A Tizenkettek

Röviddel Gordon B. Hinckley elnök halála után, 14 férfi – az apostolok –, akikre ráruházták a királyság kulcsait, összegyűltek a templom felső szobájában, hogy újjászervezzék az egyház Első Elnökségét. Nem volt kérdéses, mit kell tenniük, nem haboztak. Tudtuk, hogy a rangidős apostol az egyház elnöke. Ezért azon a szent gyűlésen Thomas Spencer Monsont a Tizenkét Apostol Kvóruma az egyház elnökeként támogatta. Ő előterjesztette és megnevezte tanácsosait. Őket is hasonlóképpen támogatták, majd mindegyikőjüket elrendelték, és felhatalmazást kaptak. Monson elnök konkrétan megkapta a felhatalmazást arra, hogy az összes papsági kulcsot gyakorolhassa. Nos, ahogy a szentírásokban is áll, ő az egyetlen ember a földön, akinek joga van az összes kulcsot gyakorolni. Apostolként azonban mindannyiunknak birtokában vannak azok. Van közöttünk egy, akit elhívnak és elrendelnek, és ő lesz Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza elnöke. Őt már évek óta támogatták és támogatják prófétaként, látnokként és kinyilatkoztatóként.

Uchtdorf elnöknek az Első Elnökségbe történt elhívásával üresedés lett a Tizenkettek között, így tegnap a Tizenkettek Kvórumának egy új tagját támogathattuk: D. Todd Christofferson eldert. E szent testvériség szent köréhez csatlakozik, a kör pedig így teljes lett. Az apostoli elhívás egészen az Úr Jézus Krisztusig nyúlik vissza.

Számos hetvenest is támogattunk. Mostanra már ők is elfoglalták a helyüket. A szentírások leírják, hogy a Tizenkettek Kvóruma felelőssége, hogy az egyház ügyeit irányítsa, amikor pedig segítségre van szükségük, kötelességük „a Hetvenek, és nem mások felszólítása”¹. Így a Hetveneknek most nyolc kvóruma van világszerte, melyekben több mint 300 hetvenes szolgál, akik mind rendelkeznek a szükséges felhatalmazással, hogy megtegyék mindazt, amire a Tizenkettek utasítást adnak nekik.

Az Úr maga hozta működésbe az igazgatás e mintáját:

„Kiméne a hegyre imádkozni, és az éjszakát az Istenhez való imádkozásban tölté el.

És mikor megvirrada, előszólítá az ő tanítványait és kiválaszta azok közül tizenkettőt, a kiket apostoloknak is neveze.”²

András hallotta Jánost beszélni, és odaszaladt fivéréhez, Simonhoz, és azt mondta: „Megtaláltuk a Messiást…

És vezeté őt Jézushoz. Jézus pedig reá tekintvén, monda: Te Simon vagy, a Jóna fia; te Kéfásnak fogsz hivatni (a mi megmagyarázva: Kőszikla).”³

Simon és fivére, András a tengeren halásztak; Jakab és János, Zebedeus fiai, hálókat foltoztak; Filep és Bertalan; Máté vámszedő volt, vagyis adót szedett; Tamás, Jakab, Alfeus fia, Simon a kananita, Júdás, Jakab testvére és Iskariotes Júdás – ők alkották a Tizenkettek Kvórumát.⁴

Mindegyikőjüket arra kérte: „Kövessetek engem.”⁵

Ezt mondta Péternek: „Néked adom a mennyek országának kulcsait; és a mit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és a mit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen.”⁶

A Tizenketteknek ezt mondta: „A ki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, a melyeket én cselekeszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek.”⁷

Apostolainak „erőt és hatalmat [adott] minden ördögök ellen, és betegségek gyógyítására. És elküldé őket, hogy prédikálják az Isten országát, és betegeket gyógyítsanak… mindenütt.”⁸

Majd ezt mondta: „A Tizenkettek birtokolják annak kulcsait, hogy felnyissák királyságom felhatalmazását a föld négy szegletén, és ezt követően minden teremtményhez elküldjék szavam.”⁹

Jézus egyszer ezt kérdezte a tanítványaitól: „Engemet, embernek Fiát, kinek mondanak az emberek? […]

Simon Péter pedig felelvén, monda: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.”¹⁰

Mikor Jézus a zsinagógában tanított, sok tanítványa ezt mondta: „Kemény beszéd ez; ki hallgathatja őt? […]

Ettől fogva sokan visszavonulának az ő tanítványai közül és nem járnak vala többé ő vele.

Monda azért Jézus a tizenkettőnek: Vajjon ti is el akartok-é menni?

Felele néki Simon Péter: Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te nálad.

A keresztre feszítés után, az apostolok emlékeztek rá, hogy Ő arra kérte őket, maradjanak Jeruzsálemben.¹² Azután jött a pünkösd napja, ama nagy esemény, amikor elnyerték a Szentlelket.¹³ Biztos volt náluk a „prófétai beszéd”¹⁴, és „a Szent Lélektől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei”¹⁵. Így már teljessé váltak.

Keveset tudunk utazásaikról, csak azt, hogy hol és mikor halt meg néhányuk. Jakabot Heródes ölte meg Jeruzsálemben. Péter és Pál Rómában haltak meg. A hagyomány szerint Filep keletre ment. Ennél többet nem nagyon tudunk.

Szétszéledtek, tanítottak, bizonyságot tettek és megalapították az egyházat. Majd hitelveikért haltak meg, halálukkal pedig a hitehagyás sötét évszázadai következtek.

Az egyik legbecsesebb dolog, ami a hitehagyás időszakában elveszett, a Tizenkettek által birtokolt felhatalmazás: a papsági kulcsok voltak. Hogy az egyház az Ő egyháza lehessen, szükséges, hogy legyen egy Tizenkettek Kvóruma, amely birtokolja a kulcsokat, és másokra ráruházza azokat.

Idővel megtörtént az első látomás és a melkisédeki papság visszaállítása Péter, Jakab és János által.¹⁶

Az Első Elnökség és a Tizenkét Apostol Kvóruma később ezt a kijelentést kapta:

„Mert bizony mondom nektek, hogy az adományozási korszak kulcsai, amiket megkaptatok, az atyáktól szálltak rátok, és legutoljára pedig a mennyből küldettek le rátok.

…Mily nagyszerű a ti elhívásotok! Tisztítsátok meg a szíveteket és a ruházatotokat, mert különben még számon lesz kérve kezetektől e nemzedék vére.”¹⁷

A visszaállított Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza még fiatal volt, mikor az Első Elnökséget megszervezték, melyet a Tizenkét Apostol Kvóruma követett, mely hétköznapi, fiatal férfiakból állt, majd pedig a hetvenek kvórumai. A Tizenkettek első Kvórumában az átlagéletkor 28 év volt.

A felhatalmazási vonal azóta sem szakadt meg. Az apostoloknak adott papsági kulcsokat az Első Elnökség és a Tizenkettek Kvórumának tagjai mindig birtokolták.

D. Todd Christofferson elder tegnap ezen adományozási korszak 96. apostola lett, hogy a Tizenkettek között szolgáljon. Apostollá fogják rendelni, és meg fogja kapni azokat a kulcsokat, melyeket a többi 14 próféta, látnok és kinyilatkoztató birtokol: az Úr Jézus Krisztus apostolai.

1976-ban területi általános konferenciát tartottak Koppenhágában, Dániában. A záró ülést követően, Spencer W. Kimball elnök szerette volna meglátogatni a Vor Frue templomot, ahol a Thorvaldsen alkotta Krisztus szobor és a Tizenkettek szobrai állnak. Néhány évvel azelőtt már járt ott, és most azt akarta, hogy mindannyian elmenjünk oda és lássuk.

A templom eleje felé nézve, az oltár mögött áll az ismerős Krisztus szobor, melynek karjai kissé kitárva kifelé mutatnak, kezein a szögek nyomai és az oldalán lévő seb tisztán láthatóak. Két oldalt az apostolok szobrai állnak, Péter áll jobb oldalt legelöl, a többi apostol pedig mellette sorrendben.

A csoport zöme a kápolna hátsó részében állt a gondnokkal. Én Kimball elnökkel, Rex D. Pinegar elderrel és a Koppenhága Cövek elnökével, Johann Helge Benthinnel Péter szobra elé álltam.

A Péter kezében lévő márványra egy nehéz kulcscsomó van festve. Kimball elnök a kulcsokra mutatott, és elmagyarázta, hogy azok mit jelképeznek. Majd olyasvalamit tett, amit soha nem fogok elfelejteni: odafordult Benthin elnökhöz, és szokatlan határozottsággal rámutatva ezt mondta neki: – Azt akarom, hogy mondja el mindenkinek Dániában, hogy a kulcsok nálam vannak! Mi rendelkezünk a valódi kulcsokkal, és mi mindennap használjuk azokat.

Soha nem fogom elfelejteni a próféta eme kijelentését és bizonyságát. Hatása mind lelkileg, mind pedig fizikailag erőteljes nyomot hagyott.

Visszasétáltunk a kápolna hátsó részéhez, ahol a csoport többi tagja állt. Kimball elnök a szobrokra mutatva ezt mondta a gondnoknak: – Ezek halott apostolok. Rám mutatott, majd ezt mondta: – Itt élő apostolok vannak. Packer elder egy apostol. Thomas S. Monson elder és L. Tom Perry elder is apostolok, és én is apostol vagyok. Mi élő apostolok vagyunk.

Olvashat a hetvenekről is az Újszövetségben, és itt van két élő hetvenes is: Rex D. Pinegar elder és Robert D. Hales elder.

A gondnok, aki addig semmilyen érzelmet nem mutatott, hirtelen zokogni kezdett.

Úgy éreztem egy életre szóló élményben volt részem.

„Hiszünk ugyanabban a szervezetben, ami az Ősi Egyházban is létezett, név szerint: apostolok, próféták, pásztorok, tanítók, evangélisták és így tovább.”¹⁸

Amikor a hetveneket elrendelik – bár nem rendelik őket apostollá, és kulcsokat sem birtokolnak –, felhatalmazással rendelkeznek, a Tizenkettek feladata pedig „a Hetvenek, és nem mások felszólítása, amikor segítségre van szükségük, hogy különböző elhívásokat töltsenek be az evangélium prédikálására és az abban való szolgálattételre.”¹⁹

Ma 8 kvórumban 308 hetvenes van. 44 országot képviselnek és 30 nyelven beszélnek.

Nem hallunk arról, hogy a papsági kulcsokat más keresztény egyházakban gyakorolnák. Furcsának tűnik, hogy néhányan nem fogadnak el minket kereszténynek, amikor mi vagyunk az egyetlenek, akik rendelkeznek a felhatalmazással és az Ő általa megalapított szervezettel.

A jelenlegi Tizenkettek igencsak átlagos emberekből áll. Ahogy az eredeti Tizenkettek, ők sem egyénileg különlegesek, hanem együtt, a Tizenkettek rendelkeznek erővel.

Mindenféle foglalkozás képviselteti magát. Tudósok, ügyvédek, tanárok vagyunk.

Nelson elder egy pionír szívsebész volt. Több ezer műtétet hajtott végre. Azt mondta nekem, hogy mindegyik páciensének életre szóló garanciát adott a rajtuk elvégzett munkára.

E kvórumból sokan katonai – matróz, tengerészgyalogos és pilótai – múlttal rendelkeznek.

Számos egyházi elhívást töltöttek be: házitanítóként, tanítóként, misszionáriusként, kvórum elnökként, püspökként, cövekelnökként, misszióelnökként, és ami a legfontosabb, férjként és apaként.

Ők Jézus Krisztus evangéliumának tanulói és tanítói. A Szabadító és az Ő Atyja gyermekei iránt érzett szeretetünk, valamint az a tanúbizonyságunk egyesít minket, hogy tudjuk, hogy Ő áll az egyház élén.

A Tizenkettek közül szinte mindenki szerény háttérrel rendelkező családból származik, csakúgy, mint amikor Ő volt itt. Az élő Tizenketteket a Jézus Krisztus evangéliumában való szolgálat forrasztja eggyé. Amikor az elhívás érkezett, mindegyikük úgymond letette hálóját, és követte az Urat.

Kimball elnök a következő emlékezetes kijelentést tette: „Az életem olyan, mint a cipőm: a szolgálat kell, hogy elkoptassa.”²⁰ Ez vonatkozik a Tizenkettek minden tagjára. Mi is az Úr szolgálatában fogunk elhasználódni, és ezt készségesen tesszük. Ez az életforma nem könnyű sem nekünk, sem pedig a családunknak.

Szavakkal ki sem lehet fejezni, milyen hatalmas mértékű hozzájárulást, szolgálatot és áldozathozatalt végeznek a papsági vezetők feleségei világszerte.

Nemrég, feleségem és Ballard nővér is egy igen fájdalmas hátműtéten esett át. Mindketten jól vannak, és egyikőjük sem panaszkodott. Feleségem panaszkodása legfeljebb ennyiben merült ki: „Hát, ez nem túl szórakoztató dolog!”

Az Első Elnökség irányítása alatt „az is a Tizenkettek kötelessége, hogy elrendeljék, és rendbe szedjék az egyház összes többi hivatalnokát, a kinyilatkoztatásnak megfelelően.”²¹

Ma megvannak az eszközeink, melyek által világszerte elektronikus úton taníthatunk és tehetünk bizonyságot a vezetőknek és az egyháztagoknak. Ahhoz azonban, hogy e szakadatlan papsági vonalban a felhatalmazás kulcsait papsági vezetőkre kézrátétel által ráruházhassuk²², bárhol is legyenek a világban, egyikünknek mindig jelen kell lennie.

Az Úr ezt mondta: „Továbbá, azt mondom neked, hogy akiket az én nevemben küldesz, testvéreid, a Tizenkettek hangja által, akiket megfelelőképpen ajánlotok és felhatalmaztok, azoknak hatalmában áll majd királyságom ajtajának megnyitása minden olyan nemzet előtt, ahová csak elkülditek őket.”²³

A szentírások a Tizenketteket utazó tanácsosoknak nevezik.²⁴

Én sem különbözöm a Tizenkettekben, a Hetvenekben és a püspökségben lévő fivérektől, akikkel 47 éve szolgálok, amikor azt mondom, hogy a feljegyzések szerint több mint 75 alkalommal jártam Mexikóban, valamint Közép- és Dél-Amerikában, 50 alkalommal Európában, 25 alkalommal Kanadában, 10 alkalommal a Csendes-óceán déli szigetein, 10 alkalommal Ázsiában és 4 alkalommal Afrikában; ezenkívül kétszer Kínában, valamint Izraelben, Szaúd-Arábiában, Bahreinben, a Dominikai Köztársaságban, Indiában, Pakisztánban, Egyiptomban, Indonéziában és sok-sok más helyen világszerte. Mások még ennél is többet utaztak.

Míg az apostolok rendelkeznek az összes papsági kulccsal, minden vezető és egyháztag egyaránt rendelkezik a személyes kinyilatkoztatással. Ima által kell törekedniük rá, és hatására hit által kell cselekedniük.

„Mert Ő általa van menetelünk… egy Lélekben az Atyához.

Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek és cselédei az Istennek,

Kik fölépíttett[ünk] az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus”²⁵.

Mint annak idején én, Christofferson elder is valószínűleg azon tűnődik, hogy miért pont őt rendelték el a szent apostoli hivatalba.

Sok olyan tulajdonság van, melynek nem vagyok birtokában. A szolgálatra való törekvésemből oly sok minden hiányzik még. Egyetlen egy olyan képesség van csak, mely erre magyarázatot adhat. Péterhez, és mindazokhoz hasonlóan, akiket azóta elrendeltek, én is rendelkezem azzal a bizonyos tanúbizonysággal.

Tudom, hogy Isten az Atyánk. Ő bemutatta Fiát, Jézus Krisztus Joseph Smithnek. Kijelentem nektek, hogy tudom, hogy Jézus a Krisztus. Tudom, hogy Ő él. Ő az idők delén született. Tanította evangéliumát, és próbára tétetett. Szenvedett, keresztre feszítették, majd harmadnapon feltámadt. Atyjához hasonlóan csontból és húsból való teste van. Véghezvitte Engesztelését. Róla teszem tanúbizonyságom. Az Ő tanúja vagyok. Ezt pedig Jézus Krisztus nevében teszem, ámen.