Szívem szüntelenül elgondolkozik rajtuk
Devin G. Durrant
első tanácsos a Vasárnapi Iskola Általános Elnökségében
Őszintén imádkozom, hogy úgy döntsetek: hosszan és mélyen át fogjátok gondolni Isten szavait.
Foglalkozásomat tekintve befektető vagyok. Hitemet tekintve Jézus Krisztusnak, Isten Fiának a tanítványa.1 Az üzleti életben józan pénzügyi alapelveket követek, a hitemet pedig olyan lelki tantételek szerint igyekszem élni, amelyek segítenek nekem hasonlóbbá válni a Szabadítóhoz.
A felhívások áldásokat eredményeznek
Az életben számos személyes jutalmat annak következtében kaptam meg, hogy valaki felhívást intézett hozzám egy nehéz feladat elvégzésére. Ennek szellemében ma két felhívást szeretnék intézni mindannyiótokhoz. Az első pénzügyi vonatkozású, a második felhívásnak pedig lelki vonatkozásai vannak. E felhívások elfogadása esetén a jutalom elnyerése mindkét esetben hosszú ideig tartó, fegyelmezett erőfeszítést igényel.
Az első felhívás
Az első felhívás egyszerű: Tegyetek félre minden héten valamennyi pénzt! Az összegnek nincs különösebb jelentősége, rátok bízom. Ha kialakítjátok a takarékoskodás szokását, az a javatokra fog válni. Az is lehet, hogy szorgalmatok eredményeként lehetőségetek nyílik mások pénzügyi megsegítésére. Képzeljétek el, milyen pozitív következményekkel jár az, ha hat hónapon, egy éven, 10 éven vagy akár hosszabb időn keresztül is hetente félretesztek valamennyi pénzt! A hosszú időn átívelő apró erőfeszítések jelentős eredményeket hozhatnak.2
A második felhívás
A második felhívás igencsak különbözik az elsőtől és sokkal fontosabb annál. Megmondom: Minden héten „gondolizáljatok”3 egy szentírásverset! A gondolizál szó nincs benne a szótárban, de az én szívembe bevésődött. Mit jelent gondolizálni? Szeretek úgy fogalmazni, hogy ez 80 százalék tartós átgondolás és 20 százalék memorizálás ötvözete.
Két egyszerű lépésből áll:
Először is, válasszatok ki minden héten egy szentírásverset, és tegyétek ki valahova, ahol mindennap szem előtt van!
Másodszor, mindennap olvassátok el vagy idézzétek fel magatoknak többször is a verset, és a hét folyamán gondoljátok át, mit jelentenek a benne lévő szavak és kulcsfontosságú kifejezések!
Képzeljétek el, milyen felemelő eredményekhez vezet az, ha hat hónapon, egy éven, 10 éven vagy akár hosszabb időn keresztül is megteszitek ezt!
Ez az erőfeszítés fokozott mértékű lelkiséget ad majd nektek. Jelentőségteljesebb módon taníthatjátok és emelhetitek fel azokat, akiket szerettek.
Ha a heti gondolizálást választjátok, talán úgy érzitek majd magatokat, mint aki régen élvezte, hogy búvárpipával a felszínen úszkál, de most úgy döntött, hogy kipróbálja a mélyvízi búvárkodást. Ezzel a döntéssel mélyebben megértitek majd az evangéliumi tantételeket, és új lelki vetületek fogják megáldani az életeteket.
Amint minden héten eltöprengtek a kiválasztott versen, az szavakat és kifejezéseket ír majd a szívetekre.4 Az elmétekre is szavak és kifejezések íródnak majd. Másképp fogalmazva: a memorizálás könnyen és természetes módon megy végbe. A gondolizálás elsődleges célja azonban az, hogy legyen a gondolataitok számára egy felemelő hely, ahová elvonulhatnak – egy olyan hely, mely közel tart benneteket az Úr Lelkéhez.
A Szabadító azt mondta, hogy „tegyétek félre elmétekben állandóan az élet szavait”5. A gondolizálás ennek egyszerű és felemelő módja.
Szerintem Nefi gondolizáló volt. Azt mondta, hogy „lelkem gyönyörködik a szentírásokban, és szívem [állandóan] elgondolkozik rajtuk, és leírom őket gyermekeim okulására és hasznára”6. A szentírásokon elgondolkodva és azokat írva a gyermekeit tartotta szem előtt. A ti családotoknak miként válhatna javára az, ha ti állandóan igyekeznétek Isten szavaival megtölteni az elméteket?
Az én versem
Nemrég az Alma 5:16 -ot gondolizáltam. Ez áll benne: „Azt kérdezem tőletek, el tudjátok-e képzelni magatokban, hogy az Úr szavát halljátok, azt mondva nektek azon a napon: Jöjjetek hozzám, ti áldottak, mert íme, cselekedeteitek az igazlelkűség cselekedetei voltak a föld színén?”
A hét végére végül ez íródott az elmémre: Képzeljétek el, hogy az Úr szavát halljátok, mondván: „Jöjjetek hozzám, ti áldottak, mert íme, cselekedeteitek az igazlelkűség cselekedetei voltak” (Alma 5:16).
Mint látjátok, nem memorizáltam szóról szóra az egész verset, azonban újra és újra átgondoltam a vers kulcsfontosságú elemeit, és hogy hol találom azt. A legjobb azonban az volt ebben a folyamatban, hogy volt a gondolataim számára egy magasabbrendű hely, ahová elvonulhattak. Egész héten magam elé képzeltem, amint a Szabadító buzdító szavakat szól hozzám. Ez a látvány megérintette a szívemet, és arra ihletett, hogy „az igazlelkűség cselekedetei[t]” akarjam tenni. Ez történhet akkor, ha „minden gondolatban”7 Krisztusra tekintünk.
Fel kell vennünk a harcot!
Feltehetitek a kérdést: „Miért kellene megtennem ezt?” Válaszom az, hogy az egyre inkább terjedő gonoszság időszakában élünk. Nem engedhetjük meg, hogy a status quót elfogadva szinte mindenhonnan csúnya szavak és bűnös képek záporozzanak ránk, mi pedig semmit nem teszünk. Fel kell vennünk a harcot! Ha felemelő gondolatok és képek töltik be az elménket, ha „őrá mindenkor emlékez[ünk]”8, akkor nem marad hely a szennynek és a szemétnek.
A Mormon könyvében Jézus Krisztus mindenkihez azt a felhívást intézi, hogy gondolkodjunk el azokon a dolgokon, melyeket mondott.9 Legyen a gondolizálás a személyes és családi szentírás-tanulmányozásotok kiegészítése, de soha ne váltsátok fel vele azt! A gondolizálás olyan, mint amikor új, hosszú időn át felszívódó vitaminnal egészítitek ki a lelki étrendeteket.
Túl nehéz!
Talán azt mondjátok: „A gondolizálás túl nehéznek hangzik.” Ez ne rettentsen el titeket! A nehéz is lehet jó. Krisztus sok nehéz dolog megtételére hív minket, mert tudja, hogy az erőfeszítéseink eredményeként áldottak leszünk.10
Az egyik fiatal szomszédunk rátalált a gondolizálás egy egyszerű módjára. Az adott heti szentírást mindig kiteszi a telefonja képernyőjére. Egy másik ötlet, melyet kipróbálhattok az, ha a verseteket megosztjátok a testvéretekkel, a gyermeketekkel vagy egy barátotokkal. Mi a feleségemmel, Julie-val, segítünk egymásnak. Mindig vasárnap választjuk ki a szentírásunkat. Ő a hűtőre teszi ki a sajátját, én a kisteherautómba. A hét folyamán aztán megosztjuk egymással a saját versünkre vonatkozó gondolatainkat. A gyermekeinkkel is szeretünk beszélgetni a versünkről. Ez által úgy tűnik, ők is könnyebben osztják meg velünk a gondolataikat Isten szaváról.
Julie és én egy olyan online csoportnak is tagjai vagyunk, amelyben a családtagok, barátok és misszionáriusok minden héten megoszthatják egymással a szentírásukat, és időnként hozzáfűznek egy-egy gondolatot vagy bizonyságot. Egy csoport részeként könnyebben maradunk következetesek. A középiskolás lányom és a baráti köre a közösségi médián és szöveges üzeneteken keresztül osztja meg egymással a szentírásait.
Kérlek, ne vonakodjatok más hitet valló embereket is felvenni a csoportotokba! Ők is keresik a módját gondolataik felemelésének és annak, hogy közelebb érezzék magukat Istenhez.
Mi jó származik ebből?
És hogy mi jó származik ebből? Julie és én most már bő három éve gondolizálunk hetente egy-egy verset. Eredetileg ezt egy 20 éves célnak szántuk. Nemrég azt mondta nekem: „Amikor felhívást intéztél hozzám, hogy 20 éven keresztül minden héten gondolizáljak egy szentírást, először azt sem tudtam, egy hónapon keresztül meg tudom-e csinálni. Most már nincsenek bennem ilyen kételyek. Nem is gondoltam volna, milyen klassz minden héten kitenni egy szentírást a hűtőre, és felemeli a lelkemet az, ha rápillantva mindig gondolizálom.”
Hathetes gondolizálás után azt mondta egy texasi nőtestvér az Amerikai Egyesült Államokból: „Megerősödött a bizonyságom, …és közelebb érzem magam Mennyei Atyámhoz. […] Imádom, ahogy Isten szava egyre jobbá tesz engem.”
Egy serdülő barátunk azt írta: „Igazán élvezem, hogy [gondolizálhatok], mert segít, hogy az igazán fontos dolgokra összpontosítsak.”
Az egyik misszionáriusunk ezt osztotta meg: „2014 júniusa óta gondolizálok minden héten egy-egy verset, és imádom! […] Ezek a szentírások olyan barátaimmá váltak, akikre szükség esetén támaszkodhatok.”
Ami engem illet, még teljesebb mértékben érzem a Lelket, mióta hetente gondolizálok. Azon igyekezetemből adódóan, hogy szüntelenül erény díszítse a gondolataimat,11 még jobban megszerettem a szentírásokat.
Gondoljátok át Nefi következő felhívását, és az általa említett rendkívüli áldást: „Ha… előre törekedtek, Krisztus szaván lakmározva, és mindvégig kitartotok, íme, ezt mondja az Atya: Örök életetek lesz.”12 A „Krisztus szaván lakmározva” hasonlattal élve a gondolizálás olyan, mint amikor beveszünk egy falatot valami nagyon finom ételből, aztán nagyon, nagyon lassan megrágjuk, hogy teljes mértékben élvezni tudjuk.
Mi a ti versetek?
Megteszitek, hogy a hónap végéig minden héten gondolizáltok egy szentírásverset? Az év végéig? Talán tovább is? Julie és én arra kértük az összes bátor misszionáriusunkat a Texasi Dallas misszióban, hogy 20 éven keresztül gondolizáljanak velünk. Röpke 17 év múlva át is haladunk együtt a célvonalon. Akkor majd kitűzünk egy új célt, mely felemeli a gondolatainkat és közelebb visz minket Krisztushoz.
Ellenőrizhettek minket, ha megkérdezitek: „Mi a te versed?” Ám ha ezt teszitek, álljatok készen a saját szentírásotok megosztására is! A beszélgetésünk eredményeként mindannyian felemeltetünk.
El tudjátok képzelni, milyen változások állnak majd be a saját életetekben és a családotok életében, ha a következő néhány hónap vagy év során – vagy talán tovább is – minden héten írtok egy új szentírásverset a szívetekre és az elmétekre?
Jézus Krisztus a mi példánk
Jézus Krisztus bizonyára már fiatalon megszerette a szentírásokat. Már kisgyermekként olvasnia kellett a szentírásokat és át kellett gondolnia azokat, ha 12 évesen a templomban tartalmas beszélgetéseket folytatott a bölcs doktorokkal.13 30 évesen kezdte el a misszióját,14 és már szolgálata korai időszakától fogva gyakran hivatkozott a szentírásokra.15 Hát nem állíthatjuk bizonyosan, hogy Jézus a missziójára való felkészülése részeként legalább 20 évet töltött a szentírások tanulmányozásával és átgondolásával? Nem kellene nektek is már ma megtennetek valamit azért, hogy lelkileg felkészüljetek a családotok és mások tanítását és megáldását biztosító jövőbeli lehetőségekre?
Gyakoroljatok hitet és lássatok hozzá!
Áttekintésként, remélem, hogy úgy döntötök: minden héten félretesztek valamennyi pénzt. Gyakoroljatok hitet, fegyelmezzétek magatokat és lássatok hozzá! Azért is őszintén imádkozom, hogy úgy döntsetek: heti rendszerességgel – hosszan és mélyen – át fogjátok gondolni Isten szavait. Gyakoroljatok hitet, fegyelmezzétek magatokat és lássatok hozzá!
Az első, pénzt félretevő felhívásommal ellentétben a második, lelket megmentő felhívásom minden haszna örökre a tiétek maradhat, nem emészti fel e világ molya és rozsdája.16
D. Todd Christofferson elder a következő világos tanácsot és ígéretet adta: „Tanulmányozzuk [a szentírásokat] figyelmesen és átgondoltan. Elmélkedjünk rajtuk, és imádkozzunk felőlük. A szentírások kinyilatkoztatások, melyek még több kinyilatkoztatáshoz vezetnek.”17
Zárszó
Megígérem, hogy nem fogjátok megbánni, ha minden héten írtok az elmétekre és a szívetekre egy-egy szentírásverset. A hosszan tartó lelki céltudatosság, védelem és erő érzését fogjátok megtapasztalni.
Ne feledjétek Krisztus ezen szavait: „[T]egyétek azon dolgokat, amiket engem megtenni láttatok.”18 Alkalmazzuk szavait teljes mértékben az életünkben, ezért imádkozom, Jézus Krisztus nevében, ámen.