2010–2019
Otthonaink békességéért
Április 2013


Otthonaink békességéért

Az egyik legnagyobb áldás, amelyet a világnak nyújthatunk, egy olyan Krisztus-központú otthon ereje, ahol az evangéliumot tanítják, ahol betartják a szövetségeket, és ahol bővelkedik a szeretet.

Mai világunkban számtalan hang ösztökél egyre rohanóbb életvitelre. Mindig akad még több tenni- és elintéznivaló. Azonban mélyen legbelül mindannyian vágyunk egy olyan menedékre, ahol béke és nyugalom uralkodik, egy olyan helyre, ahol megpihenhetünk, feltöltődhetünk, és felkészülhetünk a következő feladatokra.

Az efféle béke ideális esetben saját otthonunk falain belül található meg, ahol minden tőlünk telhetőt megtettünk azért, hogy az Úr Jézus Krisztus álljon a középpontban.

Néhány otthonban van egy érdemes papságviselő apa, oldalán egy hithű, odaadó anya, akik együtt vezetnek igazlelkűségben. Sok otthonban más a felállás. Körülményeitektől függetlenül ti is képesek vagytok az Úr Jézus Krisztust állítani otthonotok és életetek középpontjába, hiszen Ő a valódi békesség forrása ebben az életben.

Ügyeljetek arra, hogy minden döntésetek – legyen szó akár fizikai, akár lelki jellegű kérdésről – azon alapuljon, hogy mit szeretne a Szabadító, mit tegyetek. Amikor Ő áll otthonotok középpontjában, akkor békesség és derű honol ott. Otthonotokat a bizonyosság lelkülete járja át, melyet minden ott élő érezni fog.

E tanács valóra váltása nem csupán a szülők felelőssége, noha rájuk hárul a vezetés szerepe. A gyerekek is felelősséget vállalhatnak otthonuk Krisztus-központú erőfeszítéseinek jobbá tételéért. Fontos, hogy a szülők megtanítsák gyermekeiknek felismerni, hogy tetteik miként hatnak az otthonukban élő minden egyes emberre. Azok a gyerekek, akikkel éreztetik, hogy felelősek tetteikért – legyenek azok jók vagy kevésbé jók –, megbízható polgáraivá válnak Isten királyságának.

Bizonyos vagyok abban, hogy meg tudjátok határozni, melyek azok az alapvető tantételek, amelyek a Szabadítót állítják otthonotok középpontjába. A prófétai tanács szerinti mindennapos egyéni és családi ima, mindennapos egyéni és családi szentírás-tanulmányozás, valamint a heti családi est jelentik a Krisztus-központú otthon alapvető tartógerendáit. E rendszeres tettek nélkül nehéz lesz meglelni a hőn áhított és oly nagyon szükséges békességet és menedéket a világ elől.

Engedelmeskedjetek azoknak a prófétai tanításoknak, amelyeket Krisztus szeretné, hogy kövessetek! Ne fecséreljétek el jövőbeli boldogságotokat azzal, hogy az evangélium időtálló tantételei helyett a rövidebb utat választjátok. Ne feledjétek: a kis dolgok nagy dolgokhoz vezetnek. A látszólag jelentéktelen botlások vagy hanyagság hatalmas problémákhoz vezethetnek. Viszont ami még ennél is lényegesebb: az egyszerű, következetes és jó szokások áldásokban bővelkedő életet eredményeznek.

Ti, gyermekek az Elemiben, ti, fiatal férfiak és nők a fiatalok programjaiban, és ti, rendíthetetlen misszionáriusok, akik most szolgáltok – ti sok mindent sokkal hatékonyabban tesztek, mint ahogy én tettem ennyi idősen. A halandóság előtti életben állhatatosnak, engedelmesnek és tisztának bizonyultatok. Keményen dolgoztatok ott tehetségeitek és képességeitek fejlesztésén, hogy felkészültek lehessetek bátran, méltósággal, tisztességgel és sikerrel szembenézni a halandósággal.

Nemrég léptetek be a halandóságba, mindezen fenséges képességekkel és végtelen lehetőségekkel. Azonban valós veszély leselkedik rátok a környezetetekben. Nagyszerű lehetőségeitek és képességeitek korlátozva lehetnek, vagy akár meg is semmisülhetnek, ha meghajoltok az ördögtől sugallt szenny előtt, amely körülvesz titeket. Sátán azonban messze nem ér fel a Szabadítóval. Sátán sorsa el van döntve. Tudja, hogy veszített, de olyan sok embert akar magával vonni, amennyit csak tud. Meg fogja próbálni romba dönteni jóságotokat és képességeiteket a gyengeségeitek kihasználásával. Maradjatok az Úr oldalán, és akkor minden alkalommal győzedelmeskedni fogtok!

Olyan világban éltek, ahol a technika elképesztő tempóban fejlődik. Nemzedékemből sokunknak nehéz lépést tartania e lehetőségekkel. Attól függően, hogy miként használjuk a technikát, ezek az előrelépések szolgálhatnak áldásként vagy hátrányként. Ha helyesen értik és igazlelkű célokra használják, akkor a technika nem fenyegetést, hanem megerősítést jelent majd a lelki kommunikáció terén.

Például sokunknak van olyan személyes elektronikus készüléke, amely elfér egy zsebben. Ritkán vagyunk meg nélküle; naponta többször is elővehetjük. Sajnos ezek az eszközök néha a szenny és az elfecsérelt idő forrásaként szolgálhatnak. Ha azonban kellő önmérséklettel használjuk, akkor ez a technológia védelmet nyújthat a társadalom legszörnyűbb megnyilvánulásai ellen.

Ki gondolta volna néhány évvel ezelőtt, hogy a teljes alapművek és több évnyi általános konferenciai üzenet elfér majd a zsebünkben? Ha csak ott lapulnak a zsebben, az természetesen nem nyújt védelmet, ha azonban tanulmányozzuk, átgondoljuk és hallgatjuk őket a nap csendes pillanataiban, az elmélyíti a Lélek általi kommunikációt.

Legyetek bölcsek a technika kiaknázásában! Jelöljetek meg fontos szentírásokat a készüléketekben, és gyakorta lapozzatok vissza ezekhez. Ha ti, fiatalok, olyan gyakran ismételnétek át egy-egy szentírásverset, mint amilyen gyakran SMS-t küldtök, akkor hamarosan szentírások százait tudnátok kívülről. E szentírásrészek pedig a Szentlélektől kapott sugalmazás és útmutatás hathatós forrásának bizonyulnak majd a szükség óráján.

Ha otthonunk középpontjába a Szabadítót szeretnénk állítani, akkor elengedhetetlenül fontos megtenni minden tőlünk telhetőt azért, hogy meghívjuk életünkbe a Szentlélek gyengéd, útmutató hatását. Ha engedelmesen követjük a Lélek késztetéseit, az további erőt ad nekünk.

Nagyobb békességet fogtok érezni, amikor az engedelmességre tett erőfeszítéseitek a körülöttetek lévők szolgálatával párosulnak. Oly sokan vannak, akik saját megítélésük szerinti csekélyke tehetségeiket alázatosan és nagylelkűen mások életének megáldására fordítják. Az önzés hatalmas gonoszság forrása. E gonoszság ellenszerét példázza a Szabadító élete, aki megmutatja nekünk, hogyan összpontosítsuk életünket önmagunkon kívülre, a másoknak nyújtott önzetlen szolgálat által.

Megtanultam egy igazságot, amely oly sokszor ismétlődött az életemben, hogy csalhatatlan törvénynek ismertem meg. Meghatározza, hogy milyen kapcsolatban áll az engedelmesség és a szolgálat Isten hatalmával. Amikor betartjuk az Úr parancsolatait és önzetlenül szolgáljuk a gyermekeit, annak természetes következménye az Istentől kapott hatalom – hatalom arra, hogy képesek legyünk többet tenni, mint amit önerőnkből megtehetnénk. Meglátásaink, tehetségeink, képességeink bővülnek, mert erőt és hatalmat kapunk az Úrtól. Az Ő hatalma alapvető alkotóeleme a békességgel teli otthon kialakításának.

Amikor a Szabadítót állítjátok otthonotok középpontjába, akkor az nem csupán saját családotok számára szolgál majd menedékként, hanem azon barátaitok számára is, akik nehezebb körülmények között élnek. Oda fogja vonzani őket az ott érzett derű. Fogadjátok szívesen otthonotokban az ilyen barátokat! Ki fognak virulni e Krisztus-központú környezetben. Barátkozzatok össze gyermekeitek barátaival. Legyetek követésre érdemes példák előttük.

Az egyik legnagyobb áldás, amelyet a világnak nyújthatunk, egy olyan Krisztus-központú otthon ereje, ahol az evangéliumot tanítják, ahol betartják a szövetségeket, és ahol bővelkedik a szeretet.

Évekkel ezelőtt egy missziós körutunk után feleségem, Jeanene mesélt egy elderről, akivel találkozott. Jeanene a családjáról kérdezte. Meglepetésére az elder azt felelte, hogy nincsen családja. Elmondta, hogy születésekor édesanyja állami gondozásba adta. Gyermekkorában folyamatosan váltották egymást a nevelőszülők. Tizenévesként abban az áldásban volt része, hogy rátalált az evangéliumra. Szerető egyházközségi családja segítette hozzá a missziós szolgálat lehetőségéhez.

Később Jeanene a misszióelnök feleségétől is érdeklődött e nagyszerű eldert illetően. Megtudta, hogy az elder pár hónappal azelőtt néhány napot a misszióházban töltött egy betegség miatt. Ott-tartózkodása alatt részt vett a családdal egy családi esten. Mielőtt visszatért volna a mezőre, megkérdezte a misszióelnököt, hogy szolgálata végeztével ismét eltölthetne-e két-három napot a misszióházban. Szerette volna megfigyelni, hogyan működik egy Krisztus-központú család. Szerette volna, ha saját családját majd az övék mintájára tudná alakítani.

Tegyetek meg minden tőletek telhetőt, hogy nektek is ilyen otthonotok legyen! Karoljátok fel azokat, akik hátrányos körülmények között élnek! Legyetek igaz barátok! Az efféle tartós barátság olyan, mint az aszfalt, amely kiegyengeti az élet kátyúit, simábbá és élvezetesebbé téve az utat. Ne szolgáljon a személyes előnyszerzésre használt forrásként, hanem legyen megbecsült és közös kincs. Lássatok szívesen az otthonotokban mindenkit, akinek szüksége van egy efféle élmény általi megerősítésre!

Végezetül szeretnék néhány gondolatot megosztani azokkal, akik szeretettel vannak egy családtagjuk iránt, aki nem hoz jó döntéseket. Ez próbára teheti a türelmünket és a kitartásunkat. Bíznunk kell az Úrban és az Ő időzítésében, hogy imáinkra és mentési kísérleteinkre pozitív válasz születhet. Megteszünk minden tőlünk telhetőt, hogy szolgáljunk, áldást nyújtsunk, és alázatosan elismerjük Isten akaratát minden dologban. Hitet gyakorlunk, és szem előtt tartjuk, hogy vannak dolgok, amelyeket az Úrra kell bíznunk. Az Úr arra kér minket, hogy rakjuk le terheinket a lábai elé. Hittel tudhatjuk, hogy ez a tévelygő szerettünk nincs magára hagyva, hanem szerető Szabadítónk óvó gondoskodással van iránta.

A jót lássátok meg másokban, ne a foltokat! Néha egy-egy foltnak kellő figyelmet kell szentelni, hogy ki lehessen tisztítani, de mindig az illető erényeire építsetek!

Ha úgy érzitek, hogy csupán egy cérnaszálnyi remény dereng, tudjátok, hogy az valójában nem cérnaszál, hanem erős kötél, mely mint egy mentőöv, erőt ad és felemel. Vigaszt fog nyújtani, hogy megszűnhessen a félelmetek. Törekedjetek érdemesen élni, és vessétek bizalmatokat az Úrba!

Nem kell aggódnunk amiatt, ha esetleg nem tudunk egyszerre megtenni mindent, amit az Úr tanácsolt nekünk. Beszélt arról is, hogy mindennek megvan a maga ideje. Útmutatásért esdeklő őszinte imáinkra válaszul Ő irányítani fog minket abban, hogy mire helyezzük a legnagyobb hangsúlyt életünk egyes szakaszaiban. Egyik következetes lépésről a másikra képesek leszünk tanulni, fejlődni, és Hozzá hasonlóvá válni.

Bizonyságomat teszem arról, hogy a Jézus Krisztus evangéliumában gyökerező engedelmes élet nyújtja a békesség és a menedék legnagyszerűbb bizonyosságát az otthonainkban. Így is érnek majd minket kihívások, és lesz részünk szívfájdalomban, de a vihar kellős közepén is képesek leszünk benső békességet és mélységes boldogságot érezni. Tanúságomat teszem arról, hogy Jézus Krisztus engesztelése jelenti e bővelkedő békesség forrását. Jézus Krisztus nevében, ámen.