Örökkévaló rendeltetésünk: az apaság
Larry M. Gibson
nemrégiben felmentett első tanácsos a Fiatal Férfiak általános elnökségében
Élvezzük ki Atyánk áldásainak teljességét ebben az életben, valamint az Ő munkájának és dicsőségének beteljesedését azáltal, hogy családapák leszünk az örökkévalóságra.
Fiatalkoromban az édesapám egy igen jelentőségteljes leckét tanított nekem. Úgy érezte, hogy túlságosan is a fizikai dolgok rabjává kezdek válni. Amikor volt egy kis pénzem, azonnal elköltöttem, és szinte mindig magamra.
Az egyik délután elvitt, hogy vegyünk nekem egy pár új cipőt. Az áruház második emeletére érve megkért, hogy nézzek ki vele az ablakon.
„Mit látsz?” – kérdezte.
„Épületeket, az eget, embereket” – feleltem.
„Mennyit?”
„Sokat.”
Ezután elővett egy pénzérmét a zsebéből. Átadta nekem, majd megkérdezte: „Mi ez?”
Én azonnal felismertem: „Egy ezüst dollár.”
Kémiai tudását elővéve ezt mondta: „Ha megolvasztod ezt az ezüst dollárt és a megfelelő alapanyagokkal kevered össze, akkor ezüst-nitrátot fogsz kapni. Ha ezt az ablakot bevonjuk ezüst nitráttal, mit fogsz látni?”
Fogalmam sem volt, így odakísért egy magas tükörhöz, majd megkérdezte: „Most mit látsz?”
„Magamat látom.”
„Nem – válaszolta. – Ezüstöt látsz, ami a képmásodat tükrözi vissza. Ha az ezüstre összpontosítasz, akkor csak magadat fogod látni, és egy fátyolhoz hasonlóan meg fog akadályozni abban, hogy tisztán lásd az örökkévaló rendeltetésedet, melyet Mennyei Atyánk kizárólag a te számodra készített.”
Majd így folytatta: „Larry, ne e világ dolgait, hanem először Isten országát keresd, és az Ő igazlelkűségének megalapítására törekedj; és akkor ezek a dolgok majd mind megadatnak neked” (lásd Máté 6:33).
Azt mondta, hogy tartsam meg az ezüst egydollárost, és soha ne veszítsem el, hogy minden egyes alkalommal, amikor ránézek, emlékeztessen arra az örökkévaló rendeltetésre, melyet Mennyei Atyánk nekem tartogat.
Nagyon szerettem édesapámat és azt, ahogy tanított. Olyan akartam lenni, mint ő. Elültette a szívembe a vágyat, hogy jó apa legyek, és szívem mélyéből remélem, hogy az ő nyomdokaiban járok.
Szeretett prófétánk, Thomas S. Monson elnök gyakran mondta azt, hogy a döntéseink meghatározzák a rendeltetésünket, és örökkévaló következményekkel járnak (lásd Thomas S. Monson: Döntéseink sorsdöntőek. [Egyházi Oktatási Szervezet, esti beszélgetés fiatal felnőtteknek, 2005. nov. 6.], 2, lds.org/broadcasts).
Nem kell-e hát akkor azon lennünk, hogy tisztán lássuk örökkévaló rendeltetésünket, különösen azt, melyet Mennyei Atyánk szeretné, hogy elérjünk: az örökkévaló apaságot? Engedjük, hogy örökkévaló rendeltetésünk irányítsa minden döntésünket. Függetlenül attól, hogy milyen nehezek ezek a döntések, az Atya segíteni fog nekünk.
Egy ilyen látásmód erejéről tanultam akkor is, amikor a 12 és 13 éves fiaimmal részt vettem egy 80/20-as versenyen. A 80/20-as verseny 80 km gyaloglásból áll, melyet kevesebb mint 20 óra alatt kell megtenni. Este 9-kor indultunk, majd egész éjjel és a következő nap nagy részében gyalogoltunk. Nagyon kimerítő 19 óra volt, de sikerrel jártunk.
Hazatérvén szinte már négykézláb másztunk be a házunkba, ahol egy csodálatos feleség és anya finom vacsorával várt, melyhez azonban hozzá sem nyúltunk. A kisebbik fiam teljesen kimerülten esett össze a kanapén, nagyobbik fiam pedig a hálószobájába vonszolta le magát.
Miután én is pihentem egy kicsit, ránéztem a kisebbik fiamra, hogy „él-e még”.
„Minden rendben?” – kérdeztem.
„Apa, ez volt életemben a legnehezebb dolog, amit valaha is tettem, és soha többé nem akarok ilyet csinálni.”
Nem akartam neki megmondani, hogy én sem akarnék újra nekivágni. Ehelyett inkább elmondtam neki, hogy milyen büszke vagyok rá, hogy teljesített egy ilyen nehéz feladatot. Tudtam, hogy ez az élmény a jövőben előtte álló más nehéz feladatokra is segített neki felkészülni. Ezzel a gondolattal a fejemben a következőket mondtam neki: „Fiam, hadd ígérjek meg neked valamit. Amikor misszióba mész, soha nem kell majd egy nap alatt 80 km-t gyalogolnod.”
„Az jó, apa. Akkor megyek.”
Ezek az egyszerű szavak hálával és örömmel töltötték el a lelkemet.
Ezután lementem a nagyobbik fiamhoz is. Odafeküdtem mellé, majd megérintettem. „Fiam, minden rendben?”
„Apa, ez volt életemben a legnehezebb dolog, amit valaha is tettem, és soha többé nem akarok ilyet csinálni.” Aztán becsukta, majd újra kinyitotta a szemét, és azt mondta: „Hacsak majd a fiam meg nem kér rá.”
Könnyes szemmel mondtam el neki, hogy mennyire hálás vagyok érte. Elmondtam neki, hogy ő sokkal jobb apa lesz majd, mint én vagyok. A szívem csordultig volt, mert a fiam a fiatal és ártatlan kora ellenére már felismerte, hogy az egyik legszentebb papsági kötelesség az apaság. Nem félt ettől a szereptől és titulustól – attól, amit maga Isten is akar, hogy használjunk, amikor Hozzá szólunk. Tudtam, hogy az én felelősségem táplálni a fiamban izzó apaság parazsát.
A Szabadító következő szavai apaként sokkal mélyebb értelmet nyertek számomra:
„A Fiú semmit sem tehet önmagától, hanem ha látja cselekedni az Atyát, mert a miket az cselekszik, ugyanazokat hasonlatosképen a Fiú is cselekszi” (János 5:19).
„Semmit sem cselekszem magamtól, hanem a mint az Atya tanított engem” (János 8:28).
Nagyon szeretek férj és apa lenni, és hálás vagyok, hogy mennyei szülők egy kiválasztott leányával kötöttem házasságot. Nagyon szeretem őt. Ez életem legnagyobb beteljesedést nyújtó része. Aznap este reméltem, hogy az öt fiam és a lányom mindig látja majd rajtam az örökkévaló házasságból, az apaságból és a családból származó örömöt.
Apák, biztos vagyok benne, hogy már hallottátok a következő mondást: „Mindig prédikáld az evangéliumot, és ha szükséges, használj szavakat is” (Assisi Szent Ferencnek tulajdonított mondás). Minden nap tanítotok a gyermekeiteknek arról, hogy mit is jelent apának lenni. A következő nemzedék alapjait fektetitek le. A fiaitok azáltal fogják megtanulni, hogy miként legyenek férjek és apák, hogy benneteket figyelnek e szerepek betöltése közben. Például:
Tudják, hogy mennyire szeretitek és becsülitek az édesanyjukat, és mennyire szerettek az apjuk lenni?
Meg fogják tanulni, hogyan bánjanak majd a jövőbeni feleségükkel és gyermekeikkel, miközben figyelik, ti hogyan bántok mindannyiukkal éppúgy, ahogy Mennyei Atyánk is tenné.
A ti példátok által tudják megtanulni, hogyan tiszteljék, becsüljék és védelmezzék a női mivoltot.
Otthonotokban megtanulhatják, hogyan elnököljenek majd szeretetben és igazlelkűségben a családjuk felett. Megtanulhatják, hogy biztosítsák az élet alapvető szükségleteit és nyújtsanak védelmet a családjuk számára – fizikailag és lelkileg egyaránt (lásd A család: Kiáltvány a világhoz. Liahóna, 2010. nov. 129.).
Fivéreim, lelkem minden erejével kérlek benneteket arra, hogy gondolkozzatok el a következő kérdésen: A fiaitok vajon látják-e rajtatok, hogy törekedtek megtenni mindazt, amit Mennyei Atyánk tőlük is elvár?
Imádkozom azért, hogy a válasz igenlő legyen. Ha a válaszotok nemleges, még nem késő változtatni, de még ma el kell kezdenetek. Bizonyságomat teszem arról, hogy Mennyei Atyánk segíteni fog nektek.
Most pedig ti, fiatal férfiak, akiket nagyon szeretek, tudjátok, hogy ti a melkisédeki papság és a szent templomi szertartások elnyerésére készültök fel; arra, hogy eleget tegyetek azon kötelességeteknek és felelősségeteknek, hogy teljes idejű missziót szolgáljatok, majd pedig anélkül, hogy túl sokáig várnátok vele, Isten egy lányával templomi házasságot kössetek és családot alapítsatok. Utána pedig nektek kell vezetnetek a családotokat a lelki dolgokban a Szentlélek irányítása szerint (lásd T&Sz 20:44; 46:2; 107:12).
Sok fiatal férfinak tettem már fel a kérdést világszerte: „Miért vagy itt?”
Eddig még egyikük sem válaszolta azt, hogy: „Azért, hogy megtanuljak apának lenni, hogy felkészült és kész legyek elnyerni mindazt, amivel Mennyei Atyánk is rendelkezik.”
Vizsgáljuk csak meg a ti ároni papsági feladataitokat, ahogyan az a Tan és a szövetségek 20. szakaszában áll. Figyeljetek oda, hogy ti mit éreztek, miközben ezeket a kötelességeket a családban végzett szolgálatotokra vonatkoztatom.
Hívjatok a családotokban mindenkit, hogy jöjjön Krisztushoz (lásd 59. vers).
Mindig őrködjetek felettük, legyetek velük és erősítsétek őket (lásd 53. vers).
Prédikáljatok, tanítsatok, fejtsetek ki, buzdítsatok, és kereszteljétek meg családotok tagjait (lásd 46. vers).
„…buzdíts[átok] őket arra, hogy hangosan és titokban is imádkozzanak, és minden családi kötelességnek eleget tegyenek” (47. vers).
„…ügyelje[tek], hogy ne legyen gonoszság a [családotokban], sem egymás iránti durvaság, sem hazudozás, rágalmazás vagy gonosz beszéd” (54. vers).
„…ügyelje[tek], hogy a [családotok] gyakran összegyűljön” (55. vers).
Segítsétek édesapátokat a pátriárkaként betöltött kötelességeiben! A papság erejével támogassátok édesanyátokat, amikor az apa nincs jelen (lásd 52., 56. vers).
Amikor megkérnek rá, rendeljetek el „más papokat, tanítókat és diakónusokat” a családotokban (48. vers).
Nem úgy hangzik ez, mintha egy apa munkáját és szerepét írná le?
Fiatal férfiak, az ároni papsági kötelességeitek teljesítése készít fel benneteket az apaságra. Az Isten iránti kötelesség című füzet segíthet nektek konkrét célokat megismerni és kitűzni, valamint eleget tenni a kötelességeiteknek. Irányvonalként és segítségként szolgálhat, miközben Mennyei Atyánk akaratának igyekeztek eleget tenni, és ennek elérése érdekében célokat tűztök ki.
Mennyei Atyánk egy különleges munka és örökkévaló cél beteljesítése céljából hozott benneteket ide ebben a konkrét időszakban. Azt akarja, hogy világosan lássátok és értsétek, mi is ez a cél. Ő a ti Atyátok, és mindig fordulhattok Hozzá iránymutatásért.
Tudom, hogy Mennyei Atyánk mindegyikünkkel egyenként törődik, és személyre szabott terve van számunkra, hogy elérhessük örökkévaló rendeltetésünket. Elküldte Egyszülött Fiát, Jézus Krisztust, hogy az engesztelés által segítsen felülkerekednünk a tökéletlenségeinken. Megáldott bennünket a Szentlélekkel, hogy tanúságtevő és társ legyen számunkra, valamint hogy elvezessen örök úti célunkhoz, amennyiben Őrá hagyatkozunk. Élvezzük ki Atyánk áldásainak teljességét ebben az életben, valamint az Ő munkájának és dicsőségének beteljesedését azáltal, hogy családapák leszünk az örökkévalóságra (lásd Mózes 1:39). Jézus Krisztus nevében, ámen.