Előrelátóan gondoskodni a fizikai és lelki szükségletekről

Mennyire áldottak vagyunk, hogy egy élő próféta vezet minket! Thomas S. Monson elnök a nagy gazdasági világválság idején nőtt fel, s megtanulta, hogyan szolgáljon másokat. Az édesanyja, aki gyakran megkérte, hogy vigyen ételt a szükséget látó szomszédoknak, a hajléktalanoknak is adott ételt valamilyen egyszerű munkáért cserébe. Később, mikor Monson elnök fiatal püspökként szolgált, J. Reuben Clark elnök ezt tanította neki: „Légy kedves az özvegyekhez, és gondoskodj a szegényekről” (Thomas S. Monson, “A Provident Plan—A Precious Promise,” Ensign, May 1986, 62). Monson elnök 84 özvegyről gondoskodott egészen életük végéig. Az évek során az egyháztagokért és felebarátaiért végzett szolgálata fémjelezte munkásságát világszerte. Hálásak vagyunk a példájáért. Köszönjük, Monson elnök!

Testvérek, Monson elnökhöz hasonlóan a mi gyermekeink is egy gazdaságilag bizonytalan időszakban nőnek fel. Ahogy a nagy- és dédszüleink is létfontosságú leckéket tanultak meg a gazdasági nehézségek által, mi is ugyanúgy megtanuljuk most ezeket a jelenlegi körülményeink között, ami áldást hozhat ránk és az eljövendő nemzedékekre is.

Ma azokhoz szeretnék szólni, akiknek döntési szabadságán csorbát ejtettek múltbéli elhibázott döntéseik. Különösen azokra a döntésekre gondolok, melyek túlzott adóssághoz, valamint az ételtől, kábítószerektől, pornográfiától való függőséghez vezetnek, valamint az ezekhez hasonló mintákat követő gondolatokra és tettekre, melyek lealacsonyítják önértékelésünket. E döntések mindegyike hatást fog ránk gyakorolni, és aláássa családi kapcsolatainkat. Természetesen néhány olyan adósság, mely a tanulmányok, egy szerény otthon vagy egy egyszerű autó megvásárlásával kapcsolatos, szükséges lehet ahhoz, hogy gondoskodni tudjunk a családunkról. Sajnálatos módon azonban, amikor nem tudjuk irányítani a vágyainkat és a függősséget okozó szokásainkat, további adósságok jelentkeznek. A reményteli megoldás mind az adósság mind pedig a függőség esetén ugyanaz: az Úrhoz kell fordulnunk, és követnünk kell az Ő parancsolatait. Minden másnál jobban kell törekednünk arra, hogy képesek legyünk oly módon megváltoztatni az életünket, hogy meg tudjuk törni az adósság és az irányíthatatlan vágyaink körforgását. Azért imádkozom, hogy a következő néhány percben, valamint e konferencia során töltsön el benneteket a Szabadítónkba, Jézus Krisztusba vetett remény, és találjatok reményre az Ő visszaállított evangéliumának tanaiban.

Kihívásaink, beleértve ebbe a saját döntéseink által okozottakat is, halandó próbatételünk részét képezik. Biztosíthatlak benneteket, hogy a helyzet, amelyben vagytok, nem esik kívül a Szabadító hatáskörén. Általa minden küzdelem tapasztalatot ad, és a javunkra válik (lásd T&Sz 122:7). Minden legyőzött kísértés megerősít bennünket, nem pedig elpusztít. Az Úr soha nem fogja megengedni, hogy többet szenvedjünk annál, mint amennyit el tudunk viselni (lásd 1 Korinthusbeliek 10:13).

Tudnunk kell, hogy az ellenség különösen jól ismer bennünket. Tudja, hogy hol, mikor és hogyan kísértsen meg minket. Ha engedelmeskedünk a Szentlélek sugalmazásainak, megtanuljuk felismerni a gonosz csábításait. Mielőtt engednénk a kísértésnek, meg kell tanulnunk határozottan kimondani, hogy „Távozz tőlem, Sátán” (Máté 16:23).

Sikerünk mércéje nem az, hogy milyen erős kísértések érnek bennünket, hanem hogy milyen hithűséggel válaszolunk ezekre. Segítséget kell kérnünk Mennyei Atyánktól, és Fia, Jézus Krisztus engeszteléséből kell erőt nyernünk. Ez az isteni segítség teszi lehetővé számunkra, hogy mind a lelki, mind pedig a fizikai szükségletek terén előrelátóan gondoskodhassunk magunkról és másokról.

Mit jelent előrelátóan gondoskodni?

Mindannyian felelősek vagyunk azért, hogy gondoskodjunk magunkról és családjainkról, mind lelki, mind pedig fizikai értelemben. Előrelátóan gondoskodni annyit jelent, hogy gyakorolnunk kell az előrelátó életmód alapelveit: a lehetőségeink határain belül élvezzük az életet, érjük be azzal, amink van, kerüljük a túlzott adósságot, és szorgalmasan takarékoskodjunk a nehezebb időszakok vészhelyzeteire. Amikor előrelátóan élünk, gondoskodni tudunk magunkról és családunkról, és képesek vagyunk követni a Szabadító példáját is, hogy szolgáljunk és megáldjunk másokat.

Előrelátóan gondoskodni annyi tesz, mint hogy be kell tartanunk a legalapvetőbb parancsolatot: „ne kívánd [azt]…, a mi a te felebarátodé” (2 Mózes 20:17). Világunk telve van irigykedéssel. Van úgy, hogy kínosan érezzük vagy szégyelljük magunkat, esetleg kevesebbre tartjuk magunkat azért, mert a mi családunknak nincs meg mindaz, ami a szomszédnak. Emiatt adósságba hajszoljuk magunkat, hogy olyan dolgokat vegyünk, amire nem telik, és amire nincs is igazán szükségünk. Amikor így teszünk, mind lelkileg, mind pedig fizikailag szegényekké válunk. Elveszítjük a mi drága, becses önrendelkezésünk egy részét, és rabszolgává tesszük magunkat. Azt a pénzt, melyet a saját magunkról és másokról való gondoskodásra használhattunk volna, most adósságaink kifizetésére kell fordítanunk. Ami megmarad, az gyakran csak az alapvető fizikai szükségletek kielégítésére elég. A létminimumon élve depresszióssá válunk, megváltozik az önértékelésünk, és meggyengül a családunkkal, barátainkkal, szomszédjainkkal és az Úrral való kapcsolatunk. Nincs se időnk, se energiánk, sem pedig kedvünk, hogy a lelki dolgokat keressük.

Hogyan tudjuk akkor elkerülni és legyőzni azt, hogy az adósság és a világ fizikai dolgai iránti függőség mintáját kövessük? Hadd osszak meg veletek két leckét az előrelátó életmód témaköréből, melyek mindannyiunk számára hasznosak lehetnek. Ezeket a leckéket – csakúgy, mint életem sok más fontos leckéjét is – feleségem és örökkévaló társam tanította nekem. Házasságunk során két külön alkalommal tanultam meg ezeket. Mindkét esetben akkor, amikor egy különleges ajándékot akartam neki venni.

Az első leckét akkor kaptam, amikor még fiatal házasok voltunk, és nagyon kevés pénzünk volt. Én a légierőnél szolgáltam, és nem tudtuk együtt tölteni a karácsonyi ünnepeket. A tengerentúlon teljesítettem szolgálatot. Amikor hazaértem, megláttam egy csodálatos ruhát az egyik kirakatban, és mondtam a feleségemnek, hogy ha tetszik neki a ruha, akkor megvehetnénk. Mary bement a bolt próbafülkéjébe. Pár pillanat múlva az eladó kijött, sietve elhaladt mellettem, a ruhát pedig visszatette a helyére. Mikor kijöttünk, megkérdeztem: „Mi történt?” Így válaszolt: „A ruha csodálatos volt, de nem engedhetjük meg magunknak.” Szavai egyenesen a szívemig hatoltak. Megtanultam, hogy a legtöbb szeretetet sugárzó szó a „szeretlek”, a négy leginkább gondoskodó szó azok iránt, akiket szeretünk pedig az, hogy „nem engedhetjük meg magunknak”.

A második leckét sok évvel ezután tanultam meg, amikor anyagilag már nagyobb biztonságban voltunk. Közeledett a házassági évfordulónk napja, én pedig szeretetem és az együtt töltött sok-sok boldog év felett érzett hálám kifejezéseként Marynek egy csinos kabátot szerettem volna venni. Amikor megkérdeztem, hogy mit gondol a kabátról, melyet kinéztem neki, olyan választ adott, mely újra a szívem és lelkem mélyére hatolt. „Hol tudnám én ezt hordani?”– kérdezte. (Akkoriban ő volt az egyházközség Segítőegyletének elnöke, és szükséget látó családoknak segített.)

Aznap egy felejthetetlen leckét tanított meg nekem. Szemembe nézett, majd gyengéden megkérdezte: „Ezt most nekem vagy magadnak veszed?” Más szóval azt kérdezte, hogy „ezzel az ajándékkal vajon az a célod, hogy kimutasd a szereteted, vagy az, hogy megmutasd, jól tudsz gondoskodni a családodról, és bizonyíts a világ felé?” Elgondolkodtam kérdésén, és rájöttem, hogy ez esetben kevésbé gondoltam rá és a családunkra, mint önmagamra.

Ezek után egy komoly és az életünket megváltoztató beszélgetésünk volt az előrelátó életmódról, majd megegyeztünk abban, hogy a pénzünket inkább a lakáshitelünk kifizetésére szánjuk, és félreteszünk belőle a gyermekeink oktatására.

Ez a két lecke az előrelátó életmód lényege. Amikor döntenünk kell, hogy megvegyünk-e valamit, vagy költsünk-e bizonyos világi dolgokra és tevékenységekre, meg kell tanulnunk azt mondani egymásnak: „nem engedhetjük meg, bármennyire is akarjuk”, vagy azt, hogy „megengedhetjük magunknak, de nincs rá szükségünk, és tulajdonképpen nem is akarjuk annyira”.

Van egy ugyanennyire fontos alapelv is, melyre e leckék épülnek: sokat tanulhatunk a férjünkkel vagy feleségünkkel folytatott kommunikációból. Miközben együtt tanácskozunk és dolgozunk a családi tanácsainkban, segítünk egymásnak előrelátóan gondoskodni, és ezt gyermekeinknek is meg tudjuk tanítani.

Az előrelátó életmód alapja a tized törvénye. E törvény elsődleges célja az, hogy segítsen a Mennyei Atyánkba és Fiába, Jézus Krisztusba vetett hitünk kifejlesztésében. A tized segít, hogy legyőzzük a világ dolgai iránti vágyainkat, és hajlandók legyünk áldozatokat hozni másokért. A tized nagyszerű és igazságos törvény. Mert legyünk akár szegények, akár gazdagok, ugyanúgy éves jövedelmünk egytized részét fizetjük (lásd T&Sz 119:4), így pedig mindannyiunknak olyan bőséges áldásokban lesz része, hogy nem lesz elég hely a befogadásukra (lásd Malakiás 3:10).

A tized mellett példát kell mutatnunk a böjti felajánlásaink fizetésében is. A böjti felajánlás legalább annyi, mint amennyibe az a két egymást követő étkezés kerül, melyeket minden hónapban a böjt során kihagyunk. Azáltal, hogy tudatosan tartózkodunk e két étkezéstől, az alázat és ima által közelebb kerülünk az Úrhoz, és névtelenül részt veszünk egy olyan adakozásban, mely világszerte megáldja fivéreinket és nőtestvéreinket.

Egy másik fontos dolog, mely által segítünk gyermekeinknek megtanulni az előrelátó gondoskodást az, hogy létrehozunk egy családi költségvetést. A családi tanácsok alkalmával rendszeresen ellenőrizzük a család „bevételi, megtakarítási és kiadási tervét”. Ez megtanítja majd gyermekeinket arra, hogy tegyenek különbséget a vágyak és a szükségletek között, valamint hogy képesek legyenek előre tervezni a családi források bölcs felhasználásával.

Amikor a fiaink még fiatalok voltak, az egyik családi tanács alkalmával azt a célt tűztük ki, hogy elmegyünk egy „álomnyaralásra” a Colorado-folyóhoz. Amikor bármelyikünk akart valamit venni az ezt követő évben, megkérdeztük egymást: „Tényleg meg akarjuk ezt most venni, és majd csak később menjünk el arra a nyaralásra?” Ez egy csodálatos tanítási élmény volt arról, hogyan dönthetünk az előrelátó életmód mellett. Azáltal, hogy nem elégítettük ki azonnal minden vágyunkat, sokkal kívánatosabb jutalmat nyertünk: családi együttlétet és édes emlékeket az elkövetkezendő évekre.

Amikor valami olyan dolgot akarunk megtapasztalni vagy birtokolni, mely hatással lesz ránk és forrásainkra, tegyük fel a következő kérdést: „Vajon ez csak átmenetileg válik javunkra, vagy örökkévaló értéke és jelentősége lesz?” Az erre a kérdésre adott őszinte válasz segíteni fog, hogy elkerüljük az adósságot és más, függőséget okozó szokásokat.

Miközben arra törekszünk, hogy legyőzzük az adósságot és a függőséget okozó szokásokat, emlékezzünk arra, hogy a függőség a természetes ember kínzó szükségérzete, melyet soha nem lehet kielégíteni. Ez egy kielégíthetetlen étvágy. Amikor függőség alakul ki, olyan világi javakra vagy fizikai élvezetekre vágyunk, melyek látszólag kecsegtetők. Azonban Isten gyermekeiként való legmélyebb vágyunk beteljesülését, és mindazt, amit igazán keresnünk kell, csak Isten adhatja meg számunkra: az Ő szeretetét és méltányolását, az általa nyújtott biztonságot, magabiztosságot és a jövőbe vetett reményt, valamint azt a megerősítést, melyet az Ő szeretetéről kapunk – ezek hoznak örök életet nekünk.

Minden más dolognál jobban kell vágynunk arra, hogy teljesítsük Mennyei Atyánk akaratát, és hogy előrelátóan gondoskodjunk magunkról és másokról. Lamóni király atyjához hasonlóan nekünk is ezt kell mondanunk: „minden bűnömmel felhagyok, hogy megismerjelek téged” (Alma 22:18). Így majd szilárd eltökéltséggel járulhatunk elé, hogy megígérjük Neki: „megteszem, amit csak kell”. Az ima, a böjt, a parancsolatoknak való engedelmesség, a papsági áldások, valamint engesztelő áldozata által érezni fogjuk az Ő szeretetét és erejét az életünkben. Részesülni fogunk az Ő lelki útmutatásából és erejéből a Szentlélek sugalmazásai által. Csakis az Úr engesztelése által lehet részünk a hatalmas szívbéli változásban (lásd Móziás 5:2; Alma 5:14), és tapasztalhatunk változást a függőséget okozó szokásainkban.

A bennem lévő minden szeretettel, valamint a Szabadító általam sugárzott minden szeretetével kérlek benneteket, hogy jöjjetek Őhozzá és halljátok meg az Ő szavait: „Ne költsetek tehát pénzt arra, ami értéktelen, sem munkátokat arra, ami nem tud kielégíteni. Hallgassatok rám szorgalmasan, és emlékezzetek a szavakra, amiket szóltam; és jöjjetek Izráel Szentjéhez, és lakmározzatok azon, ami nem veszik kárba, s amit megrontani se lehet” (2 Nefi 9:51).

Bizonyságomat teszem arról, hogy a világi dolgok birtoklása iránti vágyat csak azáltal lehet legyőzni, hogy az Úrhoz fordulunk. A függőség okozta éhséget csak az Ő iránti szeretetünk tudja csillapítani. Ő készen áll arra, hogy mindannyiunknak segítsen. „Ne féljetek – mondta, …mert az enyéim vagytok, és én legyőztem a világot” (T&Sz 50:41).

Különleges tanúbizonyságomat teszem arról, hogy az engesztelés által Ő mindent legyőzött. Győzzük hát le mindannyian a világi kísértéseket azáltal, hogy Őfelé fordulunk, és hogy előrelátóan gondoskodunk magunkról és másokról is mind fizikai, mind pedig lelki értelemben. Ez az én alázatos imám Jézus Krisztus nevében, ámen.