„Akiket kiválasztottam, hogy nevemről bizonyságot tegyenek”
David A. Bednar elder
a Tizenkét Apostol Kvórumából
Csodálatos, hogy Jézus Krisztus visszaállított egyházának rangidős vezetői pozícióit hatalmas lelki érettséggel és ítélőképességgel rendelkező idősebb férfiak töltik be.
Gordon B. Hinckley elnök 1996-ban szerepelt a 60 Minutes [Hatvan perc] című országos televíziós műsorban. Hinckley elnököt a tapasztalt és állhatatos újságíró, Mike Wallace interjúvolta meg számos fontos kérdésben.
A beszélgetésük végén Wallace úr megjegyezte: „Egyesek szerint Önöknél gerontokrácia van. Az egyházukat csupa öregember vezeti.”
Hinckley elnök habozás nélkül, vidáman így válaszolt: „Hát nem csodálatos, hogy egy érett férfi áll az élen, egy megfelelő ítélőképességgel bíró férfi, akit nem hány ide s tova mindenféle tan szele?” (1996. ápr. 7-i adás).
Mai beszédem célja az, hogy elmagyarázzam, miért is csodálatos, hogy hatalmas lelki érettséggel és jó ítélőképességgel rendelkező idősebb férfiak szolgálnak Jézus Krisztus visszaállított egyházának vezető pozícióiban, és hogy miért kell hallgatnunk (lásd Móziás 2:9) ezeknek a férfiaknak a tanításaira, akiket az Úr választott ki, hogy nevéről „bizonyságot tegyenek… minden nemzet, nemzetség, nyelv és nép köz[ött]” (T&Sz 112:1).
Imádkozom azért, hogy a Szentlélek mindannyiunkat tanítson, miközben együtt megvizsgáljuk ezt a nagy jelentőséggel bíró témakört.
Egy életre szóló lecke
Erről a témáról most egy kimondottan egyedi nézőpontból fogok beszélni. Az elmúlt 11 év során életkor szempontjából én voltam a Tizenkettek legfiatalabb tagja. Szolgálatom idején az Első Elnökségben és a Tizenkét Apostol Kvórumában szolgáló fivérek átlagéletkora 77 év volt – nem volt több olyan 11 éves periódus ebben az adományozási korszakban, amikor az apostolok átlagéletkora ennél magasabb lett volna.
Ez idő alatt kollektív apostoli, személyes és szakmai tapasztalattal és meglátásokkal áldattam meg azon kvórumtagok révén, akikkel együtt szolgálok. A Robert D. Hales elderrel való együttműködésemből vett példa jól szemlélteti azokat a rendkívüli lehetőségeket, amikor alkalmam van e vezetőkkel szolgálni és tanulni tőlük.
Jó néhány évvel ezelőtt, amikor Hales elder éppen egy súlyos betegségből lábadozott, együtt töltöttünk egy vasárnap délutánt az otthonában. Beszélgettünk a családjainkról, a kvórumban lévő felelősségeinkről és fontosabb tapasztalatainkról.
Beszélgetésünk során a következőt kérdeztem tőle: „Te mindig is sikeres férj, apa, sportoló, pilóta, üzletember és egyházi vezető voltál. Milyen leckéket tanultál meg, miközben egyre idősebb lettél és lecsökkent a fizikai teljesítőképességed?”
Hales elder egy pillanatra elgondolkodott, majd így válaszolt: „Amikor már nem tudod megtenni azt, amire mindig is képes voltál, akkor már csak azt teszed, ami igazán számít.”
Velős és egyszerű válasza teljesen lenyűgözött. Szeretett apostoltársam egy életre szóló leckét osztott meg velem. Olyat, melyre a fájdalmas fizikai szenvedés és a lelki kutakodás tűzpróbája által lehet szert tenni.
Emberi korlátok és törékenység
Az előrehaladott életkorral természetes módon együtt járó korlátok a lelki tanulás valóban figyelemre méltó forrásává tudnak válni. Azok a tényezők, melyekről egyesek azt gondolhatják, hogy behatárolják e szolgák hatékonyságát, az ő legnagyobb erősségeikké válhatnak. A fizikai korlátok kitágítják a látóterünket. A korlátozott állóképesség segít a fontossági sorrendek tisztázásában. Az, hogy számos dolgot már nem tudunk megtenni, segít arra a pár dologra összpontosítanunk, melyek igazán fontosak.
Néhányan úgy vélik, hogy a modern világban tapasztalt súlyos kihívások hatékony kezeléséhez fiatalabb és élénkebb egyházi vezetőkre lenne szükség. Az Úr az Ő céljainak beteljesítéséhez azonban nem modern vezetői filozófiát és gyakorlatokat követ (lásd Ésaiás 55:8–9). Számíthatunk rá, hogy az egyház elnöke és rangidős vezetői idősebb és lelkileg tapasztalt férfiak lesznek.
Az Úr kinyilatkoztatott mintája, mely szerint egyházában tanácsok által kell kormányozni, csillapítja és ellensúlyozza az emberi gyengeségek hatását. Érdekes, hogy e férfiak halandó korlátai tulajdonképpen megerősítik azon kinyilatkoztatások isteni eredetét, melyek nekik és általuk adatnak. Ezeket a férfiakat prófécia által valóban Isten hívta el (lásd Hittételek 1:5).
A felkészülés mintája
A fivéreimen megfigyelhettem, hogy – legalábbis részben – milyen célja van az Úrnak azzal, hogy szellemileg és ítélőképességben is érettebb, idősebb férfiakat hív el az egyház vezető pozícióiba. Ezeket a férfiakat jó ideje tanítja az Úr, akit képviselnek, szolgálnak és szeretnek. Elsajátították a Szentlélek isteni nyelvezetét, valamint az Úr által a kinyilatkoztatás elnyerésére adott mintát. E hétköznapi férfiak olyan különleges fejlődési folyamaton mentek keresztül, mely megélesítette látásukat, kitágította gondolkodásmódjukat, kifejlesztett bennük egy nemzettől és körülménytől független, minden ember iránti szeretetet, és megerősítette bennük a visszaállítás valóságát.
Számtalanszor tanúja voltam annak, ahogy a Fivéreim szorgalmasan igyekeztek betölteni és felmagasztalni elhívásaikat, miközben súlyos fizikai problémákkal küszködtek. A nehézségek őket sem kerülik el, de áldást és erőt kapnak, hogy a próbatételek közepette is képesek legyenek állhatatosan továbbhaladni.
Az Úr e képviselőivel való szolgálatom során megtudtam, hogy a legnagyobb vágyuk az, hogy felismerjék és megtegyék Mennyei Atyánk és az Ő Szeretett Fia akaratát. A tanácskozásaink során olyan sugalmazások érkeznek és olyan döntések születnek, melyek a világosság egy olyan szintjét és igazságát tükrözik, amely messze túlmutat az emberi intelligencián, érvelésen és tapasztalaton. Amint egységben dolgozunk egy-egy bonyolult problémán, a kérdéssel kapcsolatos kollektív tudásunk a Szentlélek hatalma által csodás módokon bővül.
Áldás számomra, hogy naponta megfigyelhetem e vezetők egyéni személyiségjegyeit, képességeit és nemes jellemét. A Fivérek emberi hibáit néhány ember aggasztónak és hitét gyengítőnek tartja. E tökéletlenségek azonban számomra inkább biztatóak és hitet építőek.
Még egy lecke
Mostanra tanúja voltam annak, hogy a fizikai halál állapotán áthaladva a Fivéreim közül immár hatan tesznek eleget új felelősségeknek a lélekvilágban: James E. Faust elnök, Gordon B. Hinckley elnök, Joseph B. Wirthlin elder, L. Tom Perry elder, Boyd K. Packer elnök és Richard G. Scott elder.
E bátor Fivérek teljes lelküket felajánlották (lásd Omni 1:26) azért, hogy az egész világon bizonyságot tegyenek Jézus Krisztus nevéről. Tanításaik összessége felbecsülhetetlen értékű.
Halandó szolgálatuk utolsó éveiben e szolgák olyan erőteljes lelki tanításokat osztottak meg velünk, melyekre több évtizednyi odaadó szolgálat által tettek szert. Ezek a vezetők még akkor is hatalmas értékű igazságokat adtak át, amikor néhányan úgy vélték, pont tőlük számíthatunk a legkevesebbre.
Gondoljatok csak a szentírásokban lévő nagyszerű próféták utolsó tanításaira! Nefi például e szavakkal zárta feljegyzéseit: „[M]ert ezt parancsolta nekem az Úr, és nekem engedelmeskednem kell” (2 Nefi 33:15).
Élete végéhez közeledvén Jákób így intett:
„[T]artsatok bűnbánatot és menjetek be a szoros kapun, és haladjatok az úton, mely keskeny, míg örök életet nem nyertek.
Ó, legyetek bölcsek; mi mást mondhatnék?” (Jákób 6:11–12).
A lemezek összeállításának munkáját Moróni a feltámadásra tekintő reményteljes várakozással zárta: „Nemsokára elmegyek, hogy Isten paradicsomában pihenjek, míg ismét újra nem egyesül lelkem és testem, és győzedelmesen elő nem hoznak a légen át, hogy a nagy Jehovának, az élők és halottak Örök Bírájának örömet adó ítélőszéke előtt találkozzam veletek” (Moróni 10:34).
Nektek és nekem is áldásunkra szolgált, hogy utolsó napi próféták és apostolok végső tanításaiban részesülhettünk. Ezek a nevek ma nem Nefi, Jákób és Moróni, hanem Faust elnök, Hinckley elnök, Wirthlin elder, Perry elder, Packer elnök és Scott elder.
Nem azt akarom sugallni, hogy e szeretett férfiak utolsó üzenetei szükségképpen a szolgálatuk leginkább figyelemreméltó tanításai voltak. A lelki tanulmányaik és élettapasztalataik összefoglalása azonban lehetővé tette e vezetők számára azt, hogy az örökkévaló igazságokat abszolút hitelesen és átható felhatalmazással nyomatékosíthassák.
Utolsó általános konferenciai beszédében, 2007 áprilisában, Faust elnök kijelentette:
„A Szabadító mindannyiunk számára becses békét kínál az Ő engesztelése által, ebben viszont csak akkor lehet részünk, ha hajlandóak vagyunk elvetni a harag, a gyűlölködés és a bosszú negatív érzéseit. […]
Emlékezzünk arra, hogy meg kell bocsátanunk ahhoz, hogy mi is megbocsátást nyerjünk. Teljes szívemmel és lelkemmel hiszek abban a gyógyító erőben, amely a miénk lehet, amikor követjük a Szabadító tanácsát, hogy minden embernek bocsássunk meg [lásd T&Sz 64:10 ]” (Vö. A megbocsátás gyógyító ereje. Liahóna, 2007. máj. 69.).
Faust elnök üzenete egy életre szóló tanítás egy olyan embertől, akit szeretek, és aki az általam valaha ismert legmegbocsátóbb emberek közé tartozik.
Hinckley elnök 2007 októberében az utolsó általános konferenciáján a következő bizonyságát tette: „…megerősítem előttetek a tanúságomat Joseph próféta elhívásáról, a munkájáról és arról, hogy bizonyságát a vérével pecsételte meg az örök igazság vértanújaként. […] Ti és én azzal a határozott kérdéssel találjuk magunkat szembe, hogy elfogadjuk-e az első látomás és az azt követő események igaz voltát. Ennek valóságán áll vagy bukik az egyház igaz volta. Ha ez az igazság, és én bizonyságomat teszem, hogy az, akkor ez a munka, melynek részesei vagyunk, a legfontosabb munka a földön” (Vö. A hegyből kivágott kő. Liahóna, 2007. nov. 86.).
Hinckley elnök tanúbizonysága egy olyan ember életre szóló tanítását erősíti meg, akit szeretek, és akiről tudom, hogy Isten prófétája volt.
Wirthlin elder az utolsó általános konferencia beszédét 2008 októberében mondta el.
„Még mindig emlékszem arra a tanácsra, melyet [édesanyám] azon a napon adott nekem, amikor a csapatom elvesztette a mérkőzést. »Jöjjön, aminek jönnie kell, és szeresd azt!«
[…] A megpróbáltatás, amennyiben helyesen viszonyulunk hozzá, áldás lehet az életünkben.
Miközben a dolgokban a humort keressük, örökkévaló szemléletre törekszünk, megértjük a kárpótlás alapelvét és ezek által közelebb kerülünk Mennyei Atyánkhoz, úgy képesek vagyunk kitartani a nehézségekben és a megpróbáltatásokban. Mi is azt mondhatjuk majd, amit az édesanyám: »Jöjjön, aminek jönnie kell, és szeresd azt!«” (Jöjjön, aminek jönnie kell, és szeresd azt! Liahóna, 2008. nov. 28.).
Wirthlin elder üzenete szintén egy olyan ember életre szóló tanítása, akit szeretek, és aki élő szónoklatként állt előttünk arra, hogy a Szabadítóba vetett hit által miként győzzük le a nehézségeket.
Perry elder csupán hat hónapja még itt állt ennél a pulpitusnál. Egyikünk sem gondolta, hogy akkor elhangzott bizonysága lesz az utolsó, melyet általános konferencián mond majd.
„Hadd tegyek végül tanúbizonyságot arról – és a földön eltöltött kilenc évtizedem feljogosít arra, hogy ezt mondjam –, hogy minél idősebb vagyok, annál inkább megértem, hogy a család az élet központja és az örökkévaló boldogság kulcsa.
Hálás vagyok a feleségemért, a gyermekeimért, az unokáimért, a dédunokáimért, [és a] tágabb családért, akik ilyen gazdaggá és igen, örökkévalóvá teszik az életemet. Erről az örök igazságról teszem legerősebb és mindennél szentebb tanúbizonyságomat” (A házasság és a család fontossága világszerte. Liahóna, 2015. máj. 42.).
Perry elder üzenete ugyancsak egy olyan ember életre szóló tanítása, akit szeretek, és aki széleskörű tapasztalatai által igazán megértette a család és az örök boldogság közti létfontosságú kapcsolatot.
Packer elnök a hat hónappal ezelőtti általános konferencián az Atya boldogságtervére, a Szabadító engesztelésére, valamint az örökkévaló családokra helyezte a hangsúlyt:
„Tanúságot teszek arról, hogy Jézus a Krisztus és az élő Isten Fia. Ő áll az egyháznak az élén. Az Ő engesztelése, valamint a papság hatalma révén a halandóságban kezdődő családok az örökkévalóságokban is együtt lehetnek.
Nagyon hálás vagyok az… engesztelésért, amely minden foltot képes tisztára mosni, nem számít, milyen nehéz is, mennyire hosszú ideig tart vagy hányszor ismétlődik meg. Az engesztelés felszabadíthat, hogy [újra] előre tudj haladni, tisztán és érdemesen” (A boldogság terve. Liahóna, 2015. máj. 28.).
Packer elnök utolsó üzenete egy olyan ember életre szóló tanítása, akit szeretek, és aki határozottan, újra és újra kijelentette, hogy „az összes egyházi tevékenység… célja annak biztosítása, hogy a férfi és a nő boldogok legyenek otthon a gyermekeikkel, és hogy az időre és az egész örökkévalóságra összepecsételjék őket” (Liahóna, 2015. máj. 26.).
Scott elder az utolsó általános konferenciai beszédében, 2014 októberében kijelentette: „Pontosan azért jöttünk a halandó életbe, hogy a próbáktól és megpróbáltatásoktól növekedjünk. A kihívások segítenek, hogy hasonlóbbakká váljunk Mennyei Atyánkhoz, Jézus Krisztus engesztelése pedig lehetővé teszi, hogy elviseljük e kihívásokat. Tanúságomat teszem, hogy amint aktívan igyekszünk Őhozzá jönni, képesek leszünk keresztüljutni minden kísértésen, minden szívfájdalmon, minden előttünk álló kihíváson” (A hit gyakorlása legyen elsődleges fontosságú. Liahóna, 2014. nov. 94.).
Scott elder üzenete egy olyan ember erőteljes és életre szóló leckéje, akit szeretek, és aki Krisztus nevének szeretett, különleges tanúja az egész világon (lásd T&Sz 107:23).
Ígéret és bizonyság
„…akár saját hangom, akár szolgáim hangja által, az ugyanaz” (T&Sz 1:38). Halljuk meg és szívleljük meg az Úr felhatalmazott képviselői által tanított örök igazságokat! Ha így teszünk, megígérem, hogy a Mennyei Atyánkba és Jézus Krisztusba vetett hitünk megerősödik, továbbá saját körülményeinkre és szükségleteinkre szabott lelki útmutatásban és védelemben fogunk részesülni.
Lelkem minden erejével tanúbizonyságomat teszem arról, hogy a feltámadt és élő Krisztus irányítja visszaállított és élő egyházát a szolgái által, akiket arra választottak ki, hogy az Ő nevéről bizonyságot tegyenek. Erről teszem tanúságomat Jézus Krisztus szent nevében, ámen.