ALMA KÖNYVE ALMA FIÁNAK A KÖNYVE

31. FEJEZET

Alma missziót vezet a hitehagyott zorámiták visszatérítésére – A zorámiták tagadják Krisztust, hamis elképzelésben hisznek a kiválasztottságot illetően, és megadott imákkal hódolnak – A misszionáriusok eltelnek a Szent Lélekkel – Megpróbáltatásaik feloldódnak Krisztus örömében. Mintegy Kr.e. 74.

  Most lőn, hogy miután Korihórnak bevégeztetett, és miután Alma olyan híreket kapott, hogy a zorámiták elferdítik az Úr útjait, és hogy Zorám, aki a vezetőjük volt, ráveszi az emberek szívét, hogy néma abálványok előtt bhajlongjanak, szíve ismét cgyötrődni kezdett az emberek gonoszsága miatt.

  Mert nagy abánat okozója volt Almának az, hogy tudott a népe közötti gonoszságról; szíve tehát rendkívül el volt keseredve a zorámitáknak a nefitáktól való különválása miatt.

  Most, a zorámiták összegyűltek egy olyan földön, melyet Antiónumnak neveztek, amely Zarahemla földjétől keletre volt, és majdnem a tengerpart határán helyezkedett el, amely Jerson földjétől délre volt, és emellett a déli vadonnal volt határos, mely vadon tele volt lámánitákkal.

  Most, a nefiták nagyon féltek, hogy a zorámiták majd kapcsolatba lépnek a lámánitákkal, és hogy ez nagy veszteségeket okozhat a nefitáknak.

  És most, mivel az aigebprédikálása nagy valószínűséggel igazságos dolgok megtételére cvitte rá az embereket – igen, erősebb hatása volt az emberek elméjére, mint a kard vagy bármi más, ami velük történt – ezért Alma úgy gondolta, ajánlatos kipróbálniuk Isten szavának a hatását.

  Ezért elvitte Ammont, és Áront és Omnert; Himnit azonban a zarahemlai gyülekezetben hagyta; de az előző hármat magával vitte, és Amuleket és Zézromot is, akik Melekben voltak; és két fiát is elvitte.

  Most, legidősebb fiát nem vitte magával, és annak aHélamán volt a neve; de Siblon és Koriánton volt azoknak a neve, akiket magával vitt; és ezek azoknak a nevei, akik elmentek vele a bzorámiták közé, hogy prédikálják nekik az igét.

  Most a zorámiták a nefitáktól aszakadtak el; tehát már prédikálták nekik azelőtt Isten szavát.

  De nagy tévedésekbe aestek, mert nem voltak azon, hogy betartsák Isten parancsolatait és az ő rendelkezéseit, Mózes törvénye szerint.

  10  És az egyház által előírt cselekedeteknek sem tettek eleget, hogy megmaradtak volna a mindennapos imádkozás és könyörgés mellett Istenhez, nehogy kísértésbe essenek.

  11  Igen, egyszóval nagyon sok esetben elferdítették az Úrnak útjait; ezért, ezen okból mentek Alma és testvérei arra a földre prédikálni nekik az igét.

  12  Most, amikor arra a földre értek, íme, csodálkozásukra azt találták, hogy a zorámiták zsinagógákat építettek, és a hét egyik napján, amelyet az Úr napjának neveztek, összegyűltek és oly módon hódoltak, amilyent Alma és testvérei még sohasem láttak;

  13  Mert zsinagógájuk közepére felépítettek egy emelvényt, mely magasan a fejek felett volt; és annak tetején csak egy személy fért el.

  14  Aki tehát ahódolni szeretett volna, annak oda kellett mennie és fel kellett állnia annak tetejére, az ég felé kellett nyújtania a kezeit, és hangos szóval kellett fohászkodnia, mondván:

  15  Szent, szent Isten; mi hisszük, hogy Isten vagy, és hisszük, hogy szent vagy, és hogy lélek voltál, és hogy lélek vagy, és hogy lélek leszel mindörökké.

  16  Szent Isten, mi hisszük, hogy te választottál el minket testvéreinktől; és mi nem hiszünk testvéreink hagyományaiban, amelyeket atyáik gyerekessége hagyott rájuk; de hisszük, hogy te akiválasztottál minket, hogy a te bszent gyermekeid legyünk; és azt is tudattad velünk, hogy nem lesz Krisztus.

  17  De te ugyanaz vagy tegnap, ma és mindörökké; és akiválasztottál minket, hogy megszabaduljunk, míg mindenkit körülöttünk arra választottál ki, hogy haragod a pokolra vesse le őket; mely szentséget, Ó Isten, köszönjük neked; és azt is köszönjük neked, hogy kiválasztottál bennünket, hogy ne vezessenek minket félre testvéreink balga hagyományai szerint, melyek lekötözik őket egy hithez Krisztusban, amely elvezeti a szívüket, hogy messzire vándoroljanak tőled, Istenünk.

  18  És ismét köszönjük neked, Ó Isten, hogy kiválasztott és szent nép vagyunk. Ámen.

  19  Most lőn, hogy miután Alma és testvérei és fiai hallották ezeket az imákat, szerfelett elcsodálkoztak.

  20  Mert íme, minden ember odament, és ugyanezeket az imákat mondta el.

  21  Most, ezt a helyet Rameumptomnak hívták, ami lefordítván a szent szószék.

  22  Most, erről a szószékről mondta el minden ember ugyanazt az imát Istennek, megköszönve Istenüknek, hogy kiválasztotta őket, és hogy nem vezette félre őket testvéreik hagyományai szerint, és hogy nem lett ellopva a szívük, hogy olyan eljövendő dolgokban higgyenek, melyekről semmit nem tudnak.

  23  Most, miután az emberek mind ily módon köszönetet mondtak, visszatértek az otthonaikba, és addig asemmit nem beszéltek az Istenükről, amíg újra össze nem gyűltek a szent szószéknél, hogy szokásuk szerint köszönetet mondjanak.

  24  Most, amikor Alma ezt látta, agyötrődött a szíve; mert látta, hogy gonosz és elfajult nép; igen, látta, hogy aranyra, és ezüstre és mindenféle finom portékákra helyezték a szívüket.

  25  Igen, és azt is látta, hogy kevélységükben nagy dicsekvésre aemelkedett fel a szívük.

  26  És felemelte hangját a mennyekhez, és afohászkodott, mondván: Ó, meddig engeded, Ó Uram, hogy szolgáid itt lakjanak alant a testben, hogy ily nagy gonoszságot lássanak az emberek gyermekei között?

  27  Íme, Ó Istenem, tehozzád afohászkodnak, szívük mégis elmerül kevélységükben. Íme, Ó Istenem, szájukkal hozzád fohászkodnak, és közben a világ hiábavaló dolgai miatt olyannyira fel vannak bfuvalkodva, hogy hatalmasnak érzik magukat.

  28  Nézd, Ó Istenem, drága öltözéküket, és gyűrűcskéiket, és akarkötőiket, és arany ékszereiket, és mindazon drága dolgaikat, melyekkel fel vannak ékesítve; és íme, ezekre helyezték a szívüket, és mégis hozzád fohászkodnak, és azt mondják – köszönjük neked, Ó Istenünk, hogy kiválasztott nép vagyunk számodra, míg mások el fognak veszni.

  29  Igen, és azt mondják, hogy te tudattad velük azt, hogy nem lesz Krisztus.

  30  Ó Úristen, meddig tűröd még, hogy ily gonoszság és hűtlenség legyen ezen nép között? Ó Uram, adj nekem erőt, hogy el tudjam viselni a gyengeségeimet. Mert gyenge vagyok, és az ilyen gonoszság ezen nép között fájdalmat okoz a lelkemnek.

  31  Ó Uram, rendkívül bánatos a szívem; vigasztald meg a lelkemet aKrisztusban! Ó Uram, add meg nekem, hogy legyen erőm, hogy türelemmel tudjam viselni ezeket a megpróbáltatásokat, melyek érni fognak ezen nép gonoszsága miatt.

  32  Ó Uram, vigasztald meg lelkemet! Adj nekem és társaimnak is eredményt a munkában, akik velem vannak – igen, Ammonnak, és Áronnak, és Omnernek, valamint Amuleknek és Zézromnak, és a akét fiamnak is – igen, vigasztald meg mindannyiukat, Ó Uram. Igen, vigasztald meg a lelküket Krisztusban!

  33  Add meg nekik, hogy legyen erejük, hogy el tudják viselni azokat a megpróbáltatásokat, melyek ezen nép gonoszságai miatt érik majd őket.

  34  Ó Uram, aadd meg nekünk, hogy sikerüljön őket ismét tehozzád vezetnünk Krisztusban.

  35  Íme, Ó Uram, értékes az ő alelkük, és sokan közülük a testvéreink; adj tehát nekünk, Ó Uram, hatalmat és bölcsességet, hogy ismét elhozhassuk tehozzád ezeket a testvéreinket.

  36  Most lőn, hogy miután Alma elmondta ezeket a szavakat, mindazokra arátette a bkezét, akik vele voltak. És íme, amint rájuk tette a kezét, elteltek a Szent Lélekkel.

  37  És azután elváltak egymástól, nem aaggodalmaskodván azon, hogy mit fognak enni, vagy hogy mit fognak inni, vagy hogy mit fognak magukra venni.

  38  És az Úr gondoskodott róluk, hogy ne éhezzenek, és ne is szomjazzanak; igen, és erőt is adott nekik, hogy ne szenvedjenek el semmiféle amegpróbáltatást, csakis olyanokat, melyek feloldódtak Krisztus örömében. Most ez Alma imája szerint volt; és azért, mert bhittel imádkozott.