A házasság és a család fontossága világszerte

Tavaly novemberben abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy Henry B. Eyring elnökkel és Gérald Caussé püspökkel együtt részt vehettem egy vatikáni kollokviumon a házasságról és a családról Rómában, Olaszországban. Tizennégy különböző vallás, és a hétből hat kontinens képviselői voltak jelen, akik valamennyien azért kaptak meghívást, hogy kifejtsék véleményüket a családok helyzetéről a mai világban.

Kép

President Henry B. Eyring, Bishop Gerald Causse and Elder Perry in Rome

A kollokvium első ülését Ferenc pápa nyitotta meg a következő kijelentéssel: „Ma a mulandóság kultúrájában élünk, melyben egyre több és több ember mond le a házasságról mint nyilvános kötelezettségvállalásról. Ez a viselkedésbeli és morális forradalom gyakran lengette már eddig is a szabadság zászlaját, de valójában inkább csak lelki és anyagi pusztulást hozott számtalan embernek, különösen a legszegényebbeknek és legsebezhetőbbeknek. […] Mindig ők azok, akik a legtöbbet szenvednek ebben a válságban.”¹

A felnövekvő nemzedéket illetően Ferenc pápa azt mondta, hogy fontos, hogy „ne adják át magukat a mulandóság mérgező mentalitásának, hanem olyan forradalmárok legyenek, akiknek megvan a bátorsága igaz és maradandó szeretetet keresni és szembemenni az elterjedt mintával”; ennek így kell lennie.²

Kép

Synod hall with the faith leaders on the marriage summit

A nyitóbeszédet követően három napig előadásokat és eszmecserét tartottak, ahol a vallási vezetők a férfi és nő közötti házasságról beszéltek. Ahogy a vallási vezetők elképzelhető legtágabb körét hallgattam, azt tapasztaltam, hogy teljes mértékben egyetértenek egymással és támogatják egymás hitét a házasság intézményének szentségét és a család, mint a társadalom alapegységének fontosságát illetően. Erős közösséget és egységet éreztem velük.

Sokan voltak, akik látták és különféle módokon kifejezték ezt az egységet. Az egyik kedvenc pillanatom az volt, amikor egy iráni muszlim tudós a mi saját családról szóló kiáltványunkból idézett két bekezdést szóról szóra.

A kollokvium alatt megfigyeltem, hogy amikor különböző hitek, felekezetek és vallások egyetértésben vannak a házassággal és családdal kapcsolatban, akkor a családi egységek természetes velejáróiként megjelenő értékekkel, hűséggel és elkötelezettségekkel is egyetértenek. Lenyűgöző volt látni, hogy a házasság- és családközpontú prioritások így áthidaltak és felváltottak minden politikai, gazdasági vagy vallási különbséget. Amikor a házastársunk szeretetéről és a gyermekeink iránt érzett reményekről, aggodalmakról és álmokról van szó, mindannyian egyformák vagyunk.

Kép

President Henry B. Eyring speaking in a news room.

Csodálatos volt a világ minden tájáról összegyűlt előadókkal együtt részt venni az üléseken, ahol kifejezték gondolataikat a férfi és nő közötti házasság fontosságáról. Minden egyes előadást más vallási vezetők bizonyságaival zárták. A kollokvium utolsó bizonyságát Henry B. Eyring elnök mondta. Erőteljes tanúbizonyságot tett az elkötelezett házasság szépségéről és a családok örökkévalóságának ígéretébe vetett hitünkről.

Eyring elnök bizonysága méltó zárása volt annak a három különleges napnak.

Nos, felmerülhet bennetek a kérdés: „Ha a többség hasonlóan érzett a családi prioritásokkal és a hitelvekkel kapcsolatban, ha azok a hitek és vallások tulajdonképpen mind megegyeztek a házasság fogalmában, és ha azonos volt a véleményük az otthonra és a családi kapcsolatokra helyezendő értékeket illetően, akkor miben különbözünk mi? Miben tér el és különbözteti meg magát Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza mindenki mástól a világon?”

A válasz a következő: Bár nagyszerű volt látni és érezni, hogy mennyi véleményben osztozunk másokkal a világban a családdal kapcsolatban, csak mi vagyunk birtokában a visszaállított evangéliumból eredő örökkévaló nézőpontnak.

A visszaállított evangélium egy olyan nagy és olyan lényeges dologgal egészíti ki a házasság és család témáját, hogy nem lehet eléggé kihangsúlyozni: mi az örökkévalóságról beszélünk! Egy új szintre emeljük a házasság kötelezettségét és szentségét, mert mi hisszük és megértjük, hogy családok már a föld létrejötte előtt is léteztek, és hogy az örökkévalóságban is létezhetnek.

Erről a tanról beszél egyszerűen, erőteljesen és gyönyörűen Ruth Gardnernek az Eleminek írott dala, a „Családunk együtt élhet örökre”. Álljatok meg egy pillanatra és képzeljétek el, ahogy az elemis gyerekek világszerte ezeket a szavakat éneklik anyanyelvükön, teljes hangerőből és olyan lelkesedéssel, amilyet csak a családjaik iránti szeretetük válthat ki:

Visszaállított evangéliumunk összes vallási hitelve a családokon, és a házasság új és örök szövetségén alapszik. Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházában hiszünk a halandóság előtti életben, ahol mindannyian Isten, a mi Mennyei Atyánk szó szerinti lélekgyermekeiként éltünk. Hisszük, hogy mi akkor is és most is az Ő családjához tartoztunk és tartozunk.

Hisszük, hogy a házasság és a család kötelékei a síron túl is folytatódhatnak – hogy a házasság, ha az Ő templomaiban köttetik a megfelelő felhatalmazással rendelkezők által, az eljövendő világban is érvényes lesz. A mi házassági szertartásainkban nem azt mondjuk, hogy „míg a halál el nem választ”, hanem hogy „az időre és az örökkévalóságra”.

Hisszük azt is, hogy az erős, hagyományos családok nem csak a stabil társadalom, gazdaság és kulturális értékrend alapegységei, hanem az örökkévalóság, illetve Isten királyságának és kormányának alapegységei is.

Hisszük, hogy a menny kormányzata és szervezete a családokon és tágabb családokon fog alapulni.

A házasság és a család örökkévalóságába vetett hitünk miatt szeretnénk mi egyházként a megerősítésüket célzó világméretű mozgalmak vezetői és résztvevői lenni. Tudjuk, hogy nem csak az aktívan vallásosak osztoznak a tartós házasság és erős családi kötelékek közös értékeiben és előtérbe helyezésében. Számos világi ember jutott arra a következtetésre, hogy az elkötelezett házas és családos lét az élet legésszerűbb, leggazdaságosabb és legboldogabb módja.

Senki nem talált még egy házasságban élő szülőkből és gyerekekből álló háztartásnál hatékonyabb módszert a következő nemzedék felnevelésére.

Miért kellene, hogy mindenhol fontos legyen a házasság és a család? A közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy a házasság még mindig a többség eszménye és reménye minden korosztályban – még a millenniumi nemzedékben is, ahol olyan sokat hallani az önként vállalt szingli életről, a személyes szabadságról és a házasság helyetti együttélésről. Az az igazság, hogy a világon a túlnyomó többség még mindig szeretne gyermekeket vállalni és erős családokat alkotni.

Amikor már megházasodtunk és gyermekeink is vannak, még inkább nyilvánvalóvá válik, hogy mi az, ami igazán közös az emberiségben. Családos emberként – bárhol is élünk és bármiben is hiszünk – sok hasonló küzdelemben, egymáshoz való alkalmazkodásban, reményben, aggodalomban és álomban osztozunk gyermekeink miatt.

A New York Times rovatvezetője, David Brooks azt mondta: „Az embereknek nem jobb, ha maximális személyes szabadságot kapnak arra, hogy azt csináljanak, amit akarnak. Jobban járnak, ha ellepik őket a kötelezettségek, amelyek túlmutatnak személyes választásaikon – a családdal, Istennel, szakmával és hazájukkal kapcsolatos kötelezettségek.”⁴

Az egyik probléma az, hogy a média és szórakoztatóipar nagy része, amiben a világ osztozik, nem tükrözi a többség prioritásait és értékeit. Valamilyen okból a televízió, filmek, zene és internet túl nagy része a magát többségnek álcázó kisebbség klasszikus esetét képviseli. Az erkölcstelenség és erkölcsnélküliség, az erőszak nyílt ábrázolásától kezdve az úgymond rekreációs szexig, normaként van ábrázolva, és elhitetheti a többségi értékeket követőkkel, hogy maradiak vagyunk, egy letűnt korszak követői. Soha nem volt még nehezebb felelősségteljes gyerekeket nevelni és összetartani a házasságokat és családokat, mint egy ilyen média és internet uralta világban.

De bármit is mutat a média és a szórakoztatóipar zöme, és annak ellenére, hogy nagyon is valós a hanyatlás néhányak házasságra és családalapításra való hajlandóságában, az emberiség nagy többsége még mindig hisz benne, hogy a házasságnak egy férfi és egy nő között kell fennállnia. Hisznek a házasság alatti teljes hűségben, és hisznek házassági esküjükben, miszerint betegségben és egészségben is együtt lesznek, míg a halál el nem választja őket.

Emlékeztetnünk kell magunkat néha arra a csodálatosan megnyugtató és vigasztaló gondolatra, ahogyan engem is emlékeztettek Rómában, hogy a házasság és a család még mindig a legtöbb ember célja és ideálja, és hogy nem vagyunk egyedül az ezeket érintő hitünkben. Soha nem volt még nehezebb gyakorlati egyensúlyt találni munka, család és személyes szükségletek között, mint napjainkban. Egyházként szeretnénk segíteni, amiben csak tudunk, hogy támogassuk az erős házasságok és családok létrejöttét és fennmaradását.

Ezért vesz részt tevékenyen és nyújt iránymutatást az egyház különböző koalícióknak és ökumenikus törekvéseknek, melyek a család megerősítését szolgálják. Ezért osztjuk meg családcentrikus értékeinket a médiában és a közösségi médián keresztül. Ezért osztjuk meg genealógiai és tágabb családi feljegyzéseinket minden nemzettel.

Szeretnénk hallatni hangunkat minden hamis és alternatív életmóddal szemben, melyek megpróbálják felváltani azt a családi szervezetet, melyet maga Isten alapított. Szeretnénk hallatni hangunkat a hagyományos családokkal járó öröm és teljesség fenntartásáról. Továbbra is hallatnunk kell hangunkat szerte a világon arról, miért olyan fontos a házasság és a család, illetve miért van az, hogy a házasság és a család valóban számítanak, és mindig is számítani fognak.

Kedves testvéreim, a visszaállított evangélium a házasságon és a családon alapszik. A házasság és a család az, amiben leginkább egyesülhetünk más vallásokkal. Ez az, ahol a legnagyobb hasonlóságot találjuk a világ többi részével. A házasság és a család az, amiben a legnagyobb lehetősége van Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházának arra, hogy világosságként álljon a hegyen.

Hadd tegyek végül tanúbizonyságot arról – és a földön eltöltött kilenc évtizedem feljogosít arra, hogy ezt mondjam –, hogy minél idősebb vagyok, annál inkább megértem, hogy a család az élet központja és az örökkévaló boldogság kulcsa.

Hálás vagyok a feleségemért, a gyermekeimért, az unokáimért, a dédunokáimért, az összes unokatestvérért, a házasságkötés útján kialakult és tágabb családért, akik ilyen gazdaggá és igen, örökkévalóvá teszik az életemet. Erről az örök igazságról teszem legerősebb és mindennél szentebb tanúbizonyságomat Jézus Krisztus nevében, ámen.