Lelki fejlődésünk és tanulásunk érdekében

Fiatal koromban a szüleim kaptak egy olyan ajándékot, amely lenyűgözte David öcsémet és engem. Azoknak az aranylemezeknek a miniatűr másolata volt, amelyeket Joseph Smith próféta Moróni angyaltól kapott. Ha jól emlékszem, úgy 10 fémlapja volt, amelyeken valamilyen írás állt. De nem a lapok keltették fel a figyelmünket.

A visszaállítás történeteit hallgatva nőttünk fel. Jól tudtuk és énekeltük az Elemiben, hogy „ott voltak a föld mélyén az aranylemezek”, melyeket Moróni angyal aztán átadott Joseph Smithnek.¹ Ifjú elménk kíváncsiságát egy kérdés csigázta fel igazán: Vajon mi áll a miniatűr lemezek két kis fémpánttal lezárt részében?

A lemezek jó néhány napig ott díszelegtek az asztalkán, mire végül győzött a kíváncsiságunk. Noha pontosan tudtuk, hogy ezek nem a Moróni által átadott lemezek, mindenáron látni akartuk a lepecsételt részt. Így aztán öcsémmel mindennel próbálkoztunk: vajazókéssel, régi kanállal és minden mással, amiről úgy gondoltuk, képes annyira szétnyitni a lezárt lemezeket, hogy meglássuk, mi áll rajtuk – persze úgy, hogy közben a fémpántok egyben maradnak. Annyi eszünk azért volt, hogy csintalanságunk után ne hagyjunk árulkodó nyomokat. Hatalmas csalódásunkra és bánatunkra soha nem sikerült „bekukucskálni a lemezekbe”.

A mai napig nem tudom, hogy mit rejtett az a lezárt rész, ha ugyan volt ott bármi is. A legkínosabb része a történetnek azonban az, hogy azt sem tudom, mi állt a fémlemezek azon részén, amelyeket elolvasásra szántak. Úgy vélem, bizonyára a visszaállításhoz kapcsolódó történetek álltak rajtuk, valamint Joseph Smith, illetőleg a három és a nyolc tanú bizonyságtétele, akik látták a Moróni által átadott valódi lemezeket.

E föld teremtése óta szerető Mennyei Atyánk prófétákon keresztül nyújtott útmutatást, vezetést és tanítást. Szavait e próféták adták át, és azok szentírásként lettek megőrizve a mi fejlődésünk és tanulásunk érdekében. Nefi e szavakkal szólt erről:

„Mert lelkem gyönyörködik a szentírásokban, és szívem elgondolkozik rajtuk, és leírom őket gyermekeim okulására és hasznára.

Íme, lelkem gyönyörködik az Úr dolgaiban, és szívem szüntelenül elgondolkozik azon dolgokon, amiket láttam és hallottam.”²

Ezenkívül az eddigi adományozási korszakokban és az idők teljességének eme utolsó adományozási korszakában is az Úr egyházának érdemes tagjait megáldotta az, hogy állandó társuk lehet a Szentlélek, aki segítséget nyújt lelki fejlődésünkben és tanulásunkban.

Öcsém szorgalmas jellemét ismerve nagyon valószínűnek tartom, hogy ő elolvasta a szüleink modell-lemezein álló összes írást. Én viszont figyelmen kívül hagytam azokat a világos és értékes igazságokat, és inkább olyan dolgok kutatására fordítottam az energiámat, amelyek szándékosan nem voltak feltárva.

Sajnálatos módon fejlődésünket és tanulásunkat olykor lelassíthatja vagy akár meg is akaszthatja azon helytelen vágyunk, hogy „bekukucskáljunk a lemezekbe”. E tetteink olyan dolgok kutatására indíthatnak bennünket, amelyeket jelenleg nem feltétlenül kell megértenünk, mindezt úgy, hogy közben pedig figyelmen kívül hagyjuk a ránk és a körülményeinkre vonatkozó gyönyörű igazságokat – melyekről Nefi azt mondta, hogy a mi okulásunkra és javunkra írattak.

Nefi fivére, Jákób, ezt tanította: „Íme, nagyszerűek és csodálatosak az Úr munkái. Mily kifürkészhetetlenek rejtelmeinek mélységei; és lehetetlen, hogy az ember minden útját kifürkéssze.”³

Jákób szavai azt tanítják nekünk, hogy nem tudunk „bekukucskálni a lemezekbe”, vagy nem tudjuk feltárulkozásra kényszeríteni Isten rejtelmeit. Isten rejtelmei egyedül Isten akarata szerint és a Szentlélek hatalma által tárulnak fel előttünk.⁴

Jákób így folytatja:

„És senki nem tudhat az ő útjairól, ha azt nem nyilatkoztatják ki neki; tehát, testvéreim, ne vessétek meg Isten kinyilatkoztatásait.

Mert íme, szavának hatalma által jött ember a föld színére… Ó akkor miért ne lenne képes parancsolni a földnek, avagy keze alkotásának annak színén, az ő akarata és tetszése szerint?

Ne arra törekedjetek tehát, testvéreim, hogy tanácsot adjatok az Úrnak, hanem arra, hogy tanácsot kapjatok a kezéből.”⁵

Ahhoz, hogy megértsük Isten rejtelmeit, vagyis azokat a dolgokat, amelyek csak kinyilatkoztatás által érthetők meg, Nefiről kell példát vennünk, aki ezt mondta: „…lévén rendkívül fiatal, mégis jó nagy termetű, és hatalmas vággyal is rendelkezvén az iránt, hogy Isten rejtelmeit megismerjem, fohászkodtam tehát az Úrhoz; és íme, ő meglátogatott engem, és meglágyította a szívemet, úgyhogy én mindazokat a szavakat elhittem, amit atyám mondott”.⁶ Az Úr maga további magyarázatként hozzátette, hogy Nefi hitet gyakorolt, szorgalmasan és alázatos szívvel kereste Őt, valamint betartotta a parancsolatait.⁷

A tudás keresésében Nefi példája magában foglalta (1) az őszinte vágyat, (2) az alázatot, (3) az imát, (4) a prófétába vetett bizalmat, illetve (5) a hit, (6) a szorgalom és (7) az engedelmesség gyakorlását. A keresés e módszere szöges ellentéte annak, ahogy én megpróbáltam „bekukucskálni a lemezekbe”, vagyis megérteni olyan dolgokat, amelyeknek az Úr időrendje szerint és a Szentlélek ereje által kell kinyilatkoztatásra kerülni.

Modern korunkban elvárássá vált, hogy a tudást azonnal meg tudjuk szerezni; amikor az információ nem könnyen felismerhető vagy hozzáférhető, gyakorta félresöprik vagy bizalmatlanul fogadják. Az információs túlterhelés miatt néhányan akaratlanul is nagyobb szavahihetőséget tulajdonítanak egy ismeretlen forrásból származó anyagnak, mint hogy a személyes kinyilatkoztatásnak az Úr által megalkotott mintájára támaszkodjanak. Jákób napjainkról szólhatott, amikor ezt mondta: „De íme, …merevnyakú nép voltak; és megvetették a világos beszéd szavait, és megölték a prófétákat, és olyan dolgok után epekedtek, amiket nem tudtak megérteni. Vakságuk miatt tehát, mely vakság onnan származott, hogy a célon túl tekintettek, szükségképpen el kellett bukniuk; mert Isten elvette tőlük az ő világos beszédét, és sok olyan dolgot adott át nekik, amit nem tudtak megérteni, mert ők azt kívánták.”⁸

Ezzel ellentétben áll Dieter F. Uchtdorf elnök tanácsa. Misszionáriusokról beszélt, szavai azonban épp úgy vonatkoznak a lelki igazság minden keresőjére. „Amikor… a misszionáriusok hisznek Jézus Krisztusban – mondta –, akkor eléggé bíznak majd az Úrban ahhoz, hogy kövessék a parancsolatait, még akkor is, amikor nem teljesen értik a mögöttük rejlő indokokat. Hitük szorgalmukon és munkájukon keresztül fog megnyilvánulni.”⁹

Az előző, áprilisi általános konferencián Dallin H. Oaks elder így magyarázta: „Az egyház nagy erőfeszítéseket tesz, hogy átláthatóak legyünk a rendelkezésünkre álló feljegyzéseket illetően, azonban miután minden lehetségeset nyilvánosságra hoztunk, a tagjainknak olykor olyan alapvető kérdéseik maradnak, melyeket nem lehet tanulmányozás útján megválaszolni. […] Bizonyos dolgokat csak hit által lehet megtudni”.¹⁰

Ősi próféták is tanították ugyanezt a tantételt, szemléltetve, hogy az emberi természet nem változott az idővel, illetve hogy az Úr tanulásra adott mintája időtlen. Gondoljatok bele ebbe az ószövetségi példabeszédbe: „Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál.”¹¹

Ésaiás így magyarázta: „Mert a mint magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!”¹²

Nefi újabb tanúbizonyságot tett, amikor kijelentette: „Ó Uram, tebenned bíztam, és tebenned bízom mindörökre.”¹³

Az Úrba vetett hit és bizalom megköveteli tőlünk annak elismerését, hogy az Ő bölcsessége meghaladja a sajátunkat. Azt is el kell ismernünk, hogy terve biztosítja a legnagyobb lehetőséget a lelki fejlődésre és tanulásra.

Soha nem várták el tőlünk, hogy meglegyen bennünk „a dolgok tökéletes ismerete” e halandó lét folyamán. Azt viszont igen, hogy „olyan dolgokat remél[jünk], melyek nem láthatók, de igazak”.¹⁴

Nefi még nagy hite ellenére is elismerte korlátozott megértését, amikor az angyal e kérdésére: „Ismered Isten leereszkedését?”, e szavakkal válaszolt: „Tudom, hogy szereti gyermekeit; de nem ismerem minden dolognak a jelentését.”¹⁵

Alma hasonló kijelentést tett fiának, Hélamánnak: „Most ezek a rejtelmek még nincsenek teljesen feltárva előttem, ezért tartózkodom attól, hogy többet mondjak.”¹⁶

Tanúságomat teszem, hogy Mennyei Atyánk szereti a gyermekeit, és én – Nefihez és Almához hasonlatosan – mégsem ismerem minden dolognak a jelentését. Nem is kell minden dolgot tudnom; én szintén nem mondok tehát többet, hanem türelemmel várok az Úrra, tudva, hogy „nekem minden dolog megvan bizonyítékként arra, hogy mindezen dolog igaz; és [nektek] is megvan minden bizonyítéko[tok] arra, hogy ezek igazak…

Elé[tek] vannak tárva a szentírások, igen, és minden dolog azt mutatja, hogy van Isten; igen, méghozzá a föld és minden olyan dolog, ami annak színén van, igen, és annak mozgása, igen, és mind a bolygók is, melyek szabályos rendjükben mozognak, arról tesznek bizonyságot, hogy van egy Legfensőbb Teremtő.”¹⁷

Amikor elismerjük, hogy egy bölcs és odaadó Mennyei Atya alkotásai vagyunk, „Ó akkor” miért nem hagyjuk, hogy sajátunk helyett „az ő akarata és tetszése szerint” irányítsa lelki fejlődésünket és tanulásunkat?¹⁸

Ő él. Jézus Krisztus az Ő Egyszülött Fia és az emberiség Megváltója. Krisztus végtelen engesztelése miatt birtokában van a kellő bölcsességnek és előrelátásnak, hogy utat mutasson nekünk ezekben az utolsó napokban. Joseph Smith az Ő prófétája, aki kiválasztatott, hogy Isten királyságát visszaállítsa a földre a maga teljességében. Thomas S. Monson az Ő élő prófétája és szószólója ma. Erről teszem szívből jövő bizonyságomat Jézus Krisztus nevében, ámen.