Jeremiás siralmai: Óvakodjatok a rabságtól!

Házasságunk elején úgy döntöttünk a feleségemmel, Maryvel, hogy lehetőség szerint olyan tevékenységeket igyekszünk választani, amelyeken közösen vehetünk részt. Ugyanakkor takarékosak is szerettünk volna lenni. Mary imádja a zenét, és kétségtelenül aggódott, hogy én túlságosan nagy hangsúlyt helyezek majd a sporteseményekre, így abban állapodtunk meg, hogy minden költséggel járó eseménynél két musical, opera vagy kulturális esemény jár majd minden meccsért.

Kezdetben egy kicsit vonakodtam az opera-tényező miatt, idővel azonban megváltoztattam a nézetemet. Különösképpen Giuseppe Verdi¹ operáit szerettem meg. Ezen a héten ünnepeljük születésének 200. évfordulóját.

Ifjúkorában Verdit lenyűgözte Jeremiás próféta, és 1842-ben, 28 évesen, a Nabucco című operával szerzett hírnevet, amely Nabukodonozor babilóniai király nevének rövidített, olasz változata. Ez az opera az Ószövetségben található Jeremiás próféta könyvéből, Jeremiás siralmaiból és a Zsoltárok könyvéből tartalmaz gondolatokat. Megtalálható benne Jeruzsálem meghódítása, valamint a zsidók fogságba hurcolása és rabsága is. A 137. zsoltár adta az ihletet Verdi megindító és inspiráló Szabadságkórusához. E zsoltár fejléce az angol nyelvű szentírásainkban igen drámai: „Fogságuk során a zsidók zokogtak Babilon folyóinál – Szomorúságuk miatt képtelenek voltak Sion dalait énekelni.”

Az a célom, hogy áttekintsem a rabság és az alávetettség számos formáját. Napjaink néhány körülményét Jeremiás Jeruzsálem eleste előtti napjaihoz fogom hasonlítani. Amikor a figyelmeztetés hangján szólok, akkor egyúttal hálás is vagyok, hogy az egyház legtöbb tagja igazlelkűen elkerüli azon viselkedésformákat, amelyek oly sértőek voltak az Úr számára Jeremiás idejében.

Jeremiás próféciái és siralmai igen fontosak az utolsó napi szentek számára. Jeremiás és Jeruzsálem korabeli városa biztosítja a hátteret a Mormon könyve kezdő fejezetei számára. Jeremiás ugyanis Lehi próféta kortársa volt.² Az Úr drámai módon jelentette ki Jeremiásnak, hogy előre elrendeltetett: „Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek köz锳.

Lehi más elhívást, küldetést és megbízást kapott az Úrtól. Nem ifjúként, hanem idős korban kapott elhívást. Kezdetben hangja a figyelmeztetés hangja volt, miután azonban hithűen prédikálta ugyanazt az üzenetet, amelyet Jeremiás is, az Úr azt parancsolta Lehinek, hogy fogja a családját, és menjen a vadonba.⁴ Ezzel Lehi nem csupán saját családjára, hanem minden emberre áldást hozott.

Mélységesen aggasztóak az Úr azon üzenetei, amelyeket Jeremiásnak adott a Jeruzsálem pusztulását megelőző években.⁵ Ezt mondta:

„Az én népem pedig felcserélte az ő dicsőségét tehetetlenséggel! 

[…] Elhagytak engem, az élő vizek forrását, …és repedezett kútakat ástak, a melyek nem tartják a vizet”⁶.

A Jeruzsálem lakosait érő csapásokról szólva az Úr így kesergett: „[Számukra] elmúlt az aratás, elvégződött a nyár, és [ők] nem szabadult[ak] meg”⁷.

Isten szándéka szerint minden ember szabadon választhat a jó és a gonosz között. Amikor azonban a gonosz döntések válnak egy kultúra vagy nemzet uralkodó jellemvonásává, akkor ennek komoly következményei vannak ebben az életben és az elkövetkezőben is. Az emberek rabszolgákká válnak, vagy magukat vetik rabságba nem csupán ártalmas, függőséget okozó szereknek, hanem ártalmas, függőséget okozó filozófiáknak is, amelyek elvonják őket az igazlelkű élettől.

Ha valaki elfordul az igaz és élő Istennek való hódolattól, és a vagyonhoz vagy a hírnévhez hasonló hamis isteneknek hódol, valamint erkölcstelen és hamislelkű viselkedésbe süllyed, akkor ennek rabság az eredménye, annak minden alattomos megnyilvánulásával együtt. Ezek közt van lelki, fizikai és szellemi rabság is, melyek olykor pusztulást is hoznak. Jeremiás és Lehi azt is tanította, hogy az igazlelkűeknek segíteniük kell az Úrnak megalapozni az Ő egyházát és királyságát, valamint összegyűjteni a szétszórt Izráelt.⁸

Ezeket az üzeneteket visszhangozták és erősítették meg újra és újra évszázadokon át, minden adományozási korszakban. Ezek állnak Jézus Krisztus evangéliuma visszaállításának középpontjában ebben a végső adományozási korszakban.

A zsidók rabsága és Izráel törzseinek – köztük a tíz törzsnek – a szétszórása az evangélium visszaállításának vezérlő tantételbeli tényezői. A tíz elveszett törzs alkotta Izráel Északi Királyságát, akiket Kr. e. 721-ben asszíriai fogságba hurcoltak. Az északi országokba vándoroltak.⁹ A tizedik hittételünk kijelenti: „Hiszünk Izráel szó szerinti összegyűjtésében és a Tíz Törzs helyreállításában”¹⁰. Hiszünk abban is, hogy az Úr Ábrahámmal kötött szövetségének részeként nem csupán Ábrahám leszármazottai, hanem a föld minden népe áldott lesz. Ahogyan Russell M. Nelson elder kijelentette, az összegyűjtés „nem fizikai hely kérdése; ez egyéni elkötelezettség kérdése. Az embereket anélkül »vezetik majd el az Úr… ismeretéhez« [3 Nefi 20:13], hogy el kellene hagyniuk a szülőföldjüket”¹¹.

Tanunk egyértelmű: „Az Úr szétszórta és sanyargatta Izráel tizenkét törzsét, hamislelkűségük és lázadásuk miatt. Az Úr azonban e nemzetek megáldására is [hasznosította] azt, hogy ily módon szétszórta kiválasztott népét a föld nemzetei között”¹².

Értékes tanulságokat vonhatunk le ebből a tragikus időszakból. Minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk azért, hogy elkerüljük a bűnt és a lázadást, amely rabsághoz vezet.¹³ Azt is felismerjük, hogy az igazlelkű élet az előfeltétele annak, hogy segíthessünk az Úrnak az Ő kiválasztottai, valamint Izráel szó szerinti összegyűjtésében.

A rabság, az alávetettség, a függőségek, valamint a szolgaság számos formában jelentkezik. Előfordulhat szó szerint értendő, fizikai rabszolgaság, de lehet szó az erkölcsi önrendelkezés elvesztéséről vagy csorbulásáról, ami hátráltathatja fejlődésünket. Jeremiás egyértelművé tette, hogy a hamislelkűség és a lázadás volt Jeruzsálem pusztulásának és a babilóniai fogságnak a fő oka.¹⁴

A rabság más formái éppen ilyen pusztítóak az emberi lélek számára. Az erkölcsi önrendelkezéssel számtalan módon vissza lehet élni.¹⁵ Négy olyan lehetőséget említek meg, amelyek különösen veszedelmesek napjaink kultúrájában.

Először is, rabságot okoznak a függőségek, amelyek csorbítják az önrendelkezést, szemben állnak az erkölcsi meggyőződésekkel, valamint lerombolják az egészséget. A kábítószerek és az alkohol, az erkölcstelenség, a pornográfia, a szerencsejáték, a pénzügyi kiszolgáltatottság és az egyéb csapások kihatása szinte mérhetetlen terhet ró a rabságban lévőkre és a társadalomra is.

Másodszor, egyes függőségek és kedvtelések, bár nem eredendően gonoszak, mégis időnk értékes részét emésztik fel, amelyet ezek helyett erényes célok megvalósítására is felhasználhatnánk. Ezek között lehet a közösségi média túlzott használata, a filmek és a videojátékok, a sport, a kikapcsolódás és sok más egyéb.¹⁶

A legtöbb kultúrában az egyik legfontosabb kérdés, hogy miként hagyunk időt a család számára. Amikor én voltam az egyetlen egyháztag az ügyvédi irodánkban, az egyik ügyvédnő elmondta nekem, hogy folyamatosan olyan érzése van, mintha zsonglőrként három labdát kellene egyszerre a levegőben tartania. Az egyik labda az ügyvédi praxisa volt, a másik a házassága, míg a harmadik a gyermekei. Majdnem teljesen lemondott a saját magára fordított időről. Nagyon aggasztotta, hogy az egyik labda mindig leesik. Azt javasoltam, hogy jöjjünk össze az egész csapattal, és beszéljük meg a fontossági sorrendünket. Arra jutottunk, hogy a legfőbb oka annak, hogy dolgozunk, az, hogy ellássuk a családunkat. Egyetértettünk abban, hogy a több pénz közel sem annyira fontos, mint a családunk, azt is felismertük azonban, hogy elengedhetetlenül fontos az ügyfeleink lehető legjobb kiszolgálása. Ezután a beszélgetés azokra a tevékenységekre terelődött, amelyeket szükségtelenül végzünk a munkánk során, és így gátolják azt, hogy a családra is jusson idő. Éreztünk-e már kényszert arra, hogy szükségtelen időt töltsünk a munkahelyünkön?¹⁷ Úgy döntöttünk, az lesz a célunk, hogy mind a nők, mind pedig a férfiak számára családbarát környezetet teremtsünk. Járjunk élen a családra szánt idő megvédelmezése terén!

Harmadszor, a legáltalánosabb rabság napjainkban – ahogyan a történelem során mindig is – azok az ideológia vagy politikai nézetek, amelyek nem egyeztethetők össze Jézus Krisztus evangéliumával. Ha emberi filozófiákkal helyettesítjük az evangéliumi igazságokat, akkor eltávolodunk a Szabadító üzenetének egyszerűségétől. Amikor Pál apostol Athénba látogatott, megpróbált tanítani Jézus Krisztus feltámadásáról. Erőfeszítéseiről az Apostolok cselekedeteiben olvashatunk: „Az athéniek pedig mindnyájan és az ott lakó jövevények semmi másban nem valának foglalatosok, mint valami újságnak beszélésében és hallgatásában”¹⁸. Amikor a tömeg ráébredt, hogy Pál üzenete egyszerű vallásos természetű, amely nem újság számukra, azonnal elutasították.

Ez jól példázza napjaink folyamatait, amikor az evangélium igazságait gyakran elutasítják vagy elferdítik, hogy intellektuálisan vonzóbbak legyenek, vagy jobban alkalmazkodjanak az aktuális kulturális áramlatokhoz és intellektuális filozófiákhoz. Ha nem vigyázunk, ezek az áramlatok elkaphatnak bennünket, és ezzel intellektuális rabságba kerülünk. Rengeteg hang igyekszik megmondani ma a nőknek, hogyan éljenek.¹⁹ Ezek gyakran ellentmondanak egymásnak. Különösen aggasztóak azok az elméletek, amelyek kritizálják vagy becsmérlik azokat a nőket, akik úgy döntenek, hogy meghozzák az áldozatot, hogy gyermekeik édesanyái, tanítói, gondozói és barátai legyenek.

Néhány hónappal ezelőtt a két legfiatalabb lányunokánk látogatott meg minket egy-egy egymást követő héten. Otthon voltam, így én nyitottam ajtót nekik. Mary, a feleségem, a másik szobában volt. Mindkét esetben az első ölelés után szinte szóról szóra ugyanaz hangzott el. Körbenéztek, aztán azt mondták: „Imádok a nagyinál lenni! Hol van a nagyi?” Nem mondtam ugyan ki, de azt gondoltam: „Hát a nagypapa talán nem itt lakik?” Aztán rájöttem, hogy kisfiú koromban mi is a nagyihoz mentünk. Egy ismerős dal szavai jutottak eszembe: „A csobogó patakon túl, az erdőn át, meglátogatjuk a nagymamát”.

Nos, hadd szögezzem le egyértelműen, mennyire örülök a nők számára elérhető tanulási és egyéb lehetőségeknek. Nagyra értékelem a tényt, hogy a nőkre háruló nehéz munka és a háztartás terhe a modern eszközöknek köszönhetően jelentősen csökkent a világ túlnyomó részén, és nagyra becsülöm a nők csodálatos hozzájárulását az élet minden területéhez. Ha azonban engedjük, hogy a kultúránk eljelentéktelenítse a gyermekek és az őket gondozó édesanyák, nagymamák és mások közötti kapcsolatot, akkor ezt később bánni fogjuk.

Negyedszer, a szívünkbe vésett vallásos tantételeket gyalázó erők is rabságot eredményezhetnek. Ennek egyik legszégyenletesebb formája az, amikor igazlelkű embereket – akik úgy érzik, hogy felelősséggel tartoznak Istennek a cselekedeteikért – olyan tevékenységekbe kényszerítenek, amelyek ellentmondanak a lelkiismeretüknek – például azon egészségügyi alkalmazottak esetében, akiket választásra kényszerítenek az abortusz lelkiismeretük ellenében történő támogatása vagy munkájuk elveszítése között.

Az egyház egy viszonylag csekély kisebbség, még akkor is, ha összefog hasonló értékeket vallókkal. Nehéz lesz az egész társadalmat megváltoztatni, mégis azon kell munkálkodnunk, hogy javítsunk a bennünket körülvevő erkölcsi kultúrán. Az utolsó napi szenteknek minden országban jó állampolgároknak kell lenniük, részt kell venniük a polgári ügyekben, utána kell nézniük a felmerülő kérdéseknek, és szavazniuk kell.

Az elsődleges hangsúlynak azonban mindig is azon kell lenni, hogy minden szükséges áldozatot meghozzunk saját családunk és a felnövekvő nemzedék védelme érdekében.²⁰ Túlnyomó részük még nincsen a komoly függőségek vagy a hamis ideológiák rabságában. Segítenünk kell, hogy védőoltással lássuk el őket egy olyan világgal szemben, amely nagyon is hasonlónak tűnik a Lehi és Jeremiás által látott Jeruzsálemhez. Továbbá fel kell készítenünk őket a szent szövetségek megkötésére és betartására, valamint arra, hogy elsővonalas küldöttként segíthessenek az Úrnak az Ő egyházának megalapításában és a szétszórt Izráel, valamint az Úr kiválasztottainak összegyűjtésében mindenütt.²¹ Ahogyan a Tan és a szövetségekben gyönyörűen áll: „…az igazlelkűeket kigyűjtik minden nemzet közül, és Sionba jönnek, örök öröm dalait dalolva”²².

A mi feladatunk, hogy elkerüljük a rabság minden formáját, segítsünk az Úrnak összegyűjteni az Ő kiválasztottait, valamint áldozatot hozzunk a felnövekvő nemzedékért. Soha sem szabad elfelednünk, hogy nem szabadíthatjuk meg saját magunkat. A Szabadító szeretete, kegyelme és engesztelő áldozata szabadít fel bennünket. Amikor Lehi családja elmenekült, az Úr világossága vezette őket. Ha hűek vagyunk az Ő világosságához, követjük a parancsolatait, és az Ő érdemeire támaszkodunk, akkor elkerüljük majd a lelki, fizikai és szellemi rabságot éppúgy, mint a kesergést amiatt, hogy saját pusztaságunkban bolyongunk, mert Őneki hatalmában áll, hogy megszabadítson.

Kerüljük el azok kétségbeesését és bánatát, akik rabságba esnek, és már nem képesek többé Sion dalait énekelni! Jézus Krisztus nevében, ámen.