Az pedig az örök élet
Isten ismer benneteket, és arra kér, hogy ti is ismerjétek meg Őt!
Hozzátok, a felnövekvő nemzedékhez szólok – legyetek fiatalok vagy fiatal felnőttek, egyedülállók vagy házasok –, akik az Úr egyházának leendő vezetői vagytok. A mai világ gonoszsága, zűrzavara, félelmei és zavarodottsága közepette én tisztán és érthetően szólok hozzátok Isten megismerésének fenségéről és áldásáról.
Jézus Krisztus számos olyan igazságot tanított, mely megmagyarázza az Atya boldogságtervét, valamint a ti abban elfoglalt helyeteket. Ma ezek közül kettőre szeretnék összpontosítani, melyek segítségével jobban megérthetitek Isten gyermekeként való kiléteteket és célotokat az életben.
Az első: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”1
A második: „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust.”2
Kérlek, tartsátok észben e két igazságot – melyek megtanítják a miértet –, míg én megpróbálom elmagyarázni azt, hogy hogyan ismerhetitek meg Istent ti, és mi mindnyájan.
Ismerjük meg Őt az ima által!
Fiatal barátaim! Istent az ima által kezdhetjük el megismerni.
1829. április 7-én a 22 éves Oliver Cowdery megkezdte írnoki munkáját a 23 éves Joseph Smith oldalán. Hozzátok hasonlóan ők is fiatalok voltak. Oliver Istentől kért megerősítést a visszaállításra és a saját, abban végzett munkájára vonatkozóan. Válaszként a következő kinyilatkoztatást kapta:
„Íme, te tudod, hogy kérdeztél engem, és én felvilágosítottam az elmédet…
Igen, elmondom neked, hogy tudhasd, hogy Istenen kívül senki sincsen, aki ismerné gondolataidat és szíved szándékait. […]
[H]a további tanúbizonyságot kívánsz, vesd rá elméd arra az éjszakára, amikor szívedben hozzám fohászkodtál…
Nem szóltam-e békét elmédhez…? Mily nagyobb tanúbizonyságot kaphatsz, mint Istentől valót?”3
Amikor ti is hittel imádkoztok, érezni fogjátok Isten szeretetét, miközben Lelke a lelketekhez szól. Nem számít, mennyire magányosnak vagy bizonytalannak is érzitek néha magatokat, nem vagytok egyedül ebben a világban. Isten személyesem ismer benneteket. Amikor imádkoztok, ti is megismeritek Őt.
Ismerjük meg Őt a szentírások tanulmányozása által!
A szentírások tanulmányozása közben nem csupán ismeretet szereztek a Szabadítóról, de tulajdonképpen meg is ismeritek Őt.
1985 áprilisában – mindössze 13 nappal a halála előtt – Bruce R. McConkie elder beszélt az általános konferencián. Beszédét bizonyságával zárta:
„Egyike vagyok a tanúinak, és egy közelgő napon érezni fogom majd a szögek nyomait a kezein és a lábain, és könnyeimmel áztatom majd a lábait.
De akkor sem fogom jobban tudni, mint ahogyan most tudom, hogy ő Isten Mindenható Fia, hogy ő a mi Szabadítónk és Megváltónk, és hogy a szabadítás az ő engesztelő vérében és az által jön el, és semmilyen más módon.”4
Mi, akik hallottuk McConkie eldert aznap szólni, soha nem felejtjük el, mit éreztünk akkor. Beszéde elején kinyilvánította, miért is ilyen erőteljes a tanúságtétele. Ezt mondta:
„E csodálatos dolgokat említve a saját szavaimat fogom használni, bár azt hihetitek, hogy a szentírás szavai…
Tény, hogy ezeket először mások jelentették ki, most azonban az enyémek, mert Isten Szent Lelke bizonyságot tett nekem, hogy igazak, és ez most olyan, mintha az Úr először nyilatkoztatta volna ki ezeket nekem. Így hát hallottam hangját és ismerem szavát.”5
Miközben tanulmányozzátok a szentírásokat és elmélkedtek róluk, ti is hallani fogjátok Isten hangját, ismerni fogjátok szavát, és megismeritek Őt. Isten személy szerint nektek fogja kinyilatkoztatni az Ő örökkévaló igazságait. Ezek a tanok és tantételek a részetekké válnak majd, és a lelketek mélyéről fognak ragyogni.
Az egyéni tanulmányozás mellett fontos, hogy a családunkkal közösen is tanulmányozzuk a szentírásokat.
Otthonunkban szerettük volna, ha a gyermekeink megtanulják felismerni a Lélek hangját. Úgy hisszük, ez aközben valósult meg, miközben naponta családként közösen tanulmányoztuk a Mormon könyvét. Megerősödött a bizonyságunk, amint szent igazságokról beszélgettünk.
A szentírás-tanulmányozás lesz a csatorna a Lélek számára, hogy egyéni oktatásban részesítsen minket. Ha naponta tanulmányozzátok a szentírásokat – egyedül és a családotokkal –, megtanuljátok felismerni a Lélek hangját, és megismeritek Istent.
Ismerjük meg Őt azáltal, hogy az Ő akaratát tesszük!
Amellett, hogy imádkozunk és tanulmányozzuk a szentírásokat, Isten akaratát is kell cselekednünk.
A Szabadító a tökéletes példaképünk. Ezt mondta: [A]zért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem.”6
Amikor a feltámadt Szabadító megjelent a nefitáknak, így szólt: „[Í]me, én vagyok a világ világossága és élete; és ittam abból a keserű pohárból, amit az Atya adott nekem, és megdicsőítettem az Atyát, amikor magamra vettem a világ bűneit, melynek során kezdettől fogva minden dologban alávetettem magam az Atya akaratának.”7
Azáltal tesszük az Atya akaratát, ha tiszteljük a szövetségeinket, betartjuk a parancsolatokat, illetve szolgáljuk Istent és embertársainkat.
A feleségemnek, Rhondának és nekem átlagos emberek a szüleink – valószínűleg sokatok szüleihez hasonlóan. Ám van valami, amit igazán szeretek a szüleinkben: azt, hogy az életüket Isten szolgálatának szentelték, és minket is ugyanerre neveltek.
Amikor Rhonda szülei még csak pár éve voltak házasok, a 23 éves édesapját teljes idejű missziós szolgálatra hívták el. Hátrahagyta fiatal feleségét és kétéves kislányukat. Ezután a feleségét is elhívták, hogy a missziója utolsó hét hónapjában vele együtt szolgáljon, a lányuknak pedig rokonok viselték addig gondját.
Néhány évvel később, immár négygyermekes családként a montanai Missoulába költöztek, hogy édesapja egyetemre járhasson. Azonban néhány hónappal érkezésük után Spencer W. Kimball elnök és Mark E. Petersen elder elhívták az apósomat, hogy a frissen megalakított Missoula cövek első elnökeként szolgáljon. Még csak 34 éves volt. Az egyetem gondolata a múlté lett, amint igyekezett az Úr akaratát cselekedni – a sajátja helyett.
A szüleim több mint 30 éve szolgálnak a templomban – édesapám pecsételőként, édesanyám szertartásszolgaként. Ötször szolgáltak együtt teljes idejű missziót: a kaliforniai Riverside-ban; a mongóliai Ulánbátorban; a kenyai Nairobiban; az Illinois-i Nauvoo templomban; és a Mexikói Monterrey templomban. Mexikóban keményen munkálkodtak az új nyelv elsajátításán, ami 80 évesen már nem kis feladat. De igyekeztek az Úr akaratát cselekedni ahelyett, hogy a saját vágyaikat követnék.
Nekik és világszerte minden hasonlóan odaadó utolsó napi szentnek szeretném az Úr szavait visszhangozni, melyeket Hélamán fiának, Nefi prófétának mondott: „Áldott vagy… azon dolgok miatt, melyeket tettél… fáradhatatlanul…, [mert] nem a saját életed megóvására törekedtél, hanem az én akaratom megismerésére és megtételére, valamint parancsolataim megtartására.”8
Miközben Isten akaratának megtételére törekszünk azáltal, hogy hithűen szolgáljuk Őt és embertársainkat, érezni fogjuk jóváhagyását, és valóban megismerjük Őt.
Ismerjük meg Őt azáltal, hogy Hozzá hasonlóvá válunk!
A Szabadító szavai alapján Isten megismerésének legjobb módja az, hogy olyanná válunk, mint Ő. Így tanított: „Milyen embereknek kell hát lennetek? Bizony mondom nektek, hogy éppen olyannak, amilyen én vagyok.”9
Az érdemesség alapvető szerepet játszik abban, hogy Őhozzá hasonlóvá váljunk. Ezt parancsolta: „[S]zenteljétek meg magatokat; igen, tisztítsátok meg a szíveteket, és tisztítsátok meg… a kezeteket…, hogy tisztává tehesselek benneteket”10. Az Őhozzá való hasonlóvá válás útján elindulva bűnbánatot tartunk, elnyerjük megbocsátását, és Ő megtisztítja a lelkünket.
Az Úr a következő ígéretet adta, hogy segítsen bennünket az Atyához vezető fejlődés során: „[M]inden lélek, aki elhagyja bűneit és énhozzám jön, és nevemet szólítja, és hangomnak engedelmeskedik, és betartja parancsolataimat, látni fogja az arcomat és tudni fogja, hogy vagyok”11.
Engesztelő áldozatába vetett hitünk által a Szabadító megtisztít és meggyógyít minket, valamint lehetővé teszi számunkra, hogy megismerjük Őt azáltal, hogy olyanná válunk, mint Ő. Mormon így tanított: „Imádkozzatok… szívetek minden erejével az Atyához, …hogy Isten fiaivá [és leányaivá] legyetek; hogy amikor megjelenik, akkor olyanok legyünk, mint ő”12. Ha igyekszünk olyanná válni, mint Isten, Ő többet tud kihozni belőlünk, mint amennyit mi valaha is tudnánk saját magunkból.
Ismerjük meg Őt a példaképek követése által!
Az igyekezeteink támogatásaként Isten példaképeket és mentorokat ad mellénk. Hadd osszam meg érzéseimet Neal A. Maxwell elderről, aki ilyen volt számomra. Az Istenhez való hasonlóvá válás érdekében tett erőfeszítései során állandóan arra törekedett, hogy saját akaratát alárendelje az Atya akaratának.
Egyszer, több mint 20 éve már, megosztotta velem az érzéseit, nem sokkal azután, hogy rákkal diagnosztizálták. Ezt mondta: „A csapat tagja akarok lenni, akár [a fátyol ezen oldalán], akár a másikon. Nem akarok a kispadon ülni. Játszani akarok!”13
A következő néhány hét során vonakodott attól, hogy arra kérje Istent, gyógyítsa meg; csupán Isten akaratát akarta tenni. Felesége, Colleen, rámutatott, hogy a Gecsemáné kertjében Jézus első felkiáltása az volt, hogy „ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár”. A Szabadító csupán ezután tette hozzá, hogy „mindazáltal ne úgy legyen a mint én akarom, hanem a mint te”14. Felesége arra buzdította Maxwell eldert, hogy kövesse a Szabadító példáját és kérjen enyhülést, és majd azután vesse alá akaratát az Atya akaratának – amit ő meg is tett.15
A majdnem egy éven át tartó hosszadalmas, embert próbáló kezelések sorozata után újra teljesen és maradéktalanul a „pályán” találta magát. Még hét évig szolgált.
Ez idő alatt több megbízásom során is közösen munkálkodtunk. Éreztem kedvességét, könyörületét és szeretetét. Tanúja voltam egyre növekvő lelki kifinomulásának a szüntelen szenvedés és az állandó szolgálat eredményeképpen, miközben azon igyekezett, hogy olyanná váljon, mint a Szabadító.
Mindannyiunk számára a legfőbb példakép és mentor Urunk és Szabadítónk, Jézus Krisztus, aki ezt mondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.”16 „[J]er és kövess engem.”17
Fiatal fivéreim és nőtestvéreim! Isten megismerése egy életre szóló törekvés. „Az pedig az örök élet, hogy megismerj[ük] az egyedül igaz Istent, és a kit [az Atya elküldött], a Jézus Krisztust18.
„[N]e haladjunk tovább ily nagyszerű ügyben? […] Bátorság, [fiatal barátaim], és tovább, tovább a győzelemig!”19
Isten ismer benneteket, és arra kér, hogy ti is ismerjétek meg Őt! Imádkozzatok az Atyához; tanulmányozzátok a szentírásokat; törekedjetek Isten akaratának megtételére; igyekezzetek olyanná válni, mint a Szabadító; és kövessétek az igazlelkű példaképeket! Ha ezt teszitek, meg fogjátok ismerni Istent és Jézus Krisztust, és örök életet örököltök. Az Ő elrendelt különleges tanújukként ezt kérem tőletek. Ők élnek. Szeretnek benneteket. Így teszem bizonyságomat Jézus Krisztus nevében, ámen.