Isten hatalmával és felhatalmazásával tanítani

Nem találunk szavakat annak kifejezésére, mennyire hálásak vagyunk a tanítókért szerte az egyházban. Szeretünk benneteket, és nagyon bízunk bennetek. Ti vagytok a visszaállított evangélium egyik nagyszerű csodája.

Valóban van valami titka annak, hogy miként válik valaki sikeres evangéliumi tanítóvá, miként tud Isten hatalmával és felhatalmazásával tanítani. Azért használom a titok szót, mert a tanítók sikerének alapját képező tantételeket csak azok érthetik meg, akiknek bizonysága van arról, ami azon a gyönyörűen tiszta reggelen történt 1820 kora tavaszán.

Egy 14 éves fiú alázatos imájára válaszul megnyíltak a mennyek. Isten, az Örökkévaló Atya, és Fia, Jézus Krisztus megjelent Joseph Smith prófétának, és szóltak hozzá. Minden dolog várva várt helyreállítása megkezdődött ezzel, a kinyilatkoztatás tantétele pedig mindörökre megalapoztatott a mi adományozási korszakunkban. Joseph üzenetét, és a mi üzenetünket a világnak e két szóval lehet összefoglalni: „Isten szól.” Szólt az ősi időkben, szólt Josephhez, és szólni fog hozzátok is. Ez különbözetet meg benneteket minden más tanítótól a világban. Ez az, amiért nem tudtok kudarcot vallani.

A prófétálás és a kinyilatkoztatás lelke szerint lettetek elhíva, és papsági felhatalmazás által lettetek elválasztva. Mit jelent ez?

Először is azt, hogy az Úr küldetésében jártok. Az Ő képviselői vagytok; felhatalmaztak arra és megbíztak azzal, hogy Őt képviseljétek és az Ő nevében cselekedjetek. Az Úr képviselőjeként jogosultak vagytok a segítségére. Fel kell tennetek magatoknak a kérdést: „Mit mondana a Szabadító, ha Ő tartaná a mai órát, és hogyan mondaná, amit mond?” Azután pedig nektek is úgy kell tennetek.

Ez a felelősség néhányakban az alkalmatlanság, sőt, akár a félelem érzetét is keltheti. Az ösvény nem nehéz. Az Úr biztosította az utat minden érdemes utolsó napi szent számára a Szabadító módján történő tanításhoz.

Másodszor, Jézus Krisztus evangéliumának hirdetésére vagytok elhíva. Nem szabad saját elgondolásaitokat vagy filozófiátokat tanítanotok, még szentírással keverve sem. Az evangélium „Istennek hatalma …minden hívőnek idvességére”¹, és egyedül az evangélium által nyerhetünk szabadulást.

Harmadszor, azt a parancsolatot kaptátok, hogy tanítsátok az evangélium tantételeit, úgy, ahogyan azok az egyház alapműveiben találhatók; tanítsátok a modernkori apostolok és próféták szavait; és hogy tanítsátok azt, amit megtanít nektek a Szentlélek.

Nos, hol kezdjük tehát?

Első és legfőbb felelősségünk, hogy úgy éljünk, hogy a Szentlélek velünk lehessen útmutatóként és társként. Amikor Hyrum Smith része akart lenni ennek az utolsó napi munkának, az Úr azt mondta neki: „Íme, ez a te dolgod, hogy betartsd a parancsolataimat, igen, teljes lelkeddel, elméddel és erőddel.”² Ez jelenti a kezdőpontot. Az Úr Hyrumnak adott tanácsa ugyanaz, mint amit a szenteknek adott minden korban.

Napjaink tanítóihoz szólva az Első Elnökség kijelentette: „Szolgálatotok legfontosabb része saját napi lelki felkészülésetek lesz, többek között imádkozás, szentírás-tanulmányozás és a parancsolatoknak való engedelmesség által. Buzdítunk benneteket, hogy minden korábbinál nagyobb célzattal kötelezzétek el magatokat az evangélium szerinti élet mellett.”³

Jelentőséggel bír, hogy az Első Elnökség nem azt mondta, hogy szolgálatotok legfontosabb része az, hogy alaposan készüljetek fel az órátokra, vagy sajátítsatok el különféle tanítási módszereket. Természetesen szorgalmasan fel kell készülnötök minden egyes órára, és törekednetek kell elsajátítani, miként tanítsatok, hogy segítsetek tanulóitoknak gyakorolni az önrendelkezésüket és engedni, hogy az evangélium a szívükbe hatoljon, ám szolgálatotok első és legfontosabb eleme a ti személyes lelki felkészülésetek. Ha megfogadjátok e tanácsot, az Első Elnökség a következő ígéretet tette: „…a Szentlélek segíteni fog tudnotok, hogy mit tegyetek. Növekedni fog a saját bizonyságotok, mélyülni fog a megtérésetek, és erőre leltek az élet kihívásaival szemben.”⁴

Vágyhatna-e nagyobb áldásokra egy tanító?

Következőleg az Úr azt parancsolta, hogy mielőtt szava hirdetésére törekednénk, szava elnyerésére kell törekednünk.⁵ Alapos ismerettel rendelkező férfiakká és nőkké kell válnotok azáltal, hogy szorgalmasan kutatjátok a szentírásokat és kincsként felhalmozzátok őket a szívetekben. Azután amikor segítséget kértek az Úrtól, Ő majd megáld benneteket a Lelkével és az igéjével. Megadatik nektek Isten hatalma az emberek meggyőzésére.

Pál elmondja nekünk, hogy az evangélium két módon adatik meg az embernek: szóban és erőben.⁶ Az evangélium szava a szentírásokban van leírva, és szorgalmas kutatás útján magunkévá tehetjük. Az evangélium ereje azok életét hatja át, akik úgy élnek, hogy a Szentlélek társként melléjük szegődik, és akik a kapott késztetések szerint cselekszenek. Néhányan csupán a szó elsajátítására összpontosítják figyelmüket, és az információk átadásának szakértőivé válnak. Mások elhanyagolják a felkészülést abban a reményben, hogy az Úr, az Ő jóságában, majd valahogy átsegíti őket a tanórán. Nem várhatjátok a Lélektől, hogy segítsen felidéznetek azokat a szentírásokat és tantételeket, amelyeket nem tanulmányoztatok és nem gondoltatok át! Ahhoz, hogy sikeresen tanítsátok az evangéliumot, rendelkeznetek kell mind az evangélium szavával, mind pedig annak erejével az életetekben.

Alma megértette ezeket a tantételeket, amikor örvendezett Móziás fiaiban és abban, ahogyan Isten hatalmával és felhatalmazásával tanítottak. Ezt olvassuk:

„…jó felfogású emberek voltak és szorgalmasan kutatták a szentírásokat, hogy Isten szavát megismerjék.

De ez nem minden; sok imádkozásnak és böjtnek adták magukat, ezért rendelkeztek …a kinyilatkoztatás lelkével”⁷.

A következő: meg kell tanulnotok figyelni. Jeffrey R. Holland elder tanított erről a tantételről a misszionáriusoknak. Holland elder szavait fogom idézni, de vettem a bátorságot, hogy a misszionáriusok és az érdeklődők szavakat a tanítók és a tanulók szavakkal helyettesítsem: „A [tanítók] azon felelősségét, hogy a Lélekre kell hallgatniuk, közvetlenül az a felelősségük követi, hogy meg kell hallgatniuk a [tanulókat]. […] Ha lelki füleinkkel hallgatunk, akkor… [tanulóink] el fogják mondani nekünk, milyen leckét kell megtanulniuk!”

Holland elder így folytatta: „Sajnálatos tény, hogy a [tanítók] még mindig jobban koncentrálnak a kényelmes, ismétlődő órai tartalmak átadására, semmint hogy [tanulóikra] mint egyénekre összpontosítanának.”⁸

Miután legjobb képességeitek szerint felkészítettétek magatokat és előkészítettétek az órát, hajlandónak kell lennetek sutba dobni mindent, ha kell. Amikor meghalljátok a Szentlélek csendes késztetéseit, elég bátornak kell lennetek ahhoz, hogy félretegyétek a vázlatotokat és jegyzeteiteket, és követnetek, ahova e késztetések vezetnek titeket. Ha ezt teszitek, akkor a lecke, amelyet átadtok, többé már nem a ti leckétek, hanem a Szabadítóé.

Amikor elkötelezitek magatokat amellett, hogy még nagyobb céltudatossággal éltek az evangélium szerint, és kutatjátok a szentírásokat, kincsként felhalmozva őket a szívetekben, akkor ugyanaz a Szentlélek, aki kinyilatkoztatta e szavakat az apostoloknak és a prófétáknak az ősi időkben, most nektek is tanúságot fog tenni igaz voltukról. Lényegében a Szentlélek újfent ki fogja nyilatkoztatni őket számotokra. Amikor ez megtörténik, a szavak, amelyeket olvastok, többé nem csupán Nefi vagy Pál vagy Alma szavai lesznek, hanem a sajátjaitokká válnak. Akkor pedig tanításotok során a Szentlélek képes lesz majd eszetekbe juttatni mindent. Sőt, „az adott órában, igen, az adott pillanatban megadatik nektek, hogy mit mondjatok”⁹. Amikor ez történik, azon kapjátok majd magatokat, hogy olyasmit mondotok, amit nem is terveztetek. Akkor pedig, ha odafigyeltek, ti is tanulni fogtok az általatok mondottakból a tanítás közben. Marion G. Romney elnök azt mondta: „Mindig tudom, hogy mikor beszélek a Szentlélek sugalmazása alatt, mert mindig tanulok valamit abból, ami elhagyja a számat.”¹⁰ Ne feledjétek: egy tanító egyúttal tanuló is.

Végezetül pedig független tanúként kell állnotok az általatok tanítottakat illetően, nem csupán a kézikönyvben álló szavak vagy mások gondolatai visszhangjaként kell szolgálnotok. Amikor lakmároztok Krisztus szavain, és minden eddiginél nagyobb céltudatossággal törekedtek az evangélium szerint élni, a Szentlélek ki fogja nektek nyilvánítani, hogy mindaz, amit tanítotok, igaz. Ez a kinyilatkoztatás lelke, és ugyanez a lélek el fogja vinni üzeneteteket azok szívébe, akik vágynak és készek a befogadására.

Fejezzük be ott, ahol elkezdtük: a szent ligetben. Amiatt, ami ott történt azon a gyönyörű tavaszi reggelen nem is olyan rég, most jogotokban áll Isten hatalmával és felhatalmazásával tanítani. Erről teszem ünnepélyes és független tanúbizonyságomat Jézus Krisztus nevében, ámen.