Alma könyve Alma fiának a könyve

43. Fejezet

Alma és fiai prédikálják az igét – A zorámiták és más nefita szakadárok lámánitákká lesznek – A lámániták a nefiták ellen jönnek háborúba – Moróni védőfegyverzettel fegyverezi fel a nefitákat – Az Úr kinyilatkoztatja Almának a lámániták haditervét – A nefiták otthonaikat, szabadságukat, családjaikat és vallásukat védik – Moróni és Lehi seregei körülveszik a lámánitákat. Mintegy Kr.e. 74.

1 És most lőn, hogy Alma fiai elmentek a nép közé, hogy prédikálják nekik az igét. És maga Alma sem tudott nyugton maradni, és ő is elment.

2 Most nem mondunk többet a prédikálásukról, csak azt, hogy az igét prédikálták, és az igazságot, a prófétálás és a kinyilatkoztatás lelke szerint; és Istennek azon aszent rendje szerint prédikáltak, mely által elhívták őket.

3 És most visszatérek a nefiták és a lámániták közötti háborúk beszámolójához, a bírák uralmának tizennyolcadik évében.

4 Mert íme lőn, hogy a azorámiták lámánitákká lettek; a tizennyolcadik év kezdetén tehát azt látta a nefiták népe, hogy rájuk törnek a lámániták; ezért előkészületeket tettek a háborúra; igen, Jerson földjén összegyűjtötték a seregeiket.

5 És lőn, hogy ezrével jöttek a lámániták; és bejöttek Antiónum földjére, mely a zorámiták földje; és egy Zerahemna nevű férfi volt a vezérük.

6 És most, mivel az amalekiták természete gonoszabb és gyilkosabb volt, mint önmagukban véve a lámánitáké, Zerahemna főkapitányokat nevezett ki a lámániták fölé, és ezek mind amalekiták és zorámiták voltak.

7 És ezt azért tette, hogy megőrizze a nefiták elleni gyűlöletüket, hogy hatalma alá hajtva őket véghezvigye a terveit.

8 Mert íme, az volt a terve, hogy a lámánitákat haragra serkenti a nefiták ellen; ezt azért tette, hogy nagy hatalmat bitoroljon felettük, és azért is, hogy hatalomra tegyen szert a nefiták felett azáltal, hogy rabságba hajtja őket.

9 És most, a nefiták szándéka az volt, hogy tartani fogják földjeiket, és házaikat, és a afeleségeiket és a gyermekeiket, hogy megóvhassák őket ellenségeik kezétől; és azért is, hogy megóvhassák a jogaikat és a kiváltságaikat. Igen, és a bszabadságukat is, hogy kívánságaik szerint hódolhassanak Istennek.

10 Mert tudták, hogy ha a lámániták kezébe kerülnek, akkor a lámániták elpusztítják azt, aki alélekben és igazságban bhódol az igaz és élő Istennek.

11 Igen, és ismerték a lámániták végtelen gyűlöletét is atestvéreik iránt, akik Anti-Nefi-Lehi népe voltak, és akiket Ammon népének neveztek – és ez a nép nem volt hajlandó fegyvert fogni, igen, szövetségre léptek, és nem voltak hajlandók megszegni azt – tehát ha ők a lámániták kezébe kerülnének, akkor elpusztulnának.

12 És a nefiták nem voltak hajlandók megengedni, hogy elpusztuljanak; földeket adtak tehát nekik örökségül.

13 És Ammon népe javainak nagy részét a nefitáknak adta, seregeik fenntartására; és így a nefiták arra kényszerültek, hogy egyedül álljanak ellen azon lámánitáknak, akik Lámánnak és Lemuelnek, és Ismáel fiainak a leszármazottai voltak, és mindazoknak, akik a nefitáktól elszakadtak, akik amalekiták és zorámiták, valamint Noé papjainak a aleszármazottai voltak.

14 Most azok a leszármazottak majdnem olyan számosak voltak, mint a nefiták; és így a nefiták arra kényszerültek, hogy testvéreik ellen hadakozzanak, és még vérüket is ontsák.

15 És lőn, hogy mivel a lámánita seregek összegyűltek Antiónum földjén, íme, a nefita seregek fel voltak készülve arra, hogy Jerson földjén megütközzenek velük.

16 Most, a nefiták vezére, vagyis az a férfi, akit főkapitánynak neveztek ki a nefiták felett – most a főkapitány vette át a parancsnokságot a nefiták minden serege felett – és az ő neve Moróni volt;

17 És Moróni vette át az egész parancsnokságot, és háborúik irányítását. És még csak huszonöt éves volt, amikor kinevezték főkapitánynak a nefiták seregei felett.

18 És lőn, hogy Jerson határában megütközött a lámánitákkal; és emberei kardokkal, és handzsárokkal, és mindenféle harci fegyverekkel voltak felfegyverezve.

19 És amikor a lámániták seregei látták, hogy Nefi népe, vagyis inkább hogy Moróni mellvértekkel, és pajzsokkal, igen, és még fejüket is védelmező sisakokkal látta el népét, és vastag ruhába is voltak öltözve –

20 Most, Zerahemna serege nem volt felkészülve semmi ilyen dologgal, csak a kardjaik, és a handzsárjaik, és az íjaik és a nyilaik, a köveik és a parittyáik voltak; és az ágyékukat övező bőrtől eltekintve amezítelenek voltak; igen, a zorámitákat és az amalekitákat kivéve mind mezítelenek voltak;

21 És nem voltak sem mellvértekkel, sem pajzsokkal felfegyverkezve – nagyon féltek tehát a nefiták seregeitől, azok fegyverzete miatt, annak ellenére, hogy sokkal nagyobb számban voltak, mint a nefiták.

22 Íme, most lőn, hogy nem mertek Jerson határában a nefiták ellen jönni; ezért Antiónum földjéről elvonultak a vadonba, és a vadonban körbe a Sidon folyó forrása felé vették útjukat, hogy Manti földjére érhessenek és birtokba vehessék azt a földet; mert nem gondolták, hogy Moróni seregei tudni fogják, merre mentek.

23 De lőn, hogy amint elvonultak a vadonba, Moróni kémeket küldött a vadonba, hogy figyeljék táborukat; és emellett Moróni, aki tudott Alma próféciáiról, elküldött hozzá egyes férfiakat, azt kérvén tőle, hogy kérdezze meg az Urat, amerre menjenek a nefiták seregei, hogy megvédjék magukat a lámániták ellen.

24 És lőn, hogy az Úr szava eljött Almához, és Alma közölte Moróni követeivel, hogy a lámánita seregek éppen körbe menetelnek a vadonban, hogy Manti földjére jöjjenek át, hogy támadást indíthassanak a nép gyengébb része ellen. És ezek a követek elmentek és átadták Moróninak az üzenetet.

25 Most Moróni, miután seregének egy részét Jerson földjén hagyta attól tartva, hogy a lámániták egy része bejön arra a földre és elfoglalja a várost, vette seregének maradék részét, és átvonult Manti földjére.

26 És az egész népet összehívatta az országnak abban a szegletében, hogy harcoljanak a lámániták ellen, hogy avédjék meg földjeiket és országukat, jogaikat és szabadságaikat; fel voltak tehát készülve a lámániták eljövetelének idejére.

27 És lőn, hogy Moróni meghagyta seregének, hogy rejtőzzenek el a Sidon folyó partjához közeli völgyben, mely a Sidon folyótól nyugatra volt a vadonban.

28 És Moróni körös-körül kémeket helyezett el, hogy tudhassa, mikor jön a lámániták tábora.

29 És most, mivel Moróni ismerte a lámániták szándékát; hogy szándékukban áll elpusztítani a testvéreiket, vagy leigázni és rabságba hajtani őket, hogy saját maguknak királyságot alapíthassanak az egész ország területén;

30 És azt is tudta, hogy a nefitáknak csak az a kívánságuk, hogy megőrizzék a földjeiket, és a aszabadságukat, és az egyházukat; úgy gondolta tehát, nem bűn az, ha csellel védi meg őket; kémei által megtudta tehát, hogy melyik útra térnek majd rá a lámániták.

31 Kettéosztotta tehát a seregét, és egy részét átvitte a völgybe, és elrejtette őket a keleti részen, és a Ripla dombtól délre.

32 És a maradékot a nyugati völgyben rejtette el, a Sidon folyótól nyugatra, és így le egészen Manti földjének határáig.

33 És miután így kívánsága szerint elhelyezte a seregét, fel volt készülve a lámánitákkal való találkozásra.

34 És lőn, hogy a lámániták feljöttek azon domb északi részénél, ahol Moróni seregének egy része rejtőzött.

35 És amikor a lámániták elhagyták a Ripla dombot és a völgybe értek, és elkezdtek átkelni a Sidon folyón, akkor a domb déli részénél elrejtett sereg, melyet egy aLehi nevű ember vezetett, – és ő előrehozta a seregét – és a keleti részen hátulról bekerítette a lámánitákat.

36 És lőn, hogy amikor a lámániták látták, hogy a nefiták hátba támadják őket, megfordultak és hadakozni kezdtek Lehi seregével.

37 És munkálkodott a halál mindkét oldalon. De borzalmasabb volt a lámániták oldalán, mert azok amezítelensége ki volt téve a nefiták kardjai és handzsárjai kemény ütéseinek, melyek halált osztottak majdnem minden csapásnál.

38 Míg másrészről a nefiták közül csak itt-ott esett el egy-egy ember, a lámániták kardjai és a vérveszteség miatt – mivel fel voltak vértezve testük nemesebb részeit illetően – vagyis testük létfontosságú részei amellvértekkel, és pajzsokkal és sisakokkal fel voltak vértezve a lámániták csapásai ellen; és így a nefiták folytatták a halál munkáját a lámániták között.

39 És lőn, hogy a lámániták megijedtek a közöttük lévő nagy pusztítás miatt, olyannyira, hogy menekülni kezdtek a Sidon folyó felé.

40 És Lehi és emberei üldözték őket; és Lehi a Sidon vizébe űzte őket, és átkeltek a Sidon vizén. És Lehi a Sidon folyó partján megállította a seregeit, hogy ne keljenek át.

41 És lőn, hogy Moróni és serege a völgyben szembe találkozott a lámánitákkal, a Sidon folyó másik oldalán, és rájuk törtek és gyilkolni kezdték őket.

42 És a lámániták ismét menekültek! Most már előlük, Manti földje felé; és ott ismét Moróni seregeivel találkoztak szembe.

43 Most ebben a helyzetben rendkívül harcoltak a lámániták; igen, soha senki nem látta még a lámánitákat ilyen rendkívül nagy erővel és bátorsággal harcolni. Nem, kezdettől fogva sem.

44 És a azorámiták és az amalekiták lelkesítették őket, akik a főkapitányaik és a vezetőik voltak, valamint Zerahemna, aki a főkapitányuk volt, vagyis a fő vezetőjük és parancsnokuk; igen, sárkányokként harcoltak, és sok nefitát megöltek a kezeik, igen, mert sokak sisakját kettévágták, és sokak mellvértjét átszúrták, és sokak karját levágták; és így vágták a nefitákat ádáz haragjukban a lámániták.

45 A nefitákat azonban jobb cél lelkesítette, mert ők nem auralomért vagy hatalomért harcoltak, hanem az otthonaikért és a bszabadságaikért harcoltak, a feleségeikért és a gyermekeikért, és mindenükért, igen, hódolati rítusaikért és az egyházukért.

46 És azt tették, amiről úgy érezték, hogy olyan akötelesség, mellyel Istenüknek tartoznak; mert az Úr megmondta nekik, és megmondta az atyáiknak is: bAmennyiben nem vagytok vétkesek sem az celső támadásban, sem a másodikban, akkor ne hagyjátok, hogy ellenségeitek keze elpusztítson benneteket.

47 Továbbá azt mondta az Úr: aVédjétek meg családjaitokat, még vér ontásával is. Azért hadakoztak tehát a nefiták a lámánitákkal, hogy megvédjék magukat, és családjaikat, és földjeiket, az országukat és jogaikat, és vallásukat.

48 És lőn, hogy amikor Moróni emberei látták a lámániták vadságát és dühét, akkor már azon voltak, hogy meghátrálnak és megfutamodnak előlük. És Moróni, látván szándékukat, elküldte hozzájuk szavait, és ezen gondolatokkal lelkesítette a szívüket – igen, földjeik, szabadságuk, igen, a rabságtól való mentességük gondolatával.

49 És lőn, hogy a lámániták ellen fordultak, és egységesen az Úrhoz, Istenükhöz afohászkodtak a szabadságukért, és a rabságtól való mentességükért.

50 És hatalommal kezdtek ellenállni a lámánitáknak; és még ugyanabban az órában, amikor az Úrhoz fohászkodtak a szabadságukért, a lámániták menekülni kezdtek előlük; és megfutamodtak, egészen a Sidon vizéig.

51 Most, a lámániták többen voltak, igen, több mint kétszer annyian voltak, mint a nefiták; mindazonáltal annyira megfutamították őket, hogy egy tömegbe gyűltek a Sidon folyó partján a völgyben.

52 Moróni seregei tehát bekerítették őket, igen, méghozzá a folyó mindkét oldalán, mert íme, keleten ott voltak Lehi emberei.

53 Amikor tehát Zerahemna meglátta Lehi embereit a Sidon folyótól keletre, és Moróni seregeit a Sidon folyótól nyugatra, hogy bekerítették őket a nefiták, akkor lesújtott rájuk a rémület.

54 Most Moróni, amikor látta rémületüket, megparancsolta az embereinek, hogy hagyják abba vérüknek ontását.