ALMA KÖNYVE ALMA FIÁNAK A KÖNYVE

53. FEJEZET

A lámánita foglyokat Bőség városának a megerősítésére használják – A nefiták közötti széthúzások lámánita győzelmeket eredményeznek – Hélamán átveszi a parancsnokságot Ammon népe kétezer ifjú fia felett. Mintegy Kr.e. 64–63.

  És lőn, hogy őröket állítottak a lámánita foglyok mellé és kényszerítették őket, hogy menjenek és temessék el halottaikat, igen, és a nefiták halottait is, akik elestek; és Moróni embereket helyezett föléjük, hogy őrizzék őket, míg a munkájukat végzik.

  És Moróni Lehivel Mulek városába ment, és átvette a város parancsnokságát, és Lehinek adta azt. Most íme, ez a Lehi olyan ember volt, aki ott volt Moróni csatáinak nagyobb részében; és aMorónihoz hasonló ember volt, és örültek egymás biztonságának; igen, szerették egymást, és Nefi egész népe is szerette őket.

  És lőn, hogy miután a lámániták befejezték halottaik, valamint a nefita halottak eltemetését; visszameneteltették őket Bőség földjére; és Teánkum, Moróni parancsai szerint meghagyta nekik, hogy kezdjenek el dolgozni, ássanak egy árkot Bőség földje, vagyis városa körül.

  És az árok belső partján agerendafalat építtetett; és az árokból kiásott földet ennek a gerendafalnak hányták; és így dolgoztatták a lámánitákat, míg erős és rendkívül magas gerendafallal és földdel körül nem vették Bőség városát.

  És ez a város attól kezdve mindig nagyon erős hadiszállás maradt; és ebben a városban őrizték a lámánita foglyokat; igen, méghozzá azon a falon belül, amelyet saját kezükkel építtettek velük. Most Moróni rá volt kényszerülve a lámániták dolgoztatására, mert munka közben könnyű volt őrizni őket; és ő szerette volna, ha minden hadereje rendelkezésre áll, amikor támadást intéz a lámániták ellen.

  És lőn, hogy Moróni így győzelmet szerzett a lámániták egyik legnagyobb serege felett, és birtokba vette Mulek városát, amely a lámániták egyik legerősebb állása volt Nefi földjén; és még foglyai őrzésére is épített egy erős hadiszállást.

  És lőn, hogy abban az évben már nem kísérelt meg több harcot a lámániták ellen, hanem háborús előkészületekkel foglalkoztatta embereit. Igen, és erődítmények készítésével, hogy megvédjék magukat a lámániták ellen. Igen, és hogy asszonyaikat és gyermekeiket megszabadítsák az éhségtől és a megpróbáltatásoktól. És azzal, hogy seregeiket ellássák élelemmel.

  És most lőn, hogy mialatt Moróni távol volt, ármánykodás miatt széthúzás támadt a nefiták között, és a lámánita seregek délen, a nyugati tengernél tért hódítottak a nefitáktól, igen, olyannyira, hogy az országnak abban a részében számos városukat elfoglalták.

  És így a közöttük lévő bűnök, igen, a közöttük lévő széthúzások és ármánykodás miatt kerültek a legveszedelmesebb körülmények közé.

  10  És most íme, van némi mondandóm aAmmon népét illetően, akik kezdetben lámániták voltak; de akiket Ammon és testvérei, vagyis inkább Isten szava és hatalma az Úrhoz btérített; és akiket lehoztak Zarahemla földjére, és akiket azóta is védelmeznek a nefiták.

  11  És esküjük visszatartotta őket attól, hogy fegyvert fogjanak a testvéreik ellen; mert megesküdtek rá, hogy asoha többé nem ontanak vért; és esküjük szerint el is vesztek volna; igen, hagyták volna, hogy testvéreik kezébe kerüljenek, ha Ammon és testvérei nem éreztek volna irántuk szánalmat és rendkívüli szeretetet.

  12  És ezért hozták le őket Zarahemla földjére; és azóta mindig avédelmezték őket a nefiták.

  13  De lőn, hogy amikor látták a veszélyt, és azt a sok megpróbáltatást és gyötrelmet, amit elszenvedtek értük a nefiták, megindította őket a könyörület, és aszerettek volna országuk védelmében fegyvert fogni.

  14  De íme, amikor már éppen azon voltak, hogy felveszik harci fegyvereiket, meggyőzték őket Hélamánnak és testvéreinek az érvei, mert már azon voltak, hogy amegszegik az besküt, melyet tettek.

  15  És Hélamán attól félt, hogy ha így tesznek, akkor elveszítik a lelküket; ezért mindazok, akik erre a szövetségre léptek, kénytelenek voltak nézni, ahogy testvéreik az akkori veszedelmes körülmények között átvergődnek megpróbáltatásaikon.

  16  De íme lőn, hogy volt sok olyan fiuk, akik nem léptek szövetségre, hogy nem veszik fel harci fegyvereiket azért, hogy megvédjék magukat az ellenségeikkel szemben; ők tehát most összegyűltek, aki csak képes volt a fegyverviselésre, és nefitáknak nevezték magukat.

  17  És szövetségre léptek, hogy harcolni fognak a nefiták szabadságáért, igen, hogy még saját életük feláldozása árán is megvédik az országot; igen, és azt is szövetségben ígérték, hogy soha nem mondanak le a aszabadságukról, hanem mindig harcolni fognak azért, hogy megvédjék a nefitákat és önmagukat a rabságtól.

  18  Most íme, kétezren voltak ezen ifjú emberek közül, akik ezen szövetségre léptek, és fogták harci fegyvereiket, hogy megvédjék országukat.

  19  És most íme, ők mindeddig soha nem jelentettek hátrányt a nefitáknak, most pedig, ebben az időszakban nagy támasszá is váltak; mert fogták harci fegyvereiket, és azt akarták, hogy Hélamán legyen a vezetőjük.

  20  És mind fiatal emberek voltak, és rendkívül hősiesek voltak abátorság tekintetében, és erő és tevékenység tekintetében is; de íme, ez még nem minden – olyan emberek voltak, akik bmindig igaznak bizonyultak abban, amely dologgal csak megbízták őket.

  21  Igen, igaz és józan emberek voltak, mert megtanították őket arra, hogy tartsák be Isten parancsolatait, és ajárjanak egyenes derékkal őelőtte.

  22  És most lőn, hogy Hélamán kivonult akétezer ifjú katonája élén, hogy támogatást nyújtson az ország déli határvidékén, a nyugati tengernél lévő népnek.

  23  Így végződött a bírák Nefi népe feletti uralmának huszonnyolcadik éve.