A utahi háború és a Mountain Meadows-i mészárlás

Három évvel azután, hogy az első utolsó napi szent pionírok elérték a Sóstó-völgyet, az Amerikai Egyesült Államok kormánya létrehozta a Utah tartományt, és Brigham Youngot nevezte ki a tartomány első kormányzójává. Az 1857-es évek közepén az utolsó napi szent vezetőkhöz híresztelések jutottak el arról, hogy az állam leváltaná Brigham Youngot és új kormányzót nevezne ki Utah tartomány élére, akit nagyszámú szövetségi csapatok támogatnának. 1857. július 24-én Brigham Young elnök éppen egy csoportnyi szenttel ünnepelte a Sóstó-völgybe érkezésük 10. évfordulóját, amikor megerősítést kapott egy korábbi hírről, miszerint egy hadsereg közelít Salt Lake City felé.

A korábbi években az utolsó napi szentek és az Egyesült Államok kormányának hivatalnokai közötti nézeteltérések és félreértések egyre növekvő feszültséget okoztak. A szentek azt akarták, hogy a saját maguk által választott vezetők kormányozzák őket, és elutasították a központilag kinevezett személyeket, akik nem vallották az ő értékeiket, és akik közül néhány tisztességtelen, korrupt és erkölcstelen volt. Az állami hivatalnokok egy része úgy gondolta, hogy a szentek tettei és hozzáállása lázadást jelez az Amerikai Egyesült Államok kormánya ellen.

Az Egyesült Államok elnöke, James Buchanan, mintegy 2500 fős csapatot küldött Salt Lake Citybe, hogy az új kormányzót biztonságban eljuttassák Utahba, és véget vessenek a szentek közötti vélt lázadásnak. Ez a döntés a utahi helyzetre vonatkozó pontos információk hiányában született meg (lásd Church History in the Fulness of Times Student Manual, 2nd ed. [Church Educational System manual, 2003], 368–71).

A szenteknek tartott beszédeikben Young elnök és más egyházi vezetők a közelgő csapatokat ellenségnek nevezték. Attól tartottak, hogy a csapatok esetleg kiűzik Utahból a szenteket, ahogyan az már Ohio, Missouri és Illinois államban megtörtént velük. Young elnök, aki éveken át kérte a szenteket, hogy tegyenek félre gabonát, megismételte ezt az utasítást, hogy legyen élelmük arra az esetre, ha menekülniük kellene a csapatok elől. Utah tartomány kormányzójaként azt az utasítást adta a tartomány polgárőrségének, hogy készüljenek fel a terület megvédésére.

Egy kivándorló szekérsor, mely Arkansasból nyugatra, Kaliforniába tartott, akkor ért Utah államba, amikor a szentek éppen az Egyesült Államok közelgő csapataitól készültek megvédeni a területüket. A szekérsor tagjai közül néhányan frusztrálttá váltak, mert nagy szükségük volt gabonára, ám nehezen tudták azt megvásárolni a szentektől, hiszen ők azt az utasítást kapták, hogy raktározzák el a gabonájukat. A kivándorlók azokkal a szentekkel is viszályba kerültek, akik nem akarták, hogy a szekérsor lovai és marhái megdézsmálják azon élelem- és vízforrásaikat, melyekre a saját állataiknak volt szükségük.

A feszültség végül Cedar Cityben, a Kaliforniába vezető út utolsó utahi településénél robbant ki. Nézeteltérés támadt a szekérsor néhány tagja és néhány utolsó napi szent között, s a szekérsor tagjai azzal fenyegették a szenteket, hogy csatlakoznak a kormány által ellenük küldött csapatokhoz. Habár a szekérsor kapitánya megrótta társait, amiért ilyesmivel fenyegetőztek, Cedar City néhány vezetője és lakosa ellenségnek tekintette az emigránsokat. A szekérsor egy órával az érkezése után el is hagyta a várost, ám Cedar City néhány telepese és vezetője utánuk akart menni, hogy megbüntesse azokat, akik megsértették őket.

Mivel ezek a szentek nem az Úr módján oldották meg a kivándorlókkal való konfliktusukat, a helyzet sokkal súlyosabbá vált. Isaac Haight, Cedar City polgármestere, a polgárőrség vezetője és egyben a cövek elnöke, engedélyt kért a polgárőrség parancsnokától, aki a közeli Parowan nevű településen élt, hogy a polgárőrséget kivezényelve szembeszálljanak a szekérsor vétkeseivel. A polgárőrség parancsnoka, William Dame, aki egyháztag volt, azt tanácsolta Isaac Haightnek, hogy ne vegyen tudomást a kivándorlók fenyegetéseiről. Ám ahelyett, hogy hallgattak volna erre a tanácsra, Isaac Haight és más Cedar City-beli vezetők úgy döntöttek, meggyőznek néhány helyi indiánt, hogy támadják meg a szekérsort, és büntetésként lopják el a marháikat. Isaac Haight megkérte John D. Leet, aki az egyház helyi tagja és a polgárőrség egyik vezetője volt, hogy vezesse a támadást. A két férfi úgy tervezte, hogy majd az indiánokat fogják okolni e tettért.

Isaac Haight az egyház helyi vezetőiből, valamint a közösség és a polgárőrség vezetőiből álló tanács elé tárta a szekérsor megtámadásának tervét. A tanács néhány tagja erősen ellenezte a tervet, és megkérdezte Haightet, tanácskozott-e Brigham Young elnökkel az ügyben. Miután nemleges választ adott, Haight beleegyezett, hogy levelet küld Salt Lake Citybe egy hírnökkel, James Haslammal, melyben elmagyarázza a helyzetet és megkérdezi, mitévők legyenek. Mivel azonban Salt Lake City mintegy 400 kilométerre fekszik Cedar Citytől, a hírnöknek közel egy hétbe telt gyors vágtában eljutni Salt Lake Citybe, majd vissza Cedar Citybe Young elnök utasításaival.

Nem sokkal azután, hogy Isaac Haight elküldte levelét a hírnökkel, John D. Lee és egy csoportnyi indián megtámadta az emigráns tábort Mountain Meadowsnál. Lee vezette a támadást, ám titokban tartotta kilétét, hogy úgy tűnjön, csak az indiánoknak volt szerepük benne. Néhány kivándorló életét vesztette vagy megsebesült, míg a többiek felvették a harcot a támadóikkal, és visszavonulásra kényszerítették Leet és az indiánokat. Az emigránsok gyorsan szoros körbe rendezték a szekereiket, hogy védjék magukat. További két támadás érte a szekérsort az ötnapos ostrom során.

Egyszer a Cedar City-i polgárőrség tagjai észrevettek két emigráns férfit a szekereik által felállított körön kívül. A polgárőrök rájuk lőttek, aminek következtében az egyikük életét vesztette. A másik férfi megmenekült, és hírül vitte az emigráns táborba, hogy fehér emberek is részt vesznek az ellenük irányuló támadásban. A támadások kitervelőit ezzel leleplezték. Ha a kivándorlók tovább folytatnák útjukat Kaliforniába, akkor elterjedne a híre, hogy utolsó napi szentek voltak felelősek a szekérsor megtámadásáért. Az összeesküvők attól féltek, hogy ez a hír negatív következményekkel járna rájuk és a népükre nézve.

Megpróbálva megelőzni annak a hírnek az elterjedését, hogy utolsó napi szentek is részt vettek a szekérsor elleni támadásokban, Isaac Haight, John D. Lee, valamint az egyház és a polgárőrség más helyi vezetői kitervelték, hogy a kisgyermekeken kívül minden emigránst megölnek. E terv végrehajtásához John D. Lee felkereste a kivándorlókat és azt mondta nekik, hogy a polgárőrség megvédi őket a további támadásoktól, és biztonságban visszavezeti őket Cedar Citybe. Miközben a kivándorlók Cedar City felé gyalogoltak, a polgárőrség tagjai ellenük fordultak és tüzet nyitottak rájuk. Néhány, a telepesek által toborzott indián is elősietett a búvóhelyéről és csatlakozott a támadáshoz. A szekérsor körülbelül 140 emigráns tagja közül csupán 17 kisgyermeket hagytak életben.

Két nappal a mészárlás után James Haslam megérkezett Cedar Citybe Young elnök válaszával, melyben arra utasította a helyi vezetőket, hogy engedjék el békében a szekérsort. „Amikor Haight elolvasta Young szavait, úgy zokogott, mint egy gyermek, és csak ezeket a szavakat ismételgette: »Túl késő, túl késő«” (Richard E. Turley Jr., “The Mountain Meadows Massacre,” Ensign, Sept. 2007, 20).

A Mountain Meadows-i mészárlás nem csupán 120 ember halálát követelte, hanem óriási szenvedést is okozott a túlélő gyermekeknek és az áldozatok hozzátartozóinak. Néhány utolsó napi szent befogadta és gondozta azokat az emigráns gyermekeket, akik túlélték a mészárlást. 1859-ben állami hivatalnokok vették át a gyermekek felügyeletét, és visszavitték őket a rokonaikhoz Arkansasba. A pajute indiánok is szenvedtek, amiért igazságtalanul őket okolták a bűntettért.

„Habár Brigham Young és más egyházi vezetők Salt Lake Cityben nem sokkal az eset után értesültek a mészárlásról, a telepesek részvételének mértékéről, valamint a bűntett szörnyű részleteiről csak idővel, fokozatosan szereztek tudomást. 1859-ben felmentették az elhívásából Isaac Haight cövekelnököt, illetve olyan egyházi vezetőket Cedar Cityben, akiknek szerepük volt a mészárlásban. 1870-ban kizárták Isaac Haightet és John D. Leet az egyházból.

1874-ben a területi esküdtszék vádat emelt kilenc férfi ellen a mészárlásban való szerepükért. A legtöbbjüket végül letartóztatták, habár csak Leet hallgatták ki, ítélték el és végezték ki a bűncselekményért. Egy másik férfi, aki ellen vádat emeltek, önként vállalta, hogy bizonyítékokat szolgáltat és tanúskodik a többi elítélt ellen, mások pedig évekig bujdostak a törvény elől. A polgárőrség azon tagjait, akik végrehajtották a mészárlást, életük végéig szörnyű bűntudat és ismétlődő rémálmok gyötörték amiatt, amit tettek és láttak” (Richard E. Turley Jr., “The Mountain Meadows Massacre,” Ensign, Sept. 2007, 20).

Henry B. Eyring elnök az Első Elnökségből azt mondta:

„A [Mountain Meadows-i] mészárlásért Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza helyi vezetői a felelősek a Mountain Meadows közelében lévő területeken, akik polgári és katonai pozíciókban is szolgáltak, illetve az egyház azon tagjai, akik az ő irányításuk alatt cselekedtek. […]

Jézus Krisztus evangéliuma, melyet magunkénak vallunk, irtózik a férfiak, nők és gyermekek hidegvérű lemészárlásától. Sőt, a békét és a megbocsátást pártolja. Amit régen az egyházunk tagjai [Mountain Meadowsnál] tettek, szörnyű eltérés a keresztény tanításoktól és viselkedéstől, és nincs rá mentség. […] Semmi kétség, az Isteni Igazságosság méltó büntetést fog kiszabni a mészárlásért felelős személyekre. […]

A Menny Istene, akinek a fiai és leányai vagyunk, áldjon meg minket azzal, hogy tiszteljük az itt elhunytak emlékét azzal, hogy azt a tiszta szeretetet és azon megbocsátás lelkületét nyújtsuk egymásnak, melyet az Ő Egyszülött Fia személyesít meg” (“150th Anniversary of Mountain Meadows Massacre,” Sept. 11, 2007, mormonnewsroom.org/article/150th-anniversary-of-mountain-meadows-massacre).