Magabiztosan járulni Isten trónusa elé

Egy 1-től 10-ig terjedő skálán milyennek értékelnétek Isten előtti magabiztosságotokat? Van-e személyes tanúbizonyságotok arról, hogy utolsó napi szentként tett jelen felajánlásotok elegendő ahhoz, hogy örök életet örököljetek? Ki tudjátok-e jelenteni legbelül, hogy Mennyei Atyátok elégedett veletek? Milyen gondolataitok támadnának, ha egy perc múlva személyes interjún vennétek részt a Szabadítótokkal? Vajon bűnök, megbánás és hiányosságok uralnák-e énképeteket, vagy egyszerűen örömteli várakozást éreznétek? A szemébe néznétek-e vagy kerülnétek a tekintetét? Az ajtóban álldogálnátok, vagy magabiztosan Elébe járulnátok?

Amikor az ellenség nem képes meggyőzni a hozzátok hasonló tökéletlen, de törekvő szenteket, hogy adják fel hitüket a személyes és szerető Istenben, akkor ördögi hadjáratot indít azért, hogy akkora távolságot emeljen köztetek és Isten között, amekkorát csak tud. Az ellenség tudja, hogy a Krisztusba vetett hit – az a fajta hit, amely gyengéd irgalmak folytonos áradását, sőt, hatalmas csodákat eredményez – kéz a kézben jár azzal a személyes bizonyossággal, hogy a jó választására törekedtek. Ennek okáért utat keres a szívetekbe, hogy hazugságokkal traktáljon – olyan hazugságokkal, hogy Mennyei Atyátok csalódott bennetek, hogy az engesztelés elérhetetlen számotokra, hogy még a próbálkozásnak sincs értelme, hogy mindenki más jobb nálatok, hogy érdemtelenek vagytok, és ugyanennek a gonosz mondandónak ezernyi egyéb változatával.

Amennyiben engeditek, hogy ezek a hangok belopják magukat a lelketekbe, nem tudtok valódi magabiztossággal közeledni Isten trónusához. Bármit is tesztek, bármiért is imádkoztok, bárhogy is reménykedtek egy csodában, mindig lesz bennetek valamennyi kétkedés önmagatok iránt, amely megcsorbítja a hiteteket – nem csupán az Istenbe vetett hiteteket, hanem saját magabiztosságotokat is. Az evangélium efféle megélése nem élvezetes, és nem is nagyon egészséges. Mindenekfelett pedig teljességgel szükségtelen! A változtatás döntése a tiétek és csakis a tiétek.

Szeretnék megosztani hat gyakorlati tanácsot, amelyet ha megfogadtok, el fogják oszlatni ezeket a gonosz hangokat, és visszaállítanak benneteket ahhoz a békés bizonyossághoz és lelki magabiztossághoz, amely a tiétek lehet, ha vágytok rá. Függetlenül attól, hogy milyen értékelést adtatok magatoknak azon az 1-től 10-ig terjedő skálán, ha alkalmazzátok Jézus Krisztus engesztelését, már ma elkezdhetitek növelni lelki magabiztosságotokat, ha készek vagytok figyelni és cselekedni. Nyíltan fogok beszélni, abban a reményben, hogy szavaimmal tanítani, és nem bántani fogok.

1. Vállaljatok felelősséget saját lelki jólétetekért! Hagyjatok fel azzal, hogy másokat vagy a körülményeiteket okoljátok! Hagyjatok fel az önigazolással és azzal, hogy kifogásokat kerestek arra, vajon miért nem törekedtek teljes mértékben engedelmességre. Fogadjátok el, hogy „szabadok [vagytok] a test szerint”, és „szabadon választhat[játok] a szabadságot és az örök életet” (2 Nefi 2:27). Az Úr tökéletesen ismeri a körülményeiteket, ám azzal is tökéletesen tisztában van, ha esetleg egyszerűen úgy döntötök, hogy nem fogtok teljes mértékben az evangélium szerint élni. Ha ez így lenne, valljátok be őszintén, és igyekezzetek tökéletessé válni saját körülményeitek korlátain belül. A lelki magabiztosság növekszik, amikor felelősséget vállaltok saját lelki jólétetekért azáltal, hogy nap mint nap alkalmazzátok Jézus Krisztus engesztelését.

2. Vállaljatok felelősséget saját fizikai jólétetekért! Lényetek testetekből és lelketekből áll (lásd T&Sz 88:15). A lélek táplálása úgy, hogy közben elhanyagoljuk a testet – amely egy templom –, általában a lelki egyensúly felborulásához és alacsony önértékeléshez vezet. Ha nem vagytok jó formában, ha kényelmetlenül érzitek magatokat a saját testetekben és képesek vagytok tenni valamit ezért, akkor tegyétek meg! Russell M. Nelson elder azt tanította, hogy „testünket [valóban] saját templomunknak” kell tartanunk, továbbá „ellenőriz[nünk kell] étrendünket, és sportol[nunk kell] a jó kondíció érdekében” Liahóna, 1999. jan. 103.).

Boyd K. Packer elnök azt tanította, hogy „lelkünk és testünk úgy kapcsolódik össze, hogy azáltal testünk elménk eszközévé és jellemünk alapjává válik” (“The Instrument of Your Mind and the Foundation of Your Character” [Church Educational System fireside, Feb. 2, 2003], 2; speeches.byu.edu). Ezért aztán kérlek benneteket, bölcsen ítéljétek meg, hogy mit és különösen hogy mennyit esztek, és rendszeresen adjátok meg testeteknek azt a mozgást, amire szüksége van és amit megérdemel. Ha nincsenek fizikai korlátozásaitok, akkor határozzátok el ma, hogy saját házatok urai lesztek, és kezdjetek bele egy rendszeres, hosszú távú edzéstervbe, amely megfelel a képességeiteknek, és ötvözzétek egészségesebb étrenddel. A lelki magabiztosság növekszik, amikor lelketek – a Szabadító segítségével – valóban uralja a bennetek lévő természetes férfit vagy nőt.

3. Tegyétek életetek részévé az önkéntes, szívből jövő engedelmességet! Ismerjétek el, hogy nem tudjátok szeretni Istent anélkül, hogy ne szeretnétek a parancsolatait is. A Szabadító mércéje világos és egyszerű: „Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok” (János 14:15). A szelektív engedelmesség szelektív áldásokat eredményez, és ha a rosszat választjuk valami még rosszabb helyett, attól még a rosszat választjuk. Nem nézhettek meg egy rossz filmet arra számítva, hogy erényesnek fogjátok érezni magatokat csak azért, mert nem egy még rosszabbat néztetek meg. Néhány parancsolat hű betartása nem igazolhatja más parancsolatok figyelmen kívül hagyását. Abraham Lincoln jól fogalmazott: „Mikor jót cselekszem, jól érzem magam, mikor rosszat, akkor rosszul” (idézve: William H. Herndon and Jesse William Weik, Herndon’s Lincoln: The True Story of a Great Life, 3 vols. [1889], 3:439).

Azt mondom továbbá, hogy helyes okból kifolyólag cselekedjetek helyesen. Az Úr, aki „a szívet és készséges elmét követel meg” (T&Sz 64:34), és aki „felismeri a szív gondolatait és szándékait” (T&Sz 33:1), tudja, miért mentek istentiszteletre, tudja, hogy vajon csak testben vagytok-e jelen, vagy igazán hódoltok. Nem lehetséges, hogy vasárnap azt éneklitek, hogy „ó, Babilon, ó, Babilon, végleg elhagyunk”, aztán pillanatok múlva már újra keresitek vagy megtűritek a társaságát (Ti, Izráel elderei. Himnuszok, 204. sz.). Ne feledjétek: a lelki kérdésekben tanúsított hanyagság sohasem volt boldogság. Tegyétek az egyházat és a visszaállított evangéliumot egész életetekké, nem csupán a kifelé mutatott vagy társadalmi életetek részévé. Annak megválasztása még ma, hogy kit fogtok szolgálni, egészen addig pusztán üres fecsegés, amíg valójában úgy nem éltek (lásd Józsué 24:15). A lelki magabiztosság növekszik, amikor hiányosságaitok dacára igazán és a megfelelő okokból törekedtek megszentelt életet élni.

4. Váljatok igen-igen jóvá az alapos és gyors bűnbánatban! Mivel Jézus Krisztus engesztelése nagyon is kézenfekvő, alkalmazzátok bőségesen a nap 24 órájában, mert soha nem fogy el. Fogadjátok be Jézus Krisztus engesztelését és a bűnbánatot olyan dolgokként, melyeket szívesen láttok és naponta alkalmaztok a Nagy Gyógyító rendelése szerint. Alakítsátok ki a folyamatos, boldog, örömteli bűnbánat szokását azáltal, hogy választott életmódotokká teszitek. Ennek során óvakodjatok attól, hogy a halogatás kísértésébe essetek, és ne várjátok, hogy a világ szurkoljon nektek. Szemeteket a Szabadítón tartva törődjetek inkább azzal, hogy Ő mit gondol rólatok, és vállaljátok a következményeket. A lelki magabiztosság növekszik, amikor Jézus Krisztus engesztelését alkalmazva önként és örömmel, azon nyomban megbánjátok mind a kisebb, mind a nagyobb bűnöket.

5. Váljatok igen-igen jóvá a megbocsátásban! „Én, az Úr, annak bocsátok meg, akinek megbocsátok, de tőletek megköveteltetik, hogy minden embernek megbocsássatok” (T&Sz 64:10). Bocsássatok meg mindenkinek, mindent, mindenkor, vagy legalábbis törekedjetek rá, ezzel engedve be saját életetekbe a megbocsátást. Ne tartsatok haragot, ne bántódjatok meg könnyen, gyorsan bocsássatok meg és felejtsetek, és soha ne gondoljátok, hogy rátok nem vonatkozik ez a parancsolat. A lelki magabiztosság növekszik, amikor tudjátok, hogy az Úr tudja, hogy nincsenek haragvó érzéseitek egy másik lélek iránt.

6. Fogadjátok el a megpróbáltatásokat, akadályokat és „meglepetéseket” halandó tapasztalatotok részeként! Ne feledjétek: azért vagytok itt, hogy próbára tétessetek, hogy meglássák, vajon megtesztek-e minden olyan dolgot, amit az Úr, a ti Istenetek megparancsol nektek (lásd Ábrahám 3:25) – és hadd tegyem hozzá: „minden körülmények közepette”. Fivéreitek és nőtestvéreitek milliói voltak vagy vannak hasonlóan próbára téve, miért pont ti lennétek a kivétel? Néhány megpróbáltatás saját engedetlenségetek vagy gondatlanságotok következménye. Más megpróbáltatásaitok mások gondatlansága miatt következnek be, vagy egyszerűen azért, mert ez egy bukott világ. Amikor efféle megpróbáltatások érnek, az ördög kegyencei rögtön híresztelni kezdik, hogy valamit rosszul tettetek, hogy ez egy büntetés, annak a jele, hogy a Mennyei Atya nem szeret titeket. Ne hallgassatok rájuk! Inkább próbáljatok meg mosolyt erőltetni az arcotokra, tekintsetek fel a mennyre, és mondjátok ezt: „Értem, Uram. Tudom, mi ez. Alkalmat adsz, hogy bizonyítsak, ugye?” Azután fogjatok össze Ővele, és tartsatok ki mindvégig. A lelki magabiztosság növekszik, amikor elfogadjátok, hogy „gyakran amiatt lehetséges, hogy megpróbáltatások és próbatételek érjenek benneteket az életetekben, amit jól tesztek” (Glenn L. Pace, “Crying with the Saints” [Brigham Young University devotional, Dec. 13, 1987], 2; speeches.byu.edu).

Míg az Ukrajnai Kijev Misszió felett elnököltem, egyszer megkérdeztem az egyik leghithűbb nővért, hogy miért olyan szigorú önmagával, miért döngöli magát a porba a legcsekélyebb dolgok miatt. Válasza klasszikus példája volt egy olyan embernek, aki nem a megfelelő hangra hallgat. Így felelt: „Azért, hogy senki más ne előzhessen meg ebben.”

Testvérek, e misszionárius nővérhez intézett tanácsom nektek is szól: ismerjétek el a gyengeségeiteket és nézzetek szembe velük, de ne bénítsanak meg titeket, mert némelyik a társatok lesz egészen addig, míg el nem távoztok ebből a földi életből. Nem számít jelenlegi állapototok, abban a pillanatban, hogy önként az őszinte, örömteli, mindennapos bűnbánatot választjátok azáltal, hogy a tőletek telhető legjobbat igyekeztek tenni, és a legjobbá igyekeztek válni, akkor a Szabadító engesztelése úgymond körülölel és mindenhová követ benneteket, bárhová menjetek is. Ha így éltek, akkor valóban „mindig megtartjátok bűneitek bocsánatát” (Móziás 4:12) minden nap minden órájában, minden perc minden másodpercében, és így teljes mértékben tiszták és elfogadhatók lesztek Isten előtt mindenkor.

Tiétek a kiváltság, ha vágytok rá, hogy megtudjátok akár ma, akár hamarosan, hogy kedvére vagytok Istennek minden hiányosságotok ellenére is. Tanúságomat teszem egy szerető Szabadítóról, aki elvárja tőlünk, hogy a parancsolatok szerint éljünk. Tanúságomat teszem egy szerető Szabadítóról, aki oly hőn áhítja ránk ruházni kegyelmét és irgalmát. Tanúságomat teszem egy szerető Szabadítóról, aki örvend, amikor naponta alkalmazzuk engesztelését azzal a nyugodt és boldog bizonyossággal, hogy a helyes irányba tartunk. Tanúságomat teszem egy szerető Szabadítóról, aki hőn áhítja, hogy megerősödjön önbizalmatok Isten színe előtt (lásd T&Sz 121:45). Jézus Krisztus nevében, ámen.