Látogatótanítói üzenet, 2015. augusztus
Jézus Krisztus isteni tulajdonságai: szelíd és alázatos
Imádságos lélekkel tanulmányozd ezt az anyagot, és törekedj rá, hogy megtudd, mit kell megosztanod. Hogyan fog segíteni a Szabadító életének és szerepeinek megértése az Őbelé vetett hited gyarapodásában, és abban, hogy áldásban részesíthesd azokat, akik felett látogatótanítóként őrködsz? További információkért látogass el a reliefsociety.lds.org honlapra!
Hit, család, segítségnyújtás
Jézus ezt mondta: „De ti nem úgy: hanem a ki legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint a ki legkisebb; és a ki fő, mint a ki szolgál. Mert melyik nagyobb, az-é, a ki asztalnál ül, vagy a ki szolgál? nemde a ki asztalnál ül? De én ti köztetek olyan vagyok, mint a ki szolgál” (Lukács 22:26–27).
„[A Szabadító] az alázatosság és engedelmesség legtökéletesebb példája, hiszen azáltal, hogy akaratát alávetette az Atya akaratának, a történelem legnagyobb eseménye következett be. Talán a szentírásokban leírt néhány legszentebb szó így hangzik: »Ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!« (Lukács 22:42)”1
Jézus Krisztus tanítványaiként mindig arra törekszünk, hogy olyanok legyünk, mint Ő. „A szelídség elengedhetetlen ahhoz, hogy még krisztusibbá váljunk – mondta Ulisses Soares elder a Hetvenektől. – E tulajdonság hiányában nem tudnánk más fontos erényeket sem kifejleszteni. A szelídség nem jelent gyengeséget, de azt igen, hogy jóságosan és kedvesen viselkedünk, erőt, derűt, egészséges önértékelést és önuralmat sugározva.”2 Ahogy ennek a tulajdonságnak a kifejlesztésén dolgozunk, rá fogunk jönni, hogy „ha alázatosan alávetjük akaratunkat az Atyáénak, akkor Isten felhatalmaz minket az alázatosság erejével – azzal az erővel, hogy szembe tudjunk nézni az élet megpróbáltatásaival, felhatalmaz minket a békesség hatalmával, azzal, hogy megtaláljuk az igazságot, az olyan szívvel, [amely a Szabadító] Jézus Krisztusba, vagyis a megváltás erejébe vetett szeretetért és bizonyságért lüktet.”3
További szentírások
A szentírásokból
Krisztus szolgálatának egyik legszívhezszólóbb és legerőteljesebb pillanata az volt, amikor megmosta tanítványai lábát. „Felkele a vacsorától, leveté a felső ruháját; és egy kendőt vévén, körülköté magát. Azután vizet tölte a medenczébe, és kezdé mosni a tanítványok lábait, és megtörleni a kendővel, a melylyel körül vala kötve” (János 13:4–5).
Amikor a Szabadító bevezette ezt a szertartást, meglehet, hogy tanítványain erőt vett az, hogy Uruk és Mesterük letérdelt előttük és ilyen szelíden szolgálta őket. Jézus ezután elmagyarázta, hogy mi az, amit nekik és nekünk is tanítani akart ezzel:
„Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait.
Mert példát adtam néktek, hogy a miképen én cselekedtem veletek, ti is akképen cselekedjetek” (János 13:14–15).
© Intellectual Reserve, Inc., 2015. Minden jog fenntartva. Printed in Germany. Az angol eredeti jóváhagyva: 6/15 A fordítás jóváhagyva: 6/15. A Visiting Teaching Message, August 2015 fordítása. Hungarian. 12588 135
Gondold át
Az alázatosság hogyan segíthet nekünk abban, hogy úgy szeressünk, ahogyan a Szabadító szeret?