Látogatótanítói üzenet
Jézus Krisztus isteni küldetése: Az élet kenyere
Imádságos lélekkel tanulmányozd ezt az anyagot, és törekedj rá, hogy megtudd, mit kell megosztanod. Hogyan fog segíteni a Szabadító életének és küldetésének megértése az Őbelé vetett hited gyarapodásában, és abban, hogy áldásban részesíthesd azokat, akik felett látogatótanítóként őrködsz? További információkért látogass el a reliefsociety.lds.org honlapra!
Hit, család, segítségnyújtás
Részlet az In Remembrance of Me [Az én emlékezetemre] című képből. Készítette: Walter Rane
Jézus ezt mondta: „Én vagyok amaz élő kenyér, a mely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké” (János 6:51). „Jézus azt tanítja nekünk, az Ő tanítványainak, hogy mindennap forduljunk Istenhez a kenyerünkért – azaz a táplálásért és segítségért –, melyre az adott napon szükségünk van – mondta D. Todd Christofferson elder a Tizenkét Apostol Kvórumából. „Az Úr [hívása] egy olyan szerető Istenre utal, aki az Ő gyermekeinek legkisebb napi szükségleteit is ismeri, és alig várja, hogy egyenként segítsen mindegyiküknek. Azt mondja, hogy e Lénytől hittel kérhetünk, Ő pedig »mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül« (Jakab 1:5) ad majd.”1 Amikor megértjük, hogy Jézus Krisztus gondoskodik a szükségleteinkről, akkor Őhozzá fordulunk lelki táplálásért.
Jeffrey R. Holland elder a Tizenkét Apostol Kvórumából arra hív bennünket, hogy „kapcsolódj[unk] be Krisztus legkorábbi tanítványainak a kalandjába, akik ugyanúgy az élet kenyerére vágytak – azok, akik nem visszafordultak, hanem Őhozzá jöttek, Vele maradtak, és akik felismerték, hogy nem volt senki más, akihez biztonságért és szabadulásért bármikor is fordulhattak volna.”2
További szentírások
A szentírásokból
Jézus Krisztus egy 4000 főnél is több embert számláló sokaságot tanított. Három nap elteltével ezt mondta a tanítványainak: „Szánakozom e sokaságon, mert… nincs mit enniök;
És ha éhen bocsátom haza őket, kidőlnek az úton…
Az ő tanítványai pedig felelének néki: Honnan élégíthetné meg ezeket valaki kenyérrel itt e pusztában?
És [Jézus] megkérdé őket: Hány kenyeretek van? Azok pedig mondának: Hét.”
Krisztus ezután „vevén a hét kenyeret, és hálákat adván, megszegé, és adá az ő tanítványainak, hogy eléjök tegyék…
Volt egy kevés haluk is. És hálákat adván mondá, hogy tegyék eléjök azokat is.
Evének azért, és megelégedének; és fölszedék a maradék darabokat, hét kosárral.” (Lásd Márk 8:1–9.)