Álljatok világosságként!

Sok olyan kulturális ünnepségen volt már kiváltságom részt venni, amely valamelyik templom felszentelésekor került megrendezésre. Mindegyik nagyon tetszett, beleértve a legutóbbit, amelyen múlt novemberben vettem részt az Amerikai Egyesült Államok Arizona államában, Phoenixben.

A kulturális ünnepségeken szereplő utolsó napi szent fiatalok mindig csodálatos és emlékezetes előadásokat szerveznek. Tavaly Phoenixben az ünnepség előtt azt mondtam a fellépőknek: „A világosság gyermekei vagytok.”

Szeretném, ha az egyház ifjúsága tudná, hogy ők a világosság gyermekei. Így felelősségük, hogy olyanok legyenek, mint „csillagok e világon” (Filippibeliek 2:15). Kötelességük megosztani az evangéliumi igazságokat. Elhívásuk a templom jelzőfényeként állni, az evangélium fényét tükrözve egy egyre sötétedő világban. Feladatuk, hogy lángolón és ragyogón égve tartsák fenn világosságukat.

Ahhoz, hogy példák legyünk a hívőknek (lásd 1 Timótheus 4:12), nekünk is hinnünk kell. Ki kell fejlesztenünk azt a hitet, amely szükséges a lelki túléléshez és ahhoz, hogy világosságot sugározhassunk mások számára. Táplálnunk kell bizonyságunkat, míg az az életünk horgonyává nem válik.

A ma számunkra szükséges hit megszerzésének és megtartásának leghatékonyabb módszerei közé tartozik a szentírások olvasása és tanulmányozása, illetve a gyakori és következetes ima. Azt mondom az egyház ifjúságának, hogy ha eddig még nem tettétek meg, most alakítsátok ki a mindennapos szentírás-tanulmányozás és ima szokását. E két nélkülözhetetlen szokás nélkül a külső hatások és az élet néha kegyetlen valósága elhalványíthatja, vagy akár ki is olthatja világosságotokat.

A tizenéves kor nem könnyű. Jelentős évek ezek, melyekben Sátán kísérteni fog, és minden tőle telhetőt meg fog tenni, hogy letérítsen titeket az ösvényről, amely mennyei otthonotokba vezet. De ahogy olvastok, imádkoztok, szolgáltok és engedelmeskedtek, jobban meg fogjátok ismerni a „világosság[ot], amely fénylik a sötétségben”(T&Sz 6:21), a mi Példaképünket és erősségünket – magát az Úr Jézus Krisztust. Ő a Világosság, amelyet fel kell tartanunk, hogy elűzze a gyülekező sötétséget (lásd 3 Nefi 18:24).

A Szabadítóról és az Ő visszaállított evangéliumáról való erős bizonyságotokkal számtalan lehetőségetek van világosságként állni mások előtt. Ezek a lehetőségek minden egyes nap körbevesznek, bármilyen körülmények közepette találjátok is magatokat. Ahogy a Szabadító példáját követitek, lehetőségetek lesz arra, hogy a körülöttetek lévők életében olyanok legyetek, mint egy jelzőfény – legyenek ezek akár a családtagjaitok, osztálytársaitok, munkatársaitok, ismerőseitek, vagy akár idegenek.

Amikor világosság vagytok a világ számára, a titeket körülvevő emberek érezni fogják a különleges lelkületet, és emiatt szeretnének majd veletek lenni és a ti példátokat követni.

Alázatosan arra kérem a szülőket és a fiatalok vezetőit, hogy segítsenek az ifjúságnak szilárdan kiállni az igazságért és az igazlelkűségért. Segítsenek megnyitni előttük a tanulás, a megértés és az Isten királyságában való szolgálat kapuit. Építsék bennük az ahhoz szükséges erőt, hogy ellen tudjanak állni a világ kísértéseinek. Adjanak nekik akaratot ahhoz, hogy az erény és a hit útjain járjanak, hogy imádságos lelkűek legyenek, és a mennyeket tekintsék állandó horgonyuknak.

A fiataljainknak azt mondom: Mennyei Atyánk szeret benneteket. Kívánom nektek, hogy egyházi vezetőitek szeretetét is érezzétek. Mindig legyen meg bennetek a vágy arra, hogy Mennyei Atyánkat és az Ő Fiát szolgálhassátok. Járjatok folyamatosan az igazság ösvényén, és álljatok világosságként Isten gyermekei között.