Élő bizonyság

Írta: Henry B. Eyring elnök

első tanácsos az Első Elnökségben


Henry B. Eyring
A bizonyságnak szüksége van arra, hogy a hit imájával tápláljuk, hogy éhezzük Isten szavát a szentírásokban, és hogy engedelmeskedjünk az igazságnak.
 

Szeretett fiatal húgaim, ti vagytok az Úr egyházának ragyogó reménysége. Ma este az a célom, hogy segítsek nektek elhinni, hogy ez tényleg így van. Amennyiben ez a hit Istentől jövő mély bizonysággá válik, akkor az alakítani fogja a naponként és óránként hozott döntéseiteket. Ezután pedig a számotokra aprónak tűnő döntésektől az Úr elvezet benneteket a remélt boldogsághoz. A választásaitokon keresztül Ő számtalan más embert is meg tud majd áldani.

Azzal, hogy ma este úgy döntöttetek, eljöttök közénk, az igazán fontos választásokra mutattatok példát. Több mint egymillió fiatal nőt, édesanyát és vezetőt hívtunk meg az eseményre. Az összes olyan dolog közül, amit megtehettetek volna, ti azt választottátok, hogy velünk lesztek. Mindezt pedig a hitetek miatt tettétek.

Ti Jézus Krisztus evangéliumának hívei vagytok. Elegendő hittel rendelkeztek ahhoz, hogy eljöjjetek és meghallgassátok a szolgáit abban a hittel teli reményben, hogy hallani vagy érezni fogtok valamit, ami majd egy jobb élet felé terel benneteket. Éreztétek a szívetekben, hogy Jézus Krisztus követése vezet a nagyobb boldogság felé.

Azt talán még nem ismertétek fel, hogy ez egy tudatosan hozott, nagyon fontos döntés. Talán barátok vagy családtagok vonzottak ide benneteket. Talán egyszerűen csak egy másik ember kedves meghívásnak tettetek eleget azzal, hogy eljöttetek. De még akkor is, ha nem vettetek tudomást róla, éreztétek a Szabadító hívásának halvány visszhangját: „Kövessetek engem!” 1

Az együtt töltött egy óra alatt az Úr elmélyítette a Belé vetett hiteteket, és megerősítette a bizonyságotokat. Többet hallottatok a puszta szavaknál és zenénél. Éreztétek, ahogy a Lélek tanúságot tesz a szíveteknek, hogy élő próféták vannak a földön az Úr igaz egyházában, és hogy a boldogsághoz vezető ösvény az Ő királyságában található meg. Nőtt a bizonyságotok arról, hogy ma ez az egyetlen igaz és élő egyház a földön.

Nos, nem pontosan ugyanazokat a dolgokat éreztük. Néhányunknak a Lélek arról tett tanúbizonyságot, hogy Thomas S. Monson Isten prófétája. Másoknak arról, hogy a tisztesség, az erény és a másokért végzett jó cselekedetek mind a Szabadítóra jellemző tulajdonságok, ezzel hatalmasabb vágyat ébresztve bennük, hogy olyanná váljanak, mint amilyen Ő.

Mindannyian vágytok arra, hogy megerősödjön a Jézus Krisztus evangéliumáról szerzett bizonyságotok. Brigham Young elnök sok évvel ezelőtt látta, mire lesz szükségetek. Ő Isten prófétája volt, és 142 évvel ezelőtt prófétai jövőbelátással látott titeket, és a szükségleteiteket. Szerető édesapa volt, és élő próféta.

Ő képes volt látni, milyen hatást gyakorol a világ a saját leányaira. Látta, hogy a világi hatások leterelik őket az Úr boldogsághoz vezető ösvényéről. Brigham Young elnök napjaiban ezek a hatások részben az egész országot átszelő új vasútnak voltak köszönhetők, amely az elszigetelt és védelem alatt álló szenteket összekötötte a világgal.

Ő talán nem látta napjaink technikai csodáit, amelyek segítségével eldönthetjük, hogy egy marokban elférő eszközt használva számtalan ötlettel és emberrel lépjünk kapcsolatba szerte a világon. Látta azonban az abban rejlő értéket a lányai és a ti számotokra, amely az élő és szerető Istenről, valamint az Ő boldogságtervéről szerzett erőteljes bizonyság választásából fakad.

Így hangzik a lányai és a ti számotokra adott prófétai és inspirált tanácsa.

Ez üzenetem lényege ma este. Ezt mondta otthona egyik szobájában, amely alig egy mérföldre van ettől a helytől, ahonnan most ez az üzenet elhangzik Isten lányaihoz a világ különböző országaiba: „Szükséges, hogy Izráel fiatal lányai élő bizonyságot szerezzenek az igazságról.” 2

Ezt követően Brigham Young alapított egy társaságot a fiatal nők számára, amelyet ma az Úr egyházában „Fiatal Nők” szervezetének hívunk. Ma este éreztétek Young elnök azon döntésének néhány csodálatos hatását, amelyet azon a vasárnap esti gyűlésen hozott otthona fogadószobájában.

Több mint száz évvel később, Izráel leányai az egész világon arra vágynak, hogy élő bizonyságot szerezzenek maguknak az igazságról. Nos, az életetek hátralévő részében szükségetek lesz erre az élő és egyre növekvő bizonyságra, hogy megerősítsen és vezessen benneteket az örök élethez vezető ösvényen. E bizonyság segítségével Krisztus Világosságának közvetítőivé váltok nemzedékeken át a világszerte élő testvéreitek számára.

Ti saját tapasztalat alapján tudjátok, mi a bizonyság. Joseph Fielding Smith azt tanította, hogy a bizonyság „olyan meggyőző tudás, amelyet az az ember kap kinyilatkoztatás által, aki alázatosan kutatja az igazságot”. Azt mondta a bizonyságról és a Szentlélekről, aki a kinyilatkoztatást biztosítja: „Olyan hatalmas a meggyőző ereje, hogy miután a Lélek szólt hozzánk, nem marad kétség az elménkben. Ez az egyetlen módja, hogy az ember valóban megtudhassa, hogy Jézus a Krisztus, és hogy az Ő evangéliuma igaz.” 3

Ti éreztétek már ezt a sugalmazást. Lehet, hogy az evangélium egy részletét erősítette meg bennetek, ahogy ma este velem is tette. Amikor a tizenharmadik hittétel szavait hallottam, miszerint „tisztességesnek, igaznak, erkölcsösnek, jóakaratúnak” kell lennünk, olyan volt, mintha az Úr mondta volna őket. Újra éreztem, hogy ezek az Ő tulajdonságai. Éreztem, hogy Joseph Smith az Ő prófétája volt. Ezért ezek számomra nem csupán szavak voltak.

Az elmémben láttam Júdea poros útjait és a Gecsemáné kertjét. A szívemben legalább egy részét megéreztem annak, amit Joseph érezhetett, amikor ott térdelt az Atya és a Fiú előtt abban a ligetben New York államban. Nem láttam az elmémben azt a déli napnál ragyogóbb fényességet, amit a próféta látott, de nagyon is éreztem a bizonyságból fakadó melegséget és csodát.

A bizonyság apránként érkezik, amíg Jézus Krisztus evangéliuma igazságának teljességét meg nem kapjuk. Például, miközben a Mormon könyvét olvassátok és eltűnődtök azon, a már korábban olvasott versek újként, új gondolatokat közvetítve fognak megjelenni számotokra. A bizonyságotok növekedni fog nagyságában és mélységében, miközben a Szentlélek megerősíti, hogy az olvasottak igazak. Az élő bizonyságotok kibővül, miközben tanultok, imádkoztok és elgondolkodtok a szentírásokon.

Már utaltam arra, mi a legjobb leírás számomra az élő bizonyság megszerzéséről és megtartásáról. Ez Alma 32. fejezetében található a Mormon könyvében. Talán már sokszor olvastátok. Én minden egyes alkalommal új világosságot találok benne, amikor elolvasom. Nézzük át ma este újra azt a leckét, amelyet tanít.

Azt tanítják nekünk azokban a sugalmazott fejezetekben, hogy a bizonyságunk megszerzését „egy cseppnyi” hittel és azzal a vággyal kezdjük el, hogy az folyton növekedjék. 4 Ma este éreztétek ezt a hitet és ezt a vágyat, miközben hallgattátok a Szabadító kedvességéről, őszinteségéről és arról a tisztaságról szóló megindító beszédeket, melyet a parancsolatai és az engesztelése tett lehetővé a számunkra.

Így a hit magja már el van ültetve a szívetekben. Az Almában tett ígéret szerint talán már azt is éreztétek, ahogy duzzadni kezdett a szívetekben. Én éreztem.

A fejlődő növényekhez hasonlóan azonban, ezt is táplálni kell, különben elszárad. A hitből fakadó gyakori és őszinte imák alapvető fontosságú, szükséges táplálékot jelentenek. A kapott igazságnak való engedelmesség pedig életben tartja és megerősíti a bizonyságot. A parancsolatoknak való engedelmesség részét képezi annak a táplálásnak, amellyel a bizonyságunkról gondoskodnotok kell.

Biztosan emlékeztek a Szabadító ígéretére: „Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti e tudományról, vajjon Istentől van é, vagy én magamtól szólok?” 5

Ez számomra működött, és nektek is működni fog. Az egyik evangéliumi tan, amelyet fiatal koromban tanítottak nekem, így szól: Isten minden ajándéka közül az örök élet a legnagyobb. 6 Megtanultam, hogy az örök élet részét képezi az is, hogy szeretetben örökre együtt élünk a családunkkal.

Azóta, hogy először hallottam ezeket az igazságokat, és azok megerősítést nyertek a szívemben, kötelességemnek éreztem, hogy mindent megtegyek azért, hogy elkerüljem a vitát, és békét teremtsek a családomban és az otthonomban.

Csak ezt az életet követően élvezhetem minden áldás legnagyszerűbbjét, vagyis az örök élettel járó áldások teljességét. Az élet kihívásai közepette azonban legalább bepillantást nyerhettem abba, hogy milyen lehet a családom a mennyben. E tapasztalatok gyarapították és megerősítették a bizonyságomat annak a pecsételő hatalomnak a valódiságáról, amelyet a templomokban végeznek.

Miközben figyeltem, ahogy a két lányom kereszteléseket végez az őseiért, megindították a szívemet saját maguk és azon őseik iránt, akiket közösen találtunk. Számunkra valóra vált Illés azon ígérete, miszerint a szívek egymás felé fognak fordulni a családokban. 7 Így számomra a hit biztos tudássá vált, ahogy arra ígéretet kapunk Alma könyvében.

Részben megtapasztalhattam azt az örömet is, amelyet az őseim éreztek akkor, amikor a Szabadító halandó szolgálata után ellátogatott a lélekvilágba. A Tan és a szövetségek így írja le ezt az eseményt:

„És a szentek örvendeztek megváltásukban, térdet hajtottak és elismerték Isten Fiát mint Megváltójukat és Kiszabadítójukat a halálból és a pokol láncaiból.

Arcuk ragyogott, megpihent rajtuk a ragyogás Isten jelenlétéből, és dicséreteket énekeltek szent nevének.” 8

Azért tudtam átérezni az örömüket, mert az Úr által ígért örök élet valóságáról szerzett bizonyságom szerint cselekedtem. Ezt a bizonyságot az a szerinti cselekvés erősítette meg – ahogyan azt a Szabadító megígérte.

Azt is tanította nekünk, hogy azon felül, hogy az engedelmességet választjuk, imában is kérnünk kell az igazságról szóló bizonyságot. Az Úr az egyik parancsolatában azt tanította, hogy imádkoznunk kell a Mormon könyvéről. Ezt mondta Moróni prófétáján keresztül:

„Íme, arra buzdítanálak benneteket, hogy amikor ezeket a dolgokat olvassátok, ha Isten bölcsessége szerint való az, hogy olvassátok őket, akkor emlékezzetek rá, milyen irgalmas volt az Úr az emberek gyermekeihez, Ádám teremtésétől fogva egészen addig, amíg ezeket a dolgokat megkapjátok, és gondolkozzatok el ezen a szívetekben.

És amikor ezeket a dolgokat megkapjátok, arra buzdítalak benneteket, hogy Krisztus nevében kérdezzétek meg Istent, az Örökkévaló Atyát, hogy nem igazak-e ezek a dolgok; és ha őszinte szívvel, igaz szándékkal, Krisztusba vetett hittel kérdeztek, akkor ő a Szentlélek hatalma által ki fogja nektek nyilvánítani ennek igazságát.

És a Szentlélek hatalma által minden dolgot illetően tudhatjátok az igazat.” 9

Remélem, mindannyian igazoltátok ezt az ígéretet magatoknak, vagy ha nem, akkor hamarosan megteszitek. A válasz lehet, hogy nem egyetlen és erőteljes lelki élményként érkezik majd. Nekem először csendesen érkezett. De egyre erőteljesebben jött minden egyes alkalommal, amikor olvastam a Mormon könyvét és imádkoztam róla.

Én nem függök attól, hogy mi történt a múltban. A Mormon könyvéről szóló élő bizonyságomat úgy tudom megtartani, hogy gyakran igénybe veszem Moróni ígéretét. Én nem tartom e bizonyságból fakadó áldásokat magától éretetődő, örök érvényű felhatalmazásnak.

A bizonyságnak szüksége van arra, hogy a hit imájával tápláljuk, hogy éhezzük Isten szavát a szentírásokban, és hogy engedelmeskedjünk a kapott igazságnak. Nagyon veszélyes az ima elhanyagolása. Veszélyt jelent a bizonyságunkra az is, ha csupán alkalmanként tanulmányozzuk és olvassuk a szentírásokat. Ezek a bizonyságunk szükséges tápanyagai.

Emlékeztek Alma figyelmeztetésére:

„De ha elhanyagoljátok a fát, és nem gondoltok annak táplálására, akkor íme, egyáltalán nem fog gyökeret verni; és amikor eljön a nap melege és megperzseli azt, akkor elszárad, mert nincs gyökere, és ti kitépitek és kivetitek.

Most ez nem azért van, mert nem jó a mag, vagy hogy annak gyümölcse ne lenne kívánatos; hanem azért, mert meddő a földetek, és mert nem vagytok hajlandók a fa táplálására, ezért nem lehet tietek annak gyümölcse.” 10

Az Isten szaván való lakmározást, a szívből jövő imát és az Úr parancsolatainak való engedelmességet egyenlő mértékben és folyamatosan alkalmaznunk kell ahhoz, hogy gyarapodjon és sikeresen működjön a bizonyságunk. Akaratunk ellenére időnként mindannyian kerülünk olyan helyzetbe, amely megszakítja a szentírás-tanulmányozásra felállított rendszerünket. Lehetnek olyan időszakok, amikor valamiért úgy döntünk, hogy nem imádkozunk. Lehetnek olyan parancsolatok, amelyeket – döntésünk szerint – egy ideig hanyagolunk.

De nem lesz vágyunk arra, hogy élő bizonyságot szerezzünk, ha megfeledkezünk Alma figyelmeztetéséről és ígéretéről

„És így, ha nem vagytok hajlandók az ige táplálására, a hit szemével tekintve előre annak gyümölcsére, akkor soha nem szedhettek az élet fájának gyümölcséből.

De ha tápláljátok az igét, igen, tápláljátok a fát, amint az növekedni kezd, hitetek által nagy szorgalommal és türelemmel, várakozással tekintve annak gyümölcsére, akkor az gyökeret fog verni; és íme, örökké tartó életre sarjadó fa lesz belőle.

És szorgalmatok, és hitetek és türelmetek miatt az igével szemben annak táplálása során lehet az, hogy gyökeret ver bennetek, íme, hamarosan szedhettek annak gyümölcséből, ami a legértékesebb, ami édes, felülmúlva mindazt, ami édes, és ami fehér, felülmúlva mindazt, ami fehér, igen, és tiszta, felülmúlva mindazt, ami tiszta; és egészen addig lakmároztok majd ebből a gyümölcsből, amíg el nem teltek, hogy se nem éheztek, se nem szomjaztok.

Akkor… learatjátok majd hitetek, és szorgalmatok, és türelmetek és hosszútűrésetek jutalmát, várván, hogy a fa gyümölcsöt hozzon nektek.” 11

A szentírás azon szavai, miszerint „várván, hogy… gyümölcsöt hozzon nektek”, vezérelték azt a bölcs tanítást, amelyet ma este kaptatok. Ezért irányították a figyelmeteket egy eljövendő nap felé a templomi pecsételő szobában. Ezért segítettek nektek ma elképzelni a világosság azon látszólag végtelen láncát, amely azoknak a pecsételő szobáknak a falain egymással szemben lévő tükrökben látszik Isten templomaiban, amelyekben házasságot köthettek.

Ha a bizonyságotokból fakadó, elegendő vágyakozással néztek e nap elébe, akkor megerősítenek benneteket, hogy képesek legyetek ellenállni a világ kísértéseinek. Minden egyes alkalommal, amikor megpróbáltok még jobban a Szabadítóhoz hasonló életet élni, megerősödik a bizonyságotok. Idővel megtudjátok saját magatok számára, hogy Ő a Világ Világossága.

Érezni fogjátok, hogy világosság gyarapodik az életetekben. Ez azonban nem jön erőfeszítések nélkül. De jönni fog, amikor nő a bizonyságotok, és úgy döntötök, hogy tápláljátok azt. A Tan és a szövetségekben található a következő biztos ígéret: „Ami Istentől való, az világosság; és aki világosságot fogad be, és megmarad Istenben, még több világosságot kap; és ez a világosság mind fényesebbé és fényesebbé válik, a tökéletes napig.” 12

Világosság lesztek a világ számára, amikor megosztjátok bizonyságotokat másokkal. Krisztus, életetekben fénylő világosságát fogjátok másoknak tükrözni. Az Úr megtalálja a módját annak, hogy ez a világosság megérintse azokat, akiket szerettek. Lányai egyesített hitén és bizonyságán keresztül Isten milliók életét fogja megérinteni a világosságával a királyságában és szerte a világon.

A bizonyságotokon és a választásaitokon nyugszik az egyház és azon nemzedékek reménye, akik követni fogják a példátokat, mert meghallják és elfogadják az Úr hívását: „Kövessetek engem.” Az Úr ismer és szeret benneteket.

Veletek hagyom a szeretetemet és a bizonyságomat. Ti egy szerető és élő Mennyei Atyának a lányai vagytok. Tudom, hogy a feltámadott Fia, Jézus Krisztus a Szabadító és a Világ Világossága. Bizonyságomat teszem, hogy a Szentlélek üzeneteket küldött nektek ma este, amelyekben megerősítette az igazságot a szívetekben. Thomas S. Monson elnök Isten élő prófétája. Erről teszem bizonyságomat, Jézus Krisztus szent nevében, ámen.

Show References

  1.  

    1.  Lukács 18:22.

  2.  

    2. Brigham Young, in A Century of Sisterhood: Chronological Collage, 1869–1969 (1969), 8.

  3.  

    3. Joseph Fielding Smith, Answers to Gospel Questions, comp. Joseph Fielding Smith Jr., 5 vols. (1957–66), 3:31.

  4.  

    4. Lásd Alma 32:27.

  5.  

    5.  János 7:17.

  6.  

    6. Lásd Tan és a szövetségek 14:7.

  7.  

    7. Lásd Malakiás 4:5–6; Joseph Smith története 1:38–39.

  8.  

    8.  Tan és a szövetségek 138:23–24.

  9.  

    9.  Moroni 10:3–5.

  10.  

    10.  Alma 32:38–39.

  11.  

    11.  Alma 32:40–43.

  12.  

    12.  Tan és a szövetségek 50:24.