Légy hősies a bátorságban, erőben és tevékenységben!

Írta: Gary E. Stevenson püspök

elnöklő püspök


Gary E. Stevenson
A 2000 ifjú harcoshoz hasonlóan, készítsétek fel magatokat azáltal, hogy érdemes papságviselőkként nem lankadtok a bátorságban.

Ma este különösen áldottnak érzem magam, hogy püspökként a fiatal férfiakhoz, az ároni papság viselőihez szólhatok, akik világszerte összegyűltek erre az általános papsági gyűlésre. A Mormon könyvéből fogok veletek megosztani egy történetet Hélamánról és az ő 2000 ifjúból álló seregéről. E szentírásrész segítségével megismerhetitek az ősi fiatal férfiak jellemét, mely utolsó napi fiatal férfiakként számotokra is inspiráló lehet. Egy kedvenc szentírást idéznék: „És mind fiatal emberek voltak, és rendkívül hősiesek voltak bátorság tekintetében, és erő és tevékenység tekintetében is; de íme, ez még nem minden – olyan emberek voltak, akik mindig igaznak bizonyultak.”1 Bátorság, erő, tevékenység és igazság – mily csodálatra méltó jellemvonások!

Az őket leíró első jellemvonásról szeretnék most beszélni: hősiesek a bátorságban. Ez számomra e fiatal férfiak azon meggyőződését mutatja meg, hogy bátran tegyék azt, ami helyes, vagy Alma szavaival élve, hogy „Isten tanújaként áll[janak] mindig… és minden helyen”2. E 2000 ifjú harcosnak számos alkalma adódott a bátorság kinyilvánítására. Nektek is, mindannyiótoknak vannak olyan meghatározó pillanataitok az életben, melyekben bátorságra van szükség. Az egyik barátom, John, megosztotta velem életének egyik ilyen mozzanatát.

Johnt néhány évvel ezelőtt felvették egy neves japán egyetemre. Egy nemzetközi diákprogram résztvevője lehetett a világ számos más kiemelkedő tanulójával együtt. Néhányan azért jelentkeztek, hogy bővítsék tudásukat a kultúra és a nyelv terén, mások lépcsőfokként tekintettek rá egy lehetséges szakma és munkahely megszerzése érdekében Japánban, de elmondható, hogy mindannyian otthagyták otthonukat, hogy egy idegen országban tanulhassanak.

John érkezése után nem sokkal a külföldi diákok között gyorsan elterjedt a hír, hogy az egyik társuk lakásának tetején bulit fognak tartani. A szóban forgó estén két barátjával együtt John is elindult a megadott címre.

A tetőre lifttel, majd egy szűk lépcsősoron keresztül vezetett az út, ahol elkezdtek elvegyülni a tömegben. Az este előrehaladtával a légkör is megváltozott. A zaj, a zene hangereje és az alkoholfogyasztás mértékének növekedése miatt John is egyre kényelmetlenebbül érezte magát. Aztán egyszer csak valaki elkezdte egy körbe rendezni az ott lévő diákokat azzal a szándékkal, hogy marihuánás cigarettát fognak szívni. John elfintorodott, majd rögtön szólt a két barátjának, hogy ideje menniük. Az egyikük szinte gúnyolódva a következőket mondta: „John, egyszerű a történet: beállunk a körbe, amikor pedig ránk kerül a sor, egyszerűen továbbadjuk anélkül, hogy beleszívnánk. Így nem hozzuk magunkat kínos helyzetbe a többiek előtt azzal, hogy elmegyünk.” Bár mindez John számára egyszerűnek hangzott, helyesnek azonban nem. Tudta, hogy szándékának hangot kell adnia, majd pedig cselekednie kell. Egy pillanat alatt összeszedte bátorságát, majd megmondta nekik, hogy csináljanak, amit akarnak, de ő hazamegy. Az egyik barátja úgy döntött, hogy marad és beáll a körbe; a másik vonakodva ugyan, de követte Johnt le a lépcsőn a liftig. Meglepetésükre, amikor kinyílt a liftajtó, egy sereg japán rendőr lépett ki rajta, és sietve a tető felé vették az irányt. John a barátjával beszállt a liftbe, majd elhagyták a helyszínt.

Amikor a rendőrség megjelent a lépcső tetején, a diákok gyorsan ledobták az illegális kábítószereket a tetőről, nehogy rajtakapják őket. A lépcső lezárása után azonban a rendőrök minden tetőn lévő fiatalt felsorakoztattak, és megkérték őket, hogy nyújtsák előre mindkét kezüket. Ezután végigsétáltak a soron, közben pedig alaposan megszagolták mindegyikük hüvelyk- és mutatóujját. Mindegyikük, aki csak megfogta a marihuánás cigarettát – akár beleszívott, akár nem –, feltételezhetően bűnös volt, ami pedig komoly következményekkel járt. A tetőn maradt diákokat szinte kivétel nélkül elbocsátották az egyetemről, ahova korábban felvételt nyertek, akiket pedig végül bűnvádi eljárás alá is vontak, nagy valószínűséggel kiutasították Japánból. A hőn áhított oktatás, a sokévnyi felkészülés, valamint egy Japánban betöltött állás lehetősége egy pillanat alatt szertefoszlott.

De hadd meséljem el, mi történt a három baráttal. Azt, amelyik a tetőn maradt, elbocsátották az egyetemről Japánban, melyért korábban oly keményen megdolgozott, majd haza kellett térnie. A barát, aki aznap este eljött a buliról Johnnal, befejezte az iskolát Japánban, majd több diplomát is szerzett két kiemelkedő egyetemen az Egyesült Államokban. Pályafutása során visszatért Ázsiába, ahol hatalmas szakmai sikereket ért el. A mai napig hálás John bátor példamutatásáért. John szintén mérhetetlen áldásokban részesült az életében. A Japánban töltött éve egy boldog házassághoz, majd később két fiúgyermek születéséhez vezetett. Nagyon sikeres üzletember vált belőle, nemrégiben pedig egy japán egyetem professzora lett. Képzeljétek csak el, mennyire más lenne az élete, ha akkor, azon a fontos estén Japánban nincs meg a bátorsága otthagyni azt a bulit.3

Fiatal férfiak, lesznek olyan alkalmak, amikor Johnhoz hasonlóan nektek is igazlelkű bátorságot kell tanúsítanotok a kortársaitok kereszttüzében, mely számukra akár nevetségesnek, számotokra pedig zavarba ejtőnek is tűnhet majd. De lesz olyan is, hogy a gonosszal vívott csatáitokat csendben és egyedül, egy magányos csatatéren fogjátok megvívni egy képernyő előtt. A technika fejlődése, annak minden előnyével együtt, olyan kihívásokat is helyez elétek, melyekkel a korábbi generációk soha sem szembesültek. Egy friss, országos kutatás szerint a tizenévesek nemcsak az iskolákban vannak egyre riasztóbb mértékben kitéve kísértéseknek, hanem a kibertérben is. Kimutatták, hogy azon tizenévesek, akik a közösségi oldalakon gyakorta találkoztak alkohol- vagy drogfogyasztást megjelenítő képekkel, háromszor-négyszer nagyobb eséllyel válnak maguk is e szerek fogyasztóivá. A felmérésre reagálva az Egyesült Államok egy korábbi államtitkára ezt mondta: „Az idei felmérés rámutat arra, hogy a fiatalok újfajta nyomást gyakorolnak kortárasikra, mely a digitális térben van jelen. Az ilyen digitális nyomás túlmutat a gyermek barátain, és azokon, akikkel időt tölt. Az interneten keresztül betolakodik az otthonba és a gyermek hálószobájába.”4 Az igazlelkűen gyakorolt bátorság gyakran egy olyan apróságban is megnyilvánulhat, hogy valamire rákattintunk-e vagy sem. A misszionáriusoknak a következőket tanítják a Prédikáljátok evangéliumomat! című könyvben: „Amire gondolsz, és amit teszel, amikor egyedül vagy, és azt hiszed, hogy senki sem lát, nagy mértékben meghatározza erényességed mértékét.”5 Legyetek bátrak! Legyetek erősek! „Álljatok… szent helyeken, és ne mozduljatok el”6 .

Fiatal férfiak, megígérem nektek, hogy az Úr erővel fog felruházni benneteket. „Mert nem félelemnek lelkét adott nékünk az Isten; hanem erőnek… lelkét.”7 Ő meg fog jutalmazni benneteket örömmel és boldogsággal a bátor és igazlelkű viselkedésetekért. Az ilyen bátorság a Jézus Krisztusba, az Ő engesztelésébe, az imáitokba, valamint a parancsolatoknak való engedelmességbe vetett hitetek mellékterméke lesz.

N. Eldon Tanner elnök azt mondta: „Az iskola udvarán álló egyetlen fiú is képes hatalmas, jóra ösztönző hatást gyakorolni másokra. Egyetlen fiatal férfi a focicsapatban, az iskolában, vagy a munkatársai között is tehet kimondatlanul is jót azáltal, hogy az evangélium szerint él, tiszteli a papságát, és kiáll a helyes dolgok mellett. Gyakran álltok majd kritikák és gúnyolódás középpontjában, még a hozzátok hasonló hívő társaitoktól is, még ha talán tisztelnek is azért, amit tesztek. De ne feledjétek, hogy magát a Szabadítót is megkínozták, kinevették, leköpték, végül pedig keresztre feszítették azért, mert nem volt hajlandó feladni a meggyőződését. Elgondolkodtatok már valaha azon, hogy mi történt volna, ha elgyengül és azt mondja: »Á, ennek így semmi értelme!«, majd pedig felhagy küldetésével? Olyanok akarunk lenni, akik feladják, vagy pedig olyan állhatatos szolgák, akik a világ összes támadása és gonoszsága ellenére is bátrak maradnak? Legyünk hát bátrak felállni, hogy Krisztus igaz és elkötelezett követői közé számláltassunk.”8

Felszólítalak benneteket, hogy a 2000 ifjú harcoshoz hasonlóan készítsétek fel magatokat azáltal, hogy érdemes papságviselőkként nem lankadtok a bátorságban. Ne feledjétek, hogy amit tesztek, ahová mentek, és amit láttok, fog azzá tenni benneteket, akivé majd váltok. Kivé szeretnétek válni? Váljatok érdemes diakónussá, érdemes tanítóvá és érdemes pappá! Tűzzétek ki célul most, hogy érdemesek lesztek belépni a templomba, és a megfelelő életkorban érdemesek lesztek részesülni a soron következő szertartásban, hogy végül majd elnyerhessétek a melkisédeki papságot! Ez egy igazlelkű ösvény, mely mennyei segítséggel is jár. Az Úr kijelentette: „Annak szertartásaiban megnyilvánul az isteniség hatalma.”9

A szülők, a papsági vezetők, valamint az Isten iránti kötelesség és a Fiatalság erősségéért füzetek irányt fognak mutatni nektek az út során.

Thomas S. Monson elnök nemrégiben ezt a tanácsot adta:

„Bátorságra van szükségünk, hogy [döntéseinket] bölcsen hozzuk meg; bátorság kell ahhoz, hogy nemet, és ahhoz is, hogy igent mondjunk. […]

Könyörgöm nektek, hogy itt és most határozzátok el magatokat, hogy nem fogtok letérni az útról, mely célunkhoz, a Mennyei Atyánkkal való örök élethez vezet.”10

Hasonlóan ahhoz, ahogy a 2000 harcos is reagált vezetőjük, Hélamán csatakiáltására, majd pedig hősies bátorsággal meneteltek, ti is megtehetitek ugyanezt azáltal, hogy követitek a ti prófétai vezetőtöket, Thomas S. Monson elnököt.

Fiatal barátaim az ároni papságban, zárásként bizonyságomat teszem nektek az Atyaistenről és Jézus Krisztusról, valamint Joseph Smith e szavairól: „Testvérek, ne haladjunk tovább ily nagyszerű ügyben? Menjetek előre, ne hátra! Bátorság, testvérek, és tovább, tovább a győzelemig!”11 Jézus Krisztus nevében, ámen.

Show References

  1.  

    1.  Alma 53:20.

  2.  

    2.  Móziás 18:9.

  3.  

    3. A szerzőnek személyesen mesélt történet.

  4.  

    4. Ifj. Joseph A. Califano, a Columbia Egyetem Nemzeti Függőségi és Drogmegelőzési Központjának (CASA) alapítója és nyugalmazott elnöke a kutatással kapcsolatos sajtótájékoztatón tett nyilatkozata, www.casacolumbia.org.

  5.  

    5.  Prédikáljátok evangéliumomat! Útmutató a misszionáriusi szolgálathoz (2008). 123.

  6.  

    6.  Tan és a szövetségek 87:8.

  7.  

    7.  2 Timótheus 1:7.

  8.  

    8. N. Eldon Tanner, “For They Loved the Praise of Men More Than the Praise of God,” Ensign, Nov. 1975, 74–75.

  9.  

    9.  Tan és a szövetségek 84:20.

  10.  

    10. Thomas S. Monson: A választás három pillére. Liahóna, 2010. nov. 67–68.

  11.  

    11.  Tan és a szövetségek 128:22.