Álljatok rendíthetetlenül a szent helyeken!

Robert D. Hales elder

a Tizenkét Apostol Kvórumából


Robert D. Hales
Ha engedelmesen és rendíthetetlenül állunk Isten tanát tekintve, akkor szent helyeken állunk, mert az Ő tana szent és nem változik.

Fivérek, megtiszteltetés Isten királyi papságának viselőivel együtt lenni. Az utolsó napokban élünk, „nehéz idők”1-ben. Papságviselőkként az a feladatunk, hogy rendíthetetlenül álljunk a hit pajzsával felvértezve az ellenség tüzes nyilaival szemben. Példaképek vagyunk a világ előtt, akik megvédjük Istentől kapott, elidegeníthetetlen jogainkat és szabadságunkat. Megvédelmezzük otthonunkat és családunkat.

Kilencedikes voltam, és épp visszatértem az első olyan meccsemről a középiskolai baseballcsapatommal, melyet nem a saját városomban játszottunk. Az édesapám megtudta, hogy a buszon, a hazafelé vezető hosszú úton olyan beszédnek és viselkedésnek voltam szem- és fültanúja, amely nem állt összhangban az evangélium normáival. Hivatásos művész lévén leült, és rajzolt egy lovagot – egy harcost, aki kastélyokat és birodalmakat képes védelmezni.

Miközben rajzolt és olvasott a szentírásokból, megtanultam, hogyan legyek hithű papságviselő, aki megvédi Isten királyságát és kiáll érte. Ehhez Pál apostol szavai adtak útmutatást:

„Annakokáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellentállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok.

Álljatok hát elő, körül övezvén derekatokat igazlelkűséggel, és felöltözvén az igazságnak mellvasába,

És felsarúzván lábaitokat a békesség evangyéliomának készségével;

Mindezekhez fölvevén a hitnek paizsát, a melylyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok;

Az idvesség sisakját is fölvegyétek, és a Léleknek kardját, a mely az Isten beszéde”2.

Fivérek, ha hűek vagyunk a papságban, ezt a fegyverzetet ajándékba kapjuk Istentől. Szükségünk van erre a fegyverzetre!

Fiatal férfiak, apáitok és nagyapáitok soha nem voltak olyan kísértéseknek kitéve, amilyenekkel ti rendszeresen szembesültök. Az utolsó napokban éltek. Ha az édesapátok bajt akart magának, keresnie kellett. Már nem így van! Ma a kísértés talál meg titeket! Kérlek, ne feledjétek ezt! Sátán magáénak akar benneteket, a bűn pedig az ajtó előtt leselkedik.3 Hogyan fogtok ellenállni agresszív taktikáinak? Vegyétek magatokra Isten teljes fegyverzetét!

Hadd tanítsak nektek egy másik személyes élményemből:

1982 januárjában a utahi Provóban a BYU campusán beszéltem egy áhítaton. Arra buzdítottam a tanulókat, hogy képzeljék el, hogy az egyház pont itt, az emelvény egyik oldalán van, a világ pedig csak néhány méterre, a másik oldalán. Ez jelképezte azt a „nagyon rövid távolságot a között, ahol a világ volt és ahol az egyház állt”, amikor én voltam egyetemista. Majd 30 évvel később ott állva a tanulók előtt ugyanúgy felemeltem a kezem és ezt mondtam: „A világ jócskán eltávolodott; [elutazott; már nem is látni;] sokkal de sokkal messzebb ment, ki, egészen ebből az [épületből], a világ minden táján. […] Amit nekünk, a gyermekeinknek és az unokáinknak észben kell tartanunk, az az, hogy bár az egyház állandó marad, [még mindig itt van,] a világ folyamatosan mozgásban van, így ez a szakadék egyre csak nagyobb lesz. […] Legyetek ezért nagyon óvatosak! Ha a tetteiteket és az egyház normáit az alapján ítélitek meg, ahol a világ áll és ahová tart, meglátjátok, nem ott lesztek, ahol lennetek kellene.”4

Akkor még el sem tudtam képzelni, hogy milyen messzire és milyen gyorsan fog eltávolodni a világ az Isten által adott tantól, tantételektől és parancsolatoktól; lehetetlen volt felfogni. Krisztus és az Ő egyháza normái azonban nem mozdultak el. Azt mondta, hogy „az igazság örökkön-örökké megmarad5. Amikor ezt megértjük és elfogadjuk, felkészültek vagyunk rá, hogy szembenézzünk a társadalmi nyomással, a gúnnyal és akár a diszkriminációval is, mely a világtól és a magukat barátnak nevezőktől érkezik.

A legtöbben ismerünk olyat, aki ezt mondja: „Ha a barátom akarsz lenni, el kell fogadnod az én értékrendemet.” Egy igaz barát nem kéri tőlünk, hogy válasszunk az evangélium és a barátsága között. Pál szavaival élve: „…ezeket kerüld”6. Az igaz barát támogat bennünket, hogy maradjunk a szoros és keskeny ösvényen.

Ha a szövetségek, parancsolatok és szertartások evangéliumi ösvényén maradunk, az megvéd és felkészít bennünket, hogy Isten munkáját végezzük ezen a világon. Amikor engedelmeskedünk a Bölcsesség szavának, önrendelkezésünk védett marad az olyan függőséget okozó szerektől, mint az alkohol, a drogok és a dohánytermékek. Ha fizetjük a tizedünket, tanulmányozzuk a szentírásokat, megkeresztelkedünk és konfirmálunk, a Szentlélek állandó társaságára méltón élünk, érdemesen veszünk az úrvacsorából, engedelmeskedünk az erkölcsi tisztaság törvényének, felkészülünk rá és elnyerjük a melkisédeki papságot, valamint szent szövetségeket kötünk a templomban, akkor felkészültek leszünk a szolgálatra.

A templomban felkészülünk és megígérjük, hogy a felajánlás törvénye szerint fogunk élni. A rátermett fiatal férfiak már a missziós elhívásra való készüléskor elkezdenek e törvény szerint élni: életük első éveiből tizedet ajánlanak fel az Úr teljes idejű szolgálatában. Ez az áldozat megerősíti őket, hogy az élet legfőbb szövetsége felé haladjanak – sokak számára ez a templomi pecsételést és egy örökkévaló család alapítását jelenti.

Miközben előrehaladunk a szűk és keskeny ösvényen, egyre növekvő lelki erőt fejlesztünk ki magunkban ahhoz, hogy önrendelkezésünket arra használjuk, hogy önmagunkért cselekedjünk. Ezt a növekedést mind a fiatal férfiak, mind a fiatal nők számára elősegíti az, amikor az új online tananyag, a Jöjj, kövess engem által tanulják a tant és megosztják a bizonyságukat.

Ezenkívül használjátok az önrendelkezéseteket arra is, hogy fejlesszétek magatokat. Miközben felfedezitek ajándékaitokat és tehetségeiteket, ne feledjétek, hogy szüleitek és mentoraitok segíthetnek nektek, de nektek kell engednetek, hogy a Lélek vezessen titeket. Válasszatok és cselekedjetek önmagatok! Belülről fakadjon a motivációtok! Készítsetek tervet az életetekre, belefoglalva az oktatást és a szakmai képzést! Fedezzétek fel érdeklődési köreiteket és készségeiteket! Dolgozzatok és váljatok önellátóvá! Tűzzetek ki célokat; javítsátok ki a hibáitokat; szerezzetek tapasztalatokat; és fejezzétek be, amit elkezdtetek!

Az út során vegyetek részt a családi, kvórum-, osztály- és összevont közös tevékenységeken! Élvezzétek a közös, építő szórakozást! Ezen élmények során értékelni és becsülni fogjátok egymás lelki ajándékait, valamint Isten fiainak és leányainak örökkévaló, egymást kiegészítő természetét.

Mindenekfelett pedig higgyetek a Szabadítóban! Ne féljetek! Miközben szorgalmasan az evangélium szerint élünk, megerősödünk az Úrban. Az Ő erejével képesek vagyunk elutasítani az antikrisztust, aki azt mondja: „Egyél, igyál és vigadj”, Isten úgyis „igazol… majd egy kis bűn elkövetésében; …nincs ebben bántás; …hiszen holnap meghalunk”7. Az Úr erejével képesek vagyunk ellenállni bármely filozófiának vagy hitvallásnak, mely tagadja a Szabadítót és ellentmond a boldogság nagyszerű, örökkévaló tervének, mely Isten minden gyermeke számára készíttetett.

Nem kaptunk rá felhatalmazást, hogy kialkudjuk ennek az örökkévaló tervnek a feltételeit. Emlékezzetek Nehémiásra, aki azt a feladatot kapta, hogy építsen egy falat, mellyel megvédi Jeruzsálemet. Voltak, akik azt akarták, hogy jöjjön le és adja alább, de Nehémiás visszautasította ezt. Nem volt türelmetlen másokkal, egyszerűen elmagyarázta: „Nagy dolgot cselekszem én, azért nem mehetek alá; megszünnék e munka…”8

Néha villámhárítókká válunk, és úgymond „rajtunk vezetik le mások a feszültséget”, amiért ragaszkodunk Isten normáihoz és az Ő munkáját végezzük. Bizonyságomat teszem arról, hogy nem kell félnünk, ha az Ő tanában vetjük meg a lábunkat. Félreérthetnek és kritizálhatnak bennünket, talán még hamis vádakkal is illethetnek, de soha nem vagyunk egyedül. Szabadítónk „útált és az emberektől elhagyott volt”9. Szent kiváltságunk, hogy Őmellette állhatunk!

Ironikus módon a rendíthetetlenség néha pont azt jelenti, hogy elkerüljük, sőt, elmenekülünk a világtól. A Szabadító kijelentette: „Távozz tőlem, Sátán”10. Az egyiptomi József elszaladt Pótifár feleségének csábítása elől,11 Lehi pedig elhagyta Jeruzsálemet, és a vadonba vitte a családját.12

Legyetek biztosak benne, hogy minden előttünk élt próféta rendíthetetlenült állt a saját korában:

Nefi elvégezte az Úr különleges munkáját annak ellenére, hogy Sátán gyötörte, a fivérei, Lámán és Lemuel pedig üldözték őt.13

Abinádi tanúbizonyságot tett Krisztusról a gyanakvás, megvetés és a rá váró biztos halál ellenére.14

A 2000 ifjú harcos megvédte családját azok ellen, akik megvetették az evangélium értékeit.15

Moróni a magasba emelte a szabadság zászlaját, hogy megvédje népe családjait és vallási szabadságát.16

Sámuel a falon állva prófétált Krisztus eljöveteléről, a rá irányuló kő- és nyílzápor ellenére is.17

Joseph Smith próféta visszaállította a Szabadító evangéliumát, vérével pecsételve meg a bizonyságát.18

A mormon pionírok pedig rendíthetetlenül álltak a rettenetes ellenségeskedés és nehézség dacára, egy prófétát követve nyugatra haladó hatalmas utazásuk és ottani letelepedésük során.

Isten e nagyszerű szolgái és szentjei képesek voltak rendíthetetlenül állni, mert a Szabadító mellett álltak. Gondoljátok át, hogyan állt a Szabadító rendíthetetlenül:

Fiatal férfiként Jézus az Atyja dolgaival foglalatoskodott, és a templomban a tanult embereknek prédikálta az evangéliumot.19 Szolgálata során papsági munkát végzett: tanított, gyógyított, szolgált, megáldott és felemelt másokat. A megfelelő helyzetekben bátran kiállt a gonosz ellen, még a templomot is megtisztította.20 Továbbá kiállt az igazságért, akár szavakkal, akár méltóságteljes hallgatással. Amikor a főpapok megvádolták Kajafás előtt, Jézus bölcsen és bátran megtagadta, hogy az igaztalan vádakra válaszoljon, és megőrizte békéjét.21

Szabadítónk és Megváltónk a Gecsemáné kertben nem rettent vissza attól, hogy kiigya az engesztelés keserű poharát.22 A kereszten újra szenvedett, hogy megtegye Atyja akaratát, mígnem végre azt mondhatta: „Elvégeztetett!”23 Kitartott mindvégig. Mivel Szabadítónk tökéletesen engedelmes volt a rendíthetetlenségben, Mennyei Atyánk kijelentette: „Íme, ez az én Szeretett Fiam, akiben én gyönyörködöm, akiben megdicsőítettem a nevemet.”24

Szeretett fiatal és idősebb papságviselő testvéreim, dicsőítsük Isten nevét azáltal, hogy rendíthetetlenül állunk Szabadítónkkal, Jézus Krisztussal! Különleges tanúbizonyságomat teszem arról, hogy Ő él, és „szent elhívással hív[tak] el”25 minket, hogy részt vegyünk a munkájában. „Álljatok tehát szent helyeken, és ne mozduljatok el”26. Ha engedelmesen és rendíthetetlenül állunk Isten tanát tekintve, akkor szent helyeken állunk, mert az Ő tana szent és nem változik napjaink társadalmi és politikai szeleiben. Pál apostolhoz hasonlóan azt mondom nektek: „Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, [viselkedjetek úgy, mint a] férfiak, és legyetek erősek!”27 Ez az én buzgó imám számotokra, Jézus Krisztus szent nevében, ámen.

Show References

  1.  

    1. 2 Timótheus 3:1.

  2.  

    2. Efézusbeliek 6:13–17; kiemelés hozzáadva.

  3.  

    3. Lásd Mózes 5:23.

  4.  

    4. Robert D. Hales, “This Is the Way; and There Is None Other Way,” in Brigham Young University 1981–82 Speeches (1982), 3–4; available at speeches.byu.edu.

  5.  

    5. Tan és a szövetségek 1:39; kiemelés hozzáadva.

  6.  

    6. 2 Timótheus 3:5.

  7.  

    7. 2 Nefi 28:8.

  8.  

    8. Nehémiás 6:3.

  9.  

    9. Ésaiás 53:3; Móziás 14:3.

  10.  

    10. Lukács 4:8.

  11.  

    11. Lásd 1 Mózes 39:7–12.

  12.  

    12. Lásd 1 Nefi 2.

  13.  

    13. Lásd például 1 Nefi 18.

  14.  

    14. Lásd Móziás 11–17.

  15.  

    15. Lásd Alma 53, 56–58.

  16.  

    16. Lásd Alma 46:11–13.

  17.  

    17. Lásd Hélamán 13–16.

  18.  

    18. Lásd Tan és a szövetségek 135.

  19.  

    19. Lásd Lukács 2:46–49.

  20.  

    20. Lásd Máté 21:12–13.

  21.  

    21. Lásd Máté 26:57, 59–63.

  22.  

    22. Lásd Tan és a szövetségek 19:16–19.

  23.  

    23. János 19:30.

  24.  

    24. 3 Nefi 11:7.

  25.  

    25. Alma 13:3; lásd még 2 Timótheus 1:9.

  26.  

    26. Tan és a szövetségek 87:8.

  27.  

    27. 1 Korinthusbeliek 16:13.