Ügyeljetek magatokra!

Testvérek, mindannyian beléptetek már, vagy pedig hamarosan be fogtok lépni a melkisédeki papság esküjébe és szövetségébe.¹ E szövetség egy olyan dicsőséges utazást is magában foglal, mely az alacsonyabb és a magasabb rendű papság elnyerésével kezdődik, az elhívásaink felmagasztalásával folytatódik, majd végül folyamatosan Isten legnagyszerűbb fennsíkjai felé veszi az irányt, amíg el nem nyerjük mindazt, amivel az Atya is rendelkezik.²

E mennyei út bölcs tervezője figyelmeztető táblákat helyezett el az út mentén. A papság esküje és szövetsége a következő, önvizsgálatra okot adó figyelmeztetést tartalmazza: „És most, parancsolatot adok nektek, hogy óvakodjatok önmagatokat… illetően.”³

Miért parancsolja nekünk Isten, hogy óvakodjunk? Tudja, hogy Sátán egy valós lény,⁴ aki arra törekszik, hogy lelkünket lehurcolja a nyomorúság szakadékába.⁵ Isten azt is tudja, hogy a papságviselőkben ott lapul a „természetes ember”⁶, aki hajlamos az eltévedésre.⁷ Ezért a próféták arra szólítanak fel bennünket, hogy vetkőzzük le az „ó embert”⁸, és öltsük fel magunkra Krisztust⁹ a hit, a bűnbánat, a szabadító szertartások, valamint a mindennapos evangéliumi élet által.

A papsági ösvényen felfelé haladva bármely fiút vagy férfit a mélybe lehet rántani, ha nem törődik a figyelmeztetésekkel. Előfordult-e már, hogy benneteket is megdöbbentett és elszomorított egy kiváló fiatal férfi, egy visszatért misszionárius, egy tiszteletre méltó papsági vezető vagy egy szeretett családtag bukása?

Dávid ószövetségi története tragikus példaként szolgál a papsági hatalom eltékozlására. Jóllehet, fiatalon legyőzte Góliátot, és évtizedeken át igazlelkűen élt,¹⁰ még ő is – prófétaként és királyként is sebezhető volt. Abban a kritikus pillanatban, amikor a háztetőről meglátta a gyönyörű Bethsabét fürdés közben, nem állt mellette egy erkölcsi életmentő, hogy azt kiabálja neki: „Dávid! Vigyázz, te bolond!” Mivel nem ügyelt magára,¹¹ és nem cselekedett a Lélek késztetéseinek megfelelően,¹² végül elveszítette az örökkévaló családját.¹³

Testvérek, ha még a hatalmas Dávidot is le lehetett söpörni a felmagasztosulás útjáról, akkor mi hogyan tudjuk elkerülni, hogy hasonló sorsra jussunk?

A mély, személyes megtérés és az erős családi kapcsolatok dupla korlátja segít nekünk a mennyei országúton maradnunk.

Mivel ezt Sátán is tudja, ezért megtérésünket összezúzó és családunkat romboló sziklákat gördít papsági ösvényünkre. Szerencsére azonban Jézus Krisztus és az Ő prófétái figyelmeztető táblákat helyeztek el az út mentén. Állandóan óva intenek bennünket a bizonyságot romboló kevélységtől,¹⁴ valamint az olyan, családot romboló bűnöktől, mint a harag, a mohóság és a paráznaság.

Sok évvel ezelőtt Mózes ezt tanácsolta: „Vigyázz magadra, hogy el ne felejtkezzél az Úrról!”¹⁵ A rohanó és szórakozás-központú világunkban az emberek továbbra is „gyorsan felejtkeznek el… az Úrról…, tesznek gonoszságot, és vezeti őket félre a gonosz”.¹⁶

Ahhoz, hogy a kísértések kőzuhatagjai közepette biztonságban maradjunk a papsági ösvényen, szeretném hat alapvető tantételre emlékeztetni magunkat, melyek elmélyíthetik megtérésünket és megerősíthetik a családjainkat.

Először is, az ima mindig megnyitja a kaput a mennyei segítség előtt, hogy legyőzhessük Sátánt.¹⁷ Minden egyes alkalommal, amikor Jézus a papságviselőket arra figyelmezteti, hogy Sátán meg akarja rostálni őket, az imát határozza meg a kísértés ellenszereként.¹⁸ Thomas S. Monson elnök azt tanította: „Ha eddig bármelyikünk késlekedett hallgatni a tanácsra, mely szerint mindig imádkoznunk kell, ennél az óránál nincs alkalmasabb időpont arra, hogy ezt elkezdje. […] Egy ember akkor a legmagasabb, amikor térdre ereszkedik.”¹⁹

Másodszor, az ősi és újkori szentírások tanulmányozása összekapcsol bennünket Istennel. Az Úr a következőkre figyelmeztette az egyháztagokat: „[Ü]gyeljenek rá, hogyan veszik [a próféták szavait], nehogy könnyű dolognak tartsák azokat, és ez kárhoztatás alá vonja őket, és megbotoljanak és elbukjanak.”²⁰ E kijózanító kárhoztatás elkerülése végett szorgalmasan kell olvasnunk a szentírásokat, valamint az egyházi folyóiratokat és honlapokat, melyek lehetővé teszik számunkra, hogy „az Úr választott prófétája által személyes, bensőséges módon kapjunk tanácsot”²¹.

Harmadszor, a szertartásokban való érdemes részvétel felkészít bennünket, hogy „vezető[n]kké fogad[hassuk] a Szent Lelket”²². Amikor a Szabadító arra figyelmeztetett, hogy ne hagyjuk magunkat megtéveszteni, megígérte, hogy ha buzgón keressük a legjobb ajándékokat,²³ az nem is fog megtörténni velünk. Amikor az egyháztagok minden héten érdemesen vesznek az úrvacsorából, az érdemessé teszi őket arra, „hogy Lelke mindig velük legyen”²⁴. A templomi hódolat során „befogadha[tjuk] a Szentlélek teljességét”²⁵.

Negyedszer, a személyes megtérés és a családi kapcsolatok lételeme az őszinte szeretet kinyilvánítása. Benjámin király így intett: „De vigyáz[zatok]…, nehogy viszálykodások támadjanak közöttetek.”²⁶ Soha ne feledjük el, hogy Sátán a „viszálykodás atyja”²⁷, és arra törekszik, hogy a családtagok „vitatkozzanak egymással”²⁸. Fivérek, ha bármely családtagunkat akár érzelmileg, akár szóban, akár fizikailag bántalmazzuk, akkor elveszítjük a papság hatalmát.²⁹ Tartsátok kordában a haragot! A családtagjainknak áldásokat, nem átkokat kell hallaniuk a szánkból. Másokra csakis meggyőzéssel, hosszútűréssel, gyengédséggel, szelídséggel, színleletlen szeretettel, kedvességgel és jószívűséggel szabad hatást gyakorolnunk.³⁰

Ötödször, a tized törvényének való engedelmesség elengedhetetlen a hit és a család egységéhez. Mivel Sátán a mohóságot és az anyagi javak hajszolását használja arra, hogy a családokat lesöpörje a mennyei országútról, Jézus azt tanácsolta, hogy kerüljük a telhetetlenséget.³¹ A telhetetlenség és irigység mérséklődik, amikor megtervezzük bevételünket, becsületes tizedet és nagylelkű böjti felajánlást fizetünk, felügyeljük kiadásainkat, elkerüljük a szükségtelen adósságot, megtakarítunk a jövőbeni szükségletekre, és fizikailag önellátókká válunk. Isten ezt ígéri nekünk: „[K]eressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.”³²

Hatodszor, az erkölcsi tisztaság törvényének teljes betartása által „megerősödik bizalm[unk] Isten színe előtt”, a Szentlélek pedig állandó társunk lesz.³³ Sátán az erényt és a házasságot a szemérmetlenség lavinájával támadja. Amikor az Úr arra figyelmeztette a paráznákat, hogy „gyorsan tartsanak bűnbánatot”, nem csupán a paráznaság fizikai vonatkozásaira utalt, hanem az azt megelőző buja gondolatokra is.³⁴ Az újkori próféták és apostolok gyakran beszéltek nyíltan a pornográfia pestiséről. Gordon B. Hinckley elnök azt tanította: „[A pornográfia] olyan, mint egy tomboló vihar, mely elpusztít egyéneket és családokat, teljességgel romba döntve mindazt, ami egykor szép és gyönyörű volt. […] [E]ljött az idő, hogy bármelyikünk, aki ilyen dolgokba merült, kihúzza magát a sárból.”³⁵ Amennyiben kísértést éreztek arra, hogy bármilyen formában megszegjétek az erkölcsi tisztaság törvényét, kövessétek József példáját, aki kimentette magát és elfutott a kísértés elől.³⁶

E hat alapvető tantétel segít a papságviselőknek felfelé haladni a mennyei országúton a személyes megtérés és családi kapcsolatok lelki terelőkorlátai között való biztonságos haladás által. Fiatal férfiak, ha engedelmeskedtek e tantételeknek, azok fel fognak készíteni benneteket a templomi szövetségek elnyerésére, a teljes idejű misszionáriusi szolgálatra, valamint az örökkévaló házasságra. Férjek és apák, ha e tantételek szerint éltek, az érdemessé tesz benneteket arra, hogy igazlelkűen elnököljetek az otthonotok felett, és hogy feleségetekkel egyenlő partnerként legyetek a család lelki vezetői.³⁷ A papság ösvénye örömmel teli utazást ígér.

Fiatal férfiként megélt élményeimre visszatérve, emlékszem egy konkrét alkalomra, amikor átkeltünk a Sziklás-hegységen. Miután elhaladtunk egy „Vigyázat! Sziklaomlás veszély!” tábla mellett, édesapám észrevette, hogy apró kavicsok potyognak elénk az útra. Ő azonnal szinte megállásig lassított, épp amikor egy kosárlabda méretű szikla zúgott el mellettünk. A továbbindulás előtt édesapám megvárta a sziklaomlás végét. Az ő állandó figyelme és azonnali cselekvése biztosította, hogy családunk biztonságban célba érhessen.

Fivérek, Sátán „az emberek lelkének elpusztítására”³⁸ törekszik. Ha a lelketek jelenleg egy lelki sziklafal széle felé sodródik, most álljatok meg, nehogy leessetek, majd pedig kanyarodjatok vissza a helyes útra.³⁹ Ha úgy érzitek, hogy a lelki figyelmeztető táblák figyelmen kívül hagyása és bűnök elkövetése miatt a lelketek egy kanyon mélyén hever romokban, nem pedig a papság magasan fekvő ösvényén, bizonyságomat teszem arról, hogy az őszinte bűnbánat, valamint Jézus Krisztus engesztelő áldozatának hatalma által felemeltethettek, és visszakerülhettek Isten mennyei országútjára.⁴⁰

Jézus azt tanította, hogy óvakodjunk a képmutatástól.⁴¹ Ha nem vagytok érdemesek a papság gyakorlására, kérlek benneteket, keressétek fel a püspökötöket, aki segíthet nektek a bűnbánatban. Legyetek bátrak, mert bár a Szabadító azt mondja, hogy „óvakodjatok, és tartózkodjatok a bűntől”⁴², a következőt is megígéri: „[É]n, az Úr… megbocsátok nektek. […] [M]enjetek utatokra, és többé ne kövessetek el bűnt.”⁴³

Felszólítok minden fiút és férfit, hogy maradjatok a papság ösvényén megtérésetek elmélyítése és családotok megerősítése által! Az imák, a szentírások és a szertartások elmélyítik a megtérést, a szeretet, a tizedfizetés és az erkölcsösség pedig megerősítik a családot. Kerüljétek el a tragédiát azáltal, hogy engedelmeskedtek a lelki figyelmeztető tábláknak, melyeket Isten és a próféták helyeznek el az utunk mentén. Törekedjetek arra, hogy Jézus Krisztus tökéletes példáját kövessétek, aki „kísértéseket szenvedett el, ám nem engedett azoknak”⁴⁴.