Hiszünk abban, hogy erkölcsösnek kell lennünk

Az erkölcsi tisztaság örökkévaló jelentőségét csak Mennyei Atyánknak a gyermekei számára készített boldogságterve mindenen átívelő szövegösszefüggésében lehet megérteni. „Minden emberi lény – férfi és nő – Isten képmására teremtetett. Mindegyikük mennyei szülők szeretett lélekfia vagy lélekleánya, és… isteni természettel és rendeltetéssel rendelkeznek” (A család: Kiáltvány a világhoz. Liahóna, 2010. nov. 129.). Minden férfi és nő Istennel élt az Ő lélekgyermekeként, mielőtt halandó lényként e földre jött volna. Az Atya terve lehetővé teszi lélekfiai és -lányai számára, hogy fizikai testet kapjanak, halandó tapasztalatokat szerezzenek, és a felmagasztosulás irányába haladjanak.

Fizikai testünk lehetővé teszi, hogy olyan széleskörű, mélységes és intenzív tapasztalatokat szerezzünk, melyekre a halandóság előtti létünkben nem tehettünk volna szert. Fizikai testünk megléte ezért elmélyíti emberi kapcsolatainkat, és felerősíti azon képességünket, hogy felismerjük az igazságot, és azzal összhangban cselekedjünk, valamint azon képességünket, hogy engedelmeskedjünk Jézus Krisztus evangéliuma tantételeinek és szertartásainak. A halandóság iskolájában olyan módon tapasztaljuk meg a gyengédséget, a szeretetet, a kedvességet, a boldogságot, a bánatot, a csalódást, a fájdalmat, sőt, még a fizikai korlátok miatti kihívásokat is, hogy azok felkészítenek bennünket az örökkévalóságra. Egyszerűen fogalmazva: vannak leckék, melyeket – a szentírás szavaival élve – „a test szerint” kell megtanulnunk, és vannak olyan tapasztalatok, melyeket szintén így kell megszereznünk (1 Nefi 19:6; Alma 7:12–13).

A föld teremtése után Ádám az Éden kertjébe helyeztetett. Fontos azonban, hogy Isten kijelentette: „nem jó az embernek egyedül lenni” (Mózes 3:18; lásd még 1 Mózes 2:18), így Ádám feleséget és segítőtársat kapott Éva személyében. Mind a férfiak, mind a nők lelki, fizikai, mentális és érzelmi képességeinek egyedi kombinációja kellett a boldogság tervének véghezviteléhez. „Mindazáltal sem férfiú nincs asszony nélkül, sem asszony férfiú nélkül az Úrban” (1 Korinthusbeliek 11:11). Az a cél, hogy a férfi és a nő tanuljon egymástól, illetve erősítse, áldja meg, egészítse ki és tökéletesítse egymást.

A halandó élet megteremtésének módját Isten jelölte ki. „Az első parancsolat, melyet Isten Ádámnak és Évának adott, arra a bennük rejlő lehetőségre vonatkozott, hogy ők egyszer mint férj és feleség, szülőkké válhatnak” (Liahóna, 2010. nov. 129.). A sokasodásra és a föld benépesítésére vonatkozó parancsolat ma is érvényben van. A férfi és a nő közötti házasság jelenti azt a jóváhagyott csatornát, melyen keresztül a halandóság előtti lelkek belépnek a halandóságba. A házasság előtti teljes szexuális önmegtartóztatás, valamint a házasságon belüli tökéletes hűség védelmezi e szent csatorna szentségét.

A gyermeknemzés hatalma nagy lelki jelentőséggel bír. E hatalom helytelen használata aláássa az Atya tervének és halandó létünknek a céljait. Mennyei Atyánk és Szeretett Fia teremtők, és mindannyiunknak megadták teremtő erejük egy részét. Az életteremtés képességének megfelelő használatára konkrét útmutatásokat kaptunk, melyek életbevágóan fontos részét képezik az Atya tervének. Az, hogy milyen érzéssel fogadjuk és használjuk ezt a mennyei hatalmat, nagy mértékben meghatározza boldogságunkat a halandóságban és rendeltetésünket az örökkévalóságban.

Dallin H. Oaks elder a következőképp magyarázta ezt:

„A halandó élet teremtéséhez szükséges erő a legmagasztosabb erő, melyet Isten az Ő gyermekeinek adott. Ennek használatára az első parancsolat utasít, de adatott egy másik fontos parancsolat is, amely megtiltja ennek helytelen használatát. Könnyű megérteni, hogy miért helyezünk ekkora hangsúlyt az erkölcsi tisztaság törvényére, ha látjuk, mi a célja a nemzőerőnknek Isten tervének megvalósításában. […]

A nemzőerőnek a házasság kötelékein kívül való bármilyen használata ilyen vagy olyan mértékben a férfiak és nők legistenibb tulajdonságának bűnös lealacsonyítása és elferdítése” (lásd Liahóna, 1999. okt. 28–29.).

Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházának egyetlen, változatlan normája van a szexuális erkölcsöt tekintve: az intim kapcsolat kizárólag az Isten tervében előírt házassági kötelékben élő férj és feleség között helyénvaló. Az efféle kapcsolat nem pusztán egy kiaknázandó kíváncsiságot, egy kielégítendő vágyat, vagy egy önző módon űzött kikapcsolódást vagy szórakozást jelent. Nem egy újabb hódítást vagy egy mindennaposan megszokott tettet, hanem a halandóságban isteni természetünk és lehetőségeink kifejezésre juttatásának egyik legmagasabb fokát jelenti, a férj és a feleség közötti érzelmi és lelki kapcsolat megerősítésének egy módját. Cselekvő személyek vagyunk, akik erkölcsi önrendelkezéssel áldattunk meg, és akiket Isten gyermekeiként határoz meg isteni örökségünk – nem a szexuális viselkedésünk, a mindenkori hozzáállások vagy a világi filozófiák.

A Benjámin király által jellemzett természetes ember valamilyen mértékben mindannyiunkban benne él (lásd Móziás 3:19). A természetes ember nem bűnbánó, hanem testi és érzéki (lásd Móziás 16:5; Alma 42:10; Mózes 5:13), élvhajhász és túlzó, kevély és önző. Amint azt Spencer W. Kimball elnök tanította: „A »természetes ember« a »földi ember«, aki engedte, hogy a durva állatias ösztönök elhomályosítsák lelki hajlamait” (“Ocean Currents and Family Influences,” Ensign, Nov. 1974, 112).

Ezzel ellentétben „a krisztusi ember” (Hélamán 3:29) lelki ember, aki megzabolázza szenvedélyeit (lásd Alma 38:12), mértékletes és visszafogott, jóakaratú és önzetlen. A krisztusi férfiak és nők megragadják Isten igéjét, megtagadják önmagukat, és felveszik az Ő keresztjét (lásd Máté 16:24; Márk 8:34; Lukács 9:23; T&Sz 56:2), valamint előre törekednek a hithűség, az engedelmesség, illetve a Szabadító és evangéliuma iránti odaadás szoros és keskeny ösvényén.

Isten fiaiként és leányaiként isteni képességeket örököltünk Tőle. Jelenleg azonban bukott világban élünk. Maguk az alkotóelemek, melyekből testünk teremtetett, természetüknél fogva bukottak, és ki vannak téve a bűnnek, a romlásnak és a halálnak. Ennélfogva Ádám bukása, valamint a velejáró lelki és fizikai következmények leginkább fizikai testünkön keresztül hatnak ránk. Mi mégis kettős lények vagyunk, hiszen lelkünk – vagyis örökkévaló alkotórészünk – a bukásnak kitett fizikai testben kapott hajlékot. Amint azt Jézus kihangsúlyozta Péter apostolnak: „a lélek kész, de a test erőtelen” (Máté 26:41).

A halandóság próbatételének pontos természetét tehát a következő kérdésben lehet összefoglalni: Vajon a természetes ember hajlamai fognak vezérelni, vagy a Szent Lélek hívásainak fogok engedni, levetkőzve a természetes embert és szentté válva az Úr, Krisztus engesztelése által (lásd Móziás 3:19)? Ebből áll a próbatétel. A természetes ember minden vágya, hajlama és indíttatása legyőzhető Jézus Krisztus engesztelése révén és által. Azért vagyunk itt a földön, hogy isteni tulajdonságokat fejlesszünk ki, és megzabolázzuk a test minden szenvedélyét.

Az Atya terve arra szolgál, hogy útmutatást adjon az Ő gyermekeinek, segítsen nekik boldogságra lelni, és hogy biztonságban – egy feltámadt és felmagasztosult testben – hazavezesse őket Magához. Mennyei Atyánk mindannyiunkat együtt szeretne látni a világosságban, reménységgel eltelve. Ezzel ellentétben Lucifer azon mesterkedik, hogy összezavarja Isten fiait és leányait, boldogtalanná tegye őket, és hátráltassa örök fejlődésüket. A hazugságok atyjának mindent átfogó szándéka az, hogy mindnyájan olyan nyomorulttá legyünk, mint ő maga (lásd 2 Nefi 2:27). Lucifer végső soron azt akarja, hogy egyedül maradjunk a sötétben, minden remény nélkül.

Sátán fáradhatatlanul munkálkodik azon, hogy eltorzítsa Atyánk tervének legfontosabb elemeit. Neki nincsen teste, ezért megállt az örök fejlődésben. Ahogyan a folyó vizét megállítja a gát, ugyanúgy az ellenség örök fejlődése is feltartóztatott azáltal, hogy nem rendelkezik fizikai testtel. Lucifer a lázadása miatt megtagadta magától a halandóság összes áldását és tapasztalatát, melyekhez egy húsból és csontból való testre van szükség. Azokat a leckéket, melyeket csupán egy testtel felruházott lélek tanulhat meg, ő nem képes elsajátítani. Megveti az emberiség szó szerinti és egyetemes feltámadásának valóságát. Az elkárhozás szó egyik szentírásbeli jelentését jól tükrözi azon képességének hiánya, hogy tovább fejlődjön, és olyanná váljon, mint Mennyei Atyánk.

Mivel a fizikai test ennyire központi szerepet játszik az Atya boldogságtervében és a lelki fejlődésünkben, Lucifer igyekszik megzavarni a fejlődésünket azzal, hogy testünk helytelen módon való használatára csábít minket. Az örökkévalóság egyik legnagyobb iróniája, hogy az ellenség, aki pontosan azért van a nyomorúság állapotában, mert nincs fizikai teste, arra csábít bennünket, hogy testünk helytelen használatával osztozzunk nyomorúságában. Hogy lelki pusztulást hozzon ránk, pontosan azt az eszközt veszi célba, melyet ő maga nem birtokolhat.

Az erkölcsi tisztaság törvényének megszegése súlyos bűn és fizikai hajlékunk helytelen használata. Azok számára, akik ismerik és értik a szabadítás tervét, a test bemocskolása a lázadás egyik formáját jelenti (lásd Móziás 2:36–37; T&Sz 64:34–35), és azt, hogy megtagadjuk valódi kilétünket Isten fiaiként és leányaiként. Amint a halandóságon túltekintve az örökkévalóságba nézünk, könnyű tisztán látni, hogy az ellenség által felkínált hamis társi viszony időleges és üres.

Alma így intette fiát, Siblont: „figyelj, hogy minden szenvedélyedet megzabolázd, hogy szeretet tölthessen el” (Alma 38:12). Fontos elmondani, hogy a mindannyiunkban rejlő természetes ember megfegyelmezése gazdagabb, mélyebb és maradandóbb szeretetet tesz lehetővé Isten és gyermekei iránt. A szeretet gyarapodik, ha igazlelkűen féken tartjuk, és csökken, ha ösztönszerűen elmerülünk az élvezetekben.

Marion G. Romney elnök kijelentette:

„Úgy vélem, nincs áldás, amelyre buzgóbban kellene vágynunk, mint az, amelyre a tiszta és erényes életűek kaptak ígéretet. Jézus konkrét jutalmakat említett különböző erények kapcsán, de a legnagyobbat – legalábbis számomra úgy tűnik – a tisztaszívűeknek tartogatta, »mert ők – mondta – az Istent meglátják« (Máté 5:8). És nemcsak hogy látni fogják az Urat, hanem otthon is fogják érezni magukat az Ő színe előtt.

Így szól… a Szabadító ígérete: »…gondolataidat pedig díszítse szüntelenül az erény; akkor majd megerősödik önbizalmad Isten színe előtt« (T&Sz 121:45)” (“Trust in the Lord,” Ensign, May 1979, 42).

Azt az ígéretet is kaptuk, hogy amikor az erény útján járunk, „a Szentlélek állandó társ[unk] lesz” (T&Sz 121:46). Így tehát az erkölcsi tisztaság törvénye szerinti élet a halandóságban elnyerhető áldások legnagyszerűbbjeit kínálja a férfiaknak és nőknek: megfelelő lelki magabiztosságot a család, a barátok, az egyházi ismerősök, és végül a Szabadító körében. A valahova tartozás velünk született vágya igazlelkűségben teljesedik be, miközben reménységgel járunk a világosságban.

Néhányótoknak, akik üzenetemet halljátok, meg kell bánnotok szexuális vagy más jellegű bűneiteket. A Szabadítót gyakran nevezzük a Nagy Gyógyítónak, e megnevezés pedig mind jelképes, mind szó szerinti jelentéssel is bír. Mindannyian tapasztaltunk már fizikai sérüléssel vagy sebesüléssel járó fájdalmat. Amikor fájdalmat érzünk, általában enyhülést keresünk, és hálásak vagyunk azokért az orvosságokért és kezelésekért, amelyek segítenek szenvedésünk csillapításában. Tekintsünk a bűnre lelki sebesülésként, amely bűntudatot, illetve – ahogy Alma fiának, Koriántonnak mondta – „lelkiismeret-furdalást” okoz (Alma 42:18). Lelkünknek az a bűntudat, ami testünknek a fájdalom: figyelmeztetés a veszélyre és óvintézkedés a további károsodás megelőzésére. A Szabadító engeszteléséből árad az az enyhülést nyújtó balzsam, amely begyógyítja lelki sebeinket és eltörli bűntudatunkat. Ezt a balzsamot azonban egyedül az Úr Jézus Krisztusba vetett hit, a bűnbánat, és a következetes engedelmesség tantételei által lehetséges alkalmazni. Az őszinte bűnbánat gyümölcsei a nyugodt lelkiismeret, a vigasztalás, valamint a lelki gyógyulás és megújhodás.

Püspökötök vagy gyülekezeti elnökötök a lelki gyógyító segédje, akinek felhatalmazása van arra, hogy segítsen nektek bűnbánatot tartani és meggyógyulni. Kérlek, ne feledjétek azonban, hogy bűnbánatotok mértékének és hevének egyensúlyban kell állnia bűneitek természetével és súlyosságával – különösen igaz ez azon utolsó napi szentek esetében, akik szent szövetség alatt állnak. A súlyos lelki sérülések hosszantartó kezelést és sok időt igényelnek, hogy teljességgel begyógyulhassanak.

A tan, amelyről beszéltem, talán elavultnak és ódivatúnak tűnik sokak számára egy olyan világban, amely egyre inkább csúfot űz a nemzés szentségéből, és lekicsinyli az emberi élet értékét. Az Úr igazságát azonban nem változtatják meg a trendek, a népszerűség vagy a közvélemény-kutatások. Ígéretet teszek arra, hogy az erkölcsi tisztaság törvényének való engedelmesség növeli boldogságunkat a halandóságban, és lehetővé teszi fejlődésünket az örökkévalóságon át. Az erkölcsi tisztaság és az erény „mindennél drágább és értékesebb” (Moróni 9:9); mindig is az volt, és mindig is az lesz. Erről teszek bizonyságot az Úr Jézus Krisztus szent nevében, ámen.