Cecil O. Samuelson Jr.
A Jézus Krisztus evangéliumáról való bizonyság elnyerésének és megtartásának alapelvei egyenesek, világosak, és mindenkiben megvan a képesség, hogy megszerezze.
 

Életem egyik nagy áldása az a lehetőség volt az évek során, hogy az egyház fiataljai vettek körül, és dolgozhattam velük. Életem legkedvesebb és legértékesebb kapcsolatainak és barátságainak tartom ezeket. Az egyház, a társadalom és a világ jövőjét illető optimizmusomnak is nagyrészt ez az alapja.

Közöttük forgolódva abban a kiváltságban is részem volt, hogy beszélgethettem olyanokkal, akikben különböző kétségek merültek fel a bizonyságukat illetően. Bár a részletek eltérhetnek, a kérdések és a zavar kiváltó okai nagyrészt hasonlítottak egymásra. Ezek a témák és aggodalmak nem korlátozódnak egyetlen nép- vagy korcsoportra sem. Nyugtalaníthatják azokat is, akik több nemzedék óta tagjai az egyháznak, azokat is, akik viszonylag új egyháztagok, vagy akár azokat, akik éppen most ismerkednek Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházával. Kérdéseik általában őszinte érdeklődésből vagy kíváncsiságból fakadnak. Mivel a szóban forgó téma komolyan és igen jelentősen érint mindannyiunkat, érdemes fontolóra venni a saját bizonyságunkat. Utolsó napi szentekként azt értjük bizonyság alatt, amikor a Szentlélek által kapott kinyilatkoztatáson keresztül meggyőződünk Jézus Krisztus evangéliumának igaz voltáról.

Bár a bizonyságnak ez a meghatározása egyszerű és világos, számos kérdést vethet fel. Például: Ki kaphat bizonyságot? Hogyan nyerjük el a szükséges kinyilatkoztatást? Milyen lépései vannak a bizonyság elnyerésének? A bizonyság elnyerése esemény vagy folyamat? Ezeknek és a többi a vizsgálódó kérdésnek is vannak további részletei, de a Jézus Krisztus evangéliumáról való bizonyság elnyerésének és megtartásának alapelvei egyenesek, világosak, és mindenkiben megvan a képesség, hogy megszerezze.

Hadd válaszoljak először röviden ezekre a lehetséges kétségeket tükröző kérdésekre, aztán hadd meséljek néhány olyan meglátásról, amelyet fiatal felnőtt barátaim osztottak meg velem mostanában bizonyságuk elnyeréséről. Arra is lehetőségük volt, hogy segítsenek másoknak, akik kihívásokkal vagy nehézségekkel küzdöttek hitük és hitelveik néhány vonatkozásában.

Először is: ki kaphat bizonyságot? Mindenki, aki hajlandó megfizetni az árát – vagyis betartani a parancsolatokat –, kaphat bizonyságot. „Az Úr hangja tehát a föld széleiig szól, hogy aki meg akarja hallani, az hallhassa” (T&Sz 1:11). Az evangélium visszaállításának egyik alapvető oka az, hogy „minden ember az Úristennek, méghozzá a világ Szabadítójának a nevében szólhasson; Hogy a hit is gyarapodhasson a földön” (T&Sz 1:20–21).

Másodszor: hogyan nyerjük el a szükséges kinyilatkoztatást és milyen alapvető lépései vannak? A módszer minden korban világos és következetes volt. Általános érvényű az ígéret, amely a Mormon könyvéről való bizonyság elnyerésére adatott:

„És amikor ezeket a dolgokat megkapjátok… – vagyis hallottatok, olvastatok, tanulmányoztatok és elmélkedtetek az adott kérdésről –, …Krisztus nevében kérdezzétek meg Istent, az Örökkévaló Atyát, hogy nem igazak-e ezek a dolgok – vagyis imádkozzatok figyelmesen, konkrétan és tiszteletteljesen, azzal a szilárd elhatározással, hogy követni fogjátok az imátokra kapott választ –; és ha őszinte szívvel, igaz szándékkal, Krisztusba vetett hittel kérdeztek, akkor ő a Szentlélek hatalma által ki fogja nektek nyilvánítani ennek igazságát.

És a Szentlélek hatalma által minden dolgot illetően tudhatjátok az igazat” (Moróni 10:4–5).

Harmadik: a bizonyság elnyerése egyszeri esemény vagy folyamat? A bizonyság élő szervezethez hasonlít, amely nő és fejlődik, ha megfelelően gondoskodnak róla. Folyamatos táplálékra, törődésre és védelemre van szüksége ahhoz, hogy erősödjön és gyarapodjon. Ha azonban elhanyagoljuk, vagy eltérünk attól az életmintától, amit a bizonyság egyértelműen igényel, akkor elhalványulhat, vagy akár el is veszíthetjük azt. A szentírások figyelmeztetnek minket, hogy Isten parancsolatainak áthágása vagy megszegése a Lélek elvesztéséhez vezethet, és akár az egykor birtokolt bizonyság megtagadását is eredményezheti (lásd T&Sz 42:23).

Hadd osszam most meg veletek nagyra becsült és hű fiatal barátaim tíz megfigyelését és javaslatát. Az itt felsorolt dolgok azonos gondolatmenetre és tapasztalatokra vezethetők vissza, tehát valószínűleg nem lepődünk meg rajtuk. Sajnos azonban saját küszködésünk és gyötrelmünk napjaiban ideiglenesen elfeledkezhetünk róluk, vagy kihagyjuk a számításból, hogy vonatkozhatnak személy szerint ránk is.

Először is, mindenki értékes, mert mindannyian Isten gyermekei vagyunk. Ő ismer minket, szeret minket, és az akarja, hogy sikerrel járjunk és visszatérjünk Őhozzá. Meg kell tanulnunk bízni az Ő szeretetében és az Ő időbeosztásában – saját, időnként türelmetlen és tökéletlen vágyaink helyett.

Másodszor, bár teljes mértékben hiszünk a szentírásokban leírt „hatalmas szívbéli változásban” (lásd Móziás 5:2; Alma 5:12–14, 26), meg kell értenünk, hogy erre gyakran fokozatosan kerül sor, nem azonnal vagy egyetemesen, inkább konkrét kérdések, tapasztalatok és felvetések révén, valamint tanulmányozás és ima által.

Harmadszor: nem szabad elfelejtenünk, hogy az élet alapvető célja a próbatétel és a fejlődés. Meg kell tanulnunk, hogyan fordíthatjuk javunkra a kihívásokat, és hálásnak kell lennünk azokért a leckékért, amiket másképp, könnyebben nem tanulhattunk volna meg.

Negyedszer, meg kell tanulnunk bízni azokban a dolgokban, melyekben hiszünk, amelyek támaszt jelenthetnek a bizonytalanság időszakaiban vagy azokban a kérdésekben, amelyekkel küszködünk.

Ötödször, Alma tanításainak megfelelően a bizonyság elnyerése a remény, a hit, majd végül egy bizonyos tantétel, tan, vagy maga az evangélium igazságának tudása mentén lezajló folyamat (lásd Alma 32).

Hatodszor, ha megtanítjuk valakinek azt, amit tudunk, az megerősíti a saját bizonyságunkat, miközben építi az övét. Ha pénzt vagy ételt adtok valakinek, akkor nektek kevesebb lesz. Ha viszont a bizonyságotokat osztjátok meg, attól mindkét fél bizonysága növekedni és erősödni fog.

Hetedszer, naponta és rendszeresen meg kell tennünk a kicsi, de szükséges dolgokat. Az imák, a szentírások és az evangélium tanulmányozása, az egyházi gyűlések látogatása, a templomi hódolat, a látogató- vagy házitanítás és más feladatok elvégzése megerősíti a hitünket és meghívja életünkbe a Lelket. Ha e kiváltságok bármelyikét is elhanyagoljuk, azzal kockára tesszük a bizonyságunkat.

Nyolcadszor, ne állítsunk fel mások számára a magunkénál magasabb normákat. Túl gyakran engedjük, hogy mások, különösen vezetőink vagy az egyháztagok hibái vagy kudarcai hatással legyenek az érzéseinkre és a bizonyságunkra. Más emberek nehézségei nem lehetnek kifogások saját hiányosságainkra.

Kilencedszer, nem árt emlékezni rá, hogy ha hibát követünk el és túl szigorúak vagyunk magunkhoz, az éppen olyan rossz hatással bírhat, mint a hanyagság olyankor, amikor valódi bűnbánatra van szükség.

És tizedszer, mindig tisztában kell lennünk azzal, hogy Krisztus engesztelése teljes mértékben és folyamatosan mindannyiunk számára érvényben van, ha engedjük. Akkor minden más a helyére kerül, még ha küszködünk is néhány részlettel, szokással vagy hitünk kirakójának néhány látszólag hiányzó darabjával.

Hálás vagyok ezekért a meglátásokért, példamutató fiatal barátaim és ismerőseim erősségeiért és bizonyságáért. Amikor velük vagyok, megerősödöm, és lelkesít engem annak tudata, hogy amikor másokkal vannak, sok jót tesznek és sok szolgálatot végeznek annak a Mesternek a küldötteiként, akinek hódolnak és akinek igyekeznek engedelmeskedni.

Az emberek azért tesznek jó és fontos dolgokat, mert bizonyságuk van. Bár ez így van, bizonyságot nyerhetünk abból is, amit teszünk. Jézus ezt mondta:

„Az én [tanom] nem az enyém, hanem azé, a ki küldött engem.

Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti e tudományról, vajjon Istentől van-é vagy én magamtól szólok?” (János 7:16–17).

„Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok” (János 14:15).

A régi Nefihez és Mormonhoz hasonlóan én sem „ismerem minden dolognak a jelentését” (1 Nefi 11:17; lásd még Mormon szavai 1:7), de hadd mondjam el nektek, amit tudok.

Tudom, hogy Isten, a mi Mennyei Atyánk él és szeret minket. Tudom, hogy különleges Fia, Jézus Krisztus a mi Szabadítónk és Megváltónk, az Ő nevét viselő egyház feje. Tudom, hogy Joseph Smith megtapasztalta mindazt, amit az evangélium napjainkban történő visszaállítását illetően elmondott és tanított. Tudom, hogy ma apostolok és próféták vezetnek minket, és Thomas S. Monson elnök rendelkezik az életünk megáldásához és az Úr munkájának előmozdításához szükséges minden papsági kulccsal. Tudom, hogy mindannyian jogosultak vagyunk erre a tudásra, és ha küszködtök, akkor nyugodtan támaszkodhattok az ezen a konferencián a szószékről elhangzó bizonyságok igaz voltára. Ezeket a dolgokat tudom, és ezekről teszek bizonyságot, Jézus Krisztus nevében, ámen.