Minden dolog visszaállítása

Nyomtatás Megosztás

    Hisszük, hogy Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza a Jézus Krisztus által megalapított eredeti egyház visszaállítása.

    Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagjaiként Isten minden gyermekével törődünk, aki most, vagy valaha a földön élt. „Üzenetünk – ahogyan 1978-ban az Első Elnökség kijelentette – a különleges szeretetről, továbbá minden férfi és nő örökké tartó jóléte iránti aggodalomról szól, tekintet nélkül vallási meggyőződésre, fajra vagy nemzetiségre, tudván azt, hogy valóban fivérek és nővérek vagyunk, mert ugyanannak az Örökkévaló Atyának a fiai és leányai vagyunk.” 1 Ahogyan Dallin H. Oaks elder néhány évvel ezelőtt kijelentette:

    „Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza számos hitelve megegyezik más keresztény egyházakéval. Vannak azonban különbségek is közöttük, és ezek a különbségek megmagyarázzák, miért küldünk misszionáriusokat a többi keresztény emberhez, miért építünk templomokat az egyházi épületeink mellett, és hitelveink miért nyújtanak akkora boldogságot és erőt az élet és a halál kihívásai közepette.” 2

    Szeretnék ma bizonyságot tenni Jézus Krisztus visszaállított evangéliumának teljességéről, amely hozzáad más – akár keresztény, akár nem keresztény – felekezetek vallási meggyőződéséhez. A teljességet eredetileg a Szabadító állította fel a földi szolgálata során. Volt azonban ezután egy elpártolás.

    Némely korai apostol tudta, hogy egy hitehagyás fog bekövetkezni az Úr Jézus Krisztus második eljövetele előtt. Pál így írt erről az eseményről a thessalonikabeliekhez: „Ne csaljon meg titeket senki semmiképen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás.” 3

    Ezzel az elszakadással elvesztek a papsági kulcsok, és megváltoztatták a Szabadító által megalapított egyház néhány értékes tanát. Ezek között voltak az alámerítéssel történő keresztelés; 4 a Szentlélek befogadása kézrátétel által; 5 az Istenség természete – hogy Ők három különálló személy; 6 hogy az egész emberiség, „mind igazak, mind hamisak” 7 , fel fognak támadni Krisztus engesztelésén keresztül; a folyamatos kinyilatkoztatás – hogy a mennyek nincsenek zárva; 8 valamint a templomi munka az élőkért és a holtakért. 9

    A következő időszak a sötét középkorként vált ismertté. Eme elpártolást előre látta Péter apostol, aki kijelentette, hogy „[Jézus Krisztust] az égnek kell magába fogadnia mind az időkig, míglen újjá teremtetnek mindenek, a mikről szólott az Isten minden ő szent prófétájának szája által eleitől fogva” 10 . Újjáteremtésre csupán akkor lenne szükség, ha eme értékes dolgok elvesznének.

    Az ezt követő évszázadokban a vallásos emberek kezdték felismerni, hogy fokozatos elszakadás történt a Jézus Krisztus által megszervezett egyháztól. Néhányan sokat szenvedtek az úgynevezett reformációba vetett hitük miatt, amely egy 16. századi mozgalom volt, mely a nyugati kereszténység megreformálását tekintette céljának. Ennek következtében a protestáns egyházak különváltak a fő keresztény egyháztól.

    E hitújítók közé tartozott John Lathrop tiszteletes, az Egerton egyház lelkésze az angliai Kentben. Joseph Smith próféta egyébként John Lathrop leszármazottja volt. 1623-ban Lathrop tiszteletes lemondott a pozíciójáról, mivel megkérdőjelezte az anglikán egyház azon felhatalmazását, hogy Isten nevében cselekedjen. Miközben a Bibliát olvasta, felismerte, hogy az apostoli kulcsok nincsenek a földön. 1632-ben egy törvénytelen független egyház lelkésze lett, amiért börtönbe zárták. A felesége elhunyt, miközben ő börtönben volt, elárvult gyermekei pedig könyörögtek a püspöknek, hogy engedje őt szabadon. A püspök beleegyezett Lathrop szabadon bocsátásába azzal a feltétellel, hogy elhagyja az országot. Ezt meg is tette, és gyülekezete 32 tagjával együtt Amerikába hajózott. 11

    Roger Williams, egy 17. századi lelkipásztor, aki megalapította Rhode Island államot, megtagadta, hogy továbbra is Providence lelkipásztora legyen, arra alapozva, hogy nincs „a földön szabályosan megalapított egyház, sem olyan felhatalmazott személy, aki bármilyen egyházi szertartást tudna végezni; és nem is lesz addig, míg az egyház nagy Vezetője – akinek eljövetelére várt – új apostolokat nem küld” 12 .

    Ez csupán kettő azon vallási tudósok közül, akik felismerték a Jézus Krisztus által megalapított egyháztól való elszakadást, valamint az elveszett papsági kulcsok visszaállításának szükségességét. János apostol látomásban látta azt az időt, amikor „más [angyal] [repül] az ég közepén, a kinél vala az örökkévaló evangyéliom, hogy a föld lakosainak hirdesse az evangyéliomot, és minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek” 13 . Ez a prófécia beteljesedett. Mivel hisszük, hogy Joseph Smith prófétán keresztül visszaállíttatott Jézus Krisztus evangéliumának teljessége, szeretnénk megadni minden embernek azt a lehetőséget, hogy megismerjék és elfogadják ezt az üzenetet.

    A visszaállított egyházban most már vannak apostolok, próféták, pásztorok, tanítók és evangélisták, akikről Pál az efézusbelieknek beszélt. 14 Ezeket a papsági hivatalokat a Szabadító alapította meg, amikor az idők delén megszervezte az egyházát. Elismerjük a papság két rendjét, valamint a bennük foglalt hivatalokat: az alacsonyabb papság az ároni papság, melyet Áronról neveztek el; a magasabb papság pedig a melkisédeki papság, melyet arról a Melkisédekről neveztek el, akinek Ábrahám tizedet fizetett. Az ároni papságot 1829. május 15-én állították vissza Keresztelő János kezei alatt, a melkisédeki papságot pedig az utána következő egy hónapon belül, az ősi apostolok, Péter, Jakab és János kezei által Joseph Smithnek és Oliver Cowdery-nek. Így azok, akik ma rendelkeznek a papsággal, magukénak mondják az Isten nevében történő cselekvés hatalmát a papságon keresztül, „amely hatalom tiszteletet parancsol mind a földön, mind pedig a mennyben” 15 .

    1836. április 3-án Mózes megjelent a Kirtland templomban, és átadta Joseph Smith prófétának, valamint Oliver Cowdery-nek Izráel összegyűjtésének a kulcsait. Ezután Éliás jelent meg, és átadta Ábrahám evangéliumát, hogy „a mi magunkban minden utánunk következő nemzedék megáld[asson]” 16 . Ezután Illés próféta jelent meg, és átadta ennek az adományozási korszaknak a kulcsait, többek között a pecsételő hatalmat, hogy ami megpecsételtetik a földön, azt a mennyben is megpecsételjék a templomokban. 17 Így a korábbi adományozási korszakok prófétái átadták kulcsaikat Joseph Smith prófétának, ebben „az idők teljességének” az adományozási korszakában, amelyről Pál apostol beszélt az efézusbelieknek. 18

    Hálás vagyok azért, hogy az Úr helyénvalónak találta, hogy újra bevezesse a tized és felajánlások törvényét e nép számára. Amikor betartjuk a tized törvényét, megnyílnak számunkra a menny ablakai. Hatalmas áldások áradnak azokra, akiknek van elég hitük ahhoz, hogy megtartsák a tized törvényét.

    A föld hosszú történelme során a templomi hódolat jelentős részét képezte a szentek hódolatának, amely által megmutatják azon vágyukat, hogy közelebb kerüljenek a Teremtőjükhöz. A templom a tanulás helye volt a Szabadító számára, amikor a földön járt; az nagyon is része volt az életének. A templomi áldások ismét elérhetőek napjainkban. Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza egyedülálló jellemzője a templomokról, valamint az azokban történtek örökkévaló jelentőségéről való tanítása. Méltóságteljes és gyönyörű templomaink ma behálózzák a föld nagy részét. Falaikon belül a legszentebb munka folyik. Gordon B. Hinckley elnök a következő kijelentést tette ezekről a templomokról: „Kevés olyan hely van a földön, ahol az emberek az örökkévalóság válaszait kapják meg az életről feltett kérdéseikre.” 19 A honnan jöttünk, miért vagyunk itt, és hová megyünk komoly rejtelmeire teljesebb válasz adatik a templomokban. Mi Isten jelenlétéből jöttünk, és azért vagyunk itt a földön, hogy felkészüljünk arra, hogy visszatérjünk a jelenlétébe.

    Páratlan jelentőségű, hogy a templom szent falain belül a férjek és a feleségek örökkévaló szövetségeket kötnek. E szertartásokat a papság felhatalmazása által pecsételik meg. Azon egység gyermekei, amennyiben érdemesek, örökkévaló kapcsolatot élvezhetnek egy család tagjaiként, valamint Isten gyermekeiként. Ahogyan János apostol írta: „[Kik] ezek, a kik fehér ruhákba vannak öltözve? […] Ezért vannak az Isten királyiszéke előtt; és szolgálnak neki éjjel és nappal az ő templomában” 20 .

    Az Úr azt mondta, hogy az a munkája, „hogy létrehozza az ember halhatatlanságát és örök életét” 21 . Következésképpen az egész emberiségnek – élőnek és holtnak – lehetősége kell, hogy legyen arra, hogy hallja az evangéliumot akár ebben az életben, akár a lélekvilágban. Ahogyan Pál mondta a korinthusbelieknek: „Különben mit cselekesznek azok, a kik a halottakért keresztelkednek meg, ha halottak teljességgel nem támadnak fel? Miért is keresztelkednek meg a halottakért?” 22 Ez az oka annak, amiért szertartásokat végzünk a templomokban az elhunyt őseinkért. Egyetlen ember választását vagy önrendelkezését sem vesszük el. Azok, akikért a munkát elvégezzük, elfogadhatják vagy elutasíthatják azt, választásuk szerint.

    János apostol látomásban látta azt az időt, amikor egy angyal lejön a földre az evangélium visszaállításának részeként. Az az angyal Moróni volt, aki megjelent Joseph Smith prófétának. Ő vezette el Joseph-et arra a helyre, ahol az ősi írásokat tartalmazó aranylemezek el voltak rejtve. Joseph Smith ezután Isten ajándéka és hatalma által lefordította ezeket a lemezeket, és kiadták a Mormon könyvét. A könyv két népcsoport feljegyzését tartalmazzak, akik évszázadokkal ezelőtt éltek az amerikai kontinensen. Keveset tudtak róluk azelőtt, hogy a Mormon könyve előkerült volna. De ami még fontosabb, a Mormon könyve egy másik tanúbizonyság Krisztusról. Értékes igazságokat állított vissza a bukással, az engeszteléssel, a feltámadással, valamint a halál utáni élettel kapcsolatban.

    A visszaállítás előtt a mennyek évszázadokig zárva voltak. Prófétákkal és apostolokkal ismét a földön azonban a mennyek újra megnyíltak látomásokkal és kinyilatkoztatásokkal. A Joseph Smith próféta által kapott kinyilatkoztatások közül sokat leírtak egy könyvbe, mely a Tan és a szövetségek néven vált ismertté. Ez további bepillantást nyújt a tantételekbe és a szertartásokba, és értékes forrásanyagot jelent a papság felépítéséről. Továbbá van még egy szentírás-gyűjteményünk, mely a Nagyértékű gyöngy nevet viseli. Magában foglalja Mózes könyvét, amely kinyilatkoztatás útján adatott Joseph Smithnek, valamint Ábrahám könyvét, amelyet egy megvásárolt egyiptomi papírtekercsről fordított le. Ezekből nem csupán Mózesről, Ábrahámról, Énókról és más prófétákról tudhatunk meg nagyon sokat, hanem a Teremtés számos részletét is megismerhetjük. Megtanuljuk, hogy Jézus Krisztus evangéliumát minden prófétának tanították a kezdetektől fogva – már Ádám idejétől kezdve. 23

    Hisszük, hogy Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza a Jézus Krisztus által megalapított eredeti egyház visszaállítása, amelyet „az apostoloknak és prófétáknak alapkövén [építettek fel], lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus” 24 . Ez nem egy másik egyházról szakadt le.

    Hisszük, hogy Krisztus evangéliumának teljessége visszaállíttatott, ám ez nem ok arra, hogy bárki is felsőbbrendűnek érezze magát Isten bármely más gyermekével szemben. Inkább megköveteli, hogy nagyobb elkötelezettséggel alkalmazzuk Krisztus evangéliumának lényegét az életünkben – hogy szeressünk, szolgáljunk és megáldjunk másokat. Ahogyan az Első Elnökség 1978-ban kijelentette, mi valóban hisszük, hogy „a világ nagy vallási vezetői, mint például Mohamed, Konfucius és a reformátorok, valamint a filozófusok, Szókratészt, Platónt és másokat is beleértve, részt kaptak Isten világosságából. Isten erkölcsi igazságokat adott nekik, hogy egész nemzeteket világosítsanak meg, és magasabb szintű megértésre emeljék az egyéneket” 25 . Így tiszteljük mások őszinte vallási hitelveit, és nagyra értékeljük, hogy mások hasonló tapintattal és tisztelettel vannak azon nézeteink iránt, melyek értékesek számunkra.

    Személyes bizonyságom van azon szövetségek, tanítások és felhatalmazás igazáról, melyek Joseph Smith prófétán keresztül állíttattak vissza. Ez a bizonyosság egész életemen át velem volt. Hálás vagyok, hogy az evangélium teljességének visszaállítása a mi időnkben történt. Ez magában foglalja az örök élet felé vezető ösvényt. Imádkozom, hogy Isten, az Atya ereje, békéje és törődése, valamint az Úr Jézus Krisztus állandó szeretete és kegyelme legyen mindannyiunkkal, Jézus Krisztus nevében, ámen.

    Utalások megjelenítése

      Jegyzetek

    1.   1.

      „Az Első Elnökség kijelentése Isten egész emberiség iránti szeretetéről”, 1978. február 15.

    2.   2.

      Conference Report, 1995. ápr., 112. o.; vagy Ensign, 1995. máj., 84. o.

    3.   3.

      2 Thessalonikabeliek 2:3; a kiemelés nem szerepel a forrásban.

    4.   4.

      Lásd Márk 1:9–10.

    5.   5.

      Lásd Cselekedetek 8:14–17; 19:3–6.

    6.   6.

      Lásd Máté 3:17; Cselekedetek 7:55; T&Sz 130:22.

    7.   7.

      Cselekedetek 24:15

    8.   8.

      Lásd Dániel 2:28; Ámós 3:7; T&Sz 121:26.

    9.   9.

      Lásd Abdiás 1:21; Malakiás 4:6; 1 Korinthusbeliek 15:29; Jelenések 7:15.

    10.   10.

      Cselekedetek 3:20–21

    11.   11.

      Lásd Mark E. Peterson, The Great Prologue, (1975), 34–35. o.

    12.   12.

      Lásd William Cullen Bryant, Picturesque America; or the Land We Live In, 2. kötet (1872–74), 1:502. o.; lásd még LeGrand Richards, A Marvelous Work and a Wonder, átnézett kiadás (1966), 29. o.

    13.   13.

      Jelenések 14:6

    14.   14.

      Lásd Efézusbeliek 4:11.

    15.   15.

      James E. Talmage, Articles of Faith, 12. kiad., (1924.) 204. o.

    16.   16.

      T&Sz 110:12

    17.   17.

      T&Sz 110:13–16

    18.   18.

      Efézusbeliek 1:10

    19.   19.

      „Why These Temples?” Temples of The Church of Jesus Christ of Latter-day Saints (1999), 14. o.

    20.   20.

      Jelenések 7:13, 15

    21.   21.

      Mózes 1:39

    22.   22.

      1 Korinthusbeliek 15:29

    23.   23.

      Lásd Mózes 5:58; 8:19; Ábrahám 2:10–11.

    24.   24.

      Efézusbeliek 2:20

    25.   25.

      Első elnökségi nyilatkozat, 1978. február 15.