Szentírások
2 Nefi 1


Nefi második könyve

Beszámoló Lehi haláláról. Nefi fivérei lázadoznak ellene. Az Úr figyelmezteti Nefit, hogy menjen el a vadonba. Utazásai a vadonban, és így tovább.

1. Fejezet

Lehi egy szabad földről prófétál – Magját szétszórják és lesújtanak rájuk, ha elutasítják Izráel Szentjét – Fiait arra buzdítja, hogy öltsék magukra az igazlelkűség fegyverzetét. Mintegy Kr.e. 588–570.

1 És most lőn, hogy miután én, Nefi bevégeztem fivéreim tanítását, aatyánk, Lehi is sok dolgot mondott nekik; és elismételte nekik, milyen nagy dolgokat tett értük az Úr, amikor kihozta őket Jeruzsálem földjéről.

2 És beszélt nekik alázongásaikat illetően a vizeken, és Isten irgalmáról, hogy megkímélte életüket és így a tenger nem nyelte el őket.

3 És beszélt nekik a megígért földet illetően is, amit elnyertek – milyen irgalmas volt az Úr, amikor figyelmeztetett bennünket, hogy meneküljünk el Jeruzsálem földjéről.

4 Mert íme, mondta, alátomást láttam, melyből tudom, hogy bJeruzsálem elpusztult; és ha Jeruzsálemben maradtunk volna, mi is celvesztünk volna.

5 De, mondta, megpróbáltatásaink ellenére, elnyertünk egy amegígért földet, egy olyan földet, amely bkiválóbb minden más földnél; egy földet, melyről az Úristen szövetséget kötött velem, hogy magom örökségének földje lesz. Igen, az Úr cszövetségben nekem ígérte ezt a földet, és gyermekeimnek mindörökre, és még mindazoknak, akiket más földekről kivezet majd az Úr keze.

6 Tehát én, Lehi a bennem lévő Lélek munkálkodásai szerint prófétálom, hogy asenki sem jön erre a földre, hacsak nem az Úr keze hozza.

7 Ez a aföld tehát annak van szentelve, akit ő hoz. És ha úgy lészen, hogy azon parancsolatok szerint szolgálják őt, melyeket adott, egy bszabad föld lesz számukra; tehát sohasem fogják őket fogságba hurcolni; ha mégis, akkor az a gonoszság miatt lesz; mert ha a gonoszság elhatalmasodik, cátkozott lesz miattuk ez a föld, de az igazlelkűek számára áldott lesz az mindörökre.

8 És íme, bölcsesség szerint való, hogy ez a föld egyelőre megőriztessék más nemzetek tudomásától; mert íme, sok nemzet özönlené el ezt a földet, hogy nem lenne helye örökségnek.

9 Tehát én, Lehi ígéretet kaptam, hogy aamennyiben azok, akiket az Úristen kihoz Jeruzsálem földjéről, betartják a parancsolatait, bboldogulni fognak ezen föld színén, és megőriztetnek más nemzetektől, hogy sajátjukként birtokolhassák ezt a földet. És ha úgy lészen, hogy cbetartják a parancsolatait, áldottak lesznek ezen föld színén, és senki nem lesz, aki háborgassa őket, senki, aki elvegye örökségük földjét; és biztonságban élnek mindörökké.

10 De íme, amikor eljön az idő, hogy hitetlenségbe süllyednek, miután olyan nagyszerű áldásokat kaptak az Úr kezétől – tudomást szerezvén a föld és minden ember teremtéséről, ismervén az Úr nagyszerű és csodálatos munkáit a világ teremtésétől kezdve; hatalmat kapván, hogy hit által minden dolgot megtegyenek, birtokukban tudván minden parancsolatot a kezdettől fogva, és az ő végtelen jósága által elhozatván erre a becses, megígért földre – íme, mondom, ha eljön az a nap, hogy elutasítják Izráel Szentjét, az igaz aMessiást, Megváltójukat és Istenüket, íme, annak ítéletei pihennek meg rajtuk, aki igazságos.

11 Igen, amás nemzeteket hoz el hozzájuk, és hatalmat ad nekik, és elveszi tőlük birtokolt földjeiket, és bszétszóratja őket és lesújtat rájuk.

12 Igen, amint egyik nemzedéket felváltja a másik, avérontások lesznek, és nagy meglátogatások közöttük; tehát fiaim, szeretném, ha emlékeznétek; igen, szeretném, ha hallgatnátok szavaimra.

13 Ó, hogy felébrednétek; felébrednétek egy mély álomból, igen, méghozzá a apokol álmából, és leráznátok a rettenetes bláncokat, melyekkel megkötöztek, melyek azok a láncok, amelyek megkötözik az emberek gyermekeit, hogy foglyokként elhurcolják őket, le a nyomorúság és a jaj örök cszakadékába.

14 Ébredjetek! És keljetek fel a porból és halljátok egy reszkető aszülő szavait, akinek végtagjait nemsokára le kell fektetnetek a hideg és csendes bsírba, ahonnan egyetlen utazó sem képes visszatérni; még egy pár nap, és megyek az cegész földnek útján.

15 De íme, az Úr amegváltotta lelkemet a pokoltól; láttam dicsőségét és bszeretetének ckarjai örökre átölelnek.

16 És szeretném, ha emlékeznétek az Úr arendelkezéseinek és ítéleteinek betartására; íme, ez volt lelkem aggodalma a kezdettől fogva.

17 Szívemre időről időre bánat nehezedett, mert féltem, hogy keményszívűségetek miatt az Úr, a ti Istenetek, aharagjának teljességében jön ellenetek, hogy örökre bkivágattok és elpusztultok.

18 Vagy pedig átok száll rátok asok nemzedéken át; és kard és éhínség látogat meg titeket, és gyűlölnek, és az bördög akarata és fogsága szerint vezetnek benneteket.

19 Ó fiaim, bár ne jönnének el rátok mindezen dolgok, hanem az Úr akiváló és kedvelt népe lennétek. De íme, legyen meg az ő akarata, mert az ő útja mindörökké az bigazlelkűség.

20 És ő azt mondta: aAmennyiben betartjátok bparancsolataimat, cboldogulni fogtok a földön; de amennyiben nem tartjátok be parancsolataimat, kivágattok a színem elől.

21 És most, hogy lelkemnek öröme lehessen bennetek, és hogy szívem boldogan hagyja el ezt a világot miattatok, hogy ne a fájdalom és a szomorúság vigyen le a sírba, keljetek fel a porból, fiaim, és legyetek aférfiak, és legyetek eltökéltek, begy elmével és egy szívvel, minden dologban egységesen, nehogy fogságba hurcoljanak benneteket;

22 Hogy ne átkozzanak meg benneteket keserves átokkal; és azért is, hogy ne vonjátok magatokra egy aigazságos Isten nemtetszését, hogy elpusztuljatok, igen, mind a lélek és a test örök pusztulását.

23 Ébredjetek, fiaim; öltsétek magatokra az aigazlelkűség fegyverzetét. Rázzátok le a láncokat, melyekkel megkötöztek, és jöjjetek elő a homályból, és keljetek fel a porból.

24 Ne lázadozzatok többé fivéretek ellen, akinek meglátásai dicsőségesek voltak, és aki attól az időtől fogva betartotta a parancsolatokat, hogy elhagytuk Jeruzsálemet; és aki eszköz volt Isten kezében; elhozván minket a megígért földre; mert ha ő nincs, aéhen kellett volna vesznünk a vadonban; ti mégis arra törekedtetek, hogy belvegyétek az életét; igen, és sok bánatot szenvedett el miattatok.

25 És én rendkívül félek és reszketek miattatok, hogy ismét szenvedni fog; mert íme, megvádoltátok, hogy hatalomra és afelhatalmazásra törekedett felettetek; de én tudom, hogy nem törekedett hatalomra, sem felhatalmazásra felettetek, hanem Isten dicsőségére törekedett, és a ti saját örök jólétetekre.

26 És ti zúgolódtatok, mert nyílt volt hozzátok. Azt mondjátok, hogy acsípős beszédet használt; azt mondjátok, hogy haragudott rátok; de íme, csípős beszéde a benne lévő Isten szava erejének csípőssége volt; és az, amit ti haragnak hívtok, az igazság volt, aszerint, ami Istenben van, amit nem tudott visszatartani, merészen kijelentvén a gonoszságaitokat illető dolgokat.

27 És szükségképpen vele kell lennie Isten ahatalmának, méghozzá annyira, hogy megparancsolja nektek, hogy engedelmeskednetek kell. De íme, ez nem ő volt, hanem az bÚr Lelke, mely benne volt, mely cszólásra nyitotta száját, hogy nem csukhatta be azt.

28 És most fiam Lámán, és Lemuel és Sam, és ti is fiaim, akik Ismáel fiai vagytok, íme, ha Nefi szavára hallgattok, nem vesztek el. És ha hallgattok rá, egy aáldást hagyok rajtatok, igen, méghozzá első áldásomat.

29 De ha nem hallgattok rá, elveszem aelső áldásomat; igen, méghozzá az én áldásomat, és az rajta fog megpihenni.

30 És most, Zorám, tehozzád szólok: Íme, aLábán szolgája vagy; mégis kihozattál Jeruzsálem földjéről, és tudom, hogy mindörökké igaz barátja vagy fiamnak, Nefinek.

31 Tehát mert hűséges voltál, magod áldott lesz az ő amagjával, hogy sokáig jólétben fognak élni ezen föld színén; és a közöttük lévő gonoszság kivételével semmi nem árt majd nekik vagy zavarja meg jólétüket ezen föld színén mindörökké.

32 Tehát ha betartjátok az Úr parancsolatait, akkor az Úr, fiam magjával együtt a te magod biztonságának szentelte ezt a földet.