2014
Töltsd meg a világot Krisztus szeretetével
december 2014


Elsőelnökségi üzenet, 2014. december

Töltsd meg a világot Krisztus szeretetével

Amikor a karácsonyra gondolunk, gyakran az ajándékozásra gondolunk, arra, hogy adunk és kapunk. Az ajándékozás egy szép hagyomány része lehet, de el is vehet az ünnep egyszerű méltóságából, elvonhatja figyelmünket arról, hogy jelentőségteljesen ünnepeljük meg Szabadítónk születését.

Személyes tapasztalatból tudom, hogy a legemlékezetesebb karácsonyok általában a legszerényebb karácsonyok. Gyermekkori ajándékaim kétségkívül szerények voltak a mostani mércével nézve. Néha egy foltozott inget kaptam, néha egy pár kesztyűt vagy zoknit. Emlékszem arra a különleges karácsonyra, amikor a testvérem egy saját kezűleg faragott fakést ajándékozott nekem.

Nincs szükség drága ajándékokra ahhoz, hogy a karácsonyt jelentőssé tegyük. Glen L. Rudd elder egyik története jut eszembe, aki 1987 és 1992 között a Hetvenek tagjaként szolgált. Egy nappal karácsony előtt, jó pár éve, amikor a püspökök tárházát vezette, egy papsági vezetőtől hallott egy nélkülöző családról, amely nemrég költözött a városba. Mikor ellátogattunk kicsiny otthonukba, egy fiatal egyedülálló édesanyát találtunk ott, négy tíz éven aluli kisgyermekkel.

A család oly nagyon küszködött, hogy az édesanya nem tudott édességet, sem ajándékokat venni a gyermekeinek karácsonyra. Még fára sem tellett neki. Mikor Rudd testvér beszélt a családdal, megtudta, hogy a három kislány nagyon szeretne egy babát vagy plüss állatot. Mikor a hatéves fiúcskát kérdezte arról, hogy mire vágyik, az éhes kisfiú azt felelte: „Egy tál zabkását.”

Rudd testvér megígérte, hogy kap zabkását, és talán még valami mást is. Ezután elment a püspökök tárházába, hogy élelmiszert és egyéb szükségleti cikkeket szedjen össze nekik, a család azonnali szükségleteinek kielégítésére.

Aznap reggel egy nagylelkű utolsó napi szent 50 dollárt adott neki, hogy segítsen vele „valakin, akinek nélkülöznie kell”. Rudd testvér fogta három saját gyermekét, és elindult velük karácsonyi bevásárlásra – hogy a gyermekei ajándékokat válasszanak az 50 dollárból a rászoruló gyermekeknek.

A Rudd család, miután megtömték autójukat élelmiszerrel, ruházattal, ajándékokkal, egy karácsonyfával és néhány dísszel, elkocsikáztak a szóban forgó család lakásához. Segítettek az édesanyának és a gyermekeknek felállítani a karácsonyfát. Ezután ajándékokat helyeztek alá, és egy nagy csomag zabpelyhet adtak át a kisfiúnak.

Az édesanya zokogott, a gyermekek ujjongtak, és együtt elénekeltek egy karácsonyi éneket. Aznap este, mikor a Rudd család leült a vacsoraasztalhoz, hálát adtak, hogy egy kis karácsonyi örömet hozhattak egy másik család életébe, és segíthettek egy kisfiúnak, hogy kapjon egy tál zabkását.1

Krisztus és az ajándékozás lelkülete

Gondoljatok csak bele, Mennyei Atyánk milyen egyszerű, ám alázatos módot választott arra, hogy megtisztelje Fia születését. Azon a szent éjjelen angyalok jelentek meg – nem a gazdagoknak, hanem a pásztoroknak. A gyermek Krisztus nem egy palotában, hanem egy istállóban született. Nem selyembe burkolták, hanem pólyába.

Annak az első karácsonynak az egyszerűsége előrevetítette a Szabadító életét. Habár Ő teremtette a földet, a fenség és dicsőség királyságaiban járt, és az Atya jobb kezénél foglalt helyet, a földre magatehetetlen csecsemőként érkezett. Élete a szerény nemesség mintapéldája volt, és ott járt a szegények, a betegek, az elnyomottak és a megterheltek között.

Bár király volt, nem vágyott emberi elismerésre és gazdagságra sem. Élete, szavai és mindennapi tettei az egyszerű de mélységes méltóság emlékművei volt.

Jézus Krisztus, aki tökéletesen tudta, hogyan adjon, nekünk is megmutatta ennek módját. Azoknak, akiknek szívére magány és bánat nehezedik, könyörületet és vigaszt hoz. Azoknak, akiknek testét és elméjét betegség és szenvedés sújtja, szeretetet és gyógyulást hoz. Azoknak, akiknek lelkét bűn terheli, reményt, megbocsátást és megváltást kínál.

Ha a Szabadító ma köztünk lenne, ott találnánk, ahol mindig is volt: szolgálná a szelídeket, az elnyomottakat, az alázatosakat, a lesújtottakat és a lelki szegényeket. A karácsonyi ünnepek alatt és mindig ajándékozzuk meg Őt azzal, hogy úgy szeretünk, ahogyan Ő szeret. Emlékezzünk meg születésének, ajándékainak és életének alázatos méltóságáról. És a kedvesség, jószívűség és könyörület egyszerű cselekedetein keresztül megtölthetjük a világot az Ő szeretetével és gyógyító hatalmával.

Jegyzet

  1. Lásd Glen L. Rudd, Pure Religion: The Story of Church Welfare since 1930 (1995), 352–53; lásd még Glen L. Rudd, “A Bowl of Oatmeal,” Church News, Dec. 2, 2006, 16.

Tanítás ebből az üzenetből

Uchtdorf elnök azt tanítja, hogy kövessük a Szabadító példáját abban, ahogyan adunk. Megkérhetitek az általatok látogatott személyeket, hogy felváltva nevezzenek meg egy ajándékot, melyet a Szabadító adott nekik, és beszéljétek meg, hogyan használhatjátok ezt az ajándékot mások szolgálatára. Például ha egy egyháztagnak abban az áldásban van része, hogy zenei képzésben részesült, elmehet karácsonyi dalokat énekelni néhány szomszédjához. Felajánlhatjátok, hogy letérdeltek imádkozni azokkal, akiket látogattok, útmutatást kérve arra vonatkozóan, hogy mely ajándékokat osszák meg, illetve hogyan és kivel tegyék azt. Cselekedjetek a kapott sugalmazások szerint.