A visszaállítás szent helyszíne
Palmyra volt a visszaállítás színtere, ahol közel két évezred múltán újra felhangzott az Atya hangja.
Egy jó barátom, aki az egyház tagja volt, éveken át próbált tanítani engem az örökkévaló családok evangéliumáról, de csak 1978 októberében, amikor a São Paulo templom nyílt napján részt véve beléptem a pecsételőszobába, akkor hatolt be szívembe az örökkévaló családok tana. Utána napokon át imádkoztam, hogy megtudjam, ez-e az igaz egyház.
Nem voltam vallásos, de hívő szülők neveltek, és láttam a vallásokban meglévő jót. Életem azon szakaszában úgy gondoltam, minden vallás elfogadott Isten szemében.
A templomi nyílt napon tett látogatásom után imában választ kerestem. Hittem és bízvást bíztam abban, hogy Isten választ ad nekem arról, hogy melyik az Ő egyháza a földön.
Nagy lelki küzdelem árán végre világos válasz érkezett, azután felkérést kaptam, hogy keresztelkedjek meg. A keresztelésemre 1978. október 31-én került sor, a São Paulo templom felszentelésének előestéjén.
Ráébredtem, hogy az Úr eléggé ismert engem és törődött velem ahhoz, hogy választ adjon az imáimra.
Másnap délelőtt feleségemmel együtt részt vettünk a São Paulo templom egyik felszentelési ülésén.
Ott voltunk, de akkor még nem igazán tudtam megbecsülni ezt a csodálatos lehetőséget. Az azt követő napon területi konferenciára mentünk.
Megkezdődött az életünk az egyházban, ahol jó barátokra leltünk, akik tárt karokkal fogadtak e sorsfordító időszakban.
Az új egyháztagoknak szóló vasárnapi osztály heti tanításai, melyekben részt vettünk, csodásak voltak. Tudással töltöttek el, és alig vártuk, hogy a hét elteltével újra vasárnap legyen, és további lelki táplálékhoz juthassunk.
Feleségemmel izgatottan vártuk, hogy beléphessünk a templomba, és családunkat összepecsételjék az örökkévalóságra. Erre egy évvel és hét nappal a keresztelkedésem után került sor. Csodálatos pillanat volt! Úgy éreztem, mintha az örökkévalóság kettévált volna az oltárnál a pecsételés előtti és utáni időszakra.
Mivel néhány éve az Amerikai Egyesült Államok keleti partján éltünk törvényes bevándorlókként, már ismertem néhány ottani várost, melyek nem voltak túl népesek.
Amikor az első látomáshoz vezető eseményekről olvastam vagy hallottam, nagy tömegeket emlegettek, aminek semmi értelme nem volt számomra.
Kezdtek kérdéseim támadni. Miért az Amerikai Egyesült Államokban kellett visszaállítani az egyházat, nem pedig Brazíliában vagy Olaszországban, az őseim földjén?
Hol voltak azok a tömegek, akik a vallási felélénkülés és zűrzavar részesei voltak, méghozzá egy olyan békés és nyugodt helyen?
Rengeteg embert megkérdeztem erről, de választ nem kaptam. Mindent, amit csak tudtam, elolvastam portugálul, aztán angolul is, de nem találtam semmit, ami megnyugtatta volna a szívemet, így aztán folytattam a kutatást.
1984 októberében cövekelnökségi tanácsosként vettem részt az általános konferencián. Utána Palmyrába utaztam, mert muszáj volt választ kapnom.
Amikor odaértem, megpróbáltam megérteni: Miért kellett ott történnie a visszaállításnak, és miért volt olyan lelki zűrzavar? Honnan jött a Joseph feljegyzéseiben szereplő rengeteg ember? És miért éppen oda?
Akkoriban azt találtam a legkézenfekvőbb válasznak, hogy azért, mert az amerikai alkotmány biztosított bizonyos szabadságjogokat.
Aznap reggel ellátogattam a Grandin épületbe, ahol a Mormon könyve első példányát nyomtatták. Azután elmentem a szent ligetbe, ahol rengeteget imádkoztam.
Szinte senkit se láttam az utcákon Palmyra kicsiny városában. Hol vannak a tömegek, amelyekről Joseph beszélt?
Aznap délután úgy döntöttem, ellátogatok a Peter Whitmer farmra. Amikor odaértem, egy férfit pillantottam meg az egyik faház ablakában. Különös fény ragyogott a szemében. Üdvözöltem, aztán elkezdtem feltenni ugyanezeket a kérdéseket.
Ezzel a kérdéssel felelt: „Ráér?” Igennel válaszoltam.
Elmagyarázta, hogy a közelben található az Erie- és az Ontario-tó, kicsit keletebbre pedig a Hudson-folyó.
Az 1800-as évek elején az a döntés született, hogy hajózható csatornát építenek ki ezen a területen, 480 kilométer hosszan, egészen a Hudsonig. Hatalmas vállalkozás volt ez akkoriban, és kizárólag kétkezi munkásokra és igavonó barmokra számíthattak.
Palmyra szolgált az építkezés egyik szakaszának központjául. Az építéshez szakmunkásokra, szakemberekre, családokra és azok barátaira volt szükség. A csatornaépítés miatt sokan kezdtek odaözönleni a környező városkákból és még távolabbról, például Írországból.
Igen szent és lelki pillanat volt ez számomra, mert végre megtaláltam a tömeget, akik magukkal hozták a saját szokásaikat és a hiedelmeiket! Amikor a férfi a hitelveiket említette, Isten megvilágosította az elmémet és megnyitotta lelki szemeimet.
Abban a pillanatban megértettem, hogy végtelen bölcsességében Isten, a mi Atyánk keze miként biztosított megfelelő helyszínt a tervében, hogy odahelyezze az ifjú Joseph Smitht e vallási zűrzavar kellős közepébe, mivel ott voltak elrejtve a Kumóra-dombon a Mormon könyve drága lemezei.
Ez volt a visszaállítás színtere, ahol közel két évezred múltán újra felhangzott az Atya hangja egy csodás látomásban, a fiatal Joseph Smithhez szólva, amikor a szent ligetbe ment imádkozni, és ezt hallotta: „Ez az én Szeretett Fiam. Őt hallgasd!”1
Ott állt előtte két Személy, „akiknek ragyogása és dicsősége leírhatatlan volt”. Igen, Isten újra kinyilatkoztatta magát az embernek! A földet borító sötétség oszlani kezdett.
Beteljesedőben voltak a visszaállításra vonatkozó jövendölések. „És láték más angyalt az ég közepén repülni, a kinél vala az örökkévaló evangyéliom, hogy a föld lakosainak hirdesse az evangyéliomot, és minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek”.2
Néhány rövid év leforgása alatt Joseph elvezettetett az ősi próféták által hátrahagyott jövendölések, szövetségek és szertartások feljegyzéseihez – vagyis szeretett Mormon könyvénkhez.
Jézus Krisztus egyházát nem lehetett visszaállítani az örökkévaló evangélium nélkül, amint az a Mormon könyvében kinyilatkoztatásra került, amely egy másik tanúbizonyság Jézus Krisztusról, aki Isten Fia, Isten Báránya, aki elvette a világ bűneit.
Krisztus ezt mondta népének Jeruzsálemben:
„Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebből az akolból valók”.3
„Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet”.4
Nem is emlékszem, hogy a Whitmer farmról távozva vajon elköszöntem-e, csak arra emlékszem, hogy patakokban folytak a könnyeim, miközben a nap gyönyörűre festett égbolton hajlott alá.
Szívemet mérhetetlen öröm járta át; lelkemet békesség csitította el. Elárasztott a hála.
Most már pontosan értettem, miért. Az Úr ismét tudást és világosságot adott nekem.
A hazafelé vezető utamon újabb és újabb szentírások árasztották el elmémet: az Ábrahám atyának tett ígéretek, hogy magvában a föld minden családja áldott lesz.5
Emiatt pedig templomok fognak épülni, hogy az isteni hatalmat újra az emberre lehessen ruházni a földön, hogy a családok eggyé válhassanak, nemcsak míg a halál el nem választja őket, hanem együtt maradhassanak az egész örökkévalóságon át.
„Lészen az utolsó időkben, hogy erősen fog állni az Úr házának hegye, hegyeknek felette, és magasabb lészen a halmoknál, és özönleni fognak hozzá minden [népek]”.6
Ha nektek is, akik ma hallotok engem, kérdések vannak a szívetekben, ne adjátok fel!
Arra kérlek benneteket, kövessétek Joseph Smith próféta példáját, miután elolvasta a Jakab 1:5-öt: „Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, a ki mindenkinek készségesen… adja.”
Ami a Kumórán történt, fontos részét képezte a visszaállításnak, hiszen Joseph Smith ott kapta meg a Mormon könyvét tartalmazó lemezeket. Ez a könyv bármely más könyvnél jobban segít közelebb kerülnünk Krisztushoz.7
Tanúbizonyságot teszek arról, hogy az Úr prófétákat, látnokokat és kinyilatkoztatókat támasztott királyságának irányítására ezekben az utolsó napokban, valamint hogy az Ő örökkévaló tervében a családok örökre együtt lesznek. Ő törődik a gyermekeivel. Megválaszolja az imáinkat.
Hatalmas szeretete miatt Jézus Krisztus engesztelést hozott a bűneinkért. Ő a világ Szabadítója. Erről teszek bizonyságot Jézus Krisztus szent nevében, ámen.