Mennyei világosság hordozói

A lelki betegség néha a bűn vagy valamilyen lelki sérülés eredményeként jelentkezik. A lelki összeomlás időnként olyan fokozatosan következik be, hogy szinte észre sem vesszük, mi történik. Az üledékes kőzet rétegeihez hasonlóan a lelki fájdalom és bánat is idővel rakódik le, amíg már oly nagy nyomással nehezedik a lelkünkre, hogy szinte túl nehéz ahhoz, hogy elbírjuk. Ez történhet például olyankor, amikor a munkahelyi, otthoni és egyházi feladataink annyira nyomasztóvá válnak, hogy szem elől tévesztjük az evangélium örömét. Akár úgy is érezhetjük, hogy már nem tudunk mit adni, vagy hogy az Isten parancsolatai szerinti élet meghaladja az erőnket.

S bár a lelki megpróbáltatások valósak, ez még nem jelenti azt, hogy ne lennének orvosolhatóak.

Lehetséges a lelki gyógyulás.

Még a legmélyebb lelki sebek is – igen, még azok is, amelyek gyógyíthatatlannak tűnnek – meggyógyulhatnak.

Drága barátaim! Jézus Krisztus gyógyító hatalmát nem kell nélkülöznünk napjainkban sem.

A Szabadító gyógyító érintése életeket változtathat meg napjainkban csakúgy, mint az Ő idejében. Ha már csupán hiszünk, Ő megfoghatja kezünket, mennyei világossággal és gyógyulással töltheti el lelkünket, s ezekkel az áldott szavakkal szólhat hozzánk: „Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat, és járj!”¹

Bármi okozza is lelki gyengélkedésünket, egy dolog biztosan közös bennük: az isteni világosság hiánya.

A sötétség csökkenti a tisztánlátásunkat. Homályossá teszi számunkra azt, ami egykor tiszta és világos volt. Amikor sötétségben járunk, hajlamosabbak vagyunk rossz döntéseket hozni, mivel nem látjuk az utunkban álló veszélyeket. Amikor sötétségben járunk, hajlamosabbak vagyunk a reményvesztettségre, mivel nem látjuk azt a békét és örömet, mely ránk vár, ha egyszerűen csak törekszünk tovább előre.

Ezzel ellentétben a világosság lehetővé teszi, hogy minden dolgot a maga valójában lássunk. Lehetővé teszi, hogy megkülönböztessük az igazat a hamistól, a lényegeset a lényegtelentől. Amikor világosságban járunk, igaz tantételeken alapuló igazlelkű döntéseket hozhatunk. Amikor világosságban járunk, „tökéletesen ragyogó reménységgel”² rendelkezünk, hiszen halandó megpróbáltatásainkat örökkévaló szemszögből láthatjuk.

Úgy nyerhetünk lelki gyógyulást, ha eltávolodunk a világ árnyaitól, és belépünk Krisztus örökkévaló világosságába.

Minél inkább megértjük és alkalmazzuk a világosság tanbéli fogalmát, annál inkább védettek leszünk a lelki betegségekkel szemben, melyek minden oldalról támadnak vagy aggasztanak bennünket; és annál jobban tudunk majd a szent papság erőteljes, bátor, gondoskodó és alázatos viselőiként szolgálni – szeretett és örökkévaló Királyunk igaz szolgáiként és tanítványaiként.

Jézus Krisztus ezt mondta: „Én vagyok a világ világossága: a ki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.”³

Mit is jelent ez?

Egyszerűen ezt: aki alázatosan követi Jézus Krisztust, az megtapasztalja az Ő fényét és osztozik is abban. Ez a világosság pedig addig gyarapszik majd, míg végül a legmélyebb sötétséget is eloszlatja.

Azt jelenti, hogy a Szabadítóból árad egyfajta erő, egyfajta erőteljes befolyás, mely „Isten színe elől ered, hogy betöltse a tér roppant terjedelmét”⁴. Mivel ez az erő megvilágítja, felemeli és fénybe borítja az életünket, a szentírások gyakran világosságként említik, bár a „lélek” és az „igazság” szavakkal is utalnak rá.

A Tan és a szövetségekben ezt olvassuk: „Mert az Úr szava igazság, és ami igazság, az világosság, és ami világosság, az Lélek, méghozzá Jézus Krisztus Lelke.”⁵

Ez a mélyreható meglátás – hogy a világosság Lélek, ami pedig igazság, és hogy ez a világosság fénylik minden lélekre, aki a világra jön – olyannyira fontos, mind amennyire reményteljes. Krisztus világossága minden olyan ember lelkét megvilágítja és átjárja, akik hallgatnak a Lélek hangjára.⁶

Krisztus világossága betölti a világegyetemet.

Betölti a földet.

És betölthet minden szívet.

Isten nem személyválogató.⁷ Világossága mindenki számára adott: kicsiknek és nagyoknak, gazdagoknak és szegényeknek, kiváltságosoknak és hátrányos helyzetűeknek egyaránt.

Ha megnyitjátok elméteket és szíveteket Krisztus világossága előtt, és alázatosan követitek a Szabadítót, több világosságot fogtok nyerni. Sort sorra, itt egy kicsit és ott egy kicsit – így tesztek szert több világosságra és igazságra a lelketekben, míg a sötétséget ki nem űzitek az életetekből.⁸

Isten meg fogja nyitni a szemeteket.

Isten új szívet ad majd nektek.

Isten szeretete, világossága és igazsága életre fogja hívni a szunnyadó dolgokat, és egy új életre születtek újjá Jézus Krisztusban.⁹

Az Úr megígérte, hogy „ha szemetek egyedül az én dicsőségemre tekint, akkor egész testetek eltelik világossággal, és nem lesz bennetek sötétség; és az a test, amely világossággal van eltelve, minden dolgot felfog”¹⁰.

Ez a lélek betegségének legjobb orvossága. A világosság jelenlétében eltűnik a sötétség.

Isten azonban soha nem kényszerít minket arra, hogy befogadjuk az Ő fényét.

Ha hozzászokunk a sötétséghez, elég valószínűtlen, hogy a szívünk megváltozzon.

A változáshoz az kell, hogy tudatosan engedjük be a világosságot.

Amikor pilótaként a föld körül repültem, mindig elámultam Isten alkotásának szépségén és tökéletességén. Különösen megfogott a föld és a nap közötti kapcsolat. Mélyreható szemléltetése ez számomra annak, hogy miként létezik a sötétség és a fény.

Mint mindannyian tudjuk, minden egyes 24 órás időszak folyamán az éjszaka nappalba, a nappal pedig éjszakába fordul.

De akkor mi is az éjszaka?

Nem több, mint egy árnyék.

A nap még a legsötétebb éjszaka során sem szűnik meg kiárasztani a világosságát. Ugyanolyan fényesen ragyog, mint máskor, ám a föld egyik fele sötétségben van.

Ezt a sötétséget a világosság hiánya idézi elő.

Amikor lehull az éj sötétje, nem esünk kétségbe és aggódunk azon, hogy kialudt a nap. Nem feltételezzük, hogy a nap már nincs a helyén vagy megszűnt létezni. Tudjuk, hogy árnyékban vagyunk; hogy a föld forog tovább; és hogy idővel a nap sugarai újra elérnek majd minket.

A sötétség nem azt jelzi, hogy nincs fény. Leginkább jobbára annyit jelent, hogy nem a megfelelő helyen vagyunk ahhoz, hogy a fény elérjen minket. A nemrég történt napfogyatkozás során sokan igyekeztek azon, hogy a verőfényes nap kellős közepén be tudjanak kerülni a hold által létrehozott keskeny árnyéksávba.

Hasonlóképpen a lelki világosság is folyamatosan ragyog Isten minden teremtményére. Sátán mindent megtesz azért, hogy árnyékot vessen, vagy hogy a saját magunk által létrehozott árnyékba vigyen bennünket. Rávesz minket, hogy létrehozzuk a saját napfogyatkozásunkat; a saját barlangjának sötétjébe taszít minket.

A lelki sötétség a feledés fátylát vonhatja még azok köré is, akik egykor világosságban jártak és az Úrban örvendeztek. Ám Isten még a legnagyobb sötétség pillanataiban is meghallja alázatos kérésünket, amint így imádkozunk: „Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek.”¹¹

Alma napjaiban sokak számára nehéz volt a lelki dolgok elfogadása, és „hitetlenségük miatt” Isten világossága és igazsága nem tudott behatolni lelkükbe, „és szívük megkeményedett”¹².

Fivéreim! A mi feladatunk, hogy a megfelelő helyen legyünk ahhoz, hogy meglássuk Jézus Krisztus evangéliumának isteni világosságát és igazságát. Még amikor az est leszáll és sötétnek tűnik a világ, akkor is dönthetünk úgy, hogy Krisztus fényében járunk, betartjuk a parancsolatait, és bátran teszünk bizonyságot az Ő valóságáról és nagyságáról.

Isten papságának hordozóiként és Jézus Krisztus tanítványaiként a világosság hordozói vagytok. Tegyétek meg továbbra is mindazt, ami az Ő isteni világosságát táplálja. „Tartsátok fel… világosságotokat”¹³, és hagyjátok, hadd „fényljék… az emberek előtt” – ne azért, hogy titeket lássanak és csodáljanak, hanem „hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat”¹⁴.

Drága fivéreim! Eszközök vagytok az Úr kezében arra, hogy világosságot és gyógyulást hozzatok Mennyei Atyánk gyermekeinek lelke számára. Talán nem érzitek magatokat alkalmasnak arra, hogy segítsetek a lelkileg betegeken – ahogy a postai dolgozó sem igazán alkalmas arra, hogy ízületi gyulladást kezeljen. Előfordulhat, hogy ti magatok is lelki kihívásokkal küszködtök. Ám az Úr elhívott benneteket. Rátok ruházta azt a felhatalmazást és felelősséget, hogy segítsetek a szükséget látókon. Felruházott benneteket az Ő szent papsági hatalmával, hogy fényt hozzatok a sötétségbe, valamint felemeljétek és megáldjátok Isten gyermekeit. Isten visszaállította egyházát és becses evangéliumát, „mely meggyógyítja a sebzett lelket”¹⁵. Ő elkészítette a lelki jólléthez vezető utat, hogy gyógyulásra leljünk, ha megrekedtünk, és ragyogó lelki egészség felé haladjunk tovább.

Minden alkalommal, amikor alázatos imában Isten felé fordítjátok szíveteket, megtapasztaljátok az Ő világosságát. Minden alkalommal, amikor az Ő szavát és akaratát kutatjátok a szentírásokban, a világosság egyre ragyogóbbá válik. Minden alkalommal, amikor észreveszitek, hogy valaki szükséget lát, és a saját kényelmetek feláldozásával szeretettel fordultok felé, a világosság egyre nagyobb és nagyobb lesz. Minden alkalommal, amikor ellenálltok a kísértésnek és a tisztaságot választjátok, minden alkalommal, amikor bocsánatot kértek és megbocsátotok, minden alkalommal, amikor bátran bizonyságot tesztek az igazságról, a világosság elűzi a sötétséget és odavonz másokat is, akik ugyancsak a világosságot és az igazságot keresik.

Gondoljatok a saját személyes élményeitekre, olyan pillanatokra, amikor Isten és felebarátaitok szolgálata során isteni fény ragyogta be az életeteket: a szent templomban, az úrvacsorai asztalnál, az imádságos elmélkedés csendes pillanataiban, a családi összejöveteleiteken vagy a papsági szolgálat tettei során. Osszátok meg ezeket a pillanatokat a családtagokkal, barátokkal, és különösen a fiataljainkkal, akik világosságra törekszenek. Fontos, hogy hallják tőletek, hogy ez a világosság reményt és gyógyulást is hoz magával, még a sötétséggel teli világban is.

Krisztus világossága reményt hoz, boldogságot és gyógyulást, bármilyen lelki sérülésről vagy betegségről legyen is szó.¹⁶ Akik megtapasztalják finomító hatását, eszközzé válnak a Világ Világosságának kezében, hogy másoknak is fényt adjanak.¹⁷ Lamóni királyhoz hasonlóan fognak ők is érezni, akinek „ez a fény oly örömmel töltötte be a lelkét, miután szertefoszlott a sötét felhő, hogy az örökké tartó élet fénye világosságra gyúlt a lelkében”¹⁸.

Drága fivéreim, szeretett barátaim! Célunk az, hogy addig keressük az Urat, míg az örökké tartó élet világossága fényesen ragyog bennünk, és bizonyságunk még a sötétség közepette is biztossá és erőssé válik.

Imám és rátok adott áldásom az, hogy sikerrel járjatok rendeltetésetek betöltésében a Mindenható Isten papságviselőiként és az Ő mennyei világosságának állandóan örömteli hordozóiként. Mesterünk, Jézus Krisztus szent nevében, ámen.