„Jőjjetek én hozzám”

Hálás vagyok azért, hogy itt lehetek veletek Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza konferenciáján. Ez az Ő egyháza. Amikor belépünk a királyságába, magunkra vesszük a nevét. Ő Isten, a Teremtő, aki tökéletes. Mi, halandók, ki vagyunk téve a halálnak és a bűnnek. Ő viszont irántunk és családunk iránt érzett szeretetéből adódóan hív minket, hogy legyünk közel Őhozzá. Így hangzanak szavai: „Közeledjetek hozzám, és én közeledni fogok hozzátok; keressetek engem szorgalmasan, és meg fogtok találni; kérjetek, és adatik nektek; kopogtassatok, és megnyittatik nektek.”¹

Ez a húsvéti időszak emlékeztet minket arra, hogy miért szeretjük Őt, valamint hű tanítványainak tett ígéretére, miszerint szeretett barátaivá válhatnak. Ez a Szabadító ígérete, aki azt is elmondta nekünk, hogy ha Őt szolgáljuk, akkor eljön hozzánk. Ezt példázza az Oliver Cowderynek adott kinyilatkoztatás, midőn a Mormon könyve fordításakor Joseph Smith prófétával együtt az Urat szolgálta: „Íme, te Oliver vagy, és én kívánságaid miatt szóltam hozzád; őrizd tehát kincsként szívedben ezeket a szavakat! Legyél hűséges és szorgalmas Isten parancsolatainak betartásában, és én szeretetem karjaiba vonlak téged.”²

Én is megtapasztaltam annak örömét, amikor a parancsolatai iránti engedelmesség leggyakrabban egyszerű cselekedetei által közelebb kerülök a Szabadítóhoz, és Ő is közelebb jön hozzám.

Biztosan nektek is voltak ilyen élményeitek. Talán akkor, amikor úgy döntöttetek, hogy részt vesztek egy úrvacsorai gyűlésen. Ez egy olyan sabbaton esett meg velem, amikor még nagyon fiatal voltam. Azokban az időkben esti gyűlés keretében részesültünk az úrvacsorából. Annak a több mint 65 évvel ezelőtti napnak az emléke, amikor betartva a parancsolatot összegyűltem a családommal és a szentekkel, még mindig közelebb visz engem a Szabadítóhoz.

Kint sötét volt és hideg. De emlékszem, hogy a kápolnában a szüleimmel aznap este én világosságot és melegséget éltem át. Vettünk az ároni papság által kiosztott úrvacsorából, és szövetséget kötöttünk Mennyei Atyánkkal, hogy mindig emlékezni fogunk Fiára és betartjuk a parancsolatait.

A gyűlés végén elénekeltük a „Maradj velem, az est leszállt” című himnuszt, melynek ez a refrénje: „Ó, Jézus, maradj énvelem ezen az éjjelen.”³

Ezen az estén éreztem a Szabadító szeretetét és közelségét. És éreztem a Szentlélek békességét.

Újra lángra akartam lobbantani a Szabadító szeretetének és közelségének érzéseit, melyekben azon a fiatalkori úrvacsorai gyűlésen volt részem. Így hát nemrégiben egy másik parancsolatot is betartottam. Kutattam a szentírásokat. Tudtam, hogy ott újra visszamehetek és a Szentlélek éreztetheti velem, amit a feltámadott Úr két tanítványa érzett, amikor meghívásukat elfogadva bement az otthonukba és ott maradt velük.

Olvastam a keresztre feszítése és temetése utáni harmadik napról. Hű asszonyok és mások is odajöttek és látták, hogy a kő el van görgetve a sírbolt bejáratától, és nincs ott a teste. A szeretetük hozta őket ide, hogy megkenjék a testét.

A közelben álló két angyal megkérdezte tőlük, miért rémültek meg, és hozzátette:

„Mit keresitek a holtak között az élőt?

Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt néktek, még mikor Galileában volt,

Mondván: Szükség az ember Fiának átadatni a bűnös emberek kezébe, és megfeszíttetni, és harmadnapon feltámadni.”⁴

Márk evangéliuma belefoglalta az egyik angyal következő utasítását is: „De menjetek el, mondjátok meg az ő tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megyen Galileába; ott meglátjátok őt, a mint megmondotta néktek.”⁵

Az apostolok és a tanítványok Jeruzsálembe gyűltek. Meg voltak rémülve, ahogyan talán mi is lennénk, és azon tanakodtak, hogyan érinti őket az Úr halála és feltámadásának híre.

Két tanítvány járt aznap délután a Jeruzsálemből Emmausba vezető úton. A feltámadt Krisztus megjelent, és egy ideig velük tartott. Eljött hozzájuk az Úr.

Lukács könyve lehetővé teszi számunkra, hogy csatlakozzunk hozzájuk a sétájukon:

„És lőn, hogy a mint beszélgetének és egymástól kérdezősködének, maga Jézus hozzájok menvén, velök együtt megy vala az úton.

De az ő szemeik visszatartóztatának, hogy őt meg ne ismerjék.

Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, a melyeket egymással váltotok jártotokban? és miért vagytok szomorú ábrázattal?

Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda néki: Csak te vagy-é jövevény Jeruzsálemben, és nem tudod minémű dolgok lettek abban e napokon?”⁶

Elmondták neki, hogy szomorúak, mert meghalt Jézus, akiről bizton hitték, hogy Izráel Megváltója lesz.

A feltámadt Úr hangját minden bizonnyal áthatotta a szeretet, amikor azt mondta ennek a két bánatos, gyászoló tanítványnak:

„Óh balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhivésére, a miket a próféták szóltak!

Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe?

És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, a mik ő felőle megirattak.”⁷

Aztán elérkezett az a pillanat, amely kisfiúkorom óta megmelengeti a szívemet:

„Elközelítének pedig a faluhoz, a melybe mennek vala; és ő úgy tőn, mintha tovább menne.

De kényszeríték őt, mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velök maradjon.”⁸

A Szabadító aznap éjjel elfogadta meghívásukat, és Emmaus falujának közelében bement a tanítványai házába.

Leült hozzájuk estebédkor. Vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és adott nekik. Szemeik megnyíltak, és megismerték. Ekkor eltűnt a szemük elől. Lukács feljegyezte ezeknek az áldott tanítványoknak az érzéseit: „És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá nékünk az írásokat?”⁹

A két tanítvány még ugyanabban az órában visszasietett Jeruzsálembe, hogy elmondja a tizenegy apostolnak, mi történt velük. Abban a pillanatban újra megjelent a Szabadító.

Felidézte a küldetéséről szóló próféciákat, melyek szerint az Atya minden gyermekének bűneiért kiengesztel, és széttöri a halál kötelékeit.

„És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon:

És prédikáltatni az ő nevében a megtérésnek és a bűnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtől elkezdve.

Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai.”¹⁰

A Szabadító szavai ránk is éppen olyan igazak, mint akkor a tanítványaira. Mi is „bizonyságai”, vagyis tanúi vagyunk ezeknek a dolgoknak. És a dicső megbízatást, amelyet akkor fogadtunk el, amikor megkeresztelkedtünk Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházába, világosan elénk tárta évszázadokkal ezelőtt Alma próféta a Mormon vizénél:

„És lőn, hogy így szólt hozzájuk: Íme, itt van Mormon vize (mert így hívták), és most, mivel szeretnétek Isten nyájába jönni és az ő népének neveztetni, és hajlandóak vagytok egymás terheit viselni, hogy azok könnyűek lehessenek;

Igen, és hajlandóak vagytok gyászolni azokkal, akik gyászolnak; igen, és megvigasztalni azokat, akik vigasztalásra szorulnak, és Isten tanújaként állni mindig és mindenben, és minden helyen, ahol csak vagytok, méghozzá egészen halálotokig, hogy Isten megválthasson benneteket, és az első feltámadás részesei közé számláljanak, hogy örök életetek lehessen –

Most azt mondom nektek, hogy ha ez szívetek vágya, akkor mit tudtok felhozni az ellen, hogy az Úr nevében megkeresztelkedjetek, annak bizonyítékául őelőtte, hogy szövetségre léptetek vele, hogy szolgálni fogjátok és betartjátok parancsolatait, hogy még bőségesebben kitölthesse rátok Lelkét?

És most, amikor a nép ezen szavakat meghallotta, örömükben összecsapták kezeiket, és így kiáltottak fel: Ez a mi szívünk vágya!”¹¹

Szövetség kötelez minket arra, hogy felemeljük azokat, akiknek erre szüksége van, és a Szabadító tanúi legyünk, amíg csak élünk.

Csak akkor tudjuk ezt maradéktalanul megtenni, ha szeretjük a Szabadítót, és érezzük az Ő szeretetét irántunk. Ha hűek vagyunk az általunk tett ígéretekhez, akkor érezni fogjuk az iránta táplált szeretetünket. Az pedig növekszik majd, mert érezzük a hatalmát és felénk való közeledését, miközben szolgáljuk Őt.

Thomas S. Monson elnök gyakran emlékeztet minket az Úr hű tanítványainak tett ígéretére: „És aki befogad titeket, ott leszek én is, mert az arcotok előtt járok majd. Ott leszek a jobb és a bal kezeteken, és Lelkem a szívetekben lesz, angyalaim pedig körülöttetek, hogy hordozzanak.”¹²

Van egy másik mód is, amelyen érezzük, hogy közelebb jön hozzánk. Ha odaadóan szolgáljuk Őt, akkor közelebb húzódik szeretett családtagjainkhoz. Minden alkalommal, amikor az Úr szolgálatában elhívtak, hogy máshova költözzek vagy egy időre elmenjek a családomtól, bebizonyosodott, hogy az Úr megáldja a feleségemet és a gyermekeimet. Szerető szolgáit előkészítette, és lehetőségeket adott arra, hogy a családom még közelebb kerüljön Őhozzá.

Ezt az áldást ti is éreztétek már az életetekben. Sokatoknak vannak olyan szeretteik, akik letértek az örök élethez vezető útról. Nem tudjátok, mi mást tehetnétek még azért, hogy visszahozzátok őket. Számíthattok az Úrra, hogy közelebb húzódik hozzájuk, ha ti hittel szolgáljátok Őt.

Ne felejtsétek el az Úr Joseph Smithnek és Sidney Rigdonnak adott ígéretét, amikor Tőle kapott feladatokat teljesítve távol voltak a családjuktól: „…Sidney és Joseph barátaim, családotok jól van; az én kezemben vannak, és én úgy teszek velük, ahogyan azt jónak látom; mert énbennem ott van minden hatalom.”¹³

Almához és Móziás királyhoz hasonlóan vannak hithű szülők, akik nagyon hosszan és nagyon jól szolgálták az Urat, mégis olyan gyermekeik vannak, akik szüleiknek az Úrért hozott áldozatai ellenére eltévelyedtek. Minden tőlük telhetőt megtettek, látványos eredmények nélkül, pedig még más szerető és hű emberek is segítettek nekik.

Alma és az akkoriban élt szentek imádkoztak a fiáért, valamint Móziás király fiaiért. Megjelent egy angyal. A ti imáitok és azok imái, akik hitet gyakorolnak, el fogják hozni az Úr szolgáit, akik segíteni fognak a családtagjaitoknak. Segíteni fognak nekik az Istenhez hazavezető út mellett dönteni, akkor is, ha Sátán és követői közben támadják őket, akiknek az a célja, hogy lerombolják a családot ebben az életben és az örökkévalóságban is.

Emlékeztek rá, mit mondott az angyal a fiatalabb Almának, valamint Móziás fiainak, amikor lázadoztak: „Továbbá így szólt az angyal: Íme, az Úr meghallgatta népe imáit és szolgájának, Almának az imáit is, aki a te atyád; mert ő nagy hittel imádkozott téged illetően, hogy eljuthassál az igazság megismeréséhez; ezért, ebből a célból jöttem, hogy meggyőzzelek téged Isten hatalmáról és felhatalmazásáról, hogy szolgáinak imái az ő hitük szerint lehessenek megválaszolva.”¹⁴

Nektek, akik imádkoztok és az Urat szolgáljátok, nem ígérhetem, hogy minden áldásban részetek lesz, amit magatoknak és a családotoknak kívántok. Azt azonban megígérhetem, hogy a Szabadító közelebb húzódik hozzátok, és megáld titeket és a családotokat azzal, ami a legjobb. Veletek lesz szeretetének vigasza, és érezni fogjátok, amint válaszként közelebb húzódik hozzátok, miközben másokat szolgálva kinyújtjátok a kezeteket. Támogatni fog benneteket az Úr hatalma, midőn bekötözitek a szükséget látók sebeit, és az engeszteléséből adódó tisztulást felajánljátok azoknak, akik bűnben gyötrődnek. Veletek együtt Ő is kinyújtja kezét, hogy támogassa és megáldja Mennyei Atyánk gyermekeit, beleértve a ti családotok tagjait is.

Dicső ünnepséget készítenek a hazajövetelünkre. Akkor majd meglátjuk szeretett Urunk beteljesedett ígéretét. Ő üdvözöl majd minket az örök életben, melyet Ővele és Mennyei Atyánkkal élünk. Jézus Krisztus azt mondta erről:

„Igyekezz Sionomat napvilágra hozni és megalapozni! Minden dologban tartsd be a parancsolataimat!

És ha betartod a parancsolataimat, és mindvégig kitartasz, akkor örök életed lesz, amely ajándék Isten minden ajándéka közül a legnagyobb.”¹⁵

„Mert akik élnek, örökölni fogják a földet, és akik meghalnak, minden fáradozásuktól megpihennek, és cselekedeteik követni fogják őket; és koronát kapnak Atyám palotáiban, amelyeket előkészítettem számukra.”¹⁶

Bizonyságot teszek arról, hogy a Lélek által követhetjük Mennyei Atyánk hívását: „Ez az én Szeretett Fiam. Őt hallgasd!”¹⁷

Szavaival és példájával Krisztus megmutatta nekünk, hogyan közeledjünk Őhozzá. Mennyei Atyánk minden gyermekének, aki úgy dönt, hogy a keresztelés kapuján belép az Ő egyházába, lehetősége lesz evangéliuma megismerésére és arra, hogy elhívott szolgáitól ezt hallja: „Jőjjetek én hozzám”¹⁸.

Mások Őhelyette végzett szolgálata és megáldása során földi királyságában és a lélekvilágban minden szövetséges szolgája útmutatást kap Tőle a Lélek által. Valamint érezni fogják a szeretetét, és örömöt találnak abban, hogy közelebb kerülnek Őhozzá.

Ugyanolyan biztos tanúja vagyok az Úr feltámadásának, mintha magam is ott lettem volna a két tanítvánnyal az Emmausba vezető út melletti házban azon az estén. Ugyanolyan biztosan tudom, hogy Ő él, ahogyan Joseph Smith is tudta, amikor a palmyrai ligetben abban a ragyogó reggeli fényben látta az Atyát és a Fiút.

Ez Jézus Krisztus igaz egyháza. Csakis a Thomas S. Monson elnök által birtokolt papsági kulcsoknak áll hatalmában családokban egymáshoz pecsételni minket, hogy örökké Mennyei Atyánkkal és az Úr Jézus Krisztussal élhessünk. Az ítélet napján szemtől szembe állunk majd a Szabadítóval. Akik ebben az életben Őt szolgálva közel kerültek Hozzá, örömmel hallják majd Tőle ezeket a szavakat: „Jól vagyon jó és hű szolgám.”¹⁹ Erről teszek bizonyságot a feltámadt Szabadító, a mi Megváltónk tanújaként, Jézus Krisztus nevében, ámen.