálj[anak]” minket. Isten jó szava az, melynek hatására „folyamatosan éberek [maradunk] az imára, kizárólag Krisztus érdemeire támaszkodva, aki hitü[nk] szerzője és beteljesítője”¹⁵.

David A. Bednar elder ezt tanította nekünk: „Ha helyesen keresitek és alkalmazzátok a kinyilatkoztatás lelkét, akkor megígérem nektek, hogy »az Úr világosságában« fogtok járni (Ésaiás 2:5; 2 Nefi 12:5). Időnként a kinyilatkoztatás lelke azonnal és intenzíven működik, máskor finoman és fokozatosan, és gyakran olyan gyengéden, hogy talán tudatosan fel sem ismerjük. Azonban függetlenül ezen áldás elnyerésének mintájától, az így kapott világosság beragyogja és kitágítja a lelkünket, és megvilágosítja az értelmünket (lásd Alma 5:7; 32:28), utat mutat és védelmet ad nekünk és családjainknak.”¹⁶

Az Úr meg szeretne áldani bennünket útmutatással, bölcsességgel és tanáccsal az életünkben. Ki szeretné önteni ránk az Ő Lelkét. De ismétlem: a személyes kinyilatkoztatáshoz vágynunk kell annak elnyerésére, nem szabad megkeményítenünk a szívünket, majd hittel kell kérnünk, igazán híve abban, hogy választ kapunk, ezután pedig szorgalmasan be kell tartanunk Isten parancsolatait. Majd amikor válaszokat keresünk a kérdéseinkre, Ő megáld minket a Lelkével. Erről teszem tanúságomat Jézus Krisztus nevében, ámen.