Az én békességemet hagyom néktek

Drága nőtestvéreim, ma este megáldott bennünket Isten Lelke. E rendkívüli női vezetők által elmondott sugalmazott üzenetek és a zene megerősítették hitünket és növelték azon vágyunkat, hogy betartsuk a szent szövetségeket, melyeket szerető Mennyei Atyánkkal kötöttünk. Éreztük, ahogy növekszik az Úr Jézus Krisztus iránti szeretetünk, és az Ő engesztelő áldozatának bámulatos ajándéka iránti nagyrabecsülésünk.

Ma esti üzenetem egyszerű. Mind éreztük ma este a békességet. Mindannyian szeretnénk gyakran ilyen békét érezni magunkban, a családunkban és a körülöttünk élőkben. Az Úr békességet ígért tanítványainak, amikor távozni készült tőlük. Nekünk is ugyanezt ígérte. De megmondta, hogy a maga módján adja a békességet, nem úgy, ahogy a világ adja. Így jellemezte a saját módját a békesség elküldésére:

„Ama vígasztaló pedig, a Szent Lélek, a kit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, a miket mondottam néktek.

Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, a mint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!” (János 14:26–27).

Móziás fiainak szüksége volt a békesség eme ajándékára, amikor misszióba indultak a lámániták közé. Érzékelve feladatuk hatalmas voltát, meglehetősen szorongtak, ezért megerősítésért imádkoztak. És „az Úr meglátogatta őket Lelkével és így szólt hozzájuk: Vigasztalódjatok meg. És ők megvigasztalódtak” (Alma 17:10; lásd még Alma 26:27).

Időnként – például a bizonytalanság idején, és amikor úgy tűnik számotokra, hogy kihívások közelednek – talán ti is békességre vágytok. Móziás fiai megtanulták azt a leckét, melyet az Úr Moróninak tanított, és amely mindannyiunk számára útmutatást ad: „[Ha] hozzám jönnek az emberek, akkor megmutatom nekik a gyengeségüket. Gyengeséget adok az embereknek, hogy alázatosak legyenek; és kegyelmem elegendő minden olyan embernek, aki megalázkodik előttem; mert ha megalázkodnak előttem és hisznek bennem, akkor erőssé teszem számukra a gyenge dolgokat” (Ether 12:27).

Moróni azt mondta, hogy „miután meghallotta… ezeket a szavakat, megvigasztalód[ott]” (Ether 12:29). E szavak mindannyiunk számára vigasztalóak lehetnek. Azok, akik nem ismerik fel saját gyengeségeiket, nem fejlődnek. A gyengeségeitek ismerete áldás, mert segít alázatosnak maradnotok, és mindig a Szabadító felé fordít benneteket. A Lélek nem csupán vigasztal, hanem Ő az a közvetítő is, aki által az engesztelés képes változást előidézni magában a természetetekben. Ekkor a gyenge dolgok erőssé válnak.

Sátán időnként próbára teszi a hiteteket; ez megtörténik Jézus Krisztus minden tanítványával. E támadások ellen úgy védekezhettek, ha társként magatok mellett tartjátok a Szentlelket. A Lélek majd békét suttog a lelketeknek. Arra ösztönöz, hogy hittel haladjatok előre. És felidézi bennetek azon alkalmak emlékét, mikor éreztétek Jézus Krisztus világosságát és szeretetét.

Talán az emlékezés lesz a legdrágább ajándék, melyet a Lélek adhat nektek. Ő majd „eszetekbe juttatja mindazokat, a miket [az Úr mondott] néktek” (János 14:26). Ez az emlék lehet egy megválaszolt ima, egy papsági szertartás, bizonyságotok megerősítése vagy egy olyan pillanat, amikor láttátok Isten kezét az életetekben. Egy eljövendő napon, amikor erőre van szükségetek, a Lélek talán azokat az érzéseket juttatja majd eszetekbe, melyekben épp most, ezen a gyűlésen van részetek. Imádkozom, hogy így legyen.

A Lélek gyakran eszembe juttat egy emléket, amikor sok évvel ezelőtt, az ausztriai Innsbruckban részt vettem egy esti úrvacsorai gyűlésen, amelyet egy fémsufniban tartottak. Az építmény egy vasúti felüljáró alatt helyezkedett el. Csupán egy maréknyi ember volt jelen, faszékeken ültek. A legtöbbjük nő volt, némelyik fiatalabb, némelyik idősebb. Mikor kiosztották a kis gyülekezetnek az úrvacsorát, láttam a hála könnyeit. Éreztem a Szabadító szeretetét eme szentek iránt, és ők is érezték. De a csoda, amelyre a legvilágosabban emlékszem, az a fényesség volt, amely ezt a fémsufnit betölteni látszott egy békés érzés kíséretében. Késő este volt, nem voltak ablakok, a helyiséget mégis mintha déli napsütés ragyogta volna be.

A Szent Lélek világossága fényesen ragyogó és bőséges volt azon az estén. Az ablakok pedig, melyeken beragyogott a világosság, azoknak a szenteknek az alázatos szíve volt, akik az Úr elé járultak, bűnbocsánatra törekedve, és elkötelezve magukat arra, hogy mindig emlékeznek Őrá. Nem volt nehéz emlékezni Rá akkor, és e szent élmény emléke megkönnyítette számomra, hogy az azt követő években is emlékezzek Őrá és az engesztelésére. Azon a napon az úrvacsorai imában található ígéret, mely szerint a Lélek velünk lesz, betöltetett – világos és békés érzéseket hozva magával.

Hozzátok hasonlóan én is hálás vagyok azért, hogy az Úr oly sokféle módon látogatott meg a Vigasztalóval, amikor békességre volt szükségem. Mennyei Atyánkat azonban nem csupán a vigasztalódásunk érdekli, hanem a felfelé tartó fejlődésünk is. A „Vigasztaló” megnevezés csak az egyik módja annak, ahogy a Szentlelket a szentírásokban jellemzik. Itt egy másik is: „És most, bizony, bizony mondom neked, helyezd bizalmadat abba a Lélekbe, amely a jó megtételére vezet” (T&Sz 11:12). Gyakran a jó, melynek megtételére vezet bennünket, az, hogy valaki másnak segítsünk megkapni Isten vigasztalását.

Az Úr az Ő bölcsességében szervezetekben és osztályokban hozott össze benneteket az Ő egyházában. Azért tett így, hogy növelje a jó megtételére való hatalmatokat. Ezekben a szervezetekben bizonyos kötelességek várnak rátok, hogy az Ő nevében másokat szolgáljatok. Például, ha fiatal nők vagytok, talán megkér a püspökötök vagy a Fiatal Nők vezetőtök, hogy nyújtsátok ki a kezeteket egy babérkoszorúlány felé, aki esetleg „kevésbé tevékennyé” vált, ahogy arra gyakran utalunk. Ti talán a püspöknél vagy a Fiatal Nők vezetőnél is jobban ismeritek őt. Talán tudjátok, hogy otthoni gondokkal vagy iskolai nehézségekkel küzd-e, vagy esetleg mindkettővel. Lehet, hogy a vezetőitek nem is tudják, miért éreztek késztetést arra, hogy titeket kérjenek meg ennek a lánynak a felkarolására, de az Úr tudja – és Ő a Lelke sugalmazása által irányítja ezt a munkát.

Az erőfeszítéseitek sikerességéhez a változás csodájára lesz szükség a ti szívetekben és annak a fiatal nőnek a szívében is, akinek a megmentésére elküldtek – ehhez pedig szükség van a Szentlélek társaságára. A Lélek lehetővé teheti, hogy úgy lássátok ezt a kevésbé tevékeny babérkoszorúlányt, ahogy az Úr látja, aki ismeri az ő szívét és a tieteket, és ismeri a szívek megváltoztatásának lehetőségeit. Az Úr mindkettőtöket meglátogathat az Ő Lelke által, hogy alázatra, megbocsátásra és szeretetre késztessen.

Ez a Lélek képes ösztönözni azokra a szavakra, tettekre és arra a türelemre, melyre szükségetek van ahhoz, hogy visszahívjatok egy bárányt a nyájba. És képes megérinteni a Babérkoszorú osztály nyájának szívét is, hogy szeretettel fogadják az elveszett bárányt, hogy amikor az visszajön, úgy érezze: hazatért.

A jó megtételére való hatalmatok Isten leányainak csoportjaként nagyban függ majd a köztetek uralkodó egység és szeretet meglététől. Ez a békesség egy másik olyan ajándéka, mely a Szentlélek által adatik.

Alma értette ezt. Ezért könyörgött népének, hogy „ne legyenek viszálykodás[ai]k egymással, de hogy egy szemmel tekintsenek előre, egy hittel és egy keresztséggel rendelkezvén, szívüket egységbe és szeretetbe összefonva egymás iránt” (Móziás 18:21).

Az egység nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az osztályunkban és a családunkban velünk legyen a Lélek. Azonban tapasztalatból tudjátok, ahogyan én is, hogy az ilyen szeretetteljes egységet nehéz fenntartani. A Szentlélekre van szükségünk társként ahhoz, hogy felnyissa a szemünket és megzabolázza az érzéseinket.

Emlékszem, hogy egyszer a hét- vagy nyolcéves fiunk annyira ugrált az ágyán, hogy azt hittem, összetörik alatta. Éreztem az indulat szikráját, és gyorsan megpróbáltam rendbe szedni házam népét. Apró vállainál fogva megragadtam a fiamat, és szemmagasságba emeltem.

A Lélek az elmémbe ültetett néhány szót. Halk hangnak tűnt, de a szívembe hatolt: „Egy nagyszerű embert tartasz a kezedben.” Gyengéden visszatettem az ágyra, és bocsánatot kértem.

Mostanra azzá a nagyszerű férfivá vált, akit a Szentlélek engedett, hogy 40 évvel ezelőtt meglássak benne. Örök hálát érzek, hogy az Úr megmentett a goromba érzéseimtől azáltal, hogy elküldte a Szentlelket hozzám, és hagyta, hogy úgy lássam Isten gyermekét, ahogyan Ő látja.

Akkor jön el az az egység, melyre a családjainkban és az egyházban törekszünk, ha hagyjuk, hogy a Szentlélek hatással legyen arra, amit akkor látunk, amikor egymásra tekintünk, és akkor is, ha egymásra gondolunk. A Lélek Krisztus tiszta szeretetével lát. Hallgassátok meg Mormon szavait, aki a jószívűséget jellemezte. Gondoljatok olyan alkalmakra, amikor éreztétek azt:

„[A] jószívűség hosszan tűrő, és kedves, és nem irigykedik, és nem fuvalkodik fel, nem keresi a maga hasznát, nem könnyű felbosszantani, nem gondol rosszra, és nem örvend a gonoszságnak, hanem az igazságnak örvend, minden dolgot elbír, minden dologban hisz, minden dolgot remél és minden dolgot elvisel.

Ezért tehát, szeretett testvéreim, ha nincs bennetek jószívűség, akkor semmik vagytok, mert a jószívűség soha el nem múlik. Ragaszkodjatok tehát a jószívűséghez, ami a legnagyobb mindenek között, mert minden dolognak el kell múlnia –

De a jószívűség Krisztus tiszta szeretete, és örökké tart; és jó sora lesz annak, akiről az utolsó napon úgy találtatik, hogy rendelkezik ezzel.

Imádkozzatok tehát, szeretett testvéreim, szívetek minden erejével az Atyához, hogy eltöltsön benneteket ez a szeretet, melyet mindenkinek megadott, aki igaz követője Fiának, Jézus Krisztusnak; hogy Isten fiaivá [és leányaivá] legyetek; hogy amikor megjelenik, akkor olyanok legyünk mint ő, mert a maga valóságában fogjuk látni őt; hogy meglehessen ez a reménységünk; hogy megtisztulhassunk, miként ő is tiszta” (Moróni 7:45–48).

Ez az a cél, melyet Mennyei Atyátok tartogat számotokra, becses leányai számára. Talán távoli célnak tűnik, de az Ő nézőpontjából tekintve nem is vagytok annyira távol tőle. Ezért meglátogat bennetek az Ő Lelkével, hogy vigasztaljon, bátorítson és ösztönözzön a továbbhaladásra.

Szilárd bizonyságot teszek nektek arról, hogy az Atya ismer benneteket – ismeri a szükségleteiteket és tudja a neveteket –, Ő szeret titeket, és hallja az imáitokat. Szeretett Fia hív benneteket, hogy jöjjetek Őhozzá. És Ők elküldik a Szentlelket, hogy kísérjen titeket azon erőfeszítéseitekben, hogy másokat szolgáljatok Őértük.

Jézus Krisztus engesztelése miatt a Szentlélek állandó társasága megtisztító és szeplőtelenné tévő hatással lesz a lelketekre. Ugyanazt a békességet fogjátok akkor érezni, melyről a Szabadító a tanítványainak azt ígérte, hogy velük hagyja. Ezzel a békességgel együtt fényes reménység is érkezik, valamint világosság és szeretet, mely az Atyától jön, és szeretett Fiától, aki földi királyságát az Ő élő prófétájának adott kinyilatkoztatáson keresztül vezeti. Erről teszem bizonyságomat az Úr Jézus Krisztus nevében, ámen.