Isten veletek, míg újra találkozunk!

Kedves testvéreim, egy újabb felemelő általános konferencia végéhez érkeztünk. Ez a konferencia lelkileg táplált és inspirált engem, és tudom, hogy ti is éreztétek különleges lelkiségét.

Szívből jövő hálánkat fejezzük ki mindazoknak, akik bármilyen módon részt vettek ebben. Gyönyörűen tanították és hangsúlyozták ki újra az evangélium igazságait. Áldottak leszünk, ha az elmúlt két nap üzeneteit a szívünkbe ültetjük.

Mint mindig, e konferencia történései megtalálhatóak lesznek az Ensign és a Liahóna folyóiratok soron következő számában. Buzdítalak benneteket, hogy újra olvassátok majd át a beszédeket, és gondolkozzatok el a bennük található üzeneteken. A saját tapasztalatom azt mutatja, hogy még többet nyerek ezekből a sugalmazott beszédekből, amikor mélyebben is áttanulmányozom azokat.

Ez a konferencia példa nélküli! Földrészeken és óceánokon átívelve, világszerte elér az emberekhez. Bár sokatoktól messze vagyunk, érezzük a lelketeket. Szeretünk benneteket és nagyra becsülünk titeket.

Az ezen a konferencián felmentésre került fivéreinknek pedig mindannyiunk nevében szívből jövő hálámat fejezem ki a sok-sok évnyi odaadó szolgálatukért. Számtalan ember életét áldottátok meg az Úr munkájában való részvételetekkel.

Kedves testvérek, a közelmúltban ünnepeltem a 85. születésnapomat, és hálás vagyok minden évért, melyet az Úr ad nekem. Az életem eseményeire visszagondolva köszönetet mondok Neki a rengeteg áldásért. Ahogyan a ma délelőtti üzenetemben is említettem, éreztem kezének irányítását az erőfeszítéseimben, miközben őszintén igyekeztem Őt és mindannyiótokat szolgálni.

Az egyház elnökének hivatala embert próbáló elhívás. Mily hálás vagyok a velem szolgáló két hithű tanácsosomért, akik kivételes képességeikkel és szolgálatkészségükkel segítenek az Első Elnökség munkájában. Hálámat fejezem ki a Tizenkét Apostol Kvórumát alkotó nemes férfiaknak is. Fáradhatatlanul dolgoznak a Mester ügyében a Hetvenek kvórumaival együtt, akik sugalmazott támogatást nyújtanak nekik.

Szeretnélek megdicsérni benneteket is, kedves testvéreim, szerte a világon, mindazért, amit egyházközségetekben és gyülekezetetekben, cöveketekben és kerületetekben tesztek. Amikor készségesen betöltitek elhívásaitokat, segítetek Isten királyságát felépíteni a földön.

Ügyeljünk mindig egymásra, segítséget nyújtva a szükség idején. A kritika és az ítélkezés helyett legyünk inkább toleránsak, mindig a Szabadító szerető kedvességét példázva. Ily módon szolgáljuk egymást készséges szívvel. Imádkozzunk sugalmazásért, hogy tudomást szerezzünk a körülöttünk élők szükségleteiről, majd pedig induljunk tovább, és gondoskodjunk a segítségnyújtásról.

Legyünk bizakodóak a mindennapjainkban. Annak ellenére, hogy egyre vészterhesebb időket élünk, az Úr szeret bennünket és figyel ránk. Mindig mellettünk áll, amikor a jót tesszük. Segíteni fog bennünket a szükség idején. Nehézségek jönnek az életünkbe, olyan váratlan gondok, melyeket sohasem választanánk önként. Egyikünk sem mentes ezektől. A halandóság célja, hogy tanuljunk és egyre inkább hasonlóvá váljunk Atyánkhoz, és bizony gyakran e nehéz időszakokban tanulunk a legtöbbet, bármily fájdalmasak is legyenek a leckék. Életünket eltöltheti az öröm, amint Jézus Krisztus evangéliuma tanításait követjük.

Az Úr így biztatott bennünket: „[B]ízzatok: én meggyőztem a világot.”¹ Mily hatalmas boldogságot ad nekünk ez a tudás! Értünk élt és értünk halt meg. Megfizette a bűneink árát. Kövessük a példáját! Mutassuk ki hatalmas hálánkat Iránta azzal, hogy elfogadjuk áldozatát, és olyan életet élünk, ami méltóvá tesz bennünket, hogy egy nap majd visszatérjünk Hozzá és Vele éljünk.

Ahogyan a korábbi konferenciákon is említettem, köszönöm az értem mondott imáitokat. Szükségem van rájuk; érzem őket. Az általános felhatalmazottakkal együtt mi is gondolunk rátok, és azért imádkozunk, hogy Mennyei Atyánk különleges áldásai legyenek veletek.

Most, kedves testvérek, hat hónapra berekesztjük e konferenciát. Isten legyen veletek, míg akkor újra találkozunk! Szabadítónk és Megváltónk, Jézus Krisztus nevében, ámen.