Gyakran ismételt kérdések

Az egyházközségekben az elderek kvórumának és a főpapok csoportjának tagjai ezentúl egyetlen kvórummá kapcsolódnak össze, egy elnökséggel. Ezt a létszámban és egységben gyarapodott kvórumot nevezzük majd az „elderek kvórumának”, az egyházközségi főpapok csoportja pedig megszűnik.

Az elderek kvórumába tartozik az összes elder és leendő elder az egyházközségben, valamint azok a főpapok, akik jelenleg nem szolgálnak a püspökségben, a cövekelnökségben, a főtanácsban, illetve nem aktív státuszban lévő pátriárkák.

A cövekelnök a tanácsosai segítségével felmenti a főpapok csoportjainak jelenlegi vezetőségeit és az elderek kvórumainak elnökségeit. Ezt követően a cövekelnök minden egyházközségben elhívja az elderek kvórumának új elnökét, és a cövekelnök vagy az ezzel megbízott tanácsos a cövekelnökségben, vagy a főtanács egyik ezzel megbízott tagja elhívja a tanácsosokat, akiket az elderek kvórumának elnökségében való szolgálatra javasoltak. Az elderek kvórumának új elnökségében lehetnek különböző életkorú és tapasztalatokkal rendelkező elderek és főpapok is, akik együtt szolgálnak, egy kvórumelnökségben. Elder vagy főpap is szolgálhat a kvórum elnökeként, illetve tanácsosként.²

²Lásd Tan és szövetségek 107:9–12. A 11. versben található „főpap” szó elnöklő főpapra utal.

Az elderek kvórumának elnöke közvetlenül a cövekelnöknek tartozik felelősséggel, aki a cövekelnökségen és a főtanácson keresztül képzést és útmutatást biztosít. A püspök az egyházközség elnöklő főpapjaként szintén rendszeresen találkozik az elderek kvórumának elnökével. Tanácskozik vele és megfelelő iránymutatással szolgál azt illetően, hogy miként szolgálhatja és áldhatja meg legjobban az egyházközség tagjait, összhangban munkálkodva az egyházközség összes szervezetével. (Lásd 2. kézikönyv, 7.3.1.)

Nem. Az elderek elderek maradnak, a főpapok pedig főpapok maradnak, ami a papsági hivatalukat illeti. Az eldereket azonban továbbra is főpapokká rendelik el, amikor elhívást kapnak egy cövekelnökségbe, főtanácsba vagy püspökségbe – vagy más alkalmakkor, amikor a cövekelnök imádságos megfontolással és sugalmazás hatására így dönt.

Igen. A Tan és szövetségek 107:89 lelkületében, amikor egy egyházközségben rendkívül nagyszámú tevékeny melkisédekipapság-viselő van, akkor a vezetők egynél több elderek kvórumát is megszervezhetnek. Ilyen esetekben az egyes kvórumok legyenek észszerűen kiegyensúlyozottak életkor, tapasztalat, papsági hivatal és erő tekintetében.

A cövekelnökség szolgál továbbra is a főpapok kvórumának elnökségeként. Ennek a kvórumnak kizárólag azok a főpapok a tagjai, akik éppen akkor a cövekelnökségben, a püspökségekben, a főtanácsban, illetve aktív státuszban lévő pátriárkákként szolgálnak. Az egyházközségi és cöveki írnokok és végrehajtó titkárok nem tagjai a főpapok kvórumának.

A cöveki főpapok kvórumának tagjai általában az elderek kvórumával együtt gyűléseznek, ha nincs máshol feladatuk.

Elnöklő szerepkörében a cövekelnökség szükség szerint gyűlésezik a cöveki főpapok kvórumának tagjaival, hogy képzést biztosítson és segítse a kvórum tagjait az elhívásukban. A 2. kézikönyv 18.3-as szakaszában kifejtett cöveki gyűlések az alábbi változtatások kivételével ugyanúgy folytatódnak:

• A cöveki papsági végrehajtó bizottsági gyűléseket „főtanácsi gyűléseknek” fogjuk nevezni.
• Mostantól megszűnik a cövek minden elrendelt főpapja számára tartott éves gyűlés. A cövekelnökség azonban tart egy éves gyűlést a cöveki főpapok kvórumának.

Ha az egyházközségben egyetlen melkisédeki papsági kvórum van, az egységesíti a papságviselőket a szabadítás munkája összes vetületének elvégzésében, beleértve ebbe a korábban a főpapok csoportvezetője által összehangolt templomi és családtörténeti munkát is. Lehetővé teszi a kvórum különböző életkorú és hátterű tagjai számára, hogy hasznát vegyék azok nézőpontjának és tapasztalatainak, akik az élet egy másik szakaszában járnak. Emellett további lehetőségeket biztosít a tapasztalt papságviselőknek mások mentorálására, ideértve a leendő eldereket, az új tagokat, a fiatal felnőtteket, valamint az egyházi tevékenységhez visszatérőket.

Ezek a változtatások segítenek az elderek kvórumának és a Segítőegyletnek, hogy összehangolják munkájukat. Leegyszerűsítik továbbá a kvórumnak a püspökséggel és az egyházközségi tanáccsal való együttműködését, valamint lehetővé teszik a püspök számára, hogy több feladatot adhasson ki az elderek kvóruma és a Segítőegylet elnökének, s ezáltal ő és a tanácsosai elsődleges kötelességeikre összpontosíthassanak – különösen az ároni papság és a fiatal nők feletti elnöklésre.

A Szabadító a példájával mutatta meg, hogy mit jelent a szolgálattétel, amikor az Atya és minden egyes ember iránti szeretetből szolgált (lásd János 15:9–10). Szerette, tanította, vigasztalta és megáldotta a körülötte lévőket, imádkozott értük, és hívta őket, hogy kövessék Őt (lásd Márk 8:34). Amikor az egyház tagjai szolgálattételt végeznek, imádságos lélekkel igyekeznek úgy szolgálni, ahogy azt Ő tenné: „megvigasztalni azokat, akik vigasztalásra szorulnak”, „mindig őrköd[ni] az egyház felett, és velük le[nni] és erősít[eni] őket”, „[meglátogatni] minden egyháztag házát”, és mindegyiküknek segíteni Jézus Krisztus igaz tanítványává válni (Móziás 18:9; T&Sz 20:51, 53; lásd még János 13:35).

Az egyháztagok a szolgálattétel során egyeztetés és sugalmazás által eldöntik, milyen gyakran és hogyan vegyék fel a kapcsolatot azokkal, akikkel törődnek. Legalább negyedévente tanácskoznak a vezetőikkel, és beszámolnak nekik a szolgálatukról, valamint azok szükségleteiről és erősségeiről, akiket a gondjaikra bíztak. A vezetők negyedévente jelentést tesznek ezekről a szolgálattételi interjúkról; többé nem jelentik az egyénekkel vagy családokkal történt találkozások vagy kapcsolatfelvételek számát. Emellett a tagok mindegyikéhez elérő papsági kapcsolaton keresztül a szolgálattevő férfitestvérek és nőtestvérek olyan kommunikációs hálózatot alkotnak, amelyet a vezetők veszély vagy vészhelyzet esetén felhasználhatnak.

A papságviselőkre szolgálattevő férfitestvérekként, a segítőegyleti nőtestvérekre pedig szolgálattevő nőtestvérekként hivatkozunk. Általában a nevükön szólítják majd őket: „Németh testvér” vagy „Kovács nőtestvér”. Nem szólítjuk őket úgy, hogy „szolgálattevők”.

A szolgálattétel abban hasonlít a házitanításhoz és a látogatótanításhoz, hogy minden háztartáshoz be lesznek osztva papsági testvérek – szolgálattevő férfitestvérek –, akik szolgálnak az ott élő családnak vagy egyéneknek, és törődnek velük (lásd T&Sz 20:47, 59). Minden felnőtt nőtestvérhez be lesznek osztva segítőegyleti tagok – szolgálattevő nőtestvérek –, akik szolgálnak neki és törődnek vele, tovább erősítve a szolgálattételre helyezett hangsúlyt, melyet 2018 januárja óta látunk a Segítőegylet általános elnökségétől (lásd Tartsátok vele a kapcsolatot – bárhol, bármikor, bárhogyan! or Liahóna, 2018. jan. 7.).

Ezenkívül módosítottuk a házitanítás és a látogatótanítás néhány követelményét, hogy segítsünk az egyháztagoknak még inkább a szükségletek kielégítésére összpontosítva végezni a szolgálattételt. A kapcsolatfelvételeknek mostantól nem kell mindig formális látogatásoknak lenniük. Sor kerülhet rájuk otthon, az egyházban vagy olyan helyen, amely biztonságos, kényelmes és megközelíthető. Jeffrey R. Holland elder így tanított erről: „[Az] számít a leginkább, hogy miképpen áldottátok meg és törődtetek a rátok bízott személyekkel, aminek tulajdonképpen semmi köze a naptárhoz vagy egy konkrét helyszínhez. Ami számít, az az, hogy szeressétek a rátok bízottakat, és tegyetek eleget annak a parancsolatnak, hogy »mindig őrköd[jetek] az egyház felett«.”³

Röviden, a szolgálattételt a Lélek vezérli; rugalmas; és az egyes egyháztagok szükségleteire szabott.

³Jeffrey R. Holland: Az egyház küldöttjei. Liahóna, 2016. nov. 62.

Az egyháztagok szolgálattételük során sugalmazásra törekednek, hogy tudják, mi a legjobb módja annak, hogy mások felé forduljanak és megadják nekik, amire szükségük van. Vajon egy egyedül élő idősebb nőtestvér számára az előre megbeszélt látogatás és a rendszeres telefonhívások biztosítanák azt a kapcsolatot, amelyre szüksége van? Vajon egy kevésbé tevékeny fiatal felnőtt meghívása egy közösségi projektre lenne a leghasznosabb kapcsolatfelvétel? Vajon ha kimegyünk szurkolni egy fiatal focimeccsére, az segítene a fiatalnak és szüleinek is? Vajon ha egy reménnyel teli szentírást elküldünk valakinek SMS-ben, az segítene könnyíteni a terhein? Vajon egy üzenet, képeslap vagy ímél segítő szándékú törődésről tanúskodna? Minek a megtételét várná el a Szabadító a szolgáitól? A sugalmazott szolgálattétel központi eleme, hogy megtalálják az ilyen kérdésekre a sugalmazott válaszokat, és minden lehetséges módszert felhasználjanak a rájuk bízottakkal történő kapcsolatfelvételhez. Ha krisztusi szolgálatot szeretnének nyújtani, akkor a szolgálattevő férfitestvérek és nőtestvérek nem támaszkodhatnak csupán rutinszerű látogatásokra vagy előre megadott üzenetekre, hanem a rendelkezésükre álló időt és forrásokat felhasználva sugalmazásra törekednek és tanácskoznak a családtagokkal, hogy mi módon törődhetnének legjobban a rájuk bízottakkal.

A szolgálattevő férfitestvéreknek és nőtestvéreknek lehetőségük van azt tenni, ami a legjobban működik. Lehetséges, hogy a gondjaikra bízottak közül nem mindenkinek van szüksége egyforma mértékű odafigyelésre. A püspökséggel és az egyházközségi tanáccsal együttműködve az elderek kvórumának elnöksége és a Segítőegylet elnöksége tudatja a szolgálattevő férfitestvérekkel és nőtestvérekkel a fontossági sorrendet, hogy érezhessék, kinek lehet rájuk leginkább szüksége. A fontossági sorrendben leggyakrabban az új egyháztagok, az esetleg fogékony kevésbé tevékeny egyháztagok, valamint az egyedülálló szülők és az özvegyek állnak elöl. A vezetők beoszthatják a fiatalok valamelyik vezetőjét egy olyan családhoz, ahol a fiatal férfi vagy a fiatal nő kihívásokkal küzd, az új megtértekhez pedig azonnal osszanak be szolgálattevő férfitestvéreket és nőtestvéreket. Ebbe a szolgálattételbe az elderek kvórumának bármely tagját beoszthatják – a főpapokat és az eldereket is.

Ahol ez a helyénvaló, ott házaspárok is beoszthatók egy családhoz vagy egyénhez. Ezenkívül a babérkoszorúk és az udvarhölgyek is hasznosan hozzájárulhatnak a munkához azzal, hogy a segítőegyleti nőtestvérek társaiként szolgálnak, miként a papok és a tanítók is a melkisédekipapság-viselőkkel szolgálva (lásd a 22. kérdést lent).

A szolgálattevő férfitestvérek és nőtestvérek igyekeznek azt tenni, ami leginkább kielégíti az egyéni szükségleteket. Minden kapcsolattartási forma rendelkezésre áll, hogy reagáljanak a Lélek késztetéseire, és ellássák azok szükségleteit, akiket szolgálnak. E szükségletek kielégítése imádságos megfontolással és azzal kezdődik, hogy tartalmas beszélgetést folytatnak a rájuk bízott családokkal és egyénekkel. E beszélgetés és a későbbi kapcsolatfelvételek során figyelnek az általuk szolgáltakra, hogy megértsék, hogyan tudnának legjobban szolgálni, milyen gyakori és típusú kapcsolatfelvételt igényelnek, valamint szükségük van-e üzenetre, és ha igen, milyen tartalommal. A szolgálattevők gondoskodnak róla, hogy bármely családtaggal helyénvaló legyen a kapcsolattartás.

A szolgálattevő férfitestvérek és nőtestvérek azon igyekeznek, hogy segítsék az egyéneket és a családokat a következő szertartásukra való felkészülésben, a megkötött szövetségek betartásában, valamint az önellátóvá válásban. Ehhez a segítséghez hozzátartozhat az egyénre vagy a családra szabott lelki üzenetek megosztása, bár a szolgálattétel elsősorban nem egy üzenet megosztásából álló feladat. A Liahóna többé nem tartalmaz majd a szolgálattételi kapcsolatfelvételkor használandó konkrét üzeneteket.

A szerkezetileg átalakított papsági kvórumok nagyobb erejének, illetve az ebből fakadó, a Segítőegylettel megvalósított egységnek egyik szándékos és természetes következménye, hogy növekszik a mások iránti szolgálattételre való képesség. A szolgálattétel összehangolt erőfeszítéssé válik, hogy teljesítsék azon papsági kötelességet, mely szerint látogassák meg „minden egyháztag házát”, mindig őrködjenek „az egyház felett”, és legyenek velük „és erősíts[ék] őket”; valamint hogy betöltsék a Segítőegylet azon rendeltetését, hogy segítsen „növel[ni] a Mennyei Atyába, Jézus Krisztusba és az Ő engesztelésébe vetett [hitet]; szövetségek és szertartások által megerősít[eni] az egyéneket, a családokat és az otthonokat; valamint egységben munkálkodn[i] a szükséget látók megsegítésén” (T&Sz 20:47, 53; 2. kézikönyv, 9.1.1).

A püspök irányítása alatt közösen dolgozva az elderek kvóruma elnökségének és a Segítőegylet elnökségének lehetősége adódik, hogy sugalmazást nyerjenek, megszerveződjenek és összehangolják munkájukat, miközben igyekeznek minden egyén és család felett őrködni és velük törődni. Munkájuk összehangolása a következő módokon történő együttműködést jelenti:

• Az elderek kvórumának elnöksége szolgálattételi megbízásokat javasol az egyházközséghez tartozó egyénekre és családokra vonatkozóan. A Segítőegylet elnöksége szolgálattételi megbízásokat javasol a segítőegyleti nőtestvérekre vonatkozóan. Ahol különleges szükségletek vannak, ott az elderek kvórumának elnöksége és a Segítőegylet elnöksége megbeszélheti a konkrét megbízásokat, mielőtt véglegesítenék ezeket.
• Az elderek kvórumának elnöksége és a Segítőegylet elnöksége a püspök jóváhagyására előterjesztik a szolgálattételi megbízásokat.
• A szolgálattevő férfitestvérek és nőtestvérek megbeszélhetik az egyének különleges szükségleteit, és ha szükséges, felvehetik a kapcsolatot a kvórumuk vagy a Segítőegyletük vezetőivel további segítségért vagy forrásokért.
• Az elderek kvórumának elnöksége és a Segítőegylet elnöksége negyedévente találkozik, hogy megbeszéljék az egyének és családok azon szükségleteit, amelyekre a szolgálattételi interjúk során derült fény.
• E gyűlést követően az elderek kvórumának elnöke és a Segítőegylet elnöke közösen találkozik negyedévente a püspökkel, hogy megbeszéljék az egyének és családok szükségleteit.
• Az elderek kvórumának vezetői és a segítőegyleti vezetők szükség szerint tanácskoznak az egyházközségi tanáccsal a szolgálattételi interjúk során felfedezett erősségekről és szükségletekről, terveket készítenek az egyházközség tagjainak szolgálatára és megáldására, majd megvalósítják ezeket.

Az egyeztetést leegyszerűsítendő az egyházközségek az egyházközségi tanácsgyűlésekre összpontosítanak, és mostantól nem tartanak papsági végrehajtó bizottsági gyűléseket. A korábban a papsági végrehajtó bizottsági gyűléseken tárgyalt napirendi pontokat szükség szerint kibővített püspökségi gyűléseken, az egyházközségi tanácsban, illetve a püspök, az elderek kvórumának elnöke és a segítőegyleti elnök negyedéves gyűlésein beszélik meg.

A vezetők találkoznak a szolgálattevő férfitestvérekkel és nőtestvérekkel – lehetőleg már párokban –, hogy kiadják nekik a megbízásaikat, és tanácskozzanak azok erősségeiről, szükségleteiről és kihívásairól, akik felé a szolgálattételük irányulni fog. E beszélgetésre sor kerülhet egy szolgálattételi interjú keretein belül (lásd a 20. kérdést lent), vagy amikor szükség van rá.

A létszámok, a távolságok, a biztonság és egyéb megfontolások miatt valószínűleg nem lehetséges vagy célszerű mindenkit minden hónapban az otthonában meglátogatni, mindazonáltal fontosak a személyes látogatások, amikor csak megvalósíthatóak. A szolgálattevő férfitestvérek és nőtestvérek akkor tudnak úgy szolgálni, ahogy azt a Szabadító tenné, ha minden lehetőséget átgondolnak a rájuk bízottakkal történő kapcsolatfelvételre és törődésre.

Nem. Ahogy a szolgálattevő férfitestvérek és nőtestvérek megismerik a rájuk bízottakat, és felismerik, mik a szükségleteik, előfordulhat, hogy a Szentlélek egy bizonyos evangéliumi tantétel tanítására készteti őket. Az is lehet, hogy egy szülő kér egy bizonyos témát a családjának. Azonban a legjobb „üzenet” a törődés és a könyörületesség.

A vezetők mostantól nem gyűjtenek jelentéseket az adott hónapban meglátogatott családokról és egyénekről. Ehelyett a szolgálattevő férfitestvéreknek és nőtestvéreknek lehetőségük van tanácskozni az elderek kvóruma és a Segítőegylet vezetőivel azok körülményeiről, akiket szolgálnak, valamint a folyamatban lévő szolgálattételi erőfeszítéseikről. Erre a tanácskozásra legalább negyedévente sor kerül a szolgálattételi interjúkon, valamint bármely más alkalommal, amikor egyeztetésre van szükség.

A szolgálattételi interjú célja az, hogy (1) tanácskozzanak a beosztott családok és egyének erősségeiről, szükségleteiről és kihívásairól, (2) eldöntsék, milyen szükségletek ellátásában segíthet a kvórum, a Segítőegylet vagy az egyházközségi tanács, valamint (3) a vezetők tanítsanak, és bátorítsák a szolgálattételi erőfeszítéseket.

A szolgálattevő férfitestvérek és nőtestvérek legalább negyedévente találkoznak az elderek kvórumának vagy a Segítőegyletnek az egyik vezetőjével egy szolgálattételi interjú keretében, lehetőleg személyesen és a társukkal együtt. A közös szolgálattételt végző házaspár találkozhat az elderek kvórumának vagy a Segítőegyletnek valamelyik vezetőjével, illetve akár mindkettővel is. Az interjúk között a szolgálattevő férfitestvérek és nőtestvérek szükség szerint továbbítják az egyéb tudnivalókat – személyesen vagy telefonon, szöveges üzenetben, ímélben, illetve másképp. Bizalmas tudnivalókat kizárólag az elderek kvórumának elnökével vagy a Segítőegylet elnökével – illetve közvetlenül a püspökkel – osztanak meg.

Az elderek kvórumának elnöksége és a Segítőegylet elnöksége feljegyzést vezet a szolgálattevő férfitestvérekkel és nőtestvérekkel tartott interjúkról. A vezetők jelzik, hogy melyik hónapban tartották az interjúkat, és ki vett részt azokon. Ha egy adott negyedévben legalább a társak egyikével interjút készítettek, akkor azt a párt interjúvoltként jelentik.

2018. augusztus 1-re az LDS Tools alkalmazás és az LDS.org honlapon található Leader and Clerk Resources felület is készen áll majd ezeknek a jelentéseknek a leadására. 2018 közepétől a negyedéves jelentésben is meg fognak jelenni a változások. A vezetők és az írnokok az egyház központjából hamarosan megérkező értesítésből további részleteket is megtudnak majd.

A vezetők dönthetnek úgy, hogy babérkoszorúkat és udvarhölgyeket osztanak be segítőegyleti nőtestvérek társaként, miként a papok és tanítók már most is be vannak osztva melkisédekipapság-viselők társaiként. A szabadítás munkájában a felnőttek mellett szolgálva és a szolgálattételi interjúkon e szolgálatról tanácskozva a fiatalok megosztják egyedi ajándékaikat, és lelkileg növekednek. A fiatalok bevonása a szolgálattételi megbízásokba emellett növeli azok számát, akikkel törődni lehet, hiszen így több egyháztag tud részt venni a szolgálatban. Továbbá az erőfeszítések egyszerűsödhetnek és megerősödhetnek a családon belül is, ha – az apákhoz és fiakhoz hasonlóan – együtt szolgálnak az anyák és lányok.

Nem. A fiatal férfiak és fiatal nők számára azok végzik a szolgálattételt, akik be vannak osztva a családjukhoz. Vezetőik az ároni papságban, illetve a Fiatal Nőknél szintén törődnek velük.