Ároni papság: keljetek fel és használjátok Isten hatalmát!

Írta: Adrián Ochoa

második tanácsos a Fiatal Férfiak Általános Elnökségében


A papságot… gyakorolni kell ahhoz, hogy jóra vezessen. Arra lettetek elhívva, hogy „keljetek fel és ragyogjatok”, és hogy világosságotokat ne rejtsétek el a sötétségben.

Nemrég Dél-Afrikában voltam, ahol Thabisoval, a Kagiso egyházközségben lévő papok kvóruma első segédjével egy családhoz látogattunk el. Thabiso és püspöke, aki a kvórum felett elnököl, és rendelkezik annak kulcsaival, a kevésbé tevékeny kvórumtagokért imádkoztak, és sugalmazásra törekedtek arra vonatkozólag, hogy kiket látogassanak meg, és miként segítsék őket. Úgy érezték, hogy Tebello otthonába kellene ellátogatniuk, és megkértek, hogy tartsak velük.

Amint túljutottunk a bősz házőrző kutyán, beérkeztünk a nappaliba, ahol Tebello, egy nyugodt lelkületű fiatal férfi fogadott bennünket, aki azért nem járt az egyházba, mert vasárnaponként más dolgokkal foglalta el magát. Kissé feszült volt, de boldogan fogadott bennünket, sőt még a családját is behívta, hogy csatlakozzanak hozzá. A püspök kifejezte a család iránti szeretetét, valamint azon vágyát, hogy segítsen nekik örökkévaló családdá válni a templomi pecsételés elnyerése által. Ez nagyon megérintette a szívüket, és mindannyian erősen éreztük, ahogy a Szentlélek kísért minden szót és érzelmet.

A látogatásunk során azonban Thabiso szavai gyakorolták a legnagyobb hatást mindannyiunkra. Úgy tűnt számomra, mintha ez a fiatal ároni pap az angyalok nyelvén szólna – szeretetteljes szavakkal, melyeket mindannyian jól értettünk, de igazán a barátját érintették meg. „Mindig nagy öröm számomra, amikor az egyházban beszélünk – mondta. – Te mindig kedvesen szólsz hozzám, és tudod, amióta nem vagy velünk, a focicsapatunk szinte teljesen feloszlott. Te voltál a csapat lelke.”

„Sajnálom – válaszolt Tebello. – Vissza fogok hozzátok jönni.”

„Az nagyszerű lenne – mondta Thabiso. – És emlékszel, hogyan készültünk régen arra, hogy misszionáriusként szolgáljuk? Újra elkezdhetnénk ezt?”

„Igen – ismételte Tebello. – Vissza akarok jönni.”

Tanácsosként a Fiatal Férfiak általános elnökségében talán az a legnagyobb öröm számomra, amikor látom, ahogy az ároni papság viselők világszerte gyakorolják az ároni papság hatalmát. Néha azonban szomorúan annak is tanúja vagyok, hogy hány fiatal férfi nem érti, mennyi minden jót tehetne az általa birtokolt hatalommal.

A papság maga Isten hatalma és felhatalmazása, hogy az Ő gyermekeinek szolgálatára cselekedjük. Ó, bárcsak minden fiatal férfi, minden ároni papság viselő képes lenne teljesen megérteni, hogy az általuk birtokolt papság rendelkezik az angyalok szolgálatának kulcsával. Bárcsak megértenék, hogy szent kötelességük, hogy barátaiknak segítsenek rálelni a Szabadítóhoz vezető ösvényre. Bárcsak tudnák, hogy Mennyei Atyánk meg fogja adni nekik a hatalmat ahhoz, hogy oly világosan és nyíltan tudják elmagyarázni a visszaállított evangélium igazságait, hogy mások érezzék Krisztus szavainak tagadhatatlan igazságát.

Drága fiatal férfiak az egyházban, hadd tegyek fel nektek egy kérdést, melyet remélem, mindig a szívetekben fogtok hordozni, egész életeteken át. Tehettek-e Isten papságánál nagyobb hatalomra szert itt a földön? Milyen hatalom lehet hatalmasabb annál a képességnél, hogy segíthetünk Mennyei Atyánknak megváltoztatni embertársaink életét, és hogy segíthetjük őket az örök boldogság ösvényén, megtisztulva a bűntől és rossz cselekedetektől?

Mint minden más hatalom esetében, a papságot is gyakorolni kell ahhoz, hogy jóra vezessen. Arra lettetek elhívva, hogy „keljetek fel és ragyogjatok” (T&Sz 115:5), és hogy világosságotokat ne rejtsétek el a sötétségben. Csakis a bátrak számláltatnak majd a kiválasztottak közé. Magabiztosságotok és bátorságotok növekedni fog, miközben gyakoroljátok szent papságotok hatalmát. Fiatal férfiak, tudjátok, hogy akkor vagytok a legjobbak, amikor Isten szolgálatában álltok. Tudjátok, hogy akkor vagytok a legboldogabbak, amikor buzgón jó cselekedetek megtételén munkálkodtok. Magasztaljátok fel papságotok hatalmát azáltal, hogy tiszták és érdemesek vagytok.

Megerősítem Jeffrey R. Holland elder következő szavait, melyeket hat hónappal ezelőtt intézett hozzátok erről az emelvényről. Ezt mondta: „[O]lyan férfiakat keresek, fiatalokat és időseket egyaránt, akiket eléggé érdekel ez a jó és rossz közti harc ahhoz, hogy beálljanak a seregbe és kinyissák a szájukat. Hadban állunk – folytatta. – [A]zt kérem, hogy… legyen még erősebb és elkötelezettebb [mindannyiunk hangja]…, amelyet nem csupán a gonoszság… ellen hallat[unk], hanem a jóért, az evangéliumért és Istenért is” (Fel hát a harcra! Liahóna, 2011. nov. 44–45, 47.).

Ároni papság viselők, igen, hadban állunk. Ebben a háborúban pedig a leginkább úgy tudjuk megvédeni magunkat a gonosztól, ha tevékenyen népszerűsítjük az igazlelkűséget. Nem hallgathattok trágár beszédet, és tehettek úgy, mintha nem is hallanátok. Nem nézhettek – sem egyedül, sem pedig másokkal – olyan képeket, melyekről tudjátok, hogy erkölcstelenek, és tehettek úgy, mintha nem is láttátok volna. Nem érinthettek meg valami tisztátalan dolgot, és tehettek úgy, mintha misem történt volna. Nem lehettek passzívak akkor, amikor Sátán az építő és tiszta dolgok elpusztítására törekszik. Inkább álljatok ki határozottan amellett, amiről tudjátok, hogy igaz! Amikor valami olyat hallotok vagy láttok, ami sérti az Úr normáit, emlékezzetek arra, hogy kik is vagytok: maga Isten hadseregének katonái, akiket az Ő szent papsága övez. Nincs jobb fegyver az ellenség, a hazugságok atyja ellen, mint az igazság, mely akkor fog belőletek előtörni, amikor gyakoroljátok a papság hatalmát. A legtöbb kortársatok tisztelni fog benneteket a bátorságotokért és feddhetetlenségetekért. De olyanok is lesznek, akik nem. Ez azonban nem számít. Mennyei Atyátok tiszteletét és bizalmát el fogjátok nyerni, mivel hatalmát az Ő céljainak véghezviteléhez használjátok.

Felszólítok minden ároni papsági kvórumelnökséget, hogy újra emelje fel a szabadság zászlaját, és szervezze meg és vezesse a seregét. Használjátok a papsági hatalmatokat azáltal, hogy a körülöttetek lévőket Krisztushoz hívjátok a bűnbánat és a keresztség által. Erre Mennyei Atyánk adott nektek megbízást és hatalmat.

Két évvel ezelőtt, amikor a chilei Santiagóban voltam látogatóban, nagyon lenyűgözött egy fiatal férfi, Daniel Olate példája, aki gyakran kísérte el a misszionáriusokat. Megkértem, hogy írjon nekem levelet, melynek egy részét az ő beleegyezésével most felolvasom nektek: „Most lettem 16 éves, így vasárnap elrendeltek a papi hivatalba. Ugyanazon a napon megkereszteltem egy barátomat is, akit Carolinának hívnak. Én tanítottam neki az evangéliumot, ő pedig rendszeresen járt az egyházi gyűlésekre, és még a Személyes fejlődés elismerését is elnyerte, a szülei azonban mindaddig nem engedték, hogy megkeresztelkedjen, amíg engem meg nem ismertek és nem bíztak bennem. Carolina azt szerette volna, ha én keresztelem meg, így egy teljes hónapot kellett várnunk vasárnapig, amikor 16 éves lettem. Nagyon jó érzéssel tölt el, hogy segíthettem egy ilyen jó embernek megkeresztelkedni, és boldog vagyok, hogy én keresztelhettem meg őt.”

Daniel csupán egy a világszerte élő számos fiatal férfi közül, akik az Isten által rájuk bízott hatalomhoz méltóan élnek. Egy másik példaként hadd említsem meg Luis Fernandót Hondurasból, aki felfigyelt arra, hogy barátja veszélyes utakon kezd járni, ezért megosztotta bizonyságát vele, mellyel szó szerint megmentette az életét (lásd „A Change of Heart”,) lds.org/youth/video). Olavo Brazíliából egy másik kiváló példa. Otthona helyi lelkészeként (lásd T&Sz 84:111) ösztönözte arra édesanyját, hogy visszatérjen a tevékeny egyházi életbe (lásd „Reunited by Faith”, lds.org/youth/video). Ezeket, és számos hozzájuk hasonló történetet találhattok az egyház fiataloknak szóló weboldalán, a youth.lds.org oldalon. Apropó, az internet, a közösségi oldalak, valamint más technikai megoldások olyan eszközök, melyeket az Úr azért adott a kezetekbe, hogy segítsen nektek papsági kötelességeitek gyakorlásában, és hogy másokkal is éreztetni tudjátok az igazság és az erény jótékony hatását.

Drága fiatal férfiak, amikor az imént említett módon gyakoroljátok az ároni papságot, a jövőbeni felelősségeitekre készítitek fel magatokat. Ám ti ennél sokkal többet is tesztek. Keresztelő Jánoshoz, ama kiváló ároni papság viselőhöz hasonlóan ti is az Úr útját készítitek elő, és az Ő ösvényét egyengetitek. Amikor Jánoshoz hasonlóan nyíltan jelentitek ki a bűnbánat és a keresztség evangéliumát, az embereket az Úr eljövetelére készítitek fel (lásd Máté 3:3; T&Sz 65:1–3; 84:26–28). Gyakran halljátok, hogy mily nagyszerű lehetőségeitek vannak. Nos, itt az idő, hogy ezeket a lehetőségeket cselekedetekre váltsátok, hogy az Istentől kapott képességeiteket mások megáldására használjátok, a sötétségből a világosságra hozzátok őket, és előkészítsétek az Úr útját.

Kötelességeitek megtanulásához és teljesítéséhez az egyház az Isten iránti kötelesség című forráskalauzt biztosította számotokra. Tanulmányozzátok gyakran! Térdeljetek le, és a műszaki berendezésektől elvonulva törekedjetek az Úr útmutatására. Majd pedig keljetek fel, és használjátok Isten hatalmát! Megígérem nektek, hogy választ fogtok kapni Mennyei Atyánktól arra, hogyan éljétek az életeteket, és miként segítsetek másoknak.

Thomas S. Monson elnök szavait idézve: „Soha ne becsüljétek alá bizonyságotok messzemenő hatását! […] [K]épesek vagytok arra, hogy észrevegyétek a mellőzötteket. Amikor van szemetek a látásra, fületek a hallásra, szívetek az érzésre, kinyújthatjátok kezeteket és megmenthettek másokat” (Légy példa! Liahóna, 2005. máj. 115.).

Bizonyságomat teszem nektek arról, hogy a papság hatalma valós. Az erről való saját tanúságomat a papság gyakorlása közben szereztem. Számos csodát láttam azok által megcselekedni, akik az ároni papság hatalmával rendelkeznek. Tanúsíthatom az angyalok szolgálatának hatalmát, amikor a hithű ároni papság viselők a remény Lélekkel átitatott szavaival szólnak, és ezáltal megnyitják valaki olyannak a szívét, akinek világosságra és a szeretetre van szüksége. Urunk, vezetőnk és Szabadítónk, Jézus Krisztus nevében, ámen.