Isten kimondhatatlan ajándéka

A Szentlélek az Istenség harmadik tagja, és mint ilyen, az Atyaistenhez és Jézus Krisztushoz hasonlatosan ismeri gondolatainkat és szívünk szándékait.³ A Szentlélek szeret minket, és azt akarja, hogy boldogok legyünk. Mivel tudja, milyen kihívásokkal kell szembenéznünk, képes vezetni és tanítani minket minden dologban, amit meg kell tennünk ahhoz, hogy visszatérhessünk Mennyei Atyánkhoz és újra Vele élhessünk.⁴

Mennyei Atyánkkal és Jézus Krisztussal ellentétben azonban – akiknek húsból és csontból való megdicsőült testük van – a Szentlélek egy lélekszemély, aki érzéseken és benyomásokon keresztül kommunikál lelkünkkel.⁵ Léleklényként Neki adatott az az egyedülálló feladat, hogy a személyes kinyilatkoztatás elnyerésének közvetítőjeként szolgáljon. A szentírásokban a Szentlélekre gyakorta utalnak e megnevezésekkel: az Úr Lelke, az ígéret Szent Lelke, vagy egyszerűen csak a Lélek.⁶

A Szentlélek tökéletes egységben munkálkodik a Mennyei Atyával és Jézus Krisztussal. Sok fontos szerepet és sajátságos feladatot tölt be. A Szentlélek elsődleges küldetése az, hogy tanúságot tegyen az Atyaistenről és az Ő Fiáról, Jézus Krisztusról,⁷ valamint hogy megtanítsa nekünk az igazságot minden dolgot illetően.⁸ A Szentlélektől eredő biztos tanúbizonyság sokkal nagyobb bizonyosságot hordoz magában, mint egy bármely más forrásból kapott tanúság. Joseph Fielding Smith elnök azt tanította, hogy „[a]mikor Isten Lelke az ember lelkéhez szól, hatékonyabban és nagyobb értelemmel közli az igazságot, mint ahogyan az akár a mennyei lényekkel való személyes kapcsolat alkalmával történne”⁹.

A Szentlélek egy másik neve a Vigasztaló.¹⁰ Gondok vagy kétségbeesés közepette, illetve amikor egyszerűen csak tudnunk kell, hogy Isten a közelünkben van, a Szentlélek képes felemelni a lelkünket, reményt adni nekünk, megtanítani minket „a királyság békés dolgaira”¹¹, és segíteni, hogy érezhessük „az Istennek békesség[ét], mely minden értelmet felül halad”¹².

Sok évvel ezelőtt, amikor tágabb családi körben összegyűltünk egy ünnepi ebédre, édesapám játszani kezdett az unokáival. Hirtelen, mindenféle előzetes figyelmeztetés nélkül egyszer csak összeesett, majd hamarosan el is hunyt. Ez a váratlan esemény kétségbeejtő lehetett volna, különösen az unokák számára, nehezen megválaszolható kérdéseket felvetve. Azonban amikor magunk köré ültettük a gyerekeket, imádkoztunk, és Mormon könyvebeli próféták szavait olvastuk az élet céljáról, akkor a Szentlélek minden egyes családtagnak vigaszt nyújtott. Szavakkal nehezen elmondható módon a válaszok, melyekre vágytunk, tisztán kivehetők lettek a szívünkben. Aznap olyan békességet éreztünk, amely valóban felülmúlta a mi értelmünket, a Szentlélek tanúsága azonban bizonyos, tagadhatatlan és igaz volt.

A Szentlélek tanító és kinyilatkoztató.¹³ Az evangéliumi igazságok tanulmányozása során, illetve amikor elmélkedünk és imádkozunk felőlük, a Szentlélek megvilágosítja az elménket és megeleveníti az értelmünket.¹⁴ Hatására az igazság kitörölhetetlenül bevésődik lelkünkbe, és képes hatalmas változást előidézni a szívünkben. Amikor ezen igazságokat megosztjuk családtagjainkkal, egyháztag társainkkal, illetve barátainkkal és szomszédainkkal a közösségünkben, akkor a Szentlélek az ő tanítójukká is válik, mivel Ő az, aki eljuttatja az evangélium üzenetét „az emberek gyermekeinek szívébe”¹⁵.

A Szentlélek arra ösztönöz minket, hogy nyújtsunk segítő kezet másoknak a szolgálat által. Számomra Thomas S. Monson elnök élete és szolgálata nyújtja a legélénkebb példákat arra, ha valaki a Szentlélek sugalmazását megfogadva mások szolgálatába áll. Monson elnök ezt mondta: „A felelősségeink végrehajtása során azt tanultam, hogy amikor meghallunk egy csendes sugalmazást, és késedelem nélkül aszerint cselekszünk, akkor Mennyei Atyánk vezetni fogja a lépteinket és megáldja az életünket és mások életét. Nem ismerek édesebb élményt vagy becsesebb érzést annál, mint amikor meghallunk egy sugalmazást azzal a felfedezéssel, hogy az Úr rajtunk keresztül válaszolt valaki más imájára.”¹⁶

Szeretnék megosztani egy kedves élményt. Mialatt Monson elnök püspökként szolgált, tudomására jutott, hogy egyházközsége egyik tagja, Mary Watson, kórházba került. Amikor látogatóba ment hozzá, kiderült, hogy a hölgy egy nagy kórteremben fekszik több más beteggel együtt. Watson nőtestvér felé haladva egyszer csak azt látta, hogy az egyik szomszédos ágyon fekvő nő hirtelen a fejére húzza a takaróját.

Miután Monson elnök egy kicsit beszélgetett Watson nőtestvérrel és papsági áldást adott neki, kezet rázott vele, elköszönt, és indulni készült. Ekkor egy egyszerű, de bámulatos dolog történt. Idézem Monson elnök visszaemlékezését erre az élményre:

„Nem tudtam eljönni. Olyan volt, mintha egy láthatatlan kéz megpihent volna a vállamon, és lelkemben éreztem, amint e szavak szólnak hozzám: »Lépj oda a másik ágyhoz, amelyiken az asszonyka eltakarta az arcát, amikor beléptél!« Így is tettem. […]

Odaléptem a másik betegágyhoz, és gyengéden megérintettem a nő vállát, majd pedig óvatosan lehúztam az arcát elfedő takarót. És láss csodát! Ez a másik nő szintén egyházközségem tagja volt. Nem is tudtam, hogy kórházban van. Kathleen McKee-nek hívták. Amikor tekintetünk találkozott, könnyei között ezt mondta: »Ó, püspök úr, amikor beléptél azon az ajtón, úgy éreztem, hogy az imáimra válaszul eljöttél végre, hogy áldást adj. Ujjongott a szívem a gondolatra, hogy tudod, hogy itt vagyok, de amikor a másik ágynál álltál meg, összeszorult a torkom, mert láttam, hogy nem hozzám jöttél.«

Erre azt feleltem McKee [nőtestvérnek]: »Nem számít, hogy nem tudtam, hogy itt vagy. Mennyei Atyánk viszont tudta, és azt is tudta, hogy magadban papsági áldásért imádkoztál. Ő indított arra, hogy betolakodjak a magányodba.«”¹⁷

Mindannyiunknak voltak már élményei a Szentlélekkel, bár talán nem mindig ismerjük fel ezeket az élményeket. Amikor sugalmazott gondolatok támadnak elménkben, akkor a szívünket átjáró lelki érzések által tudjuk, hogy igazak. Boyd K. Packer elnök ezt tanította: „A Szentlélek olyan hangon szól hozzánk, amelyet inkább érzünk, mintsem hallunk. […] És míg azt mondjuk, hogy »hallgatunk« a Lélek suttogásaira, a lelki sugalmazást leggyakrabban így lehet kifejezni: »olyan érzésem volt…«”¹⁸ A Szentlélektől jövő e szent érzések révén jutunk el annak felismerésére, hogy mit szeretne Isten, mit tegyünk, mert amint a szentírásokban áll, „ez a kinyilatkoztatás lelke”¹⁹.

Hatéves fiunkat, Bent tanítva fontosnak tartottam különválasztani azt, amit ő akkor érzett, vagyis a Szentlélek hatását, illetve a Szentlélek ajándékát, melyet majd a keresztelése után fog megkapni. A keresztelés előtt az igazság minden becsületes és őszinte keresője időről időre érezheti a Szentlélek hatását, azonban a Szentlélek állandó társaságának, illetve minden hozzá kapcsolódó áldás teljességének elnyerésére adott lehetőség egyedül az érdemes és megkeresztelt egyháztagok számára válhat valóra, akik befogadják a Szentlélek ajándékát azok kézrátétele által, akik viselik Isten papsági felhatalmazását.

A Szentlélek ajándékán keresztül további erőt és lelki ajándékokat, további kinyilatkoztatást, védelmet és biztos útmutatást kapunk, valamint elnyerhetjük a megszentelődés és a celesztiális királyságban való felmagasztosulás ígért áldását. Mindezen áldások az elnyerésükre irányuló személyes vágyunk eredményeként adatnak meg, akkor, amikor életünket összhangba hozzuk Isten akaratával, állandó útmutatását keresve.