Személyes tanúbizonyság Jézus Krisztusról

Kérdezd meg a tanulóktól, hogy kerültek-e már olyan körülmények közé, hogy a környezetükben ők voltak az egyház egyedüli tagjai, vagy az egyetlen olyan személy, aki hajlandó volt képviselni az egyház normáit. Kérd meg őket, hogy válaszoljanak a következő kérdésekre:

• Milyen érzés volt, amikor Jézus Krisztus követőjeként reagáltatok erre a helyzetre?

• Ez az élményetek milyen szempontokból volt hasznos vagy kihívást jelentő?

Emlékeztesd a tanulókat Alma történetére a Mormon könyvéből, aki Abinádi tanításai révén tért meg. Megtérése után Alma prédikálni kezdte az evangéliumot. Móziás 18-ban olvashatjuk a keresztelés szövetségéről szóló tanításait. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Móziás 18:8–11-et, a többiek pedig kövessék a szöveget és keressenek olyan viselkedésmódokat és tetteket, amelyek jelzik, hogy valaki készen áll a keresztelés szövetségének megkötésére és betartására. Miután a tanulók válaszoltak, hívd fel a figyelmüket a 9. versben az „Isten tanújaként állni mindig és mindenben és minden helyen” kifejezésre, majd kérdezd meg:

• Mit jelent „mindig és mindenben, és minden helyen” az Atyaisten és Jézus Krisztus tanújaként állni? (Móziás 18:9).

Tedd ki a következő idézetet Dallin H. Oaks eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából, és kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel:

Kép

Elder Dallin H. Oaks

„Az apostolok kapták azt az elhívást és elrendelést, hogy Krisztus nevének különleges tanúi legyenek az egész világon (lásd T&Sz 107:23), azonban az egyház minden olyan tagjának, aki bizonyságot kapott a Szentlélektől, kötelessége mindig és minden helyen tanúskodni és bizonyságot tenni Krisztusról” (“Witnesses of Christ,” Ensign, Nov. 1990, 30).

• Oaks elder szerint kinek a feladata tanúságot tenni Jézus Krisztusról? (Győződj meg róla, hogy a tanulók felismerik a következő igazságot: Az egyház minden tagja szövetséget kötött, hogy Mennyei Atyánk és Jézus Krisztus tanújaként fog állni.)

• Hitelveink és bizonyságunk szóban történő megosztása mellett még milyen módokon állhatunk Krisztus tanújaként? (Hogy segíts a tanulóknak megválaszolni ezt a kérdést, megkérheted őket, hogy tanulmányozzák a Máté 5:14–16-ot és a 3 Nefi 18:24-et.)

Tedd ki a következő idézetet D. Todd Christofferson eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából, és kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel:

Kép

Elder D. Todd Christofferson

„A nyugati féltekén végzett szolgálata során a Szabadító ezt a parancsolatot adta: »Tartsátok fel… világosságotokat, hogy világítson a világnak. Íme, én vagyok a világosság, amit fel kell tartanotok – az, amit engem cselekedni láttok« (3 Nefi 18:24). Az embereknek látniuk kell bennünk valamit Jézus Krisztusból. A tetteink, a beszédünk, a tekintetünk és még a gondolataink is Őt és az Ő útjait tükrözik majd” (Krisztus tanújává válni. Liahóna, 2008. már. 60.).

• Milyen módokon láttatok másokat úgy cselekedni, beszélni vagy kinézni, ami tükrözte a Jézus Krisztusba vetett hitüket?

• Mit javasolnátok valakinek, hogyan győzze le azzal kapcsolatos vonakodását vagy félelmét, hogy Jézus Krisztus tanúja legyen?

Írd fel a táblára a következő kifejezéseket:

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a 2 Nefi 25:26-ot, és magyarázzák el, hogyan oszthatja meg valaki a Jézus Krisztusról való bizonyságát a táblán felsorolt módokon. Az osztályban folyó beszélgetés segítéséhez szükség szerint használd fel a következő idézetet D. Todd Christofferson eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából:

Kép

Elder D. Todd Christofferson

„Nefi azon kijelentése, miszerint »Krisztusról beszélünk« [2 Nefi 25:26] azt sugallja, hogy a másokkal való beszélgetéseink során és a hétköznapi környezetünkben nem vonakodunk a Szabadítóval kapcsolatos érzéseinkről beszélni. Ezek gyakran olyan helyzetek, melyekben szemtől szemben, nyílt és barátságos módokon beszélhetjük meg, hogy ki Ő, mit tett és mit tanított, és biztathatunk másokat, hogy szeressék és kövessék Őt.

A »Krisztusban örvendezünk« arra utal, hogy általában vidám a megjelenésünk, ami tükrözi a Krisztusba vetett hitünket. Tudjuk, hogy »elegendő szám[unkra] a kegyelme« ahhoz, hogy megváltassunk a haláltól és a bűntől, és hogy tökéletessé váljunk Benne (lásd Moróni 10:32–33). Miközben csalódással, sőt akár tragédiákkal szembesülünk, tudjuk, hogy Őmiatta biztosítva van az örök boldogságunk. Amint átragyog rajtunk a Jézus Krisztusba vetett hitünk, megmutatjuk mindazoknak, akik »megfáradtak és megterheltettek«, hogy miképpen leljenek Benne nyugalomra (lásd Máté 11:28–30).

A »Krisztusról prédikálunk« kifejezés természetesen vonatkozik a teljes idejű és az egyháztag misszionáriusi munkára, de magában foglalja mindazt is, amit az istentiszteleten, a vasárnapi iskolai osztályokban és az ehhez hasonló környezetekben teszünk, ahol Róla tanulunk és oktatunk. Mind tanítókként, mind pedig tanulókként betöltött szerepünk részben azt szolgálja, hogy bizonyságot tegyünk Őróla. […]

A »Krisztusról prófétálunk« azt jelenti, hogy a Róla való bizonyságunkat a Lélek hatalma által juttatjuk kifejezésre (lásd 1 Korinthusbeliek 12:3). »Jézus bizonyságtétele a prófétaság lelke« (Jelenések 19:10). Azokhoz hasonlóan, akik az ősi időkben az Ő első eljöveteléről prófétáltak, mi is megerősítjük szavainkkal és tetteinkkel az Ő második eljöveteléről való próféciákat. […]

Az »és próféciáink szerint írunk« kifejezés annak bölcsességét sugallja, hogy tartós feljegyzést készítsünk a Krisztusról való bizonyságunkról. Tudjuk, hogy a bizonyságaink, melyeket megosztunk, »fel [vannak] jegyezve a mennyben, hogy reá[juk] tekintsenek az angyalok; és ők örvendeznek [miattunk]« (T&Sz 62:3). A saját utódaink és mások megnézhetik a Krisztusról szóló bizonyságainkat, és örvendezhetnek azon dolgokban, melyeket nekik írtunk vagy vettünk fel” (Krisztus tanújává válni. Liahóna, 2008. márc. 62–63).

A lecke e részének zárásaként buzdítsd a tanulókat, hogy gondolják át a táblán lévő területek egyikét, és tűzzenek ki egy arra vonatkozó célt, hogy mit tesznek majd azért, hogy Jézus Krisztus erősebb tanúivá váljanak.

Kérd meg a tanulókat, hogy gondoljanak vissza ennek a szemeszternek a kurzusára, és nevezzék meg Jézus Krisztus néhány olyan szerepkörét, illetve néhány olyan Őhozzá kapcsolódó témát, amely szóba került az órákon. A tanulók válaszait összegezd a táblán. (A szerepkörök közé tartozhat a Szószóló, a Szabadító, a Kiengesztelő, az Egyszülött, Jehova, Messiás, Teremtő. A témák között pedig ott lehet Jézus Krisztus központi helye Isten tervében; a halandóság előtti szolgálata; annak valósága, hogy Ő él; a halandóság utáni szolgálata; a második eljövetel; millenniumi uralkodása; evangéliumának visszaállítása; az egyház vezetése; és hogy milyen tekintetben Ő a világ világossága és élete.)

Töltsd le és mutasd meg a következő felvételt Gordon B. Hinckley elnökről (1910–2008), amelyen megosztja bizonyságát Jézus Krisztusról. Ha a videó a ti nyelveteken nem áll rendelkezésre, akkor kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel az idézetet.

Kép

President Gordon B. Hinckley

„Jézus a barátom. Senki más nem adott nekem ily sokat. »Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért« (János 15:13). Ő az életét adta értem. Megnyitotta az örök élethez vezető utat. Csak egy Isten tudta ezt megtenni. Remélem, méltó vagyok arra, hogy a barátja lehessek.

Ő a példaadóm. Életmódja, tökéletesen önzetlen viselkedése, a szükséget látókról való gondoskodása és végső áldozata mind példaként állnak előttem. […]

Ő a tanítóm. Egyetlen más hang sem szólt oly csodás nyelven, mint a hegyi beszédé. […]

Ő a gyógyítóm. Tisztelettel állok nagyszerű csodái előtt. […]

Ő a vezetőm. Megtiszteltetés számomra, hogy azon hosszú díszmenet tagja lehetek, akik szeretik Őt, és akik a születése óta eltelt két évezred során követték Őt. […]

Ő az én [Szabadítóm] és Megváltóm. Azzal, hogy életét adta fájdalomban és kimondhatatlan szenvedésben, lehajolt hozzám, hogy kiemeljen engem és mindannyiunkat, Isten minden fiát és lányát a halált követő örök sötétség szakadékából. […] Hálám nem ismer határokat. Köszöneteimnek az én Uram iránt nincs vége.

Ő az én Istenem és Királyom. Királyok Királyaként és az Urak Uraként az örökkévalótól az örökkévalóig fog uralkodni és kormányozni. Az Ő uralmának nem lesz vége. Az Ő dicsőségére nem jő éjszaka” (Bizonyságom. Liahóna, 2001. júl. 85.).

Tárd a tanulók elé a következő helyzetet: Ha valaki megkérdezné tőletek, hogy miben hisztek Jézus Krisztust illetően, mi lenne az a három vagy négy dolog, melyet leginkább kihangsúlyoznátok? Adj időt a tanulóknak ötleteik leírására, majd kérd meg őket, hogy rendeződjenek párokba, és mondják el egymásnak a válaszaikat. Buzdítsd őket, hogy beszéljék meg, miért választották azt, amit választottak, és milyen élmények erősítették meg esetleg a Szabadítóról való ismereteiket vagy az iránta érzett szeretetüket. Elegendő idő eltelte után kérdezd meg a tanulóktól, hogy szeretné-e valaki megosztani az osztállyal bizonyságát Jézus Krisztusról.

Befejezésként tedd saját tanúbizonyságodat az élő Krisztus örök szolgálatáról. Kifejezésre juttathatod, milyen hálás vagy azért a sok fontos szerepkörért, amelyet az idők folyamán betöltött és betölt az Úr Jézus Krisztus. Azután tárd a tanulók elé a következő kihívást: E kurzus végeztével gondoljátok át, vajon melyik ismerősötöket erősíthetné meg az, hogy hallja bizonyságotokat a Szabadítóról. Döntsétek el, hogy a következő héten és azután kire lesztek hatással és hogyan fogjátok megosztani a tanúbizonyságotokat.